Európa legfontosabb burgonyatermő államait a burgonyarákbetegség sujtja, mely súlyosabb a burgonya minden egyéb betegségénél, mert nemcsak alkalmilag képes a kórokozóra nézve kedvező viszonyok között elemi csapásként pusztítani, hanem ott, ahol befészkelte magát, a talaj fertőzése folytán a sikeres burgonyatermelést hosszú évekre lehetetlenné teszi.
Magyarországon a burgonyarákot eddig egyetlen egy esetben észlelték 1896-ban Trencsénmegyében, s azóta hazánk területén nem lépett fel és országunk jelenleg abban a kedvező helyzetben van, hogy teljesen rákmentesnek mondható. Európában a burgonyarák által történő nagymérvű pusztítás már 1887. óta ismeretes volt, de a kórokozó nem ismerése folytán az ellene való védekezés a legnagyobb nehézségekbe ütközött. Tudósunknak Schilberszky tanárnak alapvető kutatása és rövidesen utána Percival angol mycologusnak részletes biológiai munkája világította meg a védekezésnek azt a helyes irányát, amelyen még ma is haladnunk kell. A burgonyarák tudniillik főleg a gumókat lepi el és azokon különféle nagyságú és formájú dudorodásokat, kinövéseket és eltorzulásokat okoz, melyeknek felülete szemölcsös, színe eleinte világosbarna, később sötétbarna, illetve fekete. Gyakran ezek az eltorzulások nagyobbak, mint a gumó maga és a tulajdonképpeni burgonyagumóból már semmi sem található, csak ezek a spongyaszerű széteső vagy rothadó torzképződmények.
Miután a burgonyarák minden új szövetet megtámad, nemcsak a gumókon, hanem különösen a földalatti részeken, mint pl. a stolókon (gyökér és gumó összekötője) és a szárak alsó részén a fent leírt, eleinte világosbarna, később sötétbarna torképződményeket képez. Ha pedig a fiatal hajtások a földből kitörnek és különösen, ha huzamosabb időn át nedvesebb időjárás uralkodik, e fiatal hajtásokon, szárakon stb. a burgonyarák zöld, gyakran fehéres, vagy vöröses színű torzképződményeket okoz. Miután azonban a földfeletti részeken a rák csak ritkábban fordul elő, rendesen csak a földalatti részeken burgonyaszedéskor észlelhető, mikor a védekezés, sajnos, már késő.
A burgonyarák előidézője egy gomba, melynek kitartó alakja (Sporangium) a torzképződményekben található. Ezekből tavaszkor és nyáron sok milliónyi rajzó spóra keletkezik, amelyek minden új szövetet megfertőznek és ami a legveszedelmesebb, a torzképződményel rothadása alkalmával magát a talajt is megfertőzik. Miután e torzképződmények szétmállott kis részecskéi a még meg nem fertőzött gumókon is megmaradnak, a talajban pedig a gomba évekig életképes marad, ilyen földekről vetőgumót felhasználni, vagy ilyen földekben a rákra hajlamos burgonyafajtákat termelni a legnagyobb veszéllyel jár, mert a talaj fertőtlenítése teljesen hiábavalónak bizonyult.
A burgonyarák Németország, Angolország, Hollandia, Csehország, az Északamerikai Egyesült-Államokban és a mostani Lengyelországnak főleg azokon az ipari vidékein fészkelte be magát, ahol burgonyát burgonya után ültettek és dacára a legszigorúbb óvintézkedéseknek, a talaj fertőzése folytán elterjedése ijesztő. Legjobban mutatja ezt a németországi példa, ahonnan a legmegbízhatóbb statisztikai adatok állanak rendelkezésünkre. Ott az 1900-as években a burgonyarákot csakis a nagy ipari gócpontokon a Ruhrvidéken, a Rajnamentén és Westfália egyes kerületeiben konstatálták. Onnan a burgonyarák tovább terjedve, a háború előtti már Hannover, Schleswig-Holstein, Mecklenburg Schwerin és Brandenburg egyes területeit megfertőzte és a háború alatt és után már Szászországban, Thüringiában, Posenben, sőt Porosz-Sziléziában is jelentkezett, úgy, hogy mikor Németország 1922-ben az első hivatalos burgonyarák-kimutatást és térképet kiadta, már 106 kerülete 426 községgel fertőzve volt. Azóta a betegségnek továbbterjedése Németországban, ahol elterjedésének meggátlására mindent megtesznek, óriási lépésekkel halad tovább és az 1924. évi hivatalos burgonyarákstatisztika és térkép szerint az elmúlt év végén Németországnak már 231 kerülete 910 községgel bizonyult fertőzöttnek! Hasonlóan állunk Csehországgal, ahol a háború alatt a szászországi határhoz közel levő Schluckenaui ipari vidéken a burgonyarák behurcoltatott. Az 1922. évi hivatalos kimutatás szerint már 8 községben 81 major volt fertőzve; az 1923. évi hivatalos kimutatás szerint már 15 községnek 111 majorjában lépett fel és az elmult 1924-ik és végén a legújabb hivatalos kimutatás szerint már 53 községre terjedt át.
Lengyelországban, amely hivatalos kimutatást nem ad ki, a német statisztikai adatok szerint 1924-ben már 3 kerület van fertőzve, Hollandiának 19 községe, Dániának pedig 20 községe. A többi államokról, sajnos, hivatalos kimutatások nem állnak rendelkezésünkre, de köztudomású, hogy Angolországban és Franciaországban, újabban Svédországban, Norvégiában, sőt Délafrikában a burgonyarák évről-évre hatalmasan terjed tovább. De, hogy ezek az államok és a többi külföldi mily szigorú törvényekkel védekeznek a burgonyarák be- és továbbhurcolása ellen, bizonyítják a német, csehszlovák és lengyelországi burgonyarák törvényektől és rendeletektől eltekintve az angolországi 1922. május hó 31-én kelt „The Destructive Insects and Pests Order of 1922” című törvénynek a burgonyára vonatkozó részei, a hollandi kormány 1923. augusztus 29-én kelt 168. kormányrendeletének, az Északamerikai Egyesült-Államoknak 1921. augusztus hó 1-én életbelépett 37-ik rendeletének, a dán királyság 1921. május 6-án életbelépett rendeletének, Luxemburg 1923. szeptember hó 24-én kelt rendeletének, Argentina 1922. július hó 12-én kelt rendeletének, Olaszország 1921. augusztus hó 1-én kelt kormányrendeletének stb., stb. a burgonyára vonatkozó részei.
A burgonyatermelést hasonló mértékben veszélyeztető másik kártevő a kolorádó bogár.
A kolorádó bogár 1 cm hosszú, halványsárga színű, szárnyfedőein 10-11 fekete hosszanti sávval. A talajban telel át. Tavasztól kezdve a leveleket pusztítja. Narancsszínű petéit a levelekre rakja. Egy állat 1000-nél több petét rak le. Álcái 12 mm-re nőnek, vörösesek, hatlábúak, kétoldalt két-két sor szemölcsszerű apró foltokkal. Az álcák a földben bábozódnak be. Egy nyáron 2-3 nemzedék lép fel. Így tehát egy áttelelt bogár ivadéka egy nyár folyamán 30,000-re tehető. Rendkívül szaporasága magyarázza nagy veszélyességét. Amerikában tízezernyi rajokban figyelték meg, mikor útrakél. Helyenkint oly tömegben rajzott, hogy a vasútvonalat ellepve, a vonat közlekedését is akadályozták. Egyes vidékeken a burgonyatermeléssel fel kellett egészen hagyni. A burgonyán kívül számos más vadon élő növényen is él.
Európába először 1877. táján hurcolták be és Németország csak a legnagyobb erőfeszítéssel, pénzbeli áldozatokkal és szívós munkával tudta elterjedését leküzdeni. Franciaország a bogár veszélyességére való tekintettel már 1875-ben mindennemű burgonya behozatalát Északamerikából megtiltotta. A háború utolsó éveiben, akár a tilalom ellenére behozott burgonyával, akár más módon Franciaország területére, Bordeaux kikötő vidékére bizonyára amerikai katonai csapatok hurcolták be. 1921 előtt ott senki sem vette észre, 1922-ben Gironde tartomány volt fertőzve, 1923-ban már 28 departementben, Franciaország területének mintegy negyed része volt elterjedve. Hogy ma a bogár meddig jutott, arról pontos adatok nincsenek, de Franciaország területének mintegy 3/4-ed részéről lehet szó. Tény az, hogy ma a Rajnavidéki, franciák által megszállt területen is ismeretes.
A bogár előrehaladása évenként egészen 180 km-nyire terjedhet.
Franciaországnak e pár év alatt mintegy 1/2 millió franknyi hitelt kellett igénybe venni a leküzdési munkálatokra, melyek igen körülményesek és költségesek; az egyes termelőkre is nagy kárt jelentenek, mert a fertőzött burgonya-, paradicsom- stb. ültetvények felszántását, a bogár összegyüjtésével járó nagy napszámosmunkát, a fertőzött vidék burgonyáinak kötelező permetezését, a talaj fertőtlenítését stb. vonják maguk után.
Biztosra vehető, hogy hazánk éghajlati viszonyai a bogár életfeltételeinek megfelelnek, tekintettel nagy szaporaságára és rohamos terjedésére, bizonyos, hogy hazánkba behurcolva, kiirtása úgy, mint Franciaországban, lehetetlenné válik. Hogy az egyes államok mennyire félnek behurcolásától és továbbterjedésétől, azt az általuk kiadott törvényes rendelkezések mutatják és pedig a burgonyaráknál említett angol, holland, dán, luxemburgi, olasz, argentinai stb. stb. rendeleteknek a burgonyára vonatkozó részei, valamint különösen Németországnak 1924. augusztus hó 2-án kiadott rendeletei.
Magyarország, e két legveszélyesebb kártevőtől ez idő szerint még mentes, de mivel nem zárkózhatik el attól, hogy a legnagyobb részben fertőzött államokból időnként vetőburgonyát behozzon, (Németország, Csehszlovákia, Lengyelország), elkerülhetetlen és parancsoló szükség, hogy törvényt alkosson e kártevők behurcolásának elhárítására és elterjedésének megakadályozására, hogy ezzel Hazánk burgonyatermelése biztosíttassék.
A törvény értelmében foganatosított vizsgálat, ellenőrzés és ezekkel kapcsolatos intézkedések miatt az állammal szemben támasztható kártérítések kizárását a szóbanlevő burgonyakártevők ellen irányuló küzdelem közérdekű volta indokolja.
A törvény végrehajtásának keretében gondoskodás fog történni arról, hogy úgy a burgonyarákra, mint a kolorádó bogárra vonatkozó ismertetések a legszélesebb körben terjesztessenek s egyben intézkedés történik arról is, hogy a földmívelésügyi miniszter szakközegei gyanús esetekben a veszélyeztetett vidékekre állami költségen kiszálljanak.
