A mindenkori magyar kormánynak - rövid megszakításoktól eltekintve - a multban is kaptak törvényi felhatalmazást arra, hogy egyes külálamokkal való kereskedelmi és forgalmi viszonyaink ideiglenes rendezése céljából a szükséghez képest megállapodásokat létesíthessenek, illetőleg átmeneti rendelkezéseket tehessenek s az ideiglenes megállapodásokat rendeleti úton életbeléptethessék.
E felhatalmazás célja mindenkor az volt, hogy a kormány kereskedelempolitikai mozgási szabadsága az ország gazdasági érdekei által megkívánt mértékben biztosíttassék.
A jelen körülmények között ily felhatalmazás szükségét különösen az adja meg, hogy folyamatban van kereskedelempolitikai viszonyaink kiépítése a bennünket gazdasági szempontból érdeklő összes államokkal és igen fontos annak a lehetőségét biztosítani, hogy a létesítendő forgalmi és kereskedelmi megállapodások, amennyiben újabb tarifális kedvezményt nem nyujtanak, rövidebb időn belül azoknak az Országgyűlés által való letárgyalása megtörténhetnék. A felhatalmazás a jövő év végéig szól.
E törvényjavaslat szövege a multban alkotott hasonló tárgyú törvényektől eltér annyiban, hogy meghatározza az ideiglenesség fogalmát, amennyiben kimondja, hogy a kormány felhatalmazása csak oly kereskedelmi és forgalmi megállapodások életbeléptetésére terjed ki, amelyeknek időtartama a három évet vagy felmondási ideje a hat hónapot meg nem haladja. Ezzel a korábbi hasonló tárgyú törvényekkel szemben kiküszöböltetik annak a lehetősége, hogy a törvény különféleképpen magyaráztassék.
Nem terjed ki a felhatalmazás oly kereskedelmi szerződésekre, amelyek vámtarifális rendelkezéseket tartalmaznak s mint ilyenek, az ország gazdasági termelését a legnagyobb kedvezményes szerződésekkel szemben annyiban érzékenyebben érintik, amennyiben az addig érvényben volt vámtarifatétellel szemben mérséklést tartalmaznak. Ily kereskedelmi szerződések ezentúl is minden esetben csak az Országgyűlés jóváhagyása után lesznek életbeléptethetők.
A vámtarifális rendelkezéseket nem tartalmazó kereskedelmi és forgalmi megállapodásokat illetőleg is biztosíttatnék azonban az Országgyűlés alkotmányos ellenőrzési joga, amennyiben az 1. § második bekezdése értelmében a kormány a javasatban foglalt felhatalmazás alapján életbeléptetendő megállapodásokat az országgyűlésnek bejelentenni köteles, amely alkalommal az országgyűlésnek módja nyílik arra, hogy e megállapodások és ezzel a kormány kereskedelempolitikája felett bírálatott gyakoroljon.
Eltér e törvényjavaslat szövege a multban alkotott hasonló tárgyú törvényektől abban, hogy a 3. § szerint a kormány felhatalmaztatnék arra, hogy a vámtarifa szövegében a szükséghez képest a vámtarifa helyes értelmezése, továbbá a vámtarifa egyes hézagainak pótlása és hasonlók érdekében kisebb változásokat eszközölhessen.
Ezen felhatalmazás ugyanaz, amelyet a törvényhozás a kormánynak az 1924. évi XXI. törvénycikkbe iktatott vámtartifatörvény 2. §-ának utolsó bekezdésében az 1927 január 1-ig terjedő időre már adott.
Tekintettel arra, hogy most az új vámtarifa életbeléptét követő harmadik esztendőben is még sűrűn van szükség a tarifa közelebbi értelmezésére s a tapasztalat más államokban is azt mutatja, hogy hivatalos magyarázatok nélkül a gyakorlatban sok visszásság áll elő, e felhatalmazás meghosszabbítása kívánatosnak mutatkozik.
