A trianoni béke megkötése után Magyarország és Olaszország közt örvendetes módon hamarosan helyreállt a háborút megelőző időben kialakult hagyományos jogviszony. Olaszország Magyarország iránti jószándékainak és barátságának a gyakorlatban is számos tanujelét adta különösen azáltal, hogy Magyarországnak a világháborút követő nehéz esztendőkben ismételten segédkezet nyujtott jogos törekvéseinek elérésére a nemzetközi fórumok előtt. Ennélfogva üdvösnek látszott, hogy a két országot összefűző barátság kifelé is kidomboríttassék és megfelelő nemzetközi szerződés útján szilárd alapokra fektettessék.
A két országnak gyakorlatban eddig is jó eredményekkel járó baráti viszonyának fenntartása szempontjából rendkívül fontos, hogy esetleges viszályok megelőzéséről eleve gondoskodás történjék. Ezért állapodott meg a két érdekelt fél abban, hogy netalán fölmerülő nézeteltéréseket békésen intézzék el, még pedig békéltetés, illetőleg választott bíráskodás útján.
Ezeket a célokat szolgálja a Rómában 1927. április hó 5-én aláírt magyar-olasz barátsági, békéltető eljárási és választott bírósági szerződés.
A megegyezés tulajdonképpeni lényegét maga a szerződés tartalmazza, míg a békéltető és a választott bírósági eljárás módozatai a szerződéshez mellékelt jegyzőkönyvben vannak részletezve.
A szerződés és a hozzátartozó jegyzőkönyv rendelkezéseiből megállapítható, hogy e megállapodás egyfelől a legteljesebb mértékben kielégíti a legújabbkori nemzetközi jogfejlődésnek azt a legfőbb kívánalmát, hogy az államokra nézve lehetőleg széles körben kötelezővé tétessék a köztük felmerülő vitás kérdéseknek békés úton való elintézése, másfelől azonban a vita tárgyának és a bíróság hatáskörének meghatározása tekintetében a szerződő feleknek mégis megfelelő szabadságot biztosít.
A szerződést törvénybe kell cikkelyezni, mert az abban szabályozott eljárás alá bocsátandó kérdések között olyanok is lehetnek, amelyek a törvényhozás tárgyaira vonatkozó és mert az olyan nemzetközi szerződések, amelyek egyfelől Magyarország, másfelől egy más állam vagy államok között a vitás kérdések békés elintézésének módját általában, nemcsak egyes esetekre kiterjedőleg, szabályozzák, a követett gyakorlat szerint törvénybe iktattatnak.
