Lengyelországhoz való kereskedelempolitikai viszonyunk ez idő szerint szerződésileg szabályozva nincs. A lengyel áruk Magyarországon a magyar autonóm vámtarifa tételei, míg a magyar árúk Lengyelországban az 1924. évi június hó 26-i lengyel vámtarifa autonóm tételei szerint vámoltatnak el. Ez utóbbi körülmény a magyar mezőgazdasági és ipari kivitelt különösen súlyos helyzet elé állítja, nemcsak azért, mert a lengyel vámtarifa autonóm tételei általában magasabbak a mi vámtarifánk autonóm tételeinél, hanem főleg azért, mert Lengyelország máris több állammal kötött vámtarifális mérsékléseket tartalmazó kereskedelmi egyezményeket, mely kedvezmények élvezetéből a magyar kivitel - legnagyobb kedvezményen alapuló kereskedelmi megállapodás hiányában - ki van zárva.
Tekintve azon fontos gazdasági érdekeket, melyek Lengyelországhoz való kereskedelempolitikai viszonyunk rendezéséhez fűződnek, a magyar kormány már az 1922. évben felvette a lengyel kormánnyal a szerződés megkötése iránt a tárgyalásokat, ezek azonban a jelzett időben nem vezettek eredményre, miután az akkor nálunk még fennállott behozatali tilalmak és korlátozások szigorú kezelése mellett a behozatali kontingensek megfelelő felemelésére mód nem kínálkozott.
A behozatalnak 1925. évi január hó 1-én történt felszabadítása és az új magyar vámtarifa életbelépése új és a megegyezés szempontjából kedvező kilátásokat nyujtó helyzetet teremtett. Ezért a magyar kormány újból felvette a lengyel kormánnyal a tárgyalások fonalát s örömmel fogadta a lengyel kormány azon intézkedését, mely lehetővé tette, hogy a tárgyalások itt Budapesten tartassanak meg.
Ezek a tárgyalások a folyó évi február hó első napjaiban vették kezdetüket és március 26-án nyertek eredményes befejezést.
Az egyezménynek Magyarországra nézve két szempontból van különösen jelentősége. Az egyik az, hogy kölcsönösségi alapon biztosítván mindkét fél számára a legnagyobb kedvezmény szerinti elbánást, megszünteti azon differenciálást, amellyel a magyar mezőgazdasági és ipari kivitelnek más államok termékeivel szemben Lengyelországban mindeddig meg kellett küzdenie. Új lehetőségek nyilnak meg ennek következtében exportunk számára s a vámhelyzet javulásának hasznát fogja látni borkivitelünk is, mely elől a felvevőképes lengyel piac az utóbbi években jóformán teljesen el volt zárva. A másik kiemelendő mozzanat az, hogy a Lengyelországgal kötött kereskedelmi egyezmény kölcsönös vámleszállításokat is tartalmaz, tehát a jelenlegi Magyarországnak első tarifaszerződése. Az egyezmény A) jelű melléklete magában foglalja azokat az engedményeket, amelyeket az egyezmény létrejötte érdekében az ásványolajtermékek, egyes textiláruk s egy-két más áru vámja tekintetében Magyarország tesz Lengyelországnak. Viszont a B) jelű mellékletben Lengyelország biztosít vámkedvezményeket néhány magyar kiviteli cikk részére.
Meg kell még említenem, hogy az egyezmény szöveges részében a legnagyobb kedvezményi elv alkalmazásáról nemcsak a vámok, hanem a gazdasági érintkezés más vonatkozásai tekintetében is kellő részletességgel gondoskodik, valamint biztosítja azt is, hogy a jelenleg Lengyelországban fennálló beviteli és kiviteli tilalmak - melyek fokozatos megszüntetése egyébként lengyel részről tervbe van véve - Magyarország irányában a legelőzékenyebb módon kezeltessenek.
A legnagyobb kedvezmény biztosítása jut kifejezésre a vasúti forgalomra vonatkozó Megállapodásban is, mely a Kereskedelmi Egyezmény C) melléklete. Kölcsönösen biztosíttatik ugyanis, hogy a vasúti díjszabások terén mindazok a díjkedvezmények, melyek az egyik államban engedélyeztetnek ugyanazokon a vonalakon és útirányban az azonos feltételek teljesítése esetén a másik államból származó küldemények szállításánál is igénybevehetők.
A Kereskedelmi Egyezmény D) melléklete az átmenet szabadságára vonatkozó barcelonai szabályzat egyes rendelkezéseinek mikénti alkalmazására nézve foglal magában megállapodásokat.
Az egyezmény tizenöt hónapi időtartalomra köttetett s fel nem mondás esetén ezen határidőn túl is érvényben marad mindaddig, míg az egyik, akár a másik fél fel nem mondja, mely esetben a felmondás napjától számított három hó leteltével hatályát veszti. Gondoskodás történt azonban egyúttal arról, hogy egy év elteltével a szerződésben bizonyos változások legyenek eszközölhetők, amelyek fenntartás szükséges volt azért, hogy az engedmények és ellenengedmények mérlegében egy éven belül netán jelentkező eltolódások a szerződés reviziója útján kiegyenlíthetők legyenek.
Jelen szerződés életbelépésével minden alap meg van teremtve arra, s joggal is remélhető, hogy a két ország közötti kereskedelmi forgalom nagyobb terjedelmű fejlődésnek induljon.
