1927. évi XVII. törvénycikk indokolása

a Csehszlovák Köztársasággal 1927. évi május hó 31-én kötött kereskedelmi szerződés becikkelyezéséről * 

Általános indokolás

Csehszlovákiával a magyar kormány már 1922-ben tárgyalásokat kezdett kereskedelmi szerződés megkötése céljából. Ezek a tárgyalások 1922. évi november hó 22-én a magyar és csehszlovák kormány meghatalmazottai által aláírt kereskedelmi szerződéshez vezettek, melyek mellékletei voltak: egyezmény a termelői- és szállító vállalatok jogi kezelésére nézve, továbbá külön egyezmények a vasúti forgalom, a kisebb határszéli forgalom megkönnyítésére, a vámkezelésnél való kölcsönös támogatás, a vámjövedéki kihágások megakadályozása, üldözése és megbüntetése, valamint a vámjövedéki büntető ügyekben nyujtandó kölcsönös jogsegély tárgyában, állategészségügyi egyezmény, végül a közös határpályaudvarokra vonatkozó egyezmény.

A csehszlovák kormány azonban az aláírt szerződés ratifikálását és életbeléptetését - kivéve a közös határpályaudvarokra vonatkozó megállapodást - vámtarifa egyezmény megkötésétől tette függővé.

Mihelyt a nemzetgyűlés az új magyar vámtarifát elfogadta, még annak életbelépése előtt, a magyar kormány közölte készségét a csehszlovák kormánnyal az iránt, hogy vele vámtarifa-egyezményt kössön s azzal egyidejűleg az 1922. évben létrejött kereskedelmi szerződést életbeléptesse.

A tárgyalások 1924 decemberében meg is indultak és - megszakításokkal - 1925 agusztusáig folytak. Ettől kezdve 1926. évi július hó 30-ig szüneteltek. A közben eltelt idő alatt igyekezett a csehszlovák kormány az agrárvámok kérdését megoldani, ami végül az erős agrárbefolyás alatt álló új csehszlovák parlament útján az 1926. évi júl. hó 14-én életbelépett vámtarifa-novellával történt meg.

Ez a törvény a legfontosabb mezőgazdasági cikkek vámjait erősen felemelte és gabonafélékre, szarvasmarhára, sertésre, lisztre és zsírra ú.n. kétoszlopos vámtarifát állapított meg, minimális és maximális vámmal, melyek közül a minimális vám szerződéssel sem mérsékelhető, a maximális vám pedig mindazokkal az államokkal szemben alkalmazandó, amelyekkel Csehszlovákiának szerződése nincs, illetve amelyek csehszlovák árukat kedvezőtlenebbül kezelnek, mint más államok áruit.

A csehszlovák kormány kevéssel a vámtarifa-novella törvényé válta után ajánlatot tett a magyar kormánynak a félbeszakított szerződéses tárgyalások folytatására, amint a magyar kormány elfogadott s 1926. évi július hó végén megbízottjait Prágába küldte.

Mindenekelőtt a legközelebbi jövő kereskedelempolitikai rendezéséről kellett gondoskodni, mert a két ország szerződésen kívüli viszonyban állván, a csehszlovák maximális vámok alkalmazásával a vámháború lehetősége fenyegetett. Így jött létre az 1926. évi augusztus hó 26-án aláírt és 1926. évi szeptember hó 1-én életbelépett jegyzőkönyvi megállapodás, mely a legnagyobb kedvezméy elvének kölcsönös alkalmazását mondja ki s addig marad érvényben, míg azt a végleges kereskedelmi szerződés fel nem váltja. 1926. évi december hó 31-étől kezdődőleg azonban egy hóra bármikor felmondható.

Ezután kezdődtek csak a jelen szerződés megkötésére irányuló tárgyalások, amelyek tárgyát nem csupán a tarifális engedmények képezték, hanem az 1922. évi kereskedelmi szerződést teljesen át kellett dolgozni, mert annak nagy része közben elavult vagy az időközben mindkét állam részéről kötött más egyezményekhez alkalmazandó és a gazdasági élet újabb követelményei szerint kiegészítendő volt.

Jelen kereskedelmi szerződés kölcsönösen a legtöbb kedvezményes elbánást biztosítja: a kereskedés és ipar megkezdése és folytatása, a személyes jogviszonyok és tulajdonjogok, érdekek képviselete, a perképesség, részvénytársaságok megalakulása és engedélyezése, a bevásárlás és megrendelése gyüjtése, áruknak termelési és fogyasztási adókkal való megterhelése, az árú kezelése (kiviteli és beviteli vámok, illetékek stb), áruk szállítása tekintetében.

A belföldiekkel egyenlő elbánást (traitement national) mondja ki: a vásárok látogatása, személyes katonai szolgálattól eltérő minden más hadiszolgáltatás, a személyek és vállalatok adózása, a tisztességtelen verseny elleni védelem, a személyek, áruk és lobogók tekintetében a behajózásban, a hídvámok stb. viselésére és személyeknek és áruknak a vasúti forgalomban való kezelésére vonatkoznak.

A reciprocitás elve érvényesül a konzulok jogainak elismerése tekintetében.

A tisztességtelen versenyről szóló (XIII.) Cikk hatásos védelmet biztosít a magyar bor és paprika számára minden féle hamisítás és az elnevezés jogosulatlan használata ellen s a szalámi tekintetében is kötelező igéretet nyertünk arra, hogy a magyar szalámi jó hírnevét Csehszlovákiában belső törvényes intézkedés fogja megvédeni. Magyarország viszont épp így kötelezte magát a cseh-morva származású komlónak védelmére. A származási helyekről való elnevezésnek kölcsönös védelme kiterjed a sörre és ásványvizekre is.

A trianoni határ különösen a Csehszlovákia felé eső határszakaszon sok magyar községet elvágott vasúti állomásától, úgy hogy terjedelmes vidékek szükölködnek vasúti összeköttetés hiányában. Ezen a visszásságon hivatott segíteni a XVIII. Cikk, mely lehetővé teszi az árufeladást és áruátvételt oly állomásokon, amelyek az országhatáron túl fekszenek.

A szerződés kimondja továbbá, hogy a vámkezelés egyszerűsítése tekintetében az 1923. évi november 3-iki genfi, az átvitelre vonatkozólag pedig az 1921 április 20-iki barceloniai egyezmény rendelkezései alkalmazandók.

Külön cikk (XXVIII.) foglalkozik a munkáskérdéssel, mely pactum de contrahendo-t tartalmaz a munkásvédelem és munkás biztosítás kölcsönösségének szabályozására.

A szerződés értelmezése körül a jövőben esetleg keletkezendő vitákat választott bíróság fogja eldönteni. (XXX. Cikk).

A szerződés hat hónapra bármikor felmondható.

A szerződés A és B melléklete tartalmazza a kölcsönös vámengedményeket.

Azoknál a mezőgazdasági cikkeknél, amelyeknek vámjait az 1926 július 14-én életbelépett csehszlovák vámtarifa-novella minimalizálta, azaz megvonta azt az alsó határt, amelyen alul a kormány szerződésekben sem mehet, a minimalizált vámok kötésével kellett beérnünk. Ezek a cikkek a következők: gabonafélék, liszt, szarvasmarha, sertés, zsír és szalonna.

Ott pedig, ahol a csehszlovák kormány kezét a törvény nem kötötte meg, olyan vámengedményeket sikerült elérnünk mezőgazdasági és ipari exportcikkeink számára, amelyek azok elhelyezési lehetőségeit biztosítják. Számos cikknél viszont az amúgy is nem kedvezőtlen csehszlovák vámhelyzet szerződéses lekötésével biztosítottuk a jövő számára is a cikkeknek a csehszlovák piacot.

A most említett cikkek közül a fontosabbak: gyümölcsfélék, zöldség és főzelékfélék, élőállatok (juhok, lovak, szárnyasok), halak, tojás, toll, műzsírok és növényi olajok, bor, borpárlat, pezsgő, ásványok, sütemények, szalámi, konzervek, kötélverőáruk, kaucsukáruk stb.

A Csehszlovákiának tett magyar engedmények listája (B melléklet) főleg ipari vámtételeket érint és természetszerűleg sokkal terjedelmesebb, mert míg mi javarészt mezőgazdasági tömegcikkek kivitelében vagyunk érdekelve, addig Csehszlovákiának export érdeke igen sok iparcikkre aprózódik fel. A magyar kormány itt mindenekelőtt azt tartotta szem előtt, hogy a kedvezőbb körülmények között termelő csehszlovák iparnak adott engedmények életképes hazai iparágaink létét ne veszélyeztessék. Engedményeink nagy átlagban 25-30%-kal csökkentik vámtarifánk autonóm tételeit.

Az államterület egy részének a csehszlovák köztársaságba való átcsatolásával több termelő- és szállítóvállalatnak a székhelye Magyarország területén maradt, míg az üzlettelepek egészben vagy részben a csehszlovák köztársaság területén állanak fenn. Minthogy az ilyen vállalatoknak a mostani székhelyükről való gazdasági és pénzügyi vezetése számos nehézségbe ütközik, a szerződés C mellékletét képező egyezmény lehetőséget nyujt arra, hogy az illető vállalatok székhelyüket a csehszlovák köztársaságba áthelyezzék, illetőleg ott lévő üzemeiket önálló vállalattá alakítsák át. Az egyezmény megfelelő jogi és pénzügyi határozmányokat tartalmaz ennek keresztül vitele céljából.

Az egyezmény a székhelyüket áthelyező vagy megosztás alá kerülő vállalatoknak ezen tranzakcióból kifolyólag a VI. Cikk II. pontjában részletezett illetékmentességet és forgalmiadó mentességet biztosítja, a VIII. Cikkben pedig határozmányokat tartalmaz a vállalat nyugdíj- s egyéb ellátási alapjainak a mindkét államban lévő igény jogosultak részére az egyenlő elbánás elvei szerint való biztosításáról.

A D mellékletben a szerződő két állam vasútvonalain való közlekedés és átmenet rendezésére vonatkozó egyezmény foglaltatik. Ebbe az egyezménybe oly rendelkezések vétettek föl, amelyek bizonyos általános vasútforgalmi elvek érvényesítésére vonatkozó kikötéseket tartalmaznak. Az egyezményben lefektetett ily általános elvek a következők: 1. a vasúti összeköttetések biztosítása és az ezen összeköttetéseken átmenő kölcsönös forgalom fönntartása; 2. a szerződő államokon átmenő vasúti átmeneti forgalom szabadságainak a biztosítása a barceloniai egyezmény értelmében; 3. a két állam közötti vasúti forgalomra a vasúti árufuvarozásra vonatkozó berni nemzetközi egyezmény alkalmazása, valamint annak biztosítása, hogy a szerződő államok az 1924 október 23-án aláírt új berni egyezményeket ratifikalni és magukra nézve az adandó első alkalommal életbe léptetni fogják; végül 4. közvetlen díjszabások létesítése.

Az E melléklet a kisebb határszéli forgalmat rendezi, ami a trianoni határ által elsősorban sujtott határmenti lakosság helyzetein sok tekintetben könnyíteni fog. Magyaroszág és Csehszlovákia hallgatólagos megegyezéssel ugyan gyakorlatban alkalmaztak eddig is az 1922 november 22-iki szerződésben foglalt határforgalmi egyezmény rendelkezéseit, de ezek a fejlődő forgalom igényeit ki nem elégítették s lépten-nyomon nehézségeket okozott, hogy az alkalmazásuk nem nyugszik szilárd szerződéses alapon. Jelen egyezmény liberálisabb szemponból vette revizíó alá a régit s a magyar kormány azon felül igyekezett az egyezmény határozmányait a más (osztrák, jugoszláv) határszakaszon érvényben levő egyezmények rendelkezéseihez hasonlóvá tenni, hogy a határszolgálat lehetőleg egyszerűsíttessék.

A szerződés F mellékletében foglalt külön egyezmény megállapodásai biztosítják a szerződő államok tekintetbejövő hatóságainak a vámkezelésnél kívánatos kölcsönös együttműködését a forgalom meggyorsítása és megkönnyítése érdekében, továbbá részletesen körülírják, hogy a vámjövedéki szabályok elleni kihágások üldözése és megbüntetése tekintetében a kölcsönös támogatásnak milyen feltételek mellett és miként van helye, úgyszintén a jogsegély kérdését ilyen ügyekben. Ehhez az ú.n. vámkartelegyezményhez csatlakoznak azok a határozmányok, amelyek a vámhelyek és az útlevélellenőrző állomások egyhelyen való felállítására vonatkozólag a jövőben irányadók lesznek. A közös határpályaudvarokra vonatkozólag a két állam között már létezik ugyan egy jegyzékváltás útján életbeléptetett egyezmény, de a most létrejött megállapodások a közös határpályaudvarokra vonatkozó vámügyi természetű megállapodásokat általában a közúti forgalomra is kiterjesztik ott, ahol ezt a helyi viszonyok és a forgalom igénye megkívánják és ezenkívül még olyan szempontokat is figyelembe vesznek, amelyeknek alkalmazásától a korábbi megállapodások idején még el kellett tekinteni. Ehhez a vámsegélyegyezményhez tartozik még végül a vámutaknak az aláírási jegyzőkönyvbe felvett jegyzéke, amely az eddig már használatos utakon kívül a kereskedelmi áruforgalom élénkítése érdekében több újabb útnak vámúttá nyilvánítására vonatkozólag is tartalmaz megegyezést.

A szerződésnek igen fontos alkotórésze végül az állategészségügyi egyezmény (G melléklet). Állategészségügyi megállapodások hiányában az állatoknak és az állati nyersterményeknek Csehszlovákiába való bevitele állategészség-rendőri szempontból a csehszlovák földmívelésügyi miniszter előzetes engedélyéhez volt kötve és ezekben az engedélyekben a csehszlovák földmívelésügyi minisztérium igen szigorú feltételeket állapított meg különösen a ragadós- száj és körömfájás iránt fogékony állatokra nézve, amennyiben nemcsak a származási és szomszédos községeknél 40 napi vészmentességet, hanem az egész járás 40 napi vészmentességét is írta elő és egyes helyekről (pl. a budapesti vásárterekről, a nagytétényi hízlalótelepről stb.) a bevitelt egyáltalán nem engedte meg.

Az új egyezmény tárgyalásánál arra kellett a fősúlyt fektetni, hogy elsősorban vágóállat kivitelünk számára a legmesszebb menő biztosítékok kifejezett megállapításával határozott és világos helyzet létesítessék, amely mellett az aránylag jelentéktelen tenyész- és haszonállatkivitelünkre nézve szigorítást kellett engedni területi és időbeli korlátozások mellett, melyek mellett azonbam ez a forgalom is akadálytalanul lebonyolítható lesz.

Az állategészségügyi megállapodások főbb rendelkezései a következők:

Állatok kölcsönös forgalmában igazolni kell, hogy a származási községben az elszállítás időpontjában nem uralkodott olyan betegség, melyet be kellett jelenteni és amely az illető állatfajra átragadhat. Egyes betegségek fellépése nem akadályozza az elszállítást. A veszélyesnek elismert betegségek fellépése esetén igazolni kell, hogy ezek a betegségek a szomszédos községekben sem fordultak elő.

A bevitelre bocsátott állatok a beviteli országban érvényben levő állategészség-rendőri szabályok alá esnek. A nem levágásra szánt állatokra nézve netán szükséges óvintézkedések az elkerülhetetlen szükséges legkisebb mértékre korlátoztatnak.

Friss és elkészített húsnak bevitele csak annak az igazolásához van kötve, hogy az áru olyan állatokból származik, melyeket hatósági állatorvos élő állapotban és levágás után egészségesnek talált.

Egyes állati nyerstermények, illetve termékek bizonyítvány nélkül is hozhatók forgalomba.

Az állatok és állati nyerstermények forgalmára belépő állomások jelöltetnek ki, ahol a beviteli ország szakközegei az ellenőrzést gyakorolják.

A ragadós állatbetegség fennállása okából, valamint betegségbehurcolás esetére a bevivő állam számára kikötött azon jognak, hogy az illető betegség iránt fogékony állatfajok bevitelét korlátozhatja vagy ideiglenesen megtilthatja, térbeli és időbeli kiterjedésére a szerződés világos és eltérő értelmezést kizáró korlátokat állapít meg. Ez szükséges volt azért, nehogy ez a jog az állatforgalomban messzebbmenő korlátozására adhasson alkalmat, mint ami a ragadós állatbetegségek behurcolása ellen való védekezés szempontjából tényleg szükséges.

Az egyezmény, mely kizárólag a Szerződő Felek területeiről származó termékek állategészség-rendőri kezelésére vonatkozik, vagyis nem terjed ki a más országokból származó állatokra, állati nyersterményekre és tárgyak bevitelre vagy átvitelre bocsátásának állategészségi-rendőri kezelésére, biztosítja a magyar származású állatoknak, állati nyersterményeknek és tárgyaknak Csehszlovákián keresztül más országokba való átvitelét és pedig akként, hogy hús és egyéb állati nyerstermények és termékek korlátozás nélkül, élő állatok pedig - a vágóállatoknak Csehszlovákiába való bevitelére nézve előirt feltételek fennforgása esetén - akkor bocsátandók átvitelre, ha biztosítva van, hogy a rendeltetési ország és esetleges átviteli országok az állatszállítmányokat átveszik. Ezen határozmánnyal a más országokba irányuló kivitelük számára is a legmesszebbmenő biztosítékok kifejezett megállapításával határozott és világos helyzet létesíttetett.

A határszéli forgalom szabályozásáról szóló határozmányok a legmesszebbmenő könnyítéseket tartalmazzák.

Az állatszállító vasúti kocsik és hajtók és tartozékaiknak tisztításánál és fertőtlenítésére alkalmazandó eljárás részleteiben is megállapíttatott.

Jelen szerződés azzal az állammal is stabil alapokra fektette kereskedelmi vonatkozásainkat, amely mezőgazdasági kivitelünk második legjelentősebb piacát (egyik Ausztria) képezi.

Ez nemcsak mezőgazdasági, hanem ipari termelésünk szempontjából is fontos. Ipari termelésünk a vámtarifa autonóm tételeinek az eddig tarifaszerződések által történt leszállítása után biztos kalkulációs bázison folytathatja munkáját.

Kedvezően fog hatni a szerződés Magyarország külpolitikai helyzetére is, amennyiben újabb, meggyőző tanubizonyságát adja annak, hogy Magyarország nem folytat elzárkózó gazdasági politikát, hanem céltudatosan és eredményesen illeszkedik bele Európa gazdasági életébe s módot talál arra, hogy jogos érdekeit összhangba hozza azoknak az országoknak az érdekeivel, amelyekkel évszázados gazdasági kapcsolatok fűzik össze.