1925. évi XXXIII. törvénycikk indokolása

a kir. bíróságok és ügyészségek tagjainak az igazságügyminisztériumban való ideiglenes alkalmazhatásáról szóló 1899:XLVIII. törvénycikk hatályának további meghosszabbításáról * 

Általános indokolás

Arra, hogy az igazságügyminisztérium teendőinek ellátásánál a központi igazgatás fogalmazó személyzete mellett a bíróságok és ügyészségek tagjainak munkaereje is igénybevétetik, annak a felismerése vezetett, hogy az igazságügyminisztérium hatáskörébe tartozó ügyek jelentékeny része olyan természetű, amelynek megfelelő ellátása az igazságszolgáltatás terén szerzett gyakorlati tapasztalatokat és ismereteket tesz szükségessé. Ilyeneknek tekintette a törvényhozás az 1899:XLVIII. törvénycikk megalkotásánál különösen a kir. bíróságok és ügyészségek feletti felügyelet gyakorlását, jogi vélemények adását, törvényjavaslatok előkészítését és a törvények végrehajtásának szabályozását, továbbá mindazokat a tennivalókat, amelyek a most felsoroltakkal összefüggnek.

E tennivalók egy része, nevezetesen a kir. bíróságok és ügyészségek feletti felügyelet, jogi vélemények adása és ezekkel kapcsolatos egyéb tennivalók az igazságügyminisztérium rendes munkaköréhez tartoznak és így természetesen mint a multban, úgy a jövőben is kívánatossá fogják tenni a bírói és ügyészi kar ily ügyek ellátására különösen alkalmas tagjainak az igazságügyminisztériumban való alkalmazását.

A törvényjavaslatok előkészítése és a törvények végrehajtásának szabályozása időszakonkint igen változó mennyiségű munkaterhet ró az igazságügyminisztérium tisztviselői karára, bár teljesen ezek a munkálatok sem szünetelnek sohasem. Jelenleg a büntetőtörvények novellája, a magánjogi törvénykönyv megalkotása, a kereskedelmi törvény módosítása, a jelzálogjog törvényi szabályozása azok a nagyobb jelentőségű törvényelőkészítő munkálatok, amelyeknek a gazdasági és politikai viszonyok állandósulása folytán fokozott intenzitással kell folyni. Ezenfelül tárgyalás alatt van több kisebb jelentőségű igazságügyi javaslat is. Ehhez járul a többi minisztériumok jogalkotó tevékenységében való széleskörű közreműködés.

A folyamatban levő törvényelőkészítő munkálatok folytonosságához fűződő érdek, továbbá ezeknek a munkálatoknak nagy terjedelme és sokirányúsága csaknem elkerülhetetlenül szükségessé teszik, hogy az igazságügyi igazgatásnak módjában legyen a bíróságoknak és ügyészségeknek jelenleg az igazságügyminisztériumban alkalmazott azokat a tagjait, akik a törvények és rendeletek szerkesztésében már nagy jártasságra tettek szert, továbbra is ebben a munkakörben alkalmazni. Ennek a rendszernek fenntartása mellett az az előny is szól, amely a kir. bíróságok és ügyészségek tagjainak az igazságügyminisztériumban való ideiglenes alkalmazásából az igazságszolgáltatásra származik. Az igazságügyminisztériumban alkalmazott bírák és ügyészek ugyanis, ha törvényelőkészítő munkálatokban vesznek részt, bizonyos irányban szükségkép magasabb jogi képzettségre és szélesebb látókörre tesznek szert, ha pedig az igazságügyminisztérium felügyeleti vagy igazgatási ügykörében működnek, az igazságügyi adminisztráció terén jutnak olyan ismeretekhez és gyakorlatokhoz, amelyet megszerezni egyébként módjukban nem volna és amelyet azután mint bíróságok vagy ügyészségek vezetői az igazságszolgáltatás legnagyobb előnyére értékesíthetnek.

Ilykép a berendelések útján az igazságszolgáltatás és az igazságügyi adminisztráció között állandó kölcsönhatás fejlődik ki.

A bíráknak és ügyészeknek az igazságügyminisztériumban alkalmazása - az intézménynek közel negyven éves fennállása alatt - a hozzáfűzött várakozásoknak teljes mértékben megfelelt.