1926. évi XX. törvénycikk indokolása

a házasság érvényességéről, a házasság felbontásáról és a kiskorúak gyámságáról 1902. évi június hó 12-én Hágában kötött s az 1911:XXI., XXII. és XXIII. törvénycikkbe iktatott, valamint a teljeskorúak gyámságára vonatkozólag 1905. évi július hó 17-én Hágában kelt és az 1912:LII. törvénycikkbe iktatott négy nemzetközi egyezményhez az 1923. évi november hó 28. napján Hágában letett négy Jegyzőkönyv becikkelyezése tárgyában * 

Általános indokolás

A házasság érvényességének előfeltételeire vonatkozó törvények összeütközéseinek kiegyenlítése végett 1902. évi június hó 12-én Hágában kötött és az 1911:XXI. törvénycikkbe foglalt nemzetközi egyezmény 10. Cikke a házasságok felbontására, valamint az ágytól és asztaltól való elválásra 1902. évi június hó 12-én Hágában kötött és az 1911:XXII. törvénycikkbe foglalt nemzetközi egyezmény 11. Cikke, úgyszintén a kiskorúak gyámságának szabályozása végett 1902. évi június hó 12-én Hágában kötött és az 1911:XXIII. törvénycikkbe foglalt nemzetközi egyezmény 11. Cikke, végül a teljeskorúak és az 1912:LII. törvénycikkbe iktatott nemzetközi egyezmény 17. Cikke értelmében ezekhez az egyezményekhez csak azok az államok csatlakozhattak, amelyek a harmadik, illetőleg a negyedik nemzetközi magánjogi konferencián képviselve voltak. A három első egyezmény idézett cikkei szerint az említett államoknak csatlakozási szándékukat legkésőbb az 1904. évi december hó 31-ig közölniök kellett.

Az új államok közül Lengyelország mind a saját nevében, mind pedig Danzig Szabad Város nevében bejelentette a németalföldi kormánynál, hogy a három első egyezményhez csatlakozni óhajt és a németalföldi kormány általában kívánatosnak tartja, hogy a jelentkező államoknak módjuk legyen mind a négy egyezményhez csatlakozni, miért is a Szerződő Hatalmaknak a következő megoldási módot javasolta:

Jelentsék ki az egyezményekben részes Hatalmak, hogy a maguk részéről hajlandók az egyezményeket a csatlakozni kívánó államokkal szemben alkalmazni: ha ez valamennyi részes Hatalom részéről megtörténik, a szóbanforgó egyezmények 10., 11., illetőleg 17. Cikkeinek rendelkezései nem akadályai többé a résztvenni kívánó új államok csatlakozásának; a részes Hatalmak ily értelmű kijelentése jegyzőkönyvekben állapíttassék meg, amelyeket a vonatkozó egyezményeket megerősítő Hatalmak képviselői Hágában írják alá. E jegyzőkönyvek rendelkezései szerint a németalföldi külügyminisztérium az olyan államok részére, amelyek a szóbanforgó egyezményekhez csatlakozni óhajtanak, jegyzőkönyvet fog nyitni, amelynek rendeltetése lesz a csatlakozási bejelentést és a csatlakozás megtörténtét időszerinti sorrendben megállapítani.

A magyar kormány előnyösnek véli a hágai magánjogi egyezményeknek minél több államra való kiterjesztését, ezért a németalföldi kormány javaslatát elfogadta és utasítást adott a hágai m. kir. ügyvivőnek, hogy a Szerződő Hatalmak fenti értelmű megállapodását tartalmazó Jegyzőkönyveket írja alá.

Ezeket a Jegyzőkönyveket Hágában az egyezményekben részes összes Hatalmak képviselői aláírták, kivéve Franciaországot, amely mind a négy egyezményt és Belgiumot, amely az első két egyezményt időközben felmondotta.

Minthogy a jelzett nemzetközi egyezményeket az 1911:XXI., XXII. és XXIII. törvénycikkek, valamint az 1912:LII. törvénycikk foglalják magukban, a szóbanforgó Jegyzőkönyveket, amelyek az első helyen említett egyezmény 10., a második és harmadik egyezmény 11. Cikkének, végül a negyedik egyezmény 17. Cikkének módosítását jelentik, - szintén törvénybe kell iktatni.