Az új határok megállapítása különösen érzékenyen sujtotta azt a nagyszámú ármentesítő társulatot, amely az új politikai határok mentén fekvő területeken működött. Ezen társulatok egységét az új határok sok helyen megbontották s ezáltal további fennállásukat nehézzé, sőt néhol lehetetlenné tették. A szóban levő társulatoknak különböző államok fenhatósága alá került egyes részei közgazdasági érdekeiket a jövőben csak úgy biztosíthatják és a vízrendszerek intenzív kihasználását csak úgy hajthatják végre, ha a vízépítészeti védőművek egységes rendszerének biztosítása mellett és tekintet nélkül a politikai határok által történt kettéosztásukra, összhangzó működésükkel fenntartják korábbi egységüket és az abban rejlő közgazdasági erőt.
A trianoni határok megvonása folytán különösen szembetűnőekké váltak az államok érdekellentétei a hegyi vizek levezetésének módját illetőleg. Míg ugyanis egyes államoknak természetes érdeke az áradó hegyi vizeknek lehető leggyorsabb levezetése, addig más államoknak, köztük Magyarországnak is az az érdeke, hogy az árvízveszedelem elhárítása végett a vizek lefolyása tervszerűen lassítva menjen végbe.
Ugyancsak figyelembe veendő a Duna-medencénél érdekelt államok mindegyikének azon önálló és széthúzó törekvése is, hogy a saját fenhatósága alá eső vízrendszereken még a közös célok érdekében is minél csekélyebb idegen beavatkozásnak adjon teret, történjék ez nemzetközi úton avagy jöjjön egy szomszédos állam részéről.
Egyrészt a természeti fekvés és a szuverénitásszabta érdekellentétek összeegyeztetése, valamint a nemzetközileg elérhető megegyezések létrehozása érdekében, másrészt a dunai vízmedence rendszerének életképessége és közgazdasági egysége céljából, amely a vízrendszerek fenhatósági tagoltsága mellett is közös érdekeket állapít meg az érdekelt államok között, az 1921:XXXIII. törvénycikkbe iktatott trianoni békeszerződésnek a vízügyi rendelkezésekre vonatkozó 292. és 293. Cikkei rendelkezéseket tartalmaznak egy „Állandó Vízügyi Műszaki Bizottság” felállítására vonatkozólag, amelyben a 293. Cikk első bekezdése szerint, mindegyik területileg érdekelt államnak lesz egy képviselője és amelynek elnökét a Nemzetek Szövetségének Tanácsa nevezi ki.
Az előadott rendelkezések alapján megalakult Bizottság hatáskörére és működésére vonatkozó szabályzat megállapítására összehívott értekezleteken a Nemzetek Szövetsége által kijelölt elnökön kívül mint teljesen egyenjogú tárgyaló és szavazó felek területi érdekeltségük alapján résztvettek: Ausztria, Magyarország, Románia, a Szerb-Horvát-Szlovén Királyság és Cseh-Szlovák Köztársaság képviselői, akik a szóban levő szabályzat szövegében megállapodván, az erre vonatkozó Egyezményt és Zárójegyzőkönyvet Párizsban 1923. évi május hó 27-én aláírták.
