A különböző országok külkereskedelmi statisztikáinak egységesítésével, a nemzetközi kereskedelmi statisztika létesítése, régi és sokszorosan megvitatott tárgya volt a gazdasági kérdésekkel foglalkozó nemzetközi értekezleteknek. Már 1869-ben, a Hágában tartott nemzetközi statisztikai kongresszus is kifejezte azt az óhaját, hogy a külkereskedelmi statisztikák feldolgozása egy közös árulajstrom szerint történjék. Elhatározta továbbá a kongresszus, hogy felkéri a kormányokat - mint az a levélpostára, táviratokra, az érmekérdésekre vonatkozólag történt - nemzetközi bizottság felállítására, melynek hatáskörébe utaltassék a kereskedelmi statisztikák kérdése. E határozatok értelmében Ausztria és Magyarország kezdeményezésére az egységes árulajstrom megállapítására már a következő 1870. évben összehivatott egy nemzetközi értekezlet. Ez az értekezlet azonban, mint számos ezt követő tárgyalás, nem vezetett eredményre.
A Nemzetközi Statisztikai Intézet megalakulása után, 1887-ben, Rómában tartott első ülésén foglalkozott az angol kereskedelmi hivatal és a francia vámügyek igazgatósága képviselőinek jelentésével kapcsolatban a kereskedelmi statisztikák egységesítésével. Ez alkalommal eldöntetett, hogy lehetetlen a különböző államok kormányaitól az árúknak egy egyetlen osztályozás szerinti feldolgozását kívánni, de törekedni lehet a használt lajstromok tételeinek csoportosítása és alosztályozása segélyével az egységes osztályozás felé. A Nemzetközi Statisztikai Intézet második ülésén 1889-ben, valamint az ezt követő üléseken többszörösen tárgyaltatott a kérdés megoldásának szüksége, de megoldásra alkalmas javaslat nem merült fel.
Az első határozottabb javaslatot a vámügyi törvényhozás és munkaszabályozás tárgyában 1894-ben Antwerpenben tartott kongresszuson Kiaer A. Miklós, a norvég statisztikai hivatal igazgatója, egy 50 árúcsoportból álló lajstromtervezet kíséretében mutatta be. A Nemzetközi Statisztikai Intézet 1895-ben megismételte Kaier javaslatát, majd az 1900-ban Párizsban tartott nemzetközi vámügyi kongresszus megbízta a belga kormány képviselőit a nemzetközi kereskedelmi statisztikára vonatkozó részletes javaslatok kidolgozásával. A párisi megbízás alapján a világgazdaság fejlesztése céljából 1905-ben Monsban összegyűlt kongresszuson már előterjesztett belga javaslatokat részletesen megvitatták s a kongresszus egyhangúlag azt a kívánságát fejezte ki, hogy a különböző államok kereskedelmi statisztikáinak egységes szabályozása iránt nemzetközi megegyezés jöjjön létre.
A kérdés a monsi kongresszus után már állandó tanulmány tárgya volt s rövid egymásutánban több nemzetközi összejövetel programjába vétetett fel; így a társadalmi és gazdasági tudományok Bordeauxban tartott kongreszusának tárgysorozatába s ugyancsak tárgyaltatott a kereskedelmi kamaráknak Milanóban 1906-ban, Prágában 1908-ban és Londonban 1910-ben tartott kongresszusain.
Ezeken az összejöveteleken a kereskedelmi statisztikák egységesítésének terve már általános rokonszenvvel és a megvalósítás lehetőségének reményével fogadtatván, a fentemlített prágai kongresszuson elhatároztatott, hogy egy erre vonatkozó nemzetközi egyezmény létrehozatala céljából az 1910. év folyamán nemzetközi értekezlet tartassék s annak Brüsszelben való összehívásával a belga kir. kormány bízassék meg.
A belga kormány által 1910. évi szeptember havára összehívott brüsszeli értekezleten 26, a folytatólag 1913. év novemberében ugyanott tartott értekezleten pedig 32 állam képviseltette magát, köztük Németország, Franciaország, Olaszország, Nagy-Britannia, Ausztria és Magyarország, Oroszország, Japán, Svájc, Németalföld, Románia, a Skandináv államok stb. A nagyobb államok közül csak az Amerikai Egyesült-Államok és Törökország hiányoztak.
A tárgyalásokon a magyar kormányt két kiküldött képviselte s a nemzetközi értekezlet úgy az egységes árulajstrom szerkesztésénél, mint a Nemzetközi Egyezmény szövegezésénél magyar részről felvetett számos javaslatot tett magáévá. A kereskedelmi statisztikák egységesítésének kérdése különben magyar részről mindig meleg támogatásban részesült, mint azt a m. kir. központi statisztikai hivatal volt igazgatójának, Vargha Gyulának a Nemzetközi Statisztikai Intézetnek 1901-ben Budapesten tartott ülésén előterjesztett s e kérdéssel foglalkozó tanulmánya is igazolja.
A brüsszeli tárgyalások eredményét képező Egyezményt még 1914. elején úgy a magyar, mint az osztrák kormány letárgyalta s a csatlakozást csupán a világháború kitörése akadályozta meg.
Magyarország a Trianonban kötött békeszerződés 223. Cikkének 2. pontja értelmében az Egyezményhez való csatlakozásra kötelezettséget vállalt. E kötelezettség azonban nem korlátolja Magyarországot külkereskedelmi statisztikájának önálló vitelében, mert az Egyezmény csupán a nemzetközi összehasonlítás számára akar új és úgy tudományos, mint gyakorlati szempontból kívánatos alapot teremteni az egységes nomenklatura alapján szerkesztett táblázatoknak egy nemzetközi munkában való közzététele által.
Az Egyezmény és Függelékeinek főbb intézkedései a következők:
A belga kormány vezetése és felügyelete alatt állandó Nemzetközi Kereskedelmi Statisztikai Hivatal szerveztetik, melynek székhelye Brüsszel.
A Nemzetközi Hivatalnak az egyes résztvevő államok az általuk közzétett kereskedelmi statisztikai adatokon kívül egy közös árúlajstromon alapuló statisztikát bocsátanak a rendelkezésre, mely az Egyezmény függelékét képező árúlajstrom szerint csoportosítva magában foglalja a behozott és kivitt árúkat, értékük és amennyire lehetséges, súlyuk feltüntetésével.
A Nemzetközi Hivatal feladata a „Bulletin du Bureau international de Statistique” című kiadványában nyilvánosságra hozni az általa összegyűjtött és rendezett kereskedelmi statisztikai anyagot. A Hivatal készíti egyúttal elő a nemzetközi kereskedelmi statisztika további fejlesztésére szolgáló s a kereskedelmi statisztikák összehasonlítása tárgyában az Egyezmény VII. Cikke értelmében összehívható Értekezletek anyagát is.
Az Egyezményt hét évre kötötték s amennyiben 12 hónappal a lejárat előtt nem mondatnék fel, további hét évre fenntartottnak tekintik.
Jelenteni tartozom, hogy a Nemzetközi Hivatal a részes államoktól - önként értetőleg - bizonyos anyagi áldozatokat is igényel. A Hivatal fenntartási költségeihez tehát Magyarországnak is hozzá fog kelleni járulnia. A hozzájárulás a külkereskedelmi forgalom értéknagysága szerint emelkedő kulcs alapulvételével történik. Magyarország az Egyezmény függelékét képező Szervezeti Szabályzat X. Cikke szerint 6 osztályban megállapított kategóriák 5. osztályába való sorozással szándékozik optálni s ehhez képest a kereskedelmi tárca költségvetési tervezetébe az előrelátható összeg felvétele iránt gondoskodtam. Az egyezmény szerint az 5. kategóriába optáló ország évenkint 800 belga frankkal tartozik a Nemzetközi Hivatal költségeihez hozzájárulni. Van szerencsém azonban megemlíteni, hogy a belga frank nemzetközi értékének csökkenése folytán a belga kormány az érdekelt államokat már felkérte, hogy az iroda költségeihez való hozzájárulás egyezményileg megállapított összegét négyzeresre emeljék. Magyarországnak tehát ezen a címen előreláthatólag 3200 belga frank kiadása lesz.
Az Egyezmény, bár az - mint a röviden vázolt történeti előzményekből kitűnik - több évtizedre rugó törekvéseknek eredménye, mégsem tud a kereskedelmi statisztikák egységesítése terén az összes elméleti és gyakorlati kívánalmakat teljesen kielégítő eredményt felmutatni. Az egyes államok kereskedelmi statisztikáiban mutatkozó jelentékeny eltérések három főokra, úgymint a feldolgozás alapjául szolgáló lajstromok, az értékmegállapítás, valamint az árúk származása és rendeltetése tekintetében követett különféle eljárásokra vezethetők vissza. Az Egyezmény létrejöttével sikerült az árúknak az egyes államok által használt osztályozása alapján 186. tételből álló, tehát elég részletes s ennélfogva az elméleti következményeket már teljesen kielégítő, a gyakorlati igények szempontjából is megfelelő közös árúlajstrom szerinti összevonását biztosítani. Egy további siker az egységes nomeklatura alapján egyöntetűen szerkesztett táblázatoknak egy nemzetközi kiadványban való közzététele. Az értékmegállapítás módjai tekintetében az Egyezmény kifejezetten nem intézkedik, mégis azáltal, hogy az egyes államok a Nemzetközi Hivatallal érték szerint is közölni tartoznak a kereskedelmi forgalom eredményeit, a kereskedelmi statisztikák e téren való egységesítése felé is megnyitotta az utat. A kereskedelmi statisztikáknak a származási és rendeltetési országok megállapítására vonatkozó igen nehéz kérdést az Egyezmény nem érinti, remélni lehet azonban, hogy az egységes működésnek a Nemzetközi Hivatalban való intézményes megnyilatkozása idővel e téren is úgy a tudományos, mint a gyakorlati élet szempontjából is értékes eredményekre fog vezetni.
A becikkelyezésre ajánlott Egyezménnyel létesített Nemzetközi Kereskedelmi Statisztikai Hivatal működése mindenesetre egységesítő hatást fog gyakorolni az egyes államok kereskedelmi statisztikáira, s tekintettel arra, hogy a kereskedelmi statisztikák a vámtarifákra támaszkodnak, esetleg közvetve még a vámtarifák beosztására is.
