Kereskedelmi vonatkozásunk Nagybritanniával és gyarmataival a világháborút követő időben mindezideig nem volt szerződésileg szabályozva. A trianoni szerződés 200. Cikke értelmében 1924. július 24-ig kénytelenek voltunk Nagybritannia és Írország Egyesült Királyságának az áruforgalom tekintetében egyoldalúan a legnagyobb kedvezményes elbánást nyujtani, ezen időpont után pedig két éven át ugyancsak a békeszerződés határozmányainak megfelelően kölcsönösen részesítettük egymást ezen elbánásban, amit jegyzékváltás útján le is szögeztünk. 1926. évi július hó 26-ával a trianoni szerződés vonatkozó cikkéből folyó kötelezettség megszünt és Nagybritanniához való gazdasági kapcsolatainknak szerződéses rendezése aktuálissá vált.
Szükségessé tette ezen rendezést a két ország között fennálló s bár jelenleg még szerény keretek közt mozgó, de fejlődésképes s a közel jövőben bizonyára emelkedő kereskedelmi forgalom zavartalanságának biztosítása és fokozásának lehetővé tétele, továbbá az a körülmény, hogy mivel Anglia eltért a multban folytatott szabad kereskedelmi politikájától és részben a vámvédelmi rendszert honosítja meg, biztosítanunk kellett magunkat a tekintetben, hogy az Anglia által netalán más államoknak nyujtott kedvezményektől ne essünk el s versenyképességünk az ottani piacon ez esetben ne veszélyeztessék.
A szorosan vett gazdasági érdekeken kívül szükségessé vált, hogy állampolgárainknak Angliában való szabad letelepedése, valamint a szabad kereskedelem és iparűzés, a vagyonszerzés, a bíróságok előtti ügyek stb. stb. kérdése is kielégítő módon szabályoztassék. Biztosítanunk kellett végül a békeszerződés egyoldalú határozmányaival szemben a magyar királyi konzulátusok szabad felállításának lehetőségét s meg kellett határozni azoknak hatáskörét is.
A Londonban mult évi július hó 23-án kötött kereskedelmi és hajózási szerződés mindezen kérdéseket úgy reánk, mint Nagybritanniára nézve kedvező módon oldotta meg.
A szerződés a két királyság között kereskedelmi viszonyt a legnagyobb kedvezményes elbánás alapjára helyezi, még pedig minden oly megszorítás nélkül: mint amelyeket Nagybritannia néhány, a világháborúban legyőzött állammal kötött szerződéseiben alkalmazott. Ugyancsak ezen elbánás elvének alapján, sőt amennyiben ezt a két ország jogrendszere megengedte, a saját alattvalókkal egyenlő elbánás szerint rendeztetett a letelepedés, a szabad vagyonszerzés, foglalkozások gyakorlása, a bíróságok előtti megjelenés és az ezen alkalommal élvezett jogok kérdése is. A konzulátusok felállítása és azok hatáskörének megállapítása tekintetében az az elbánás vétetett alapul, melyben bármely más idegen állam részesül. A szerződés fentieken kívül még igen részletesen foglalkozik az átvitel és a hajózás szabadságának kérdésével és részletes megállapodásokat tartalmaz a szabadalmak, áruvédjegyek és minták védelme tekintetében. Kiemelendő, hogy mindazon megszorítások, melyek Nagybritanniának más legyőzött országokkal kötött szerződéseiben még a háborús törvények következtében, bizonyos korlátokat emeltek a volt ellenséges államok állampolgárai kereskedelmi és ipari ténykedése elé, jelen szerződésbe, már nem lettek felvéve s e téren is kölcsönösen a legnagyobb szabadságot biztosítottuk egymásnak.
A szerződés, mely a ratifikációs okmányok kicserélésével azonnal életbe lép, 10 évre köttetett s felmondás hiányában ezen időtartam lejárta után is automatikusan érvényben marad a netaláni felmondást követő egy év lejártáig. Az áruforgalom tekintetében a szerződés kiterjed Indiára, a dominumokra, az angol gyarmatokra, protektorátusokra és mandátumos területekre is mindaddig, amíg ezen területek Magyarország részére a legnagyobb kedvezményt biztosítják. De a szerződés többi határozmányai is kiterjednek a fentemlített területekre, ha a brit kormány eziránti kívánságát diplomáciai úton közli a magyar kormánnyal.
A Nagybritannia és Irország Egyesült Királysággal kötött kereskedelmi és hajózási szerződés ama programunknak, mely a nagy európai gazdasági életben való elhelyezkedésünket tűzte célul maga elé, egyik jelentékeny pontját valósítja meg s egyben bizonyítékául szolgál az általános gazdasági konszolidációt elősegíteni célzó törekvéseink nemcsak őszinte, de eredményes voltának is.
