A nemzetgyűlés az 1925/26. évi állami költségvetés tárgyalását már az 1926. év január havában befejezte, azonban az arra vonatkozó felhatalmazási törvényjavaslattal más sürgős teendők miatt mindezideig nem foglalkozhatott. Miután időközben a nemzetgyűlés az 1926/27. évi állami költségvetést is letárgyalta, célszerűségi okokból, nehogy az 1926/27. évi költségvetésre vonatkozó felhatalmazási törvény megelőzze az 1925/26. évit, az 1925/26. évi állami költségvetésről szóló törvényjavaslat (1003. számú nemzetgyűlési iromány) visszavonása mellett, az abban foglaltakat is ebbe a törvényjavaslatba vettem fel és ekként jelen törvényjavaslatban mindkét költségvetési évre vonatkozólag a megszavazott kiadásokat és bevételeket felölelő felhatalmazási törvényjavaslatot egybefoglalva terjesztem elő.
Ez a szakasz a hitelátruházást nemcsak a kiadásoknak fejezetei, címei vagy rovatai között, hanem a „dologi kiadások” rovatoknak „kiküldetési és átköltözködési költségek” alrovata és ezeknek a rovatoknak egyéb alrovatai között is általában tilalmazza, mert ezen alrovat előirányzata - amely az 1925/26. évi költségvetésben a „személyi járandóságok” rovatáról a „dologi kiadások” rovatára vitetett át - semmiképen sem szolgálhat a dologi kiadások emelésének vagy csökkentésének alapjául.
Az 1897:XX. tc. 15. §-a szerint a költségvetési törvény fejezetei, címei vagy rovatai között csak annyiban lehet helye hitelátruházásnak, amennyiben a törvény ezt kifejezetten megengedi. Ez alapon régebben a felhatalmazási törvényjavaslat egy külön szakaszában állapíttattak meg azok a fejezetek, címek és rovatok, amelyek között a hitelátruházás szükségesnek látszott.
A kormány a hitelátruházást a legszűkebb keretek közé kívánja szorítani. Azonban az 1924/25. költségvetési év tapasztalatai azt mutatták, hogy mindaddig, amíg - éppen a fokozottabb takarékosság érvényesülése érdekében szükséges közigazgatási reformok keresztülvitele folytán - a költségvetés minden egyes rovatának hitelszükségletére nézve kiforrott adatok rendelkezésre nem állanak, az előirányzott összegek célszerű és gazdaságos felhasználásának, valamint a hitelkeretek betartásának biztosítása a költségvetési év folyamán a költségvetésben felvett összegek között bizonyos kiegyenlítéseket elkerülhetetlenné tesz, amely kiegyenlítések azonban a költségvetési év elején előre meg nem állapíthatók. Ezekre való tekintettel a kormány, miként az 1924/25. költségvetési évben, úgy az 1925/26. és az 1926/27. költségvetési évekre is, éppen attól a szemponttól vezéreltetve, hogy a hitelátruházást az elkerülhetetlen mérvre korlátozza, arra kér felhatalmazást, hogy a minisztertanács állapíthassa meg, hogy mely esetekben van hitelátruházásnak helye, de minden egyes esetben előzetesen még a pénzügyminiszter hozzájárulása is kieszközöltessék.
A Nemzetek Szövetségének Tanácsa által kiküldött Főbiztos úr működésének megkezdése óta havonkint rendszeres jelentést tesz a Nemzetek Szövetségének Tanácsához a pénzügyek helyreállításának haladásáról és az állami pénzügyek alakulásáról. E jelentések iránt nemcsak a belföldön, hanem a külföldön is általános az érdeklődés, miért is azok a legszélesebb körben el vannak terjedve és kétségtelen, hogy az eredmények helyes megítélésében és az ország mindenkori pénzügyi helyzetének áttekintése szempontjából igen nagy jelentőségük van. Szükségesnek tartom tehát, hogy a nyilvánosság rendszeres tájékoztatása érdekében a Főbiztos úr működésének megszűnése utáni időpontban is adassanak ki olyan tájékoztatások, amelyek az állami pénzügyek mikénti alakulásának helyes megítélését különösen a havi költségvetések és az állami gyüjtőszámlák eredményeinek közhírré tételével lehetővé teszik. Ezeknek a tájékoztatásoknak havonkinti kiadását kívánja biztosítani jelen szakasz.
Arra, hogy a folyó évi feleslegekből elsősorban a pénztári készletek egészíttessenek ki, azért van szükség, mert az államnak a háború előtti időben rendelkezésére állott igen jelentékeny pénztári készletei csaknem teljesen elenyésztek, már pedig e nélkül az állami igazgatás zavartalan vitelét nem lehet biztosítani. Tapasztalat szerint ugyanis rendszerint a költségvetési év legelső hónapjaiban folyik be a legkevesebb bevétel s így a bevételek ezekben a hónapokban nem elegendők a kiadásokra, amelyeknek fedezetét pedig mindig idejekorán kell beutalni a kiadási számlákra. Minthogy pedig a költségvetési év végén a számlák lezáratnak és hitelátvitel nem engedélyeztetik, ennélfogva vagy az előző év feleslegeiből, vagy a fentemlített külföldi kölcsönből kell az első hónapoknak pénzszükségletét és bevételi hiányát fedezni. Szükséges tehát biztosítani, hogy akkor is, amikor már az egész külföldi kölcsön beruházásokra lesz felhasználva, a költségvetési év elején jelentkező kiadások fedezete állandóan rendelkezésre álljon. Ezért az 1925/26. évi feleslegekből a kormány egy részt a pénztári készletek kiegészítésére kíván fordítani és csak az ezenfelüli összeget kívánja hasznos beruházásokra felhasználni.
Az államháztartás egyensúlyának helyreállításáról szóló 1924:IV. tc. 6. §-a szerint e törvény hatálya addig tart, amíg a Nemzetek Szövetségének Tanácsa megállapítja, hogy Magyarország állampénzügyi egyensúlya biztosítva van. Bár kétségtelen, hogy ennek a rendelkezésnek nem az volt a célja, hogy az államháztartás helyreállítása érdekében tett intézkedések, például az állami pénzkezelés reformja, a havi költségvetések rendszere, a kedvezményes áru természetbeni ellátás megszüntetése, a tisztviselői létszámviszonyok rendezése, az adóreformok, a házbérek fokozatos emelése, a városok és községek háztartásának rendezése stb. csak az államháztartás helyreállítására nézve megállapított időtartam alatt maradjanak hatályban, azután pedig hatályukat vesztve visszaálljon a korábbi állapot, a helyes törvénymagyarázat szerint tehát a hivatkozott szakaszban foglaltaknak csak az lehetett a célja, hogy azok a kivételes eszközök, amelyek a kormánynak az államháztartás egyensúlyának helyreállítása céljából, az erre nézve kilátásba vett időtartamra rendelkezésére bocsáttattak, csupán ezen időtartam alatt vétessenek igénybe, azután pedig ismét a korábban érvényben volt eljárás alkalmaztassék, - félreértések és a hivatkozott szakaszban foglaltak téves értelmezésének elkerülése céljából szükségesnek tartom annak kimondását, hogy az 1924:IV. tc. 1-3. §-ai és 2. §-ának a) melléklete, valamint a hivatkozott törvény és mellékletei alapján az 5. §-ban megállapított módon, vagyis a nemzetgyűlés 33-as bizottságának közbenjöttével kiadott rendeletek az államháztartás egyensúlyának helyreállítása után is hatályban maradnak mindaddig, amíg törvényhozási úton meg nem változtattatnak. Ha a hivatkozott szakaszban foglaltak az említett téves módon lennének értelmezhetők, ez azt jelentené, hogy azok az eszközök, amelyek az államháztartás egyensúlyának helyreállítása céljából a kormánynak rendelkezésére bocsáttattak, az egyensúly helyreállítása után megvonatnak, tehát az egyensúly csak a szanálás tartamára, illetőleg annak eléréséig biztosíttatott, de nem biztosíttatik az egyensúly állandósága és szilárdsága. Minthogy azonban kétségtelen, hogy az 1924:IV. tc. 6. §-ában foglalt rendelkezéseknek éppen az volt a célja, hogy a kormánynak a szanálás tartamára adott kivételes eszközök az államháztartási egyensúly helyreállítása után tovább ne vétessenek igénybe, a jelen szakasz utolsó mondatában kifejezetten is kimondatik, hogy az ugyanott említett időponttól az 1924:IV. tc. 4. §-a hatályát veszti és hogy többé annak alapján a hivatkozott törvénycikk 5. §-ában megállapított módon törvény helyett rendeletet kiadni nem lehet.
A budapesti dohánybeváltó hivatal Budapest belterületén a VIII. kerületi Baross-utcában lévő telepen a kívánalmaknak egyáltalán meg nem felelően van elhelyezve, mert vasúti összeköttetése nincsen és a székesfőváros fejlődésének útjában áll. Ezért már a háború előtt is tervbe vétetett annak a főváros belterületéről alkalmas kültelekre való áthelyezése, amit csak a világháború akadályozott meg.
Legelőnyösebb megoldás az lenne, ha a beváltó hivatal a székesfőváros tulajdonát képező, a külső a Jászberényi-út mellett fekvő iparvágánnyal egybekötött telekre telepíttetnék ki. A székesfővárossal eziránt folytatott tárgyalások alapján megállapodás történt tehát aziránt, hogy a székesfőváros a kincstárnak szükséges telket cserébe átengedni a kincstár tulajdonát képező mintegy 210,000 ölnyi területből kihasítandó megfelelő értékű terület ellenében. A kincstár tulajdonát képező telektömb munkásházak létesítésére vétett meg. Minthogy azonban e célra a fővárosnak átadandó terület nélkül is elegendő terület áll majd rendelkezésére, a csere ebben a vonatkozásban sem jár semmiféle hátránnyal. Ha pedig idővel a munkásházak céljaira nagyobb területre lenne szükség, ezt ugyanazon a környéken is könnyen lehetne biztosítani.
