Az ország nehéz gazdasági helyzete szükségessé teszi legfőbb bevételi forrásának, a mezőgazdasági termelésnek lehető fokozását. A mezőgazdasági termelés fokozása azonban csak úgy lehetséges, ha a birtokos a hosszú háború alatt megrongálódott vagy elhasznált s az ellenséges megszállások miatt is megfogyott gazdasági berendezéseket felújíthatja s kiegészítheti. De ehhez hitelre van szüksége, megfelelő saját tőkével a gazdaságok legnagyobb része ma már nem rendelkezik. Közérdek tehát a mezőgazdaság hitelszükségletének kielégítését előmozdítani különösen a külföldi tőke elhelyezkedésének megkönnyítésével, anélkül azonban, hogy a törvényhozás legtávolabbról is érinteni engedné a földbirtokok helyesebb megoszlását szabályozó rendelkezésekről szóló törvények kívánatos gyors végrehajtását s az említett törvények alapján előterjeszthető kérelmek lehető teljes kielégítését. Ennek az elvnek szem előtt tartásával készült a most előterjesztett törvényjavaslat.
A záloglevelek kibocsátásának jogát, amely eddig szövetkezetek közül csak az ingatlan birtokok tulajdonosainak saját hitelszükségük kielégítésére alakult szövetkezeteit és ezeket is csak tagjaik javára illette meg, célszerűnek látszik a jelenlegi viszonyok között kiterjeszteni.
A záloglevélüzlet megindítása és a záloglevelek külföldön való elhelyezésének lehetővé tétele érdekében ugyanis az a terv alakult ki, hogy egy egységes típusú záloglevélnek a külföldön leendő elhelyezését kellene megkísérelni.
Az egységes típus megalkotásával, ha az elsőrangú befektetési papírként teljes biztosítékokkal felruházható, kétségkívül inkább lehet a külföldön a bizalmat zálogleveleink iránt helyreállítani, mint ha minden egyes intézet külön-külön igyekszik saját kibocsátványait a külföldi piacokon elhelyezni.
Ez a gondolat vezetett arra, hogy igyekezzünk a záloglevélkibocsátással foglalkozott, vagy a jövőben foglalkozni kívánó intézeteket az egységes típusú záloglevél kibocsáthatása végett tömöríteni.
A folytatott tárgyalások során az egységes típusú záloglevél kibocsátására a Magyar Pénzügyi Szindikátus találtatott alkalmasnak, amelynek vezetése alatt az érdekelt intézetek legnagyobb része hajlandó volna a közös akcióban résztvenni.
A terv szerint a Szindikátus maga nem fog kölcsönöket nyujtani, a kölcsönöket az ügyletben résztvevő pénzintézetek nyujtják, amelyek kölcsönkövetelésüket szavazatosság mellett a Szindikátusra fogják átengedményezni és az átengedményezett kölcsönkövetelések fognak a Szindikátusnak a záloglevelek kibocsátására alapul szolgálni.
A kölcsön becsértékének a záloglevelek biztosításáról szóló 1876:XXXVI. tc. 13. §-ában jelzettnél lényegesen csekélyebb hányada erejéig lesz adható, a becslés mikéntjére nézve a Pénzügyi Szindikátus a kormány által jóváhagyandó direktívákat fog megállapítani.
A Szindikátus mellett kormánybiztos fog működni, aki ellenőrzi a feltételek betartását s vétójoga lesz az egyes kölcsönöknek cesszióba való fogadása ellen.
Tekintettel arra, hogy a becslés szigorú lesz s a kölcsön becsértékének csak csekély hányadára adható s tekintettel a kormánybiztos ellenőrzésére és a kölcsönt nyujtó pénzintézetek szavatosságára, a Pénzügyi Szindikátus fel lesz mentve annak a külön biztosítéki alapnak a kimutatása alól, amelyre a záloglevélkibocsátó intézetek általában kötelesek.
A záloglevélkibocsátás a fentvázolt alapon csak a külföldön folytatott tárgyalások eredményes befejezése esetén véglegesíthető, ezért a törvény 1. §-a szerint hitel- és pénzintézetekből, mint tagokból alakult szövetkezet, csak a pénzügyminiszter engedélyével lesz jogosult záloglevelek kibocsátására.
A pénzügyminiszter az engedélyt természetesen csak akkor fogja megadni, ha a kibocsátást közhiteli szempontokból teljesen biztosítottnak látja.
Ily engedély megadása esetén nem lesz szükség a záloglevelek külön biztosítására rendelt alap képzésére, a szövetkezeti üzletrészek azonban ily alapot fognak alkotni s ezért az üzletrészt az alap rendeltetésének tartama alatt nem lehet felmondani.
A pénzügyminiszter engedélyével kibocsátandó záloglevelek az elhelyezhetőség, az adó- és illetékmentesség tekintetében a régi záloglevelekkel egyenlő kedvezményekben részesülnek, sőt ezenfelül a m. kir. postatakarékpénztár rendelkezésére álló készpénzkészletek gyümölcsöző elhelyezésére is alkalmasaknak nyilváníttatnak.
A biztosítékul szolgáló kölcsönkövetelések érvényesítése stb. tekintetében a szövetkezetet általában a Magyar Földhitelintézettel egyenlő kiváltságok illetik meg.
A pénzügyminiszter az olyan szövetkezethez, amelynek záloglevelek kibocsátására engedélyt ad, a szövetkezet működésének ellenőrzésére kormánybiztost nevez ki, akinek jogkörét, illetve az ellenőrzés mikéntjét a minisztérium rendelettel állapítja meg.
A kibocsátandó új záloglevelek sorsát függetleníteni kell a régi záloglevelek sorsától. Ehhez képest szükséges kimondani, hogy az új záloglevelek biztosítékául csak az 1925. évi január hó 1. napja után bejegyzett jelzálogjoggal biztosított kölcsönkövetelések szolgálhatnak.
A záloglevelek kibocsátásának alapjául szolgáló kölcsönök tekintetében a kamatlábnak magasságát megszorító eddigi törvényes rendelkezések alkalmazását ki kellett zárni, mert az említett törvényes rendelkezések (1877:VIII. tc. stb.) a tényleges hitelezési viszonyoknak már nem felelnek meg és ebben a körben visszaéléstől nem kell tartani.
A 4. § szerint olyan esetben, amikor a földbirtokeldarabolás magánügylet alapján történik, az ingatlan pedig megváltás alá nem kerül, a hitelező beleegyezése nélkül nem gyakorolhatók az 1920:XXXVI. tc. 81. és 82. §-ai utolsó bekezdésében a terhek megoszlása, visszafizetése és a birtoknak árverés nélküli tehermentesítése tekintetében megállapított jogok. Egyéb esetekben viszont a hitelező felmondási joggal élhet.
Azt a bizonytalanságot, amely a hitelezőre árverés esetében az állami elővásárlási jog gyakorlásának lehetősége miatt hárult, jórészben eloszlatta az 1925:VIII. tc. 27. §-ának rendelkezése, mely az állami elővásárlási jog gyakorlását rövid harminc napos határidőhöz kötötte, úgy hogy a hitelező kedvezőbb helyzetben van az állami elővásárlási jog gyakorlása esetében, mint ha magánfél veszi meg az árverésen az ingatlant.
A III. fejezethez
A javaslat III. fejezete a mezőgazdasági hitel jelzálogi biztosításának könnyítése céljából olyan rendelkezéseket tervez, amelyek a külföldi jogokban is megvannak s amelyeket a magyar polgári törvénykönyv bizottsági szövege (690. és köv. §-ai) is tartalmaz. A javaslat ugyanis megengedi, hogy a megszűnt jelzálogjog ranghelyével a megszűnés terjedelmében a tulajdonos rendelkezzék. A 6. § első bekezdésének szövege nem enged kétséget a felől, hogy ha a jelzálogos követelés teljes egészében megszűnik, a teljes összeg erejéig ugyanazon a ranghelyen más követelés zálogjoga kebelezhető be még törlesztéses kölcsön esetében is.
A IV. fejezethez
A IV. fejezet az 1920:XXXVI. tc. által szabályozott megváltási eljárás alatt álló birtokra mezőgazdasági hitel megszerzésének könnyítése érdekében rendelkezik anélkül, hogy rendelkezései a földbirtokrendezési eljárás terjedelmét és sikerességét is érintenék.
A 14. § hoz
A megváltás alatt álló birtok tekintetében megnehezíti a hitelszerzést az, hogy a hitelező bizonytalanságban van, vajjon az állam a jelzálogul lekötni kívánt birtokot a földbirtokrendezés céljára meg fogja-e váltani. A bizonytalanság eloszlatása végett a 11. § azt rendeli, hogy az O. F. B. a megváltás tárgyában hozandó határozata a megváltási eljárást az illető földbirtokra nézve befejezi és ezt a határozatban ki is kell jelenteni. Ha pedig a megváltási eljárást még nem lehetne befejezni, az O. F. B. nyilatkozni köteles, vajjon a birtoknak mely határozottan megjelölhető részeire, illetőleg a birtoknak milyen hányadára nem fog megváltást elrendelni (11., 12. §), továbbá a megváltási eljárás befejezése előtt a felől is, vajjon a földbirtok egyáltalában megváltás tárgya lehet-e.
A nyilatkozatban a megváltás alól mentesített földbirtokrész az O. F. B. vagy bizonyos birtokrészlet határozott megjelölése által (amennyiben t. i. e részlet felől az eljárás már határozott képet nyújt), vagy pedig a megváltás alá kerülő földbirtok területének, illetőleg kataszteri tiszta jövedelmének bizonyos százaléka által jelöli meg. Ez utóbbi mód a hitelezőre annyiban előnyös, mert a fedezetnek várható terjedelme tekintetében tájékoztatást nyujthat.
A IV. fejezetnek a birtok mentesítését rendelő szabályai nem nyernek alkalmazást azokra a birtokokra, (pl. háborús szerzeményre stb.), amelyeket az 1920:XXXVI. tc. 28. §-a értelmében az állam első sorban szerezhet meg.
