1925. évi XXXI. törvénycikk indokolása

a m. kir. Országos Közegészségügyi Intézet felállításáról * 

Általános indokolás

Az emberiség mai állapotában a számtalan lehangoló mozzanat: a véres világháború, gazdasági válságok, a társadalmi egyensúly megbomlása mellett egyik legbiztatóbb körülmény az, hogy úgy az állammá tömörült társadalmak közjogi és közigazgatási rendjükben, mint a társadalom szabad erői mind erősebben juttatják kifejezésre az emberszeretet elvét és segítségére sietnek a gyöngének, a szenvedőnek akkor is, amikor a rideg jogrend, vagy korunknak vezető gazdasági eszméi a be nem avatkozás mellett szólnak.

Kétségtelenül ez egyike az állami élet fejlődésében az utolsó évtizedekben beállott leghatalmasabb változásoknak: a közhatalom és a felelősségük tudatára ébredt társadalmi tényezők mindent megtesznek aziránt, hogy az állampolgárok élete, egészsége, munkalehetősége a körülményekhez képest biztosítva legyen és azok a hátrányok, amelyek a mai társadalmi viszonyokból következnek, az önhibájukon kívül kedvezőtlen helyzetbe kerülők a gyengébbek számára a lehető legkisebb mérvre szoríttassanak.

Különös figyelmet érdemel az a tevékenység, amely világszerte a közegészségügyi viszonyok javítását tűzte ki célul.

Magyarországon különös fontossággal bír a közegészség gondozása, hiszen nemzetünk kincsei közül jóformán csak annak az emberanyagnak egy része maradt meg, amely ezer esztendő viharait ezen a földön megtépve bár, de törve nem, győzelmesen kiállotta. Sajnosan nélkülöztük eddig azt az intézményt, amely összekötő kapocs a közegészségtan elméleti tudománya és a gyakorlat követelései között.

Ezt annál inkább éreztük, mert nemcsak a vezető nagy államokban, hanem több szomszéd állam fővárosában is (Prága, Varsó) létesülnek, vagy létesültek ilyen, kifogástalan felszereléssel és kiváló személyzettel ellátott intézetek, a Jugoszláv királyságban pedig már 5 ilyen intézet működik; tehát éppen csak a mi közegészségügyünk vezetése nélkülözi ezt a hatalmas támaszt.

A népjóléti és munkaügyi miniszter fennhatósága alatt álló Központi Bakteriológiai és Közegészségügyi Vizsgáló Állomás csekély méretei és fogyatékos felszerelése miatt ennek a szerepnek a betöltésére nem alkalmas. Éppen azért szakkörökben már évtizedek előtt felmerült az óhaj a tudomány legújabb vivmányait is intézményesen értékesítő Közegészségügyi Intézet felállítására; a nagyemlékű Fodor József, a közegészségtan tanára, már 1873-ban felvette az eszmét és 1912-ben ily intézet létesítésére már részletes tervek is készültek; a világháború és az azután bekövetkezett szomorú esztendők azután elérhetetlen ábránddá tették az intézet felállítását, jóllehet nemcsak általában kedvezőtlen közegészségügyi viszonyaink, hanem a háború utáni évek egyes járványai is beigazolták ilyen intézet felállításának és működésének szükségét.

Ilyen körülmények között következett be a világ egyik legnagyobb emberbaráti intézményének a Rockefeller-Alapnak nagylelkű elhatározása, amellyel lehetővé teszi az intézet felállítását. A m. kir. kormány meghatalmazásából a Rockefeller-Alap vezetőségéhez intézett kérésemre az Alap 1924. évi november 6-án New-Yorkban tartott ülésén Budapesten létesítendő hygienikus intézet felállítására az 1925-27. évekre összesen 245,000 dollárt, illetőleg 1.225,000 aranykoronát szavazott meg azzal a feltétellel, hogy a magyar állam az új intézet rendelkezésére bocsátja a mai Központi Vizsgáló Állomás felszerelését és az intézet elhelyezésére telekről gondoskodik. Az Alap ezenfelül Magyarország pénzügyi helyzetére tekintettel kilátásba helyezte, hogy évente csökkenő arányban öt éven keresztül hozzájárul az intézet dologi szükségletéhez is és erre a célra az intézet fennállásának első évében szükségessé váló dologi kiadások 80%-át tevő összeget, azaz 3680 dollárt ugyanezen az ülésen megszavazott.

Ezzel a Rockefeller-Alapnak velünk szemben tanusított fejedelmi áldozatkészsége nem merült ki; folytatja a már több év előtt meghonosított külföldi utazási ösztöndíjak adományozásának rendszerét, az 1925. évre 5000 dollárt szavazott meg a magyar közegészségügy reformjának előkészítésére szükséges egészségügyi reform-iroda felállítására, ugyanilyen összeget engedélyezett közegészségügyi szolgálatra készülő fiatal orvosok itthoni ösztöndíjaira is. A Rockefeller-Alapnak ez a nagylelkűsége méltó megnyilatkozása Washington és Franklin nagy nemzetének és élő példája annak, hogy szabad társadalomban a műveltségen és munkán alapuló nemes demokrácia mennyire képes a tőkének nagy emberbaráti célok szolgálatba állítására.

A magyar nemzet köteles háláját rója le akkor, mikor a Rockefeller-Alap nagylelkűségét és az általa adott segítséget törvénybe iktatja.

Részletes indokolás

A 2. §-hoz

Az Országos Közegészségügyi Intézet munkakörét és belszervezetét illetőleg feleslegesnek tartom a részletes törvényhozási szabályozást, mert remélem, hogy a magyar közegészségügy erősbödésével mindig újabb és újabb tér nyílik az Intézet működésére. Egyelőre a fertőző betegségek elleni védekezéshez szükséges bakteriológiai vizsgálatokat, a gyógyító és védőoltó anyagok vizsgálását, és ellenőrzését, a víz, az élelmiszerek és a gyógyszerek vizsgálását, kórszövettani, pathohistológiai és parasitológiai vizsgálatokat, a tiszti orvosképzésben és az egészségügyi ismeretek terjesztésében való közreműködést sorolhatom fel, mint az intézet elsősorban ellátandó tennivalóit.

Természetes, hogy az intézet jellege következtében csak tanácsadó szerv lehet; indokolt esetekben azonban esetleg közhatalmi funkciókkal is megbíznám, különösen a fertőző betegségek elleni védekezés terén.

Az intézet szervezetére vonatkozó tervezetet az indokolás melléklete tartalmazza.

Az 5. §-hoz

Az 5. §-ban foglalt rendelkezések lehetővé teszik a szóban lévő egészségügyi szolgálatnak bizonyos mértékű decentralizálását az Országos Intézet vezetőségének irányítása és ellenőrzése mellett.