A svájci szövetségi tanács a jövőben az egyes államokkal olyan választott-bírósági egyezményeket óhajt kötni, amelyek a nemzetközi viszonylatokban a Nemzetek Szövetségének intézménye folytán kialakult új állapottal összhangban állanak és ebből a célból kívánatosnak véli bizonyos módon tágítani azokat az alapokat, amelyeken a korábbi időkben létesült választott-bírósági egyezmények felépülnek. A szövetségi tanács ennek folytán még a mult év folyamán tudomására juttatta a magyar kormánynak, hogy az egyfelől Ausztria és Magyarország, másfelől Svájc között 1913. évi szeptember hó 2-án kötött és a magyar törvénytárba az 1914:XXVIII. törvénycikkel beiktatott választott-bírósági egyezményt Magyarországgal való vonatkozásában olyan új egyezménnyel tartaná kívánatosnak helyettesíteni, amelynek különösen az obligatorimot - vagyis a bíróság kötelező igénybevételét - illető rendelkezések révén nagyobb gyakorlati hatálya lehet.
A most körülírott célból és a szóbanlevő új egyezmény tervezetének kidolgozása előtt a magyar kormány és a svájci szövetségtanács között jegyzékváltás útján tárgyalások tétettek folyamatba, egyrészről a kötendő új egyezmény keretének megállapítása, másrészről pedig az egyezmény alapjául szolgáló elvi kérdések tisztázása céljából.
E diplomáciai tárgyalások során mindkét részről javaslatok s illetőleg ellenjavaslatok terjesztettek elő, amelyeknek figyelembevételével a magyar és a svájci szövetségi kormány a törvényjavaslatban foglalt szerződés szövegében egyeztek meg.
A szerződés lényeges rendelkezései a következőkben foglalhatók össze:
A szerződés 1-9. Cikkei a békéltető eljárást (procédure de conciliation) szabályozzák, kimondván a szerződő feleknek azt a kötelezettségét, hogy a közöttük felmerülő, bármely természetű és diplomáciai úton belátható időn belül meg nem oldható vitás kérdéseket békéltető eljárás alá bocsátják. A békéltető eljárást a felek közös megegyezéssel egy harmadik állambeli személyre (Commissaire) bízzák, illetve amennyiben ez a megegyezés a békéltető eljárás iránti kérelemnek a másik félnél történt notifikálásától számított három hónap alatt létre nem jönne, a békéltető személynek kijelölésére Németalföld királynője fog felkéretni. Az 5. Cikk értelmében ugyancsak a szerződő felek állapítják meg a békéltető eljárásra illetékes biztosnak székhelyét s amennyiben ily megállapodás három hónap alatt létre nem jön, a székhely Hágában lesz. A biztos, aki működésének ideje alatt a szerződő felek részéről tiszteletdíjban részesül, s aki az eléje terjesztett vitás kérdésnek pártatlan és lelkiismeretes vizsgálatára van kötelezve, hat hónap alatt tartozik jelentését a szerződő felek elé terjeszteni, amely jelentésnek azonban sem a ténykérdésre, sem a jogkérdésre vonatkozó részében nincs kötelező ítélet jellege. A szerződő felek természetesen tartoznak a biztosnak az eljárás lefolytatása céljából minden lehető könnyítést megadni, míg maga a békéltető eljárás, ellenkező megállapodás hiányában, a nemzetközi viszályok békés elintézéséről Hágában 1907. évi október hó 18. napján kelt egyezmény szabályai szerint folytattatik le.
A választott-bírósági eljárást (procédure arbitrale) a szerződésnek 10-16. Cikkei szabályozzák. Ezek szerint, ha a felek egyike a biztos javaslatát el nem fogadja, a vitás kérdés mindegyik fél részéről a választott bírósági eljárás alá bocsátható, feltéve, hogy a vitás eset az Állandó Nemzetközi Bíróság statumának 36. Cikke második bekezdésében megjelölt esetek közé tartozik. Ha vitás a felek között, hogy vajjon az obligatoriumot megállapító feltételek fennforognak-e vagy sem, ezt az előzetes kérdést szintén a választott bírósági eljárás útján kell eldönteni. Amennyiben pedig az e célból választott bíróság az előzetes kérdést igenlő értelemben dönti el, ugyanez a bíróság határoz érdemben is. A bíróságot minden felmerült esetben a szerződő felek közös megegyezésével kell megalakítani s amennyiben hat hónap alatt meg nem alakul, a vitás esetet a felek bármelyike az Állandó Nemzetközi Bíróság, még pedig sürgősség esetén ennek a sommás eljárás szabályai szerint ítélkező tanácsa elé terjesztheti. Az ügynek választott bíróság elé bocsátása alkalmával a felek külön megállapodást kötnek a vita tárgyának, a bíróság összeállításának és hatáskörének s egyéb esetleges feltételeknek pontos meghatározása végett. A választott-bírósági eljárás, ellenkező megállapodás hiányában, a nemzetközi viszályok békés elintézéséről szóló és 1907. évi október hó 18. napján Hágában kelt egyezménynek 51-85. Cikkei szerint folytattatik le. Minthogy a most felhívott szakaszok közül az 55. Cikk értelmében a választott-bírói tiszt egy vagy több választott bíróra ruházható, ezáltal jóllehet a szerződés mindenütt bíróságról (Tribunal), sőt a 13. Cikkben a bíróság elnökéről szól, nézetem szerint adva van a lehetőség arra, hogy a vitás kérdés elintézése a két kormány megegyezése esetében egy választott bíróra bízassék.
A szerződést azért kell becikkelyezni, mert annak 10. Cikke értelmében a választott-bíróság döntése alá bocsátandó kérdések között olyanok is lehetnek, amelyek a törvényhozás tárgyaira vonatkoznak, és mert az olyan nemzetközi szerződések, amelyek egyfelől Magyarország, másfelől egy más állam vagy államok között a vitás kérdések békés elintézésének módját általában nemcsak egyes esetekre kiterjedőleg szabályozzák, a követett gyakorlat szerint törvénybe iktattatnak.
A szóbanforgó szerződés egyedül francia nyelven köttetvén meg, az - az állandó gyakorlatnak megfelelően - eredeti francia szöveggel és hivatalos magyar fordítással iktatandó az állam törvényei közé.
