1926. évi II. törvénycikk indokolása

az Amerikai Egyesült Államok vagy állampolgáraik által támasztható kárigények mikénti elbírálására vonatkozólag az Amerikai Egyesült Államokkal és az Osztrák Köztársasággal 1924. évi november hó 26-án Washingtonban kötött megállapodás becikkelyezéséről * 

Általános indokolás

Az Amerikai Egyesült Államok kormánya az 1922. év utolsó napjaiban kezdeményező lépéseket tett aziránt, hogy azoknak a kártérítési igényeknek rendezése, amelyek az Amerikai Egyesült Államokat, illetve azoknak polgárait a Magyarország és az Amerikai Egyesült Államok között 1921. évi augusztus hó 29-én Budapesten kötött és az 1921. évi XLVIII. törvénycikkbe iktatott békeszerződés s illetőleg a trianoni békeszerződésnek ez által recipiált bizonyos rendelkezései értelmében megilletik, a Németbirodalommal szemben létesített Vegyes Bizottság (Mixed Claims Comission) mintájára tétessék lehetővé.

A magyar kormány és az Amerikai Egyesült Államok kormányának a szóbanlevő célból tett kezdeményező lépését felkarolván, ehhez képest egyrészt a washingtoni m. kir. követ, másrészt a budapesti amerikai követ útján a két kormány között tárgyalások tétettek folyamatba, amely tárgyalások 1924. évi november hó 26-án Washingtonban a jelen törvényjavaslat 2. §-ában foglalt megállapodás aláírásához vezettek el.

A megállapodás, - amely az 1922. évi augusztus hó 10-én a Németbirodalom és az Amerikai Egyesült Államok között létrejött hasontárgyú egyezmény szövegétől először is abban különbözik, hogy nem kétoldalú, hanem az Amerikai Egyesült Államok kormánya kifejezett kívánságának megfelelően háromoldalú egyezmény az Amerikai Egyesült Államok, Magyarország és az Osztrák Köztársaság között, másodszor, hogy nem létesít döntőbíróságot, hanem voltaképpen arbitrációs szerződést az igények elbírálására hivatott egy biztossal.

A szóbanlevő megállapodás I. Cikkében a három szerződő kormánynak a biztos (Commissioner) kijelölésére irányuló megegyezését s illetőleg a biztosnak hatáskörét állapítja meg azoknak az igénycsoportoknak felsorolásával, amelyeknek tárgyában a biztos határozni hivatott. A II. Cikk a biztos utódjának megválasztásáról rendelkezik arra az esetre, ha valamely oknál fogva tisztét ellátni képtelen lenne s kimondja, hogy a biztos működését Washingtonban a megállapodás életbelépésétől számított két hónapon belül kezdi meg. Ugyanez a cikk megállapítja az igények bejelentésére szolgáló határidőt is. A III. Cikk a biztos kötelességévé teszi, hogy az eléje terjesztett kérdéseknek és eseteknek nyilvántartásáról és az előtte lefolytatott tárgyalásokról szabatos jegyzőkönyveknek felvételéről gondoskodjék. Ebből a célból a szerződő kormányok mindegyike titkárt nevezhet ki melléje, akik mint a Commissionernek közös titkárai működnek és utasításai szerint járnak el. A IV. Cikk értelmében a három kormány ügyvivőket és tanácsadót jelölhet ki, akik a biztos elé szóbeli vagy írásbeli bizonyítékokat terjesztenek. Ugyanez a cikk biztosítja, hogy Magyarország, illetőleg az Osztrák Köztársaság minden, a biztosnál bejelentett igény tekintetében nyilatkozhassék, valamint kimondja azt is, hogy a biztosnak határozatai végérvényeseknek és mind a három kormányra kötelezőknek tekintendők. Az V. Cikk a költségek viseléséről rendelkezik olyképpen, hogy mindegyik kormány a saját költségeit, beleértve a saját titkárának, valamint ügyvivőjének és tanácsadójának illetményeit is maga viseli. Az összes többi költségeket, ideértve természetesen a biztosoknak és az általa alkalmazott tisztviselőknek illetményeit is, felerészben az Egyesült Államok kormánya, másik felerészben pedig Ausztria és Magyarország egyenlő arányban viselik. Végül a VI. Cikk a megállapodás életbelépéséről rendelkezik, az életbelépés időpontjául a megerősítő okiratok kicserélésének napját állapítván meg.

A fentiekben tartalmilag ismertetett megállapodás létesítésére irányuló tárgyalások felvételénél a magyar kormány mindenekelőtt figyelemmel volt arra, hogy az Amerikai Egyesült Államok és Magyarország között 1921. évi augusztus hó 29-én Budapesten kötött békeszerződésbe foglalt kongresszusi határozat 5. §-a szerint az Egyesült Államokban zár alá vett magyar vagyonok és értékek feloldásának előfeltétele az amerikai kártérítési igények kielégítő rendezésének biztosítása. Minthogy pedig az Amerikai Egyesült Államokban zár alá vett magyar vagyonoknak felszabadításához jelentősebb érdekeink fűződnek, kívánatosnak mutatkozott az Egyesült Államok kormányának az itt szóban levő megállapodás megkötése céljából tett kezdeményező lépéséhez magyar részről is hozzájárulni.

A megállapodás megvilágítására szolgálhat egyébként az annak idején az Amerikai Egyesült Államok és a Németbirodalom között ugyanebben a tárgyban létrejött megállapodást becikkelyező törvényjavaslathoz a német birodalmi kormány által szerkesztett emlékiratnak (Denksehrift) a megállapodással elérni kívánt célt ismertető következő kitétele is: „Das Abkommen hat, wie sich aus seiner Einleitung und dem Artikel I. Nr. 1 und 2 ergibt, die gesammten Schadenersatzverpflichtungen des Reichs aus dem Friedensvertrage vom 25. August 1921. zum Gegenstande. Sein Zweck ist aber nicht die Regelung der Abdeckung dieser Verpflichtungen, sondern lediglich die Festsetzung ihrer Höhe, die in einem Kommissionsverfahren erfolgen soll.”

Végül kívánatosnak mutatkozik a figyelmet felhívni arra a körülményre, hogy míg a német-amerikai hasonló szerződés szerint az elnökkel együtt a mindkét állam kormánya részéről kinevezett biztosok három tagú kollégiumban alkotják a döntőbizottságot, addig a Magyarország részéről aláírott megállapodás értelmében a döntőbizottsági autoritás egészen a biztosra (Comissioner) száll át. Ennek az utóbbi megoldásnak azonban az az előnye van, hogy az egyes kormányok által kinevezendő biztosok kiküszöbölésével, illetőleg az elnökkel együtt három tagból álló kollégiális testületnek egy személyű biztossal való helyettesítésével a becikkelyezés végett beterjesztett megállapodás az eljárást lényegesen leegyszerűsíti, ennélfogva azt gyorsítja is és egyúttal tekintélyes költségmegtakarítást jelent.