A Nemzetek Szövetsége Egyezségokmányának 14. Cikke Állandó Nemzetközi Bíróság (Cour Permanente de Justice Internationale, Permanent Court of International Justice) létesítését írja elő. E cikk szerint a Nemzetek Szövetségének Tanácsa Állandó Nemzetközi Bíróság felállítására vonatkozó tervezetet fog elkészíteni és azt elfogadás végett a Szövetség Tagjai elé terjeszti. A Bíróságnak hatásköre - ugyancsak az idézett 14. Cikknek rendelkezése szerint - kiterjed a felek részéről elébe terjesztett minden nemzetközi jellegű vitás esetre. A Bíróság ezenfelül véleményt nyilvánít minden olyan vitás esetben és kérdésben, amelyet a Tanács vagy a Közgyűlés hozzá utal, vagyis nemcsak bírói funkció végzésére hivatott, hanem e mellett a Közgyűlés és a Tanács jogi szakértője is.
E rendelkezésnek alapján s az abban megjelölt célból a Nemzetek Szövetségének Tanácsa neves jogtudósokból álló 10 tagú bizottságot hívott össze Hágába, amely báró Descamps szenátor belga államminiszter elnöklete alatt 1920. évi június hó 16-ától július hó 24-éig tartott üléseiben a Bíróság felállítására vonatkozó tervezetet elkészítette és azt Lapradelle párizsi egyetemi tanár által szövegezett jelentés kíséretében a Tanács elé terjesztette. A Tanács részéről a tervezet tárgyában kidolgozott s hozzájárulás végett a Közgyűlésnek bemutatott javaslatot a Nemzetek Szövetségének Genfben első ízben összeült Közgyűlése - Bourgeois, a francia szenátus elnökének elnöklete alatt működött harmadik bizottsága s e bizottságnak Hagerup volt norvég miniszterelnök elnöklete alatt kiküldött albizottsága részéről készített jelentések meghallgatása után - 1920. évi december hó 13-án tartott ülésében néhány módosítással elfogadta. Egyidejűleg elhatározta a Közgyűlés, hogy a Bíróság Szabályzatát (Statut, Statute) kellően megerősített s e Szabályzat kötelező erejét megállapító Jegyzőkönyv alakjában leendő elfogadás végett a Nemzetek Szövetségének Tagjai elé kell terjeszteni, amiről a Tanács gondoskodik s végül kimondotta, hogy mihelyt a most említett Jegyzőkönyvet a Szövetség Tagjainak többsége megerősítette, a Szabályzat életbelép s a Bíróságot össze kell hívni.
A Közgyűlés előbb ismertetett határozatának megfelelően a Tanács 1920. évi december hó 14. napján tartott ülésében intézkedett aziránt, hogy a szóbanlevő Jegyzőkönyv a Szövetség Titkárságánál aláírás céljából nyitva álljon s egyúttal a Jegyzőkönyv szövegét olykép állapította meg, hogy annak aláírásával a Nemzetek Szövetségének Tagjai a Közgyűlés által az Állandó Nemzetközi Bíróságnak 1920. évi december hó 13-án Genfben egyhangúlag elfogadott Szabályzatát magukra nézve kötelezőnek ismerik el s ennek következtében kijelentik, hogy a Bíróság ítélkezését a Szabályzatban megállapított módozatok és feltételek mellett elfogadják. A Jegyzőkönyv ezeken kívül még rendelkezést tartalmaz annak megerősítésére, valamint az egyes hatalmak megerősítő okiratainak a többi aláíró hatalmakkal való mikénti közlésére nézve, végül - a Közgyűlés Határozatának megfelelően - benne foglaltatik annak kijelentése is, hogy a Jegyzőkönyv a Szövetség Egyességokmányának Függelékében felsorolt Államok aláírására nyitva marad.
Miután az 1920. évi december hó 16-áról keltezett Aláírási Jegyzőkönyvet a Nemzet Szövetségének 48 tagja közül a második Közgyűlésnek összeüléséig 28 Tagállam, vagyis a Tagok többsége megerősítette s a kellő számban történt ratifikálások folytán a Szabályzat az első Közgyűlés Határozatában előírt módon életbe lépett, a Nemzetek Szövetségének második Közgyűlése s illetve a Tanács - a Szabályzat alább ismertetendő 4-13. Cikkeiben szabályozott eljárás betartásával - a Bíróság 11 rendes és 4 pótbíráját az 1921. évi szeptember havában megválasztotta. A Bíróság rendes tagjaivá 9 év tartamára megválasztattak: Altamira (Spanyolország), Anzilotti (Olaszország), az időközben elhunyt Barbosa (Brazilia), De Bustamante (Kuba), Lord Finlay (Anglia), Huber (Svájc), Loder (Németalföld), Moore (Egyesült Államok), Nyholm (Dánia), Oda (Japán) és Weiss (Franciaország) míg a pótbírák sorába Jovanovitch (Szerb-Horvát-Szlovén Állam), Beichmann (Norvégia), Negulescu (Románia) és Wang-Chung-Hui (Kina) választattak meg.
A választás lefolytatása után intézkedés tétetvén a Bíróság egybehívása iránt, az Állandó Nemzetközi Bíróság tagjai 1922. évi január hó 30. napján alakuló ülésszakra jöttek össze Hágában, az eredetileg az első (1899. évi) hágai békeegyezménnyel Állandó Választott Bíróság (Cour Permanente d' Arbitrage) befogadására szolgáló békepalotában. Ennek az ülésszaknak a nemzetközi bíráskodási intézmény történeti kifejlődése szempontjából jelentős mozzanatai, hogy a Bíróság a nemzetközi jog területén nagy tekintélynek örvendő németalföldi jogásznak, Lodernek személyében megválasztotta elnökét, február hó 15. napján ünnepélyes formák között Németalföld királynőjének jelenlétében megtartotta első nyilvános ülését s március 24-iki teljes ülésében elfogadta ügyviteli szabályzatát (Réglement, Rules of Court), amelynek értelmében funkcióját gyakorolni fogja s amely ügyviteli szabályok megalkotását a statutum 30. Cikke a Bíróság kizárólagos hatáskörébe utalta a nélkül, hogy ebben a tekintetben akár a Közgyűlésnek, akár pedig a Tanácsnak utólagos jóváhagyása az ügyviteli szabályok alkalmazásának feltétele volna.
A Bíróság 1922. évi június hó 15-én megkezdte első rendes ülésszakát s annak folyamán a Szövetség Tanácsa által eléje terjesztett három kérdésben véleményt nyilvánított. A Bíróságnak azóta még egy vitás kérdésben volt alkalma véleményt nyilvánítani s a közeljövőben alkalma lesz bírói funkciót is gyakorolni, amennyiben a Szövetséges Hatalmak a Wimbledon gőzösnek a kieli csatornán át való szabad átmenete megakadályozása miatt a Németbirodalom ellen a versaillesi szerződés 380. és 386. Cikkei alapján keresetet indítottak.
Miután a Nemzetek Szövetségének harmadik Közgyűlése 1922. évi szeptember hó 18-án hozott határozatával Magyarországot a Szövetség Tagjai közé felvette, a Nemzetek Szövetségének Főtitkára hivatali elődömhöz intézett jegyzékével s a Szabályzatra vonatkozó okmányok példányainak megküldésével közölte az első Közgyűlésnek az Állandó Nemzetközi Bíróság Szabályzatára vonatkozó javaslatot helybenhagyó és a Szabályzatnak az egyes Tagállamok által leendő mikénti elfogadása ügyében hozott, az előzők sorában bővebben ismertetett Határozatát azzal, hogy az annak végrehajtásáról gondoskodó tanácsi rendelkezés szerint az első Közgyűlés Határozatának, az Aláírási Jegyzőkönyvnek, valamint a Szabályzatnak a Szövetség Tagjaival való közlésével a Főtitkár bizatott meg.
Az Állandó Nemzetközi Bíróságnak összesen 64 cikkből álló ez a Szabályzata (Statut, Statute), amely a fentiek szerint Magyarországgal, mint a Nemzetek Szövetségének tagjával elfogadás végett hivatalosan közöltetett, három fejezetre oszlik, amelyek közül az első (2-23. Cikkek) a Bíróság szervezetére, a második fejezet (34-38. Cikkek) az illetékességre s végül a harmadik fejezet (39-64. Cikkek) az eljárásra vonatkozó rendelkezéseket tartalmazza.
A Bíróság szervezetét illető szabályok közül a bírósági tagok számát, az egyes államoknak a Bíróság szervezetében való részesedését, a bírák megválasztásának módozatait s a bírói tisztség betöltéséhez szükséges kellékeket megállapító rendelkezések érdemelnek különösebb figyelmet. Ezek eszerint a Bíróságnak 15 tagja van, akik közül 11 rendes és 4 pótbíró, számukat azonban a Tanács előterjesztésére a Közgyűlés 15-re, illetőleg 6-ra felemelheti. A bírákat a Nemzetek Szövetségének Közgyűlése és Tanácsa egymástól függetlenül választja annak a jegyzéknek az alapján, amelyet a Szövetség Főtitkára az Állandó Választott Bíróság (Cour Permanente d'Arbitrage) nemzeti csoportjaitól beérkezett ajánlások figyelembevételével összeállít. Ezekre az ajánlásokra nézve az a szabály, hogy minden nemzeti csoport (vagyis állam) 4-4 személyt hozhat ajánlatba, akik közül legfeljebb két ajánlott lehet a saját nemzetbeli. A Szabályzat kívánatosnak jelenti ki, hogy az ajánlások megtétele előtt az ajánló nemzeti csoportok saját legfelsőbb bíróságokat, az egyetemek fakultásait és az akadémiákat, valamint a jogot művelő nemzetközi akadémiák nemzeti osztályait meghallgassák, viszont a Szövetségnek és illetőleg a Tanácsnak a választást foganatosító tagjait kötelezi arra, hogy a Bíróság tagjait úgy válasszák meg, hogy azok a személyes kellékeken felül összeségükben biztosítsák a civilizáció nagy alakzatainak és a világ fő jogi rendszereinek képviseletét is. Megválasztottaknak azok tekintendők, akik a Közgyűlés és a Tanács szavazatainak abszolút többségét egyaránt elnyerték.
A szervezeti rendelkezések közül egyebekben még kiemelendő, hogy a Bíróság tagjainak megbízása kilenc évre szól, bírói tisztségükkel összeférhetetlen valamely politikai vagy adminisztratív funkció gyakorlása s hogy hivatali eljárásukban a diplomaták kiváltságait és mentességeit élvezik.
Szorosabban belső szervezeti rendelkezések azok, amelyek szerint a Bíróság 3 évre Elnököt és Alelnököt választ, hogy minden év június 15-én rendes ülésszakra jön össze székhelyén, Hágában, de az Elnök által a körülmények által indokolt esetekben rendkívüli ülésszakra bármikor összehívható, továbbá, hogy szabályként teljes ülésben határoz, de szükség esetén az ítélkező tanács 9 tagból is alakulhat. Végül megemlítésre érdemes, hogy a munkaügyek és különösen a versaillesi békeszerződés XIII. részében (Munka), valamint a többi békeszerződés megfelelő részeiben említett ügyek tekintetében, továbbá az átmenő forgalomra vonatkozó és a közlekedési ügyekre s különösen a versaillesi békeszerződés XII. részében (kikötő, viziutak, vasutak), valamint a többi békeszerződés megfelelő részeiben említett ügyekre nézve 3 évenként 5-5 tagból álló két külön tanácsot kell felállítani s hogy ezenkívül az ügyek gyors elintézésének érdekében a Bíróság évenkint egy, három bíróból álló, külön tanácsot is alkot, amely a felek kívánságára sommás eljárással dönt. A Bíróság fenntartási költségeit a Nemzetek Szövetsége viseli s a Bíróság rendes tagjai a Közgyűlés által a Tanács javaslatára megállapítandó fizetést kapnak.
Az Állandó Nemzetközi Bíróság illetékességére vonatkozó rendelkezésekből mindenekelőtt az tűnik ki, hogy a szóbanlevő Bíróságot a Nemzetek Szövetségének Tagjai s illetőleg azok az Államok, amelyeket az Egyességokmány függeléke felsorol, feltétlenül igénybe vehetik, míg azokat a feltételeket, amelyek mellett más Államok előtt is nyitva áll, az érvényben levő szerződések különös rendelkezéseinek fenntartásával a Tanács állapítja meg. A Szabályzat ide vonatkozó 35. Cikke alapján a kérdéses feltételeket a Tanács 1922. évi május hó 17-én hozott határozatával már megállapította. E határozat szerint az Állandó Nemzetközi Bíróság nem Tagállamok előtt is nyitva áll, ha ezek az államok előzőleg a Bíróságnál nyilatkozatot tesznek le arról, hogy magukat a Bíróság ítélkezésének alávetik s a hozandó ítéleteket végrehajtják. E nyilatkozat vagy egyes esetekre szólhat vagy általános érvényű lehet, amely utóbbi esetben megfelel a statutum alább ismertetendő 36. Cikke alapján a Tagállamok részéről tehető annak a nyilatkozatnak, amely szerint azok a 36. Cikkben jelzett esetekben minden további nélkül alávetik magukat a Bíróság ítélkezésének.
A Bíróság illetékessége kiterjed minden ügyre, amelyet a felek eléje terjesztenek, valamint az érvényben levő szerződésekben és egyezményekben megállapított különös esetekre. Ezenkívül azonban a Szövetség Tagjai és az Egyességokmány záradékában megnevezett Államok a szóbanforgó Bíróság jurisdictióját az ügyek bizonyos kategóriájára nézve is mindazon Tagokkal és Államokkal szemben, amelyek ugyanezt a kötelezettséget vállalták, általában is kötelezőnek ismerhetik el, amely esetben a Bíróság már akkor eljár, ha csak az egyik fél fordul hozzá. A Szabályzat 36. Cikke ezeket az ügyeket, az Egyességokmány 13. Cikkének 2. bekezdésében megjelölt ügyekkel teljesen egyezően, a következőkben sorolja fel: a) valamely nemzetközi szerződés értelmezése; b) a nemzetközi jog bármely kérdése; c) bármely ténynek megállapítása, amely ha bebizonyul, valamely nemzetközi kötelezettség megsértését jelentené és végül: d) a jóvátétel terjedelme vagy módja, amely ilyen megszegés esetében teljesítendő volna. Mindezekben az illetékességéhez tartozó különféle ügyekben és vitás esetekben a Bíróság a nemzetközi szerződések és szokásjog, a civilizált Államok által elfogadott fontosabb jogelvek és kisegítésképen a bírói határozatok és a legkiválóbb publicisták tanításának figyelembevételével hozza meg határozatát.
Az eljárási szabályok szerint a Bíróság hivatalos nyelve a francia és az angol, de a felek kérelmére más nyelv használata is elrendelhető. Az elbírálandó ügyet a Bíróság Jegyzői Hivatalánál kell bejelenteni, amely erről a Főtitkárság útján a Szövetség valamennyi tagját értesíti. A felek ügyvivőkkel, illetőleg jogtanácsosokkal és ügyvédekkel képviseltetik magukat a Bíróság előtti eljárásban, amely két részre oszlik: egy előkészítő írásbeli szakra és a Bíróság előtti a bizonyítás felvétel lefolytatását, a tanuknak és a felek képviselőinek meghallgatását célzó szóbeli eljárásra. A tárgyalás, amelyet az erős pervezető hatalommal fölruházott Elnök vagy helyettese vezet, nyilvános, kivéve ha a Bíróság hivatalból vagy a felek kérelmére a nyilvánosságot kizárja; a határozathozatal azonban mindig zárt ülésben történik. A határozatot a jelenlevő bírák szótöbbséggel hozzák, azt meg kell indokolni s a kisebbségben maradt tanácstagoknak módjukban áll különvéleményüket szintén a határozathoz csatolni. A Bíróság határozata ellen nincs helye föllebbvitelnek, azonban a 61. Cikk szerint a Bíróságtól a határozat felülvizsgálatát lehet kérni oly tény felmerülte alapján, amely döntő befolyást gyakorolhat s amely a határozat kihirdetése előtt mind a Bíróság, mind a felülvizsgálatot kérő fél előtt ismeretlen volt. Ily kérelmet legkésőbb az új tény felmerülésétől számított hat hónap alatt kell előterjeszteni. Eljárási költségeit mindegyik fél maga viseli, föltéve, hogy a Bíróság másképpen nem határoz.
A Szabályzat rendelkezéseinek a fentiekben bemutatott tartalmi ismertetéséből megállapítható, hogy az Állandó Nemzetközi Bíróság jelenlegi szervezetében a nemzetközi bíráskodásnak a történeti fejlődés során kialakult korábbi intézményes formáihoz képest jelentős haladást jelent. A Szabályzatnak a bírósági szervezetre s közelebbről a bírák választására vonatkozó rendelkezései szerint a Tanácsban képviselt Államoknak a többi Állammal szemben ugyan több joguk van, mert az ilyen Államok a Tanácsban és a Közgyűlésen is szavazati joggal bírnak, de a Bíróság tagjává bármely Állam állampolgára megválasztható a nélkül, hogy az úgynevezett nagy Államoknak a Bíróság tagjai között szükségképpen képviselve kellene lenniök. Ez utóbbi rendelkezés jelentősége különösen szembeötlő, ha meggondoljuk, hogy a második (1907. évi) hágai békekonferencián az állandó nemzetközi bíróság felállításának Németország, Anglia és az Egyesült Államok által előterjesztett tervét a kis Államok éppen ezért buktatták el, mert a tervezett bíróság tagjává való választhatóság szempontjából a nagy és kis Államok nem egyforma bánásmód alá estek volna. A Bíróság szervezetének előnyére szolgált továbbá, hogy politikailag színtelen, amennyiben a bírák választására vonatkozó javaslatokat nem a különböző Államok kormányai, hanem az Állandó Választott Bíróság nemzeti csoportjai terjesztik elő és hogy a bírák tisztségével összeférhetetlen bármely politikai funkció gyakorlása.
Az Állandó Nemzetközi Bíróság kifejtendő működésének jelentőségét fokozza, hogy bizonyos esetekben hatáskörébe tartozik a kisebbségi jogok védelmével kapcsolatos viták eldöntése is. A Szövetséges és Társult Főhatalmaknak Csehszlovákiával 1919. évi szeptember hó 10-én Saint-Germain-en-Laye-ben, a Szerb-Horvát-Szlovén Állammal ugyanott s ugyanakkor és Romániával 1919. évi december hó 9-én Párizsban kötött szerződéseiben ugyanis a kisebbségi jogokra vonatkozó rendelkezéseket befejező cikkek (id. szerződések 14., 11 s illetve 12. Cikke) szerint az említett három állam hozzájárult ahhoz, hogy a kisebbségi védelem körébe eső jogi vagy ténykérdésről valamelyikük és a velük szerződött Főhatalmak egyike vagy bármely más oly hatalom között merülne fel véleménykülönbség, amely Hatalom a Nemzetek Szövetsége Tanácsának tagja, ez a véleménykülönbség az Egyességokmány 14. Cikke értelmében nemzetközi vitának tekintendő és ez a vitás kérdés a másik fél kívánságára az Állandó Nemzetközi Bíróság elé terjeszthető, amelynek döntését megfellebbezni nem lehet.
Az előbb mondottakra való tekintettel indokoltnak mutatkozik, hogy az Állandó Nemzetközi Bíróságnak Szabályzatához, mint a Nemzetek Szövetségének Tagja, Magyarország is hozzájáruljon és ezáltal a Bíróság ítélkezését a Szabályzatban megállapított módozatok és feltételek mellett elfogadja.
Az eredeti szöveget két nyelven franciául és angolul kell törvénybe iktatni, mert a szóbanlevő okmányok eredetileg mindkét nyelven állíttattak ki s illetve szövegeztettek meg.
