1926. évi XIII. törvénycikk indokolása

a Pénzintézeti Központról szóló 1920: XXXVII. törvénycikk egyes rendelkezéseinek módosításáról * 

Általános indokolás

Az 1916:XIV. tc. szerint létesített Pénzintézeti Központ eredeti célját az ország területén működő pénzintézetek és ezek révén a közgazdaság érdekeinek ápolása és előmozdítása alkotta.

A háború alatt, különösen azonban a háborút követő időben a változott viszonyok szükségessé tették, hogy a Pénzintézeti Központ eredeti célja és üzletköre kibővíttessék. Ennek érdekében a Pénzintézeti Központról szóló 1920:XXXVII. tc. a Pénzintézeti Központ működésére új területet is jelölt ki, kimondván, hogy a központ feladata az állam pénz- és hitelügyi érdekeinek ápolása és előmozdítása is és hogy a pénzügyminiszter felhívására közérdekű vállalkozásokban is résztvehet.

A t. Nemzetgyűlés előtt ismeretes, hogy a Nemzetek Szövetsége Tanácsának pénzügyi bizottsága az államháztartás egyensúlyának helyreállításával kapcsolatban szükségesnek nyilvánította, hogy az összes állami pénzek a Magyar Nemzeti Banknál összpontosíttassanak. A magyar kormány ennek a rendszabálynak hasznos és szükséges voltát a maga részéről is elismerte s annak végrehajtására késznek nyilatkozott. A multban a m. kir. postatakarékpénztár s már állami üzemek is pénzfeleslegeik egyrészét a Pénzintézeti Központnál helyezték el. Az állami pénzkezelés új rendje következtében ezek a pénzek a Pénzintézi Központtól el fognak vonatni és a Magyar Nemzeti Bankhoz fognak áttelepíttetni. A Pénzintézeti Központ rendelkezésére álló idegen tőkék összege ily módon csökkenni fog, amit csak részben pótol az, hogy az államkincstár az 1926:IV. tc. 4. §-ában foglalt felhatalmazás alapján legutóbb a Pénzintézeti Központ üzletrésztőkéjének és veszteségi tartalékalapjának kiegészítéséhez 20 millió aranykoronával (290 milliárd papirkoronával) járult hozzá, valamint az a körülmény, hogy saját tőkéjének növekedése következtében a központ a jövőben a Magyar Nemzeti Banknál az eddiginél lényegesen magasabb hitelkontingensben fog részesülni. Már a Pénzintézeti Központ tőkeerejében beálló csökkenés is indokát alkotja annak, hogy a központ feladatköre a mostaninál szűkebb keretek közé szoríttassék.

A Pénzintézeti Központ üzletkörének átszervezése azonban közhiteli szempontból is indokolt, tekintettel arra, hogy a normális viszonyokhoz való fokozatos visszatérés kapcsán szükséges, hogy a Nemzeti Banknak tekintélye és irányító hatalma a pénzpiacon teljes legyen. Már pedig a Pénzintézeti Központ a legutóbbi időkig mint hitelforrás oly fontos tevékenységet fejtett ki, hogy ezzel a Nemzeti Bank irányító hatalmát a gyakorlatban némileg befolyásolta. Szükséges tehát, hogy a központ üzletkörének az a része, amely a Nemzeti Bankot hivatása betöltésében feszélyezi, ha fokozatosan is, de megszűnjék.

Ily körülmények között az a feladat vár megoldásra, hogy a Pénzintézeti Központ lehetőleg eredeti, az 1916:XIV. törvénycikkben szabályozott rendeltetésének adassék vissza üzletkörének és céljának oly szabályozása által, amely a központ főfeladatává újból a pénzintézetek támogatását és ellenőrzését teszi, ezen a körön kívül az eddigi ügykörből csak azt a részt tartván fenn, amelynek fennmaradása valamely különleges államháztartási vagy pedig közgazdasági és közhiteli érdekből szükséges.

Ebben a szellemben készült a jelen törvényjavaslat, mely a Pénzintézeti Központ célját és üzletkörét újból kívánja szabályozni (1. és 2. §), kiegészítve ezeket a szabályokat - úgyszólván szükségszerű folyományként - egy olyan rendelkezéssel (3. §), mely a Pénzintézeti Központ és tagjai viszonyának körébe tartozik.

Az 1. § a Pénzintézeti Központ célját és üzletkörét szabályozza. A szabályoknak két csoportját lehet itt megkülönböztetni. Az első csoportba azok a szabályok tartoznak, amelyek a központnak a pénzintézetekhez és a pénzpiachoz fűződő működését szabályozzák (1-4. és 9. pont), a szabályoknak másik csoportja pedig a központnak különleges, egyéb üzletkörére vonatkozik.

Részletes indokolás

Az 1. §-hoz

Az első csoportba tartozó szabályok nagyjában a Pénzintézeti Központról szóló első törvény (1916:XIV. tc.) intézkedéseit követik. Ehhez képest a Pénzintézeti Központ állandó és rendszeres felülvizsgálata csak a tagjai sorába tartozó pénzintézetekre, tehát a részvénytársasági vagy szövetkezeti formában működő bankvállalatokra terjed ki. A gyakorlatban felmerült azonban annak a szüksége is, hogy a pénzügyminiszter közhiteli szempontból az egyéb bank- és pénzváltóüzlettel foglalkozó kereskedelmi cégek ügyvitelét alkalmas szakközeg útján megvizsgáltathassa. Ennek a vizsgálatnak a foganatosítását a bank- és pénzváltóüzlet gyakorlásának engedélyhez kötése tárgyában kiadott 1300/1923. P. M. számú rendelet a Pénzintézeti Központra bízta; hasonló rendelkezést tartalmaz az értékpapirkereskedőkre vonatkozólag az említett rendelet módosításáról és kiegészítéséről szóló 6700/1923. P. M. számú rendelet. Ezek a rendelkezések a gyakorlatban beváltak és a Pénzintézeti Központ ügykörének újabb törvényes szabályozása alkalmából, már csak a teljesség kedvéért is célszerűnek látszik a felülvizsgálatra vonatkozó ezen rendelkezéseknek is a törvénybeiktatása.

Megemlítendő továbbá, hogy a 4. pontban foglalt rendelkezés szerint a központ nyilvános számadásra kötelezett ipari, kereskedelmi és biztosító vállalatok felszámolásában is résztvehet, amely rendelkezésnek oka, illetve célja az, hogy pénzintézeteink legnagyobb részének ily vállalatoknál érdekeltsége van és ennélfogva a központ részéről a pénzintézetekkel szemben kifejtendő támogatás és ellenőrzés teljességéhez szükséges, hogy a központ részvételének lehetősége az ilyen ipari, kereskedelmi és biztosító vállalatok felszámolásánál is biztosítva legyen.

A másik csoportba tartozó szabályok közelebbi indokolást nem igényelnek. Érdemben újat alig tartalmaznak, csak átvételét a multban is folytatott speciális üzletkör azon részének, amelynek további fenntartása államháztartási, illetve közhiteli érdekből szükséges. A speciális üzletkör ama része tehát, amelynek további fennmaradása szükségesnek nem látszik, a mostani szabályozás kapcsán egyszerűen mellőztetett. Önérthetőleg lebonyolítja még a Pénzintézeti Központ a mai folyamatban levő ügyeket s ezek között a lakáshiny enyhítésére irányuló tevékenység pénzügyi műveleteit.

Elmarad az 1920:XXXVII. tc. 1. §-ának 5. pontjában foglalt ama rendelkezés, mely szerint a központ résztvehet az állam hitelszükségletének kielégítésében. A törvényjavaslat idevonatkozó rendelkezése (1. § 5. pont) a központ részvételét ezen a téren oly állami hitelműveletek végrehajtásában való közreműködésre korlátozza, amelyeket a pénzügyminiszter törvényes felhatalmazás alapján foganatosít.

Az 1920:XXXVII. tc. 1. §-ának 6. pontja szerint a központ a pénzügyminiszter megbízásából az állami egyedáruság tárgyát alkotó és más állami bevételek kezelését végezheti. Ez a rendelkezés a 6. pont szerint oda módosul, hogy a központ csak az állami osztálysorsjáték rendezéséről gondoskodik. E szerint a központ illetékessége a többi állami egyedáruság tárgyát alkotó bevételek és más állami bevételek kezelése tekintetében megszűnik.

Elmarad az 1920:XXXVII. tc. 1. §-ának 7. pontja, mely szerint a központ résztvehetett közérdekű és közhasznú vállalkozásokban. A központ ezen üzletkörét a változott viszonyok következtében meg kell szüntetni. Helyébe a 7. § szerint a közszolgálati alkalmazottak részére történő kölcsönnyujtás lép, amely akció lebonyolításával a központot az 1918:XXII. tc. bízta meg.

Elhagyatott az 1920:XXXVII. tc. 1. §-ának 9. pontja s ennek következtében megszűnik a központnak a jótékonycélú intézetek reviziójára vonatkozó ügyköre.

Az 1. § 11. pontjánál az 1920:XXXVII. tc. 10. pontjának egyébként azonos szövegéből elhagyattak a zárjelben jelzett „nyugdíj- és nyugdíjpótló egyesületek stb.” szavak, minthogy az ilyen intézetek ügykezelésének felülvizsgálására a biztosító magánvállalatok m. kir. állami felügyelő hatósága illetékes (196/1923. M. E. számú rendelet 36. §).

Végül megemlítendő, hogy miként a multban, úgy most is gondoskodás történt arról, hogy meglegyen a lehetősége annak, hogy további ügyek ellátását is a központ ügykörébe lehessen utalni. Míg azonban az 1920:XXXVII. tc. 1. §-ának 11. pontja szerint ez általában jogszabály, adott esetben tehát kormányrendelettel is történhetett, addig az 1. § 12. pontja szerint új tennivalókat a központ ügykörébe ezentúl csak külön törvénnyel lehet utalni.

A 2. §-hoz

A 2. §-a azt a kérdést szabályozza, hogy az 1. §-ban megállapított ügykörben a központ mily jogügyleteket köthet. Itt is az eredeti, az 1916:XIV. törvénycikkkel alkotott állapotnak visszaállítása lebegett szem előtt. Az utolsó bekezdésben foglalt rendelkezés a kellő átmenetet kívánja biztosítani.

A 3. §-hoz

Az 1920:XXXVII. tc. 12. §-a szerint - amelynek kiegészítését a 3. § alkotja - pénzintézet ellen a csőd nem nyitható meg, ha a Pénzintézeti Központ a pénzintézet kényszerfelszámolásának intézésére vállalkozik. A közhiteli érdekek védelme és a központ részéről a pénzintézetekkel szemben kifejtendő működés csak úgy válhatik teljessé, ha megvan a lehetősége annak, hogy ez a rendelkezés a pénzintézeti érdekkörbe tartozó nyilvános számadásra kötelezett ipari és kereskedelmi vállalatokra is kiterjesztessék az 1. § 4. pontjában foglalt azon rendelkezés mására, amely azonos okból a központ részvételét a nyilvános számadásra kötelezett ipari és kereskedelmi vállalatok felszámolásánál is biztosítja, ugyanis ilyen rendelkezés hiányában gyakran megtörténik, hogy a szanálandó vagy felszámolandó pénzintézet érdekkörébe tartozó vállalatok ellen a csődöt meg kell nyitni, ami pedig érzékenyen visszahat az érdekelt pénzintézet helyzetére is.