Az 1922:IX. tc. módosításának szükségessége elsősorban azokon a tárgyalásokon merült fel, amelyeket a m. kir. kormány képviselői, a szövetségközi katonai ellenőrző bizottsággal az egységes állami hadianyaggyár felállításának kérdése kapcsán abból a célból folytattak, hogy a bízottságot eme súlyos terheket jelentő követelmény elejtésére bírják.
Az 1922:XI. tc. I. fejezete 2. §-ának 2. és 3. pontja ugyanis akként intézkedik, hogy az állami hadianyaggyár összes üzemei egy telepre vonandók össze és az összevonás megejtése után a különböző magántelepeken fenntartott állami üzemek megszűnnek.
Eme határozmány úgy hadi, de különösen pénzügyi szempontokból igen súlyos terheket rótt a m. kir. kormányra, mert egyrészről a hadianyaggyártás racionális keresztülvitele kérdésessé vált, másrészről a felmerülő tetemes költségek mint teljesen indokolatlan és gyümölcsöt nem hozó befektetések kerültek volna kifizetésre.
A m. kir. kormány kezdettől fogva azon a nézeten volt, hogy a trianoni békeszerződés idevágó szakaszainak akkénti értelmezése, hogy az állami hadianyaggyár területileg is egységes legyen, nem helyes és az ellenőrző bizottság ezirányú követelése a békeszerződésben kellőleg megalapozva nincs. Ezen nézetünknek a szövetségközi katonai ellenőrző bizottsággal való elfogadtatása kezdetben nem sikerült, sőt, midőn vonakodtunk követelésének eleget tenni, illetve a trianoni békeszerződés általa adott magyarázatát elfogadni, megtorlással élt és a Nagykövetek Tanácsának idevágó döntése alapján az állami hadianyaggyár üzemeinek beszüntetését követelte.
Ezen újabb követelést azonban, mint teljesen jogtalant, a m. kir. kormány nem honorálta és a hadianyaggyár üzemét továbbra is fenntartotta.
Több évi sikertelen próbálkozás után a Nagykövetek Tanácsa alapos indokainkat mégis honorálni volt kénytelen és a magyar kir. kormánynak az a javaslata, hogy a hadianyaggyár egyes üzemei jelen helyeiken, - természetesen megfelelően elkülönítve - megmaradjanak, végre is elfogadást nyert.
Az 1922:XI. tc. I. fejezete 2. § 2. és 3. pontja javunkra való jelentős módosításának szükségessége ezzel tehát beállt. E módosítás keresztülvitelét egyrészt a kérdés végleges elintézésének költségei az előző követelések anyagi kihatásaihoz képest minimumra csökkentek, ami igen nagy előnyt jelent, másrészt a hadianyaggyártás racionális lebonyolítása is lehetővé vált.
E tárgyalások folyamán egyben más kérdések is tisztázódtak, s sikerült azokra nézve is bizonyos engedményeket és könnyítéseket elérnünk a jelenleg érvényes törvényes rendelkezésekkel szemben.
A jelen javaslat az elért könnyítéseket tartalmazza. Törvényerőre emelése már csak azért is szükséges, mert az időközben beállott tényleges helyzetet szögezi le, mely nem felel meg az eredeti törvényben megállapított helyzetnek.
Az 1. § főként a m. kir. honvédség részére jelent szembetűnő javulást, amennyiben az eddigi szigorú tilalommal szemben 52,500 drb gáz elleni védőkészülék rendszeresítését és alkalmazását engedi meg. Egyúttal a m. kir. vámőrség fegyverkészletét az eddiginél nagyobb kiméretben engedélyezi.
Igen jelentős e §-nak ama rendelkezése is, mely az államrendőrség számára 12 drb páncélgépkocsi rendszeresítését és alkalmazását engedélyezi, amely rendelkezés a belső biztonság szempontjából határozottan számottevőnek mondható.
Ugyancsak az 1. § szól a hadianyag előállítására szolgáló találmányokról is, hasznosításuk kizárólag a hadianyaggyárban történhetik. Előnyt jelent számunkra, mert a békeszerződés idevágó 115. Cikkében foglalt rendelkezések értelmezése szerint eredetileg még az ily irányú kérdések tanulmányozásával is csak az állami hadianyaggyár foglalkozhatott.
Határozottan előnyös továbbá a 2. §-nak az a rendelkezése is, mely a honvédség részére szükséges preciziós és optikai készülékeknek, valamint a lőszergyártáshoz szükséges gyutacsoknak a magániparban való előállítását engedi meg. Igen fontos e rendelkezésnek ama kihatása, hogy a fenti két üzem kivonható a hadianyaggyár kötelékéből és ily módon a gyártás magániparra bízható.
A 2. §-nak egy további előnyös rendelkezése, hogy az állami hadianyaggyárban munkaszünetek elkerülése érdekében polgári iparcikkek is előállíthatók, a hadianyaggyár üzemi redukciójának elkerülésére lehetőséget nyujt, tehát a rentabilitás biztosításán kívül a munkások érdekeit is megóvja.
