A pénzbüntetéseket és a pénzbírságokat legutóbb felemelő, 5340/1924. M. E. számú (a Budapesti Közlönynek 1924. évi július hó 19-én megjelent 151. számában kihirdetett) rendelet 13. §-a kimondja, hogy a fellebbviteli bíróság a pénzbüntetés és a pénzbírság felemelésére vonatkozó újabb rendelkezéseket a pénz értékváltozására tekintettel megfelelő esetekben az elsőfokon már befejezett ügyekben is alkalmazza. Ez a rendelkezés azonban csak az ügyek kis részében kerül alkalmazásra és az alsóbíróságok határozatai nagyobbrészt a pénzbüntetés vagy a pénzbírság összegének változatlanul hagyásával emelkednek jogerőre. Igen gyakori az az eset, hogy az időközben beállott nagy pénzértékcsökkenés következtében a kiszabott pénzbüntetés vagy pénzbírság a megtorlás szempontjából egészen hatástalan csekély értékre zsugorodik össze.
Ez nemcsak kir. kincstárnak okoz érzékeny és indokolatlan veszteséget, hanem ellenkezik a pénzbüntetés és a pénzbírság kiszabásának azzal a céljával is, hogy az az elítéltet bűnösségével arányban álló s egyéni viszonyai között is érezhető hátránnyal sujtsa.
A törvényjavaslat ezen a helyzeten úgy igazságügyi, mint pénzügyi szempontból segíteni törekszik. Kötelezi a felsőbíróságot az elsőfokon megszabott pénzbüntetésnek és pénzbírságnak megfelelő átértékelésére, tekintet nélkül arra, hogy a felülbírálás alapjául szolgáló perovoslatot ki és kinek az érdekében terjesztette elő. De a javaslat egyúttal feljogosítja a felsőbíróságot, hogy az átértékelt összeget az elítélt vagy a marasztalt vagyoni és kereseti viszonyaihoz mérten belátása szerint esetleg mérsékelhesse.
