1. § Az alkotmányosság helyreállításáról és az állami főhatalom gyakorlásának ideiglenes rendezéséről szóló 1920:I. törvénycikkben a nemzetgyűlés megállapította, hogy a királyi hatalom gyakorlása 1918. évi november hó 13. napján megszűnt; megállapította továbbá, „hogy az 1910. évi június hó 21. napjára törvényszerűen összehívott országgyűlésnek képviselőháza az 1918. évi november 16. napján hozott határozatával önmagát feloszlottnak nyilvánította, főrendiháza pedig ugyanazon napon tartott ülésében e határozatot tudomásul vette és tanácskozásait berekesztette, miáltal az országgyűlés működése is megszűnt. Mindezeknél fogva az állami főhatalom gyakorlása az alkotmány rendes formái között lehetetlenné vált”. Ezért az idézett törvénycikk a törvényhozó hatalom gyakorlását a nemzetgyűlés jogkörébe tartozónak mondotta ki.
A nemzetgyűlés most már az ősi alkotmányosság szellemében felújítja az országgyűlés ősi kéttáblás rendszerét és az 1920:I. tc. 2. §-ában megállapított hatalmánál fogva az országgyűlés képviselőháza mellé a jelen törvény rendelkezései szerint felsőházat szervez.
2. § A felsőház tagjait a tagság joga
1. méltóság vagy hivatal alapján, továbbá
2. választás vagy
3. kinevezés
alapján illeti meg.
3. § A felsőház tagja csak magyar állampolgár lehet.
Nem lehet a felsőház tagja, aki a vonatkozó szabályok értelmében országgyűlési képviselővé meg nem választható és aki a törvényhozás nyelvére vonatkozó törvényes szabályoknak megfelelni nem képes.
Ha ez a törvény vagy külön törvény kivételt meg nem állapít, polgári vagy egyházi méltóságban vagy hivatalban, továbbá a honvédelmi vagy közbiztonsági szervezetek körében teljesített tényleges szolgálat sem a felsőházi tagság elnyerésének, sem a felsőházi tagsággal járó jogok gyakorlásának nem akadálya.
4. § Méltóságuk vagy hivataluk alapján és tartama alatt tagjai a felsőháznak:
A)
1. az ország zászlósai, amennyiben e méltóságukat a törvény nem szüntette meg;
2. a két koronaőr;
3. a m. kir. Kúria elnöke és másodelnöke;
4. a m. kir. közigazgatási bíróság elnöke és másodelnöke;
5. a budapesti kir. ítélőtábla elnöke;
6. a koronaügyész;
7. a m. kir. honvédség főparancsnoka;
8. a Magyar Nemzeti Bank elnöke.
B)
a vallásfelekezeteknek következő egyháznagyjai, illetőleg képviselői:
1. a javadalmukba beiktatott latin és görög szertartású római katholikus egyháznagyok, még pedig Magyarország hercegprímása, a kalocsai és egri érsekek, a csanádi, győri, hajdúdorogi, pécsi, székesfehérvári, szombathelyi, váci és veszprémi megyés püspökök, a pannonhalmi főapát, a hazai két premontrei rend főnöke, a zirci apát, a kegyes tanítórend magyar főnöke és a székesfőkáptalanok nagyprépostjai;
2. a református hitvallású egyháznak hivatalban legidősebb három püspöke és három főgondnoka;
3. az ágostai hitvallású evangélikus egyháznak hivatalban legidősebb két püspöke, továbbá egyetemes felügyelője és hivatalban legidősebb kerületi felügyelője;
4. az unitárius egyháznak hivatalban idősb egyik elnöke;
5. a budai görög keleti püspök;
6. az izraelita vallásfelekezet képviseletére az izraelita hitközségek által életfogytiglan választott két lelkész (rabbi) (43. §).
5. § A 4. §-ban nem említett olyan polgári vagy egyházi méltóság vagy hivatal feléledése esetében, amely a főrendiház legutolsó működésének idejében főrendiházi tagságra jogosított, e méltóság vagy hivatal viselője a felsőház tagja lesz.
6. § Választás alapján tagjai a felsőháznak azok, akiket a felsőház tagjaivá a jelen törvény értelmében megválasztanak:
1. az örökös főrendiházi tagság jogával felruházott hercegi, grófi és bárói családoknak felsőházi tagok választására jogosult tagjai;
2. a vármegyei és a városi törvényhatóságok;
3. a mezőgazdaságnak, az iparnak és a kereskedelemnek, a tudománynak, a művészetnek és a közművelődésnek, s általában a különböző élethivatásoknak ebben a törvényben meghatározott szervezetei és intézményei.
A felsőház tagjává csak olyan magyar állampolgárt lehet megválasztani, aki életének harmincötödik évét betöltötte.
7. § A felsőházi tagok választása tíz évre szól, amelyet a választást követő naptári év első napjától kell számítani. Azokat, akiknek tagsági joga megszűnt, újra meg lehet választani.
Az első ízben összeülő felsőház választott tagjai működésüket a felsőház megalakulásával kezdik meg, felerészük azonban a választás évét követő ötödik naptári év folyamán kisorsolás alapján újabb választás alá esik.
A kisorsolás a felsőház ülésén a következő csoportokban történik:
1. a 6. § 1. pontja alapján megválasztott tagokra;
2. együttesen azokra a törvényhatóságokra, amelyek csak egy tagot választanak;
3. együttesen azokra a szervezetekre és intézményekre (19. §), amelyek csak egy tagot választanak; és végre
4. külön minden egyes törvényhatóságra, szervezetre, intézményre vagy kamarai csoportra (19. §), amely önállóan egynél több tagot választ; ha a kisorsolandó tagok száma páratlan, e számhoz a felerész kiszámítása végett egyet hozzá kell adni.
A kisorsolást olyan időben kell megtartani, hogy az új tagokat még az említett ötödik naptári év eltelte előtt meg lehessen választani. Az így kisorsoltak tagsági joga a sorsolás évének utolsó napjáig terjed, a helyükbe választandó tagok választása pedig az említett naptól számított tíz évre szól.
Ha valamelyik választott felsőházi tag tagsága az első bekezdésben említett tíz év eltelte előtt nem kisorsolás következtében, hanem bármely más okból szűnik meg, a helyébe lépő új tag tagsági joga csak a felsőházból kivált tag tagságának hátralévő idejéig terjed.
8. § A választás határidejét, amelynek eltelte előtt a felsőházi tagok választását meg kell tartani, a belügyminiszter állapítja meg oly módon, hogy rendeletének a hivatalos lapban való közzétételétől a választásokra megállapított határidő utolsó napjáig legalább negyvennapi, a választásokra megállapított határidő utolsó napjától a felsőházi tagok működésének megkezdéséig (7. §) pedig legalább tíznapi időköz maradjon.
9. § Mind az első választás, mind a később ötévenként tartandó választások alkalmával a legközelebbi választásig terjedő hatállyal mindig ugyanannyi póttagot is kell választani, mint amennyi felsőházi tagot azzal az alkalommal választani kell.
Az időközben megüresedő, továbbá - a felsőházba küldendő tagok számának a jelen törvény értelmében való emelkedése esetén - az ekként keletkező helyekre a póttagokat a választásuk alkalmával nyert szavazatok alapján megállapított sorrendben kell felsőházi tagul behivni; a behívás iránt szükséges lépéseket a felsőház elnöke teszi meg (35. §).
Ha póttag behívásával a felsőházi tagok számában keletkezett hiány pótolható nem lenne, e célból a felsőház elnöke hivatalos értesítésének megérkeztétől számított három hónapon belül új választást kell tartani és ez alkalommal póttagokat is kell választani oly számban, hogy azok létszáma teljes legyen.
10. § A felsőházi tagok választása szavazólapokkal titkosan történik. A választójogot csak személyesen lehet gyakorolni. A szavazás előbb a rendes, azután külön a póttagokra történik. Mindegyik jogosult annyi egyénre adja be szavazatát, ahány rendes tagot, azután pedig annyi egyénre, ahány póttagot azzal az alkalommal választani kell. Ha a szavazólapon a kelleténél kevesebb egyén van megnevezve, ez a szavazás érvényét nem érinti, ha pedig azon több név szerepel, az utóbb írt fölös neveket nem létezőknek kell tekinteni.
A felsőház rendes, illetőleg póttagjaivá megválasztottaknak a rendes, illetőleg a póttagokra beadott legtöbb szavazatok sorrendjében annyi egyént kell kijelenteni, ahány felsőházi rendes, illetőleg póttagot azzal az alkalommal választani kell. Egyenlő szavazat esetében az idősebb a fiatalabbat megelőzi; egyenlőkorúak közt a sorrendet sorshúzással kell megállapítani.
A választási eljárás lényeges mozzanatairól két példányban jegyzőkönyvet kell készíteni, amelyben fel kell jegyezni különösen a választás eredményét a megválasztottak névsorával együtt. A választás vezetője a választásról készült jegyzőkönyvnek mind a két példányát a belügyminiszternek küldi meg, aki a jegyzőkönyv egyik példányát megőrzi, a másik példányt pedig a felsőház elnökéhez (korelnökéhez) teszi át.
11. § Ha a 6. § 1. pontja alapján választásra jogosultak, vagy ha valamelyik törvényhatóság, szervezet vagy intézmény választói jogát a megszabott időben nem gyakorolná, a hiányzó felsőházi tagok helyére a minisztérium felterjesztésére az államfő nevez ki tagokat arra az időre, ameddig a hiányzó tagok tagsági joga a 7. § értelmében tartana.
12. § A felsőháznak tagjai a Habsburg-Lotharingiai családnak azok a férfitagjai, akik a huszonnegyedik életévüket betöltötték és állandóan az ország területén laknak.
A 3. §-ban, valamint a 13. § második bekezdésében megállapított követelmények e tagokra is kiterjednek.
13. § Az örökös főrendiházi tagsági joggal felruházott főnemesi családokról az 1886:VIII. tc. 2. és 3. §-ához, valamint a jelen törvény 17. §-ához képest készült családkönyvbe iktatott hercegi, grófi és bárói családoknak a jelen törvény értelmében felsőházi tagok választására jogosult tagjai a felsőházba maguk közül feleannyi tagot választanak, mint a vármegyei és a városi törvényhatóságok; ha az utóbbiak által választott tagok száma páratlan, e számhoz a felerész kiszámítása végett egyet hozzá kell adni.
Választásra jogosult az első bekezdésben megjelölt családoknak az a férfitagja, aki magyar állampolgár, életének huszonnegyedik évét betöltötte és aki egyedül, vagy vele egy háztartásban élő felesége és kiskorú gyermekei vagyonát is odaszámítva, a magyar állam területén oly ingatlannak telekkönyvi tulajdonosa és haszonélvezője vagy életfogytiglan haszonélvezője, vagy olyan családi hitbizomány birtokosa, amely után fizetett egyenes állami föld- és házadó legalább évi kétezer pengőt tesz ki. Kétszeresen számít annak az adója, akinek doktori, bírói, ügyvédi vagy az 1901. évi május hó 12. napja előtt szerzett mérnöki oklevele van, vagy aki a Magyar Tudományos Akadémia tagja.
Az e §-ban megállapított választójogot nem gyakorolhatja az, akinek az országgyűlési képviselők választásánál választójoga nincs vagy a választójogból ki van zárva.
14. § A 13. § értelmében választásra jogosultakról névjegyzéket kell készíteni. A választásban csak azok vehetnek részt, akik a névjegyzékbe fel vannak véve.
Az e törvény alapján végbemenő első választáson választásra jogosultak névjegyzékét ennek a törvénynek életbelépésétől számított negyvenöt nap alatt a m. kir. közigazgatási bíróság elnöke készíti el.
A névjegyzékbe azokat kell felvenni, akik igazoló okmányaikat a törvény életbelépésétől számított harminc nap alatt a m. kir. közigazgatási bíróság elnökének bemutatják, feltéve, hogy a közigazgatási bíróság elnöke az okmányokat a választói jog igazolására a törvény értelmében elfogadja.
15. § A felsőház megalakulása után a választásra jogosultak névjegyzékének vezetése a felsőház elnökének feladata.
A névjegyzékbe fel nem vett jogosultak a felsőház elnökéhez, vagy ha az országgyűlés nincs együtt, a belügyminiszterhez adják be a választói jogosultságukat igazoló okmányaikat. A belügyminiszter a hozzá benyujtott bejelentéseket az országgyűlés összeülése után a felsőház elnökéhez teszi át.
A jogosultság felől a felsőház a felsőházi tagok igazolására vonatkozó eljárás szabályai szerint (37. §) határoz. Ugyanily módon határoz a felsőház, ha valakit a névjegyzékből a törvényszerű képesítés elvesztése vagy egyéb ok miatt törölni kell.
16. § Az e törvény alapján végbemenő első választást a m. kir. közigazgatási bíróság elnöke vagy helyettese vezeti, a későbbi választásokat a felsőház elnöke, az országgyűlés együtt nem létében pedig a m. kir. közigazgatási bíróság elnöke vagy helyetteseik.
A választás vezetője a választásra jogosultakat a felsőház helyiségébe a választás megtartása végett hirdetmény útján hívja össze. A hirdetményben pontosan meg kell jelölni a választás napját, a szavazás helyét, a szavazás megkezdésének és befejezésének időpontját. A hirdetményt a hivatalos lapban közzé kell tenni.
A szavazás a választásra kitűzött napon és órában kezdődik és azt még ugyanazon a napon a hirdetményben kitűzött óráig be kell fejezni. A szavazatok beadásakor a névjegyzék megfelelő rovatában fel kell tüntetni, hogy kik adtak be szavazólapokat. A szavazásra kitűzött idő elteltével a választás vezetője a szavazást berekeszti és a beadott szavazatokat összeszámoltatja.
17. § Az örökös főrendiházi tagsági joggal felruházott családokról az 1886:VIII. törvénycikk értelmében eddig vezetett családkönyvet az eddigi szabályoknak és a jelen törvény rendelkezéseinek megfelelően tovább kell vezetni, mint a felsőházi tagok választására jogosult családok családkönyvét.
A családkönyvbe a törvény életbeléptétől számított tizenöt nap alatt be kell iktatni az eddig fel nem vett azokat a jogosult családokat is, amelyeknek az utolsó beiktatás után adományozták az örökös főrendiházi tagság jogát. A beiktatást a családkönyv mindkét példányában a belügyminiszter és az Országos Levéltár igazgatója írja alá.
18. § Minden vármegyei és városi törvényhatóság külön-külön saját közgyűlésén választja meg a felsőházba küldendő tagokat. Megválasztható az is, aki az illető törvényhatósági bizottságnak nem tagja; a törvényhatóság választása alapján nem lehetnek a felsőház tagjai: az illető törvényhatóság főispánja (főpolgármestere, kormánybiztosa), a törvényhatóság területén működő törvényhatósági és községi tisztviselők, továbbá azok az állami tisztviselők, akik a közigazgatási bizottságnak hivatalból tagjai.
A törvényhatóság a felsőházba egy tagot választ, ha a törvényhatóság lakossága négynél nem több országgyűlési képviselőt választ. Ha a törvényhatóság lakossága által választott országgyűlési képviselők száma négynek többszöröse, a törvényhatóság a felsőházba minden négy képviselő után egy tagot választ; ha pedig az országgyűlési képviselők száma négynél több, de négynek nem többszöröse, a törvényhatóság a felsőházba minden négy képviselő után egy tagot és azonfelül még egy tagot választ.
A választási eljárásról felvett jegyzőkönyvből (10. §) mindegyik megválasztott tag részére külön-külön az illető tag megválasztását igazoló hiteles kivonatot kell készíteni, melyet a választás vezetője és jegyzője ír alá.
19. § A felsőházba tagokat választanak a következő szervezetek és intézmények:
az országos mezőgazdasági kamara hat tagot;
a kereskedelmi és iparkamarák együttesen hat tagot;
az ügyvédi kamarák együttesen két tagot;
a kir. közjegyzői kamarák együttesen egy tagot;
a mérnöki kamarák együttesen két tagot;
a vitézi szervezet egy tagot;
a Magyar Tudományos Akadémia három tagot;
a budapesti királyi magyar Pázmány Péter Tudományegyetem mindegyik kara külön egy-egy tagot;
a budapesti királyi magyar tudományegyetemi közgazdaságtudományi kar egy tagot;
a többi magyar királyi tudományegyetem egy-egy tagot;
a magyar királyi József Műegyetem két tagot;
az Országos Magyar Gyüjteményegyetem egy tagot;
a magyar királyi bányamérnöki és erdőmérnöki főiskola egy tagot;
a budapesti magyar királyi állatorvosi főiskola egy tagot;
a gazdasági akadémiák együttesen egy tagot;
az Országos magyar királyi képzőművészeti főiskola egy tagot;
az Országos magyar királyi zeneművészeti főiskola egy tagot;
a budapesti áru- és értéktőzsde egy tagot; végül
egyéb élethivatásoknak törvényalkotta olyan szervezetei és intézményei, amelyeket külön törvény ezzel a joggal ezután felruház, a külön törvényben megszabott számú tagot.
A jelen §-ban felsorolt szervezeteknek és intézményeknek a felsőházi tagokat oly módon kell választani, hogy a kebelökben levő szakok és érdekcsoportok, a területi megoszlást is figyelembe véve, aránylagos, illetőleg váltakozó képviselethez jussanak; az ennek biztosítására szükséges részletes szabályokat a minisztérium rendelettel állapítja meg.
A 18. § utolsó bekezdése e választásokra is irányadó.
20. § Az országos mezőgazdasági kamara, továbbá a vidéki mérnöki kamarák felállításáig a budapesti mérnöki kamara a felsőházi tagokat közgyűlésén rendes tagjai sorából választja meg.
A vitézi szervezet részéről a felsőházba küldendő tagot a Budapesten székelő vitézi szék a saját tagjai közül választja.
A budapesti áru- és értéktőzsde részéről a felsőházba küldendő tagot az áru- és értéktőzsde tanácsa saját tagjai közül választja.
21. § A kereskedelmi és iparkamarák, az ügyvédi kamarák, a kir. közjegyzői kamarák, valamint a mérnöki kamarák a felsőházi tagok megválasztása végett saját tagjaik sorából közgyűlésükön titkos szavazással kiküldötteket választanak.
A budapesti kereskedelmi és iparkamara tíz kiküldöttet, mindegyik vidéki kereskedelmi és iparkamara pedig két-két kiküldöttet választ. Az ügyvédi, a közjegyzői és a mérnöki kamarák közül mindegyik kamara két kiküldöttet választ, amelyik kamarának azonban kétszáznál több tagja van, minden kétszáz tag után további egy-egy kiküldöttet választ.
A kiküldöttek a belügyminiszter által kitűzendő határnapon a minisztérium részéről kirendelt egy-egy biztos elnöklete alatt Budapesten kamarai csoportok szerint külön tartandó választógyülésükön az illető csoportba tartozó kamarák tagjai sorából választják meg azokat a felsőházi tagokat, akiket az illető szervezetnek a felsőházba küldenie kell.
A választásról készítendő jegyzőkönyvben (10. §) fel kell jegyezni a választásban résztvett kiküldöttek nevét is az őket kiküldő kamarának megjelölésével a jegyzőkönyvhöz csatolni kell a kiküldetést tanusító okiratokat.
22. § A Magyar Tudományos Akadémia részéről a felsőházba küldendő tagokat az Akadémia beltagjai szabályszerűen egybehívott választógyűlésen a tiszteletbeli és a rendes tagok sorából választják meg.
A felsőházi tagok választására jogosult egyetemek, egyetemi karok és főiskolák nyilvános rendes és rendkívüli tanárai, továbbá a magántanárok tanári testületi (kari) képviselői főiskolánkint, illetve karonkint külön-külön egybehívott választóülésen az illető tanári testülethez tartozó nyilvános rendes tanárok sorából választják meg a felsőházi tagokat.
Az Országos Magyar Gyüjteményegyetem részéről a felsőházi tagot a Gyüjteményegyetem tanácsa teljes ülésében a Gyüjteményegyetembe tartozó intézetek első tisztviselőinek sorából választja.
A gazdasági akadémiák tanári testületei a felsőházi tagok választása végett akadémiánkint titkos szavazással két-két kiküldöttet választanak; az eljárásra egyébként a 21. § két utolsó bekezdését kell megfelelően alkalmazni.
23. § Kinevezés alapján tagjai a felsőháznak azok, akiket az államfő kiválóan érdemes állampolgárok közül a minisztérium felterjesztésére élethossziglan vagy a hiányzó tagok pótlása végett a 11. §-ban meghatározott időre felsőházi tagokul kinevez.
Az élethossziglan kinevezett felsőházi tagok száma negyvenet meg nem haladhat. Kinevezésüknél figyelemmel kell lenni arra, hogy a felsőházban törvényen alapuló országos szervezet hiányában vagy egyéb okból egyelőre nem képviselt fontosabb élethivatások a lehetőség szerint legalább egy-egy taggal képviselve legyenek.
24. § Az államfő a 23. § alapján kinevezetteken felül az orvosi kamarák megalakulásáig a minisztérium előterjesztésére egy felsőházi tagot nevez ki az Országos Orvosszövetség által e célra közgyűlési határozattal javaslatba hozott három jelölt közül.
A jelölésre a 8. és a 10. § rendelkezései értelemszerűen alkalmazandók.
A jelen § alapján kinevezett felsőházi tag tagsága öt évre szól. Ha a helye az öt év eltelte üresedik meg, helyébe az államfő az eredeti jelöltek közül nevez ki az öt év hátralévő tartamára új tagot.
25. § Felsőházi tagsági joga megszűnik annak a tagnak, akire a felsőházi tagság tartama alatt merül föl vagy lesz nyilvánvalóvá olyan ok, amely miatt ennek a törvénynek 3. §-a értelmében a felsőház tagja nem lehet.
Megszűnik továbbá a felsőházi tagsági joga annak, akit országgyűlési képviselővé választanak, ha a választást elfogadja.
Az országgyűlési képviselővé megválasztott felsőházi tag köteles igazoltatása után megválasztását a felsőház elnökének annak a megemlítésével bejelenteni, hogy a választást elfogadta-e. Az elnök a bejelentést a felsőház tudomására hozza.
Az országgyűlés feloszlatása a felsőházi tagok megbizatását nem érinti.
26. § Akinek a 25. § alapján megszűnt felsőházi tagsága a 4. § A) 1-8. pontjaiban vagy a B) 1. és 5. pontjában felsorolt valamelyik méltóságon vagy hivatalon, vagy az ágostai hitvallású evangélikus egyház egyetemes felügyelői tisztségén, vagy végre a 12. §-on alapult, azoknak ez a tagsága a felsőházi tagságot akadályozó körülmények megszűnte után újból feléled, ha a felsőházi tagságra jogosító eddigi méltóságukat vagy hivatalukat megtartották, vagy más ily méltóságot vagy hivatalt nyertek el.
Ha a 4. § B) 2., 3. és 4. pontjában felsorolt egyháznagyok valamelyikének felsőházi tagsága szűnt meg a 25. § alapján, helyét a felsőház tagjai közé még nem tartozó legidősebb hivataltársa foglalja el, aki az előbbi egyháznagy kizárásával felsőházi tagságát azután is megtartja, amikor megszűnik a felsőházi tagságot akadályozó körülmény annál, akinek helyébe lépett. Amennyiben azonban az ágostai hitvallású evangélikus egyház egyetemes felügyelőjének helyét a jelen bekezdés alapján a hivatalban legidősebb kerületi felügyelő foglalja el, ennek felsőházi tagsága csak addig tart, amíg az egyetemes felügyelőben a felsőházi tagságot akadályozó körülmény meg nem szűnik.
A kinevezett vagy választott felsőházi tag a felsőházi tagságot akadályozó körülmény megszűnte után nem nyeri vissza felsőházi tagságát, de újra kinevezhető vagy megválasztható.
27. § A felsőházi tagság joga megszűnik:
1. arra nézve, aki az általa viselt méltóság vagy hivatal alapján tagja a felsőháznak, ha méltóságáról vagy hivataláról lemond, vagy eddigi méltóságának vagy hivatalának elhagyása mellett felsőházi tagsággal nem járó más méltóságot vagy hivatalt nyer, vagy ha nyugalomba lép, vagy ha méltóságát vagy hivatalát jogerős büntetőbírósági vagy fegyelmi határozat alapján elveszti;
2. az életfogytiglan kinevezett tagra nézve, ha tagsági jogáról lemond és a lemondást a minisztérium felterjesztésére az államfő elfogadja;
3. arra nézve, aki választás alapján tagja a felsőháznak, ha felsőházi tagsági jogáról lemond, ha választását a m. kir. közigazgatási bíróság megsemmisíti vagy ha a rendszerinti előlépés esetén kívül az államfő, a minisztérium vagy a miniszterek kinevezése alá eső, fizetéssel vagy díjazással járó új hivatalt vagy állást fogad el.
A 3. pont rendelkezése alá nem esik, ha a választott tagot miniszterré vagy politikai államtitkárrá nevezik ki.
A felsőházi tagság joga ezenfelül megszűnik:
a 13. § alapján megválasztott tagra nézve, ha a 15. § alapján a névjegyzékből törölték;
a 18. és a 19. § alapján megválasztott tagra nézve, ha megszűnik az a törvényhatóság, szervezet vagy intézmény, amely őt megválasztotta; végre
a 19. § alapján megválasztott tagra nézve, ha megszűnik az őt megválasztó szervezet vagy intézmény tagja lenni.
28. § Megszűntnek kell kimondani annak a tagnak a felsőházi tagságát:
1. aki a meghívó- vagy megbízólevél bemutatását az arra megszabott idő alatt igazolatlanul elmulasztja (36. §) és mulasztását a felsőház elnökének hivatalos felszólítására sem pótolja;
2. akiről oly tény állapítható meg, amelyből kétségtelen, hogy a magyar hazához vagy a magyar nemzethez tartozó köteles hűség ellen vétett, vagy az állam törvényeinek megváltoztatására más módon, mint törvényes eszközökkel törekedett, vagy felsőházi tagsági működésében a házon kívül álló tényezőtől utasítást fogadott el, vagy magát ilyen tényező rendelkezéseinek alávetette.
Akinek felsőházi tagságát a jelen § alapján megszűntnek mondták ki, azt a megszűnést kimondó határozat hozatalát követő öt éven át az országgyűlés egyik háza tagjává sem lehet megválasztani.
29. § Akit méltóság vagy hivatal, vagy a 12. § alapján illet felsőházi tagság, az egyidőben nem lehet a felsőháznak választás vagy kinevezés alapján is tagja. Ha a választott vagy kinevezett felsőházi tag utóbb méltóság vagy hivatal alapján is felsőházi tagsági jogot nyer, reá nézve a választáson, illetőleg a kinevezésen alapuló felsőházi tagság megszűnik; ugyancsak megszűnik a kinevezésen alapuló felsőházi tagság, ha a kinevezett tag utóbb választás alapján felsőházi tagságot fogad el.
Ha valakit két vagy több választótestület (törvényhatóság, szervezet, intézmény, a 6. § 1. pontjában megjelölt testület) választ meg a felsőház tagjává, az ilyen tag igazolásától számított tizenöt napon belül a felsőház elnökének bejelenteni köteles, hogy melyik választást fogadja el. A bejelentés elmulasztása esetében a felsőház elnöke sorshúzás után határozza meg, hogy a tagot melyik választás alapján fogja a felsőházi tagság megilletni. A bejelentéssel, illetőleg a felsőház elnökének határozatával a tagra nézve a másik vagy többi választás alapján nyert tagsági jog megszűnik.
30. § A törvénykezdeményezés joga a felsőházat is megilleti. Ez a rendelkezés nem érinti az 1848:III. tc. 37. §-ának azt a rendelkezését, amely szerint a minisztérium a költségvetést és a zárszámadást országgyűlési megvizsgálás és jóváhagyás végett az országgyűlés másik házánál köteles benyujtani.
A felsőház jogköre ugyanaz, mint a főrendiházé volt. Az állami költségvetést az országgyűlés másik háza állapítja meg; a felsőház azon nem módosíthat.
31. § Az országgyűlés mindkét háza a másik ház által hozzá küldött törvényjavaslat tárgyában a javaslat hozzá érkezésétől számított hat hónapon belül köteles határozatot hozni.
Ha az országgyűlés egyik háza a másik ház által elfogadott törvényjavaslatot elveti vagy olyan változtatással küldi vissza a másik házhoz, amelyet a másik ház nem fogad el, az ellentét kiegyenlítését együttes ülésben kísérlik meg a két háznak azok a bizottságai, amelyek a törvényjavaslat tárgyalását előkészítették. Az említett bizottságok együttes ülésükből jelentést szerkesztenek a két ház ellentétéről és annak megoldására javaslatot tesznek. E javaslatot a házak külön-külön tárgyalják.
Ha az országgyűlés egyik háza a másik ház által elfogadott törvényjavaslatot változtatással küldi vissza a másik házhoz, a másik ház akkor is csak a kifogásolt vagy el nem fogadott rendelkezéseket tárgyalja, ha időközben új ülésszak kezdődött.
Ha az országgyűlés két háza között az ellentétet valamely törvényjavaslatra nézve a második bekezdésben szabályozott eljárás másodszori megismétlésével sem sikerült kiegyenlíteni, vagy ha a felsőház az első bekezdésben megállapított hathónapi határidőt - az országgyűlés együtt nem létének idejét leszámítva - nem tartja meg, a képviselőház a törvényjavaslatot az első elfogadását követő ülésszakban az általa megállapított szövegben a felsőház hozzájárulása nélkül az államfő elé terjeszti.
A felsőház a törvényjavaslat hozzá érkezésétől számított egy hónapon belül köteles határozni a költségvetési és minden olyan felhatalmazási törvényjavaslat tárgyában, amely a közterheknek viseléséről és az állami kiadásoknak fedezéséről az egész évre vagy az év egy részére rendelkezik és a pénzügyi felhatalmazáson felül más rendelkezést nem tartalmaz. Ha a második bekezdésben szabályozott eljárás ily törvényjavaslat tekintetében nem vezet eredményre, vagy ha a felsőház az említett egyhónapi határidőt nem tartja meg, a képviselőház a törvényjavaslatot az általa megállapított szövegben a felsőház hozzájárulása nélkül az államfő elé terjeszti.
32. § Az országgyűlés két házának egymással való érintkezését, az országos bizottságok összealkotását és együttes ülések tartásának a módját a két ház egyetértőleg szabályozza. Ameddig a két ház e tárgyakra nézve nem hoz egyenlő határozatot, egyelőre az utoljára hatályban volt szabályok maradnak hatályban.
Amennyiben jövőre ily szabályozás szüksége felmerül, erre a célra az országgyűlés két háza országos küldöttséget választ, amelybe mindegyik ház öt-öt tagot küld. E küldöttség a minisztérium közreműködésével javaslatot készít az előbbi bekezdésben említett ügyek szabályozásáról és azt a két ház elő terjeszti.
33. § A felsőház saját tagjai sorából titkos szavazással elnököt, két alelnököt, háznagyot és jegyzőket választ. Az elnök és az alelnökök választása az országgyűlés tartamára, a háznagyé és a jegyzőké ülésszakonkint történik.
Az elnökség megválasztásáig, továbbá az elnökség mindhárom tagjának akadályoztatása esetében a felsőház ülésén a ház jelenlévő legidősb tagja mint korelnök elnököl. Ha az elnökség valamelyik tagjának akadályoztatása előreláthatóan huzamosabb időn át tartana, helyettesét az akadályoztatás idejére a felsőház választja meg.
34. § A felsőház elnöke, alelnökei, háznagya és jegyzői tiszteletdíjban részesülnek, amelyet a felsőház állapít meg.
A felsőház tagjait díjazás nem illeti meg. A 18. és a 19. §-ban megjelölt felsőházi tagok közül azonban ebbeli működésük idejére azok részére, akiknek lakóhelye nem Budapest, költségtérítés jár, amelynek összegét a felsőház állapítja meg.
35. § Az államfő tagságuk kezdetén meghívólevéllel hívja meg a felsőháznak azokat a tagjait, akiket a tagság joga méltóság vagy hivatal alapján, vagy a 6. § 1. pontjában megjelölt jogosultak választása vagy kinevezés, vagy a 12. § alapján illet meg. Aki felsőházi tagságát elveszti, de utóbb visszanyeri, új meghívólevelet kap.
A 6. § 2. és 3. pontja alapján megválasztottak igazolására a megválasztásukról szóló jegyzőkönyvnek részükre kiadandó kivonata szolgál.
36. § Mindegyik felsőházi tag köteles meghívó-, illetőleg megbízólevelét az annak kézbesítését - első ízben a felsőház megnyitását - követő tizenöt nap alatt a felsőház elnökének (korelnökének) bemutatni. Az országgyűlés berekesztésétől az új országgyűlés megnyitásáig terjedő idő a tizenöt napba nem számítódik be.
A benyujtás személyesen vagy az erre írásban meghatalmazott által, vagy az elnökhöz intézett levéllel történhetik.
37. § Tagjainak igazolása, továbbá a tagsági jog megszűnése vagy feléledése kérdésében a felsőház maga határoz.
A 28. §-ban meghatározott és más vitás esetekben a felsőházi tagság felől a felsőház által tagjainak sorából választott bíróság végérvényesen ítél. E bíróságnak a 4. § A) 3-6. pontjaiban felsorolt tagok hivatalból tagjai, hat tagot pedig a felsőház lehetőleg a bírói, ügyvédi vagy jogtanári képesítésű tagok közül választ.
Az igazolási eljárásnak, valamint a bíróság működésének szabályait a felsőház házszabályaiban állapítja meg.
Ha a felsőházi tag választását a 38. § szerint panasszal támadták meg, az igazolás kérdését a panasz elintézéséig függőben kell tartani.
Az igazolt tagok jegyzékét, valamint az abban bekövetkezett minden változást a hivatalos lapban közzé kell tenni.
38. § A felsőházi tag választását az illető választó testület (13., 18. és 19. §) tagjainak - közvetett választásnál (21. §) a kiküldöttek választásában résztvenni jogosult személyeknek - egytized része a választástól számított tizenöt nap alatt panasszal támadhatja meg a m. kir. közigazgatási bíróságnál azon az alapon, hogy a megválasztottat a törvény értelmében nem lehetett volna megválasztani, vagy hogy a választásnak ebben a törvényben vagy az illető választó testületre (18. és 19. §) vonatkozó jogszabályokban megállapított szabályait oly mértékben sértették meg, hogy a szabálytalanság a választás eredményére döntő befolyással lehetett.
Közvetett választásnál a panaszban úgy a kiküldöttek, mint a felsőházi tag választásánál előfordult szabálytalanságot fel lehet hozni.
A közigazgatási bíróság eljárására az 1896:XXVI. törvénycikk szabályai az irányadók. A közigazgatási bíróság ítéletében a választás törvényes eredményét is megállapítja; e megállapításánál a törvény értelmében nem választható egyént figyelmen kívül kell hagyni. Ha a választás törvényes eredményét nem lehetne megállapítani, a közigazgatási bíróság a választást megsemmisíti. Az eljárást soronkívül kell lefolytatni.
A választás megsemmisítése esetében az új választást az ítélet kézbesítésétől számított három hónap alatt meg kell tartani.
39. § A felsőházi tagok összeférhetetlenségét külön törvény szabályozza.
40. § Amennyiben e törvény nem rendelkezik, belszervezetét és tanácskozásának rendjét házszabályaiban a felsőház maga állapítja meg.
A tanácskozási rend megállapított szabályainak módosítása csak a legközelebbi ülésszak kezdetével léphet hatályba.
Az 1848:IV. tc. 10-13. §-ainak, továbbá az 1925:XXVI. tc. 181. §-ának rendelkezései a felsőházra is kiterjednek. A képviselőházi őrséget (1912:LXVII. törvénycikk) a felsőház elnöke a képviselőház elnökének hozzájárulásával igénybeveheti.
Amíg a felsőház a házszabályokat meg nem állapítja, a jelen törvényből folyó eltérésekkel ideiglenesen megfelelően a főrendiház házszabályait alkalmazza. E házszabályoknak az első ülésszak tartama alatt módosítása, illetőleg a felsőház új szabályainak első ízben megállapítása nem esik a második bekezdésben foglalt korlátozás alá.
41. § Az 1923:XXXV. törvénycikk alapján közigazgatásilag egyelőre egyesített vármegyéket az egyesítés tartama alatt a jelen törvény 18. §-a szempontjából egy törvényhatóságnak kell tekinteni.
Amennyiben több törvényhatóság területeinek egyes részei közösen választanak képviselőt, a közös választókerületet az egyes törvényhatóságok által küldendő képviselők számának megállapításában a 18. § szempontjából minden egyes törvényhatóságra nézve önállóan kell figyelembe venni.
Amennyiben valamely törvényhatóság által választott képviselők száma a felsőházi tagok választásának megtörténte után csökkenne, ez sem a törvényhatóságok részéről sem a 13. § alapján már megválasztott tagok megbízását nem érinti, a legközelebbi választást azonban már az országgyűlési képviselők számának csökkenését figyelembevéve kell megejteni.
42. § A bíróságok és egyéb hatóságok kötelesek a felsőház elnökének azonnal megküldeni minden olyan határozatot, amely a felsőházi tagság vagy a 13. §-ban szabályozott választójog megszűnését vagy feléledését vonja maga után.
43. § Az izraelita vallásfelekezet képviseletére hivatott lelkészek (4. § B) 6. pont) választásának részletes szabályait az igazságügyminiszterrel egyetértve a vallás- és közoktatásügyi miniszter rendelettel állapítja meg.
44. § A törvényhozó hatalom gyakorlására a kormányzó e törvény életbelépése után csak országgyűlést hívhat egybe.
A törvényhatóságok részéről a felsőházba a tagokat első ízben a működésben levő törvényhatósági bizottságok választják meg. Amennyiben azonban a törvényhatósági bizottságok szervezetének új szabályozásáról alkotandó törvény alapján a törvényhatósági bizottságok újra megalakulnak, e bizottságok a belügyminiszter által erre megállapított határidőn belül új felsőházi tagokat választanak, akik működésüket az említett határidő elteltét követő hónap első napján kezdik meg; ugyanekkor a törvényhatóságok részéről választott addigi felsőházi tagok megbizatása megszűnik.
Az ekként újonnan megválasztott tagok megbizatása arra az időre szól, ameddig azoknak megbizatása terjed, akiknek helyébe léptek; amennyiben a kilépő tagok megbizatása különböző időben jár le, annak idején sorshúzással kell eldönteni, hogy az újonnan megválasztott tagok közül melyiknek megbizatása szűnik meg.
45. § E törvény életbelépésével hatályukat vesztik a törvényeknek és egyéb jogszabályoknak a főrendiházra vonatkozó rendelkezései, kivéve ha e törvényből más következik; a törvényeknek és gyakorlatnak a főrendiházról és tagjairól szóló oly szabályai azonban, amelyek a jelen törvényben nem szabályozott viszonyokra vonatkoznak, a felsőházra és tagjaira megfelelően irányadók.
Az országgyűlés megnyitásának napjával a nemzetgyűlés megszűnik és tagjai mint az országgyűlés képviselőháza az erre vonatkozó szabályok (1925:XXVI. törvénycikk) értelmében folytatják működésüket.
Attól a naptól kezdve, amelyen a felsőház működését megkezdi és amelytől kezdve a nemzetgyűlés tagjai mint képviselőház folytatják működésüket, a két házból alakult országgyűlésre az e törvényből folyó eltérésekkel az országgyűlésre vonatkozó szabályok irányadók.
46. § Az országgyűlés két házánál a szolgálatot a törvényhozó testület hivatalnoki, altiszti és egyéb személyzete egységes létszám keretében látja el. A két ház elnöke közös egyetértéssel jelöli ki e személyzetnek azt a részét, amely állandóan a felsőháznál teljesít szolgálatot.
Az országgyűlés személyzete fölött a rendelkezési jog (kinevezés, előléptetés, beosztás, elbocsátás, nyugdíjazás, fegyelmi jog stb.) a képviselőház elnökét illeti; az állandóan a felsőháznál szolgálatot teljesítő személyzet fölött azonban a felügyelet és fegyelem jogát a felsőház elnöke gyakorolja.
Az országgyűlés két házának a költségvetésben megállapított személyi és dologi szükségleteire az utalványozási jogot a képviselőház elnöke gyakorolja, kivéve mindazonáltal a 34. §-ban említett tiszteletdíjakat és költségtérítést, amelyeket a felsőház elnöke utalványoz.
Az országgyűlés két házának elhelyezésére szolgáló közös épület (az országház) kezelésével és helyiségeinek használatával kapcsolatos kérdésekben a rendelkezési jog a képviselőház elnökét illeti; a felsőház tanácskozásainak és hivatalai működésének céljára szolgáló helyiségeket azonban a két ház elnöke közös egyetértéssel jelöli ki és az így kijelölt helyiségek felett a felsőház elnöke rendelkezik.
47. § Ameddig az államfői tennivalókat a törvény (1920:I. tc. 12. §) értelmében a kormányzó látja el, az országgyűlés a nemzetgyűlés jogállását tölti be és a kormányzó jogköre az országgyűléssel szemben ugyanaz marad, mint amely őt az 1920:I. és XVII. törvénycikkek értelmében a nemzetgyűléssel szemben megilleti.
Ha a képviselőház a felsőház hozzájárulása nélkül terjeszt törvényjavaslatot a kormányzó elé (31. §), a kormányzó - amennyiben nem kívánja gyakorolni vagy nem gyakorolhatja az 1920:I. tc. 13. §-ában szabályozott visszaküldési jogot - vagy törvényként kihirdeti az elébe terjesztett törvényjavaslatot, vagy az 1920:XVII. tc. 1. §-ának korlátai között feloszlatja az országgyűlést. Ha az új választások alapján összejött képviselőház a törvényjavaslatnak a kormányzó elé terjesztett szövegét változatlanul fenntartja, a kormányzó azt tizenöt napon belül törvényként kihirdetni köteles.
48. § Ha a kormányzói tiszt az államfői hatalom gyakorlásának végleges rendezése előtt üresedik meg, a kormányzót a magyar állampolgárok közül az országgyűlés két háza titkos szavazással együttes ülésben választja meg; az e végre szükséges intézkedéseket haladéktalanul meg kell tenni. Amíg az új kormányzó az esküt le nem tette (1920:I. tc. 18. §), a halaszthatatlan államfői tennivalókat az 1920:I. tc. 13. §-ának korlátai között a minisztertanács látja el.
Ha a képviselőház az 1920:I. tc. 14. §-a szerint elhatározta a kormányzó felelősségre vonását, a bíráskodást a felsőházból az 1848:III. tc. 34. §-a szerint szervezett bíróság gyakorolja.
49. § A felsőház az 1871:VIII. tc. 35. §-ában, továbbá az 1896. évi XXVI. tc. 8. §-ában szervezett legfőbb fegyelmi bíróságokba a tagokat lehetőleg a felsőház bírói, ügyvédi vagy jogtanári képesítésű tagjai közül választja.
A legfőbb fegyelmi bíróságok szervezetének ideiglenes módosításáról szóló 1920:V. törvénycikk, továbbá a miniszterek felelősségre vonása esetében követendő eljárásnak ideiglenes szabályozásáról szóló 1920:X. törvénycikk hatályát veszti, azonban az utóbbi törvénynek 9. és 11-15. §-ai az 1848:III. tc. 34. §-a szerint alakuló bíróság eljárására megfelelően alkalmazandók.
50. § Az országgyűlési képviselőválasztóknak az 1925:XXVI. tc. 28. §-a első bekezdésében az 1926. évre elrendelt első összeírását a jelen törvény életbelépte után azonnal meg kell kezdeni és akként kell foganatosítani, hogy az országgyűlési képviselőválasztók végleges névjegyzéke (1925:XXVI. tc. 47. §) legkésőbb az 1927. évi május hó 31. napjáig elkészüljön.
A belügyminiszter felhatalmaztatik, hogy az országgyűlési képviselőválasztók névjegyzékének ezt az első összeállítását rendelettel szabályozhassa s ebben a rendeletben az 1925:XXVI. törvénycikk rendelkezéseitől eltérőleg is megállapíthassa a választók összeírására és a választójogi kérdésekben határozathozatalra hivatott szerveket, az eljárási módozatokat, a választójogosultság kellékeinek igazolását, a névjegyzék közhírrétételére és a jogorvoslatra vonatkozó határidőket; az idézett törvényben megállapított közigazgatási bírósági eljárást azonban nem mellőzheti. A névjegyzék első összeállításánál a lakosság összeírását (1925:XXVI. tc. 28. §-ának négy utolsó bekezdése) mellőzni kell. A belügyminiszter rendeletében szabályozott eljárásra is alkalmazni kell azokat a büntető rendelkezéseket, amelyeket az 1925:XXVI. törvénycikk a választói névjegyzékek összeállításával kapcsolatban megállapít.
Az előbbi két bekezdés alapján elkészített választói névjegyzéket úgy az 1927., mint az 1928. év folyamán tartandó országgyűlési képviselőválasztásoknál használni kell. Azoknál a választásoknál, amelyeket a jelen törvény hatálybalépte után, de az előbb említett új névjegyzék elkészülte előtt kell megtartani, a megtartás idejére érvényes választói névjegyzékeket, - azokban a választókerületekben azonban, amelyekben az 1927. évre érvényes névjegyzék 1926. évi december hó 31. napjáig nem készül el, az 1926. évre érvényes választói névjegyzékeket kell használni. A névjegyzéket később azokban a naptári években kell teljesen újra összeállítani, amelyeknek száma eggyel vagy hattal végződik.
51. § Ez a törvény kihirdetésének napján * lép életbe és azt a minisztérium, illetőleg saját ügykörükben az illetékes miniszterek hajtják végre, akik a felsőházi tagok meghívásának és megválasztásának előkészítése végett szükséges intézkedéseket az országgyűlés összehívása esetén haladéktalanul kötelesek megtenni.
