A m. kir. kormány a francia Köztársasággal - a francia állampolgárokkal szemben fennálló és a trianoni békeszerződés 231. Cikke alá eső magyar tartozások rendezése tárgyában - az 1921. évi január hó 31. napján Párizsban Egyezményt kötött és a Budapesti Közlöny 1921. évi április hó 15. napján megjelent 80. számában kihirdettetett 2547/921. M. E. számú rendeletével intézkedett ezen Egyezménynek a magyar tartozások barátságos úton való átrendezése és kiegyenlítésére vonatkozó rendelkezéseinek a végrehajtása iránt.
Az említett Egyezmény a trianoni békeszerződés X. részének (gazdasági rendelkezések) III. Címében és a hozzátartozó függelékben foglalt, Magyarországra és a magyar állampolgárokra nézve rendkívül súlyos intézkedésekkel szemben számottevő enyhítéseket tartalmaz.
Így 7. Cikkében az eredetileg aranyra, ezüstre vagy általában idegen pénznemekre szóló tartozások megfizetésére öt, esetleg hét évi részletfizetési időt enged, 8. Cikkében pedig a koronákra szóló, a békeszerződés 231. Cikkének d) pontja szerint valorizálandó tartozások tekintetében azt az intézkedést tartalmazza, hogy ezeknek a tartozásoknak egyelőre csupán névértékét kell megfizetni, míg a valorizációs különbözetet kamatmentesen, tizennyolc évi részletben fizethetjük, amelynek elseje az Egyezmény aláírását követő hatodik év kezdetén lesz esedékes. Enyhítést jelent a 11. Cikk is, amelynek értelmében a magyar adós egyébként lefoglalás és felszámolás alá eső vagyonának összes alkotórészeit felhasználhatja francia állampolgárokkal szemben fennálló, háborúelőtti tartozásainak törlesztésére, sőt az ily vagyon magyar tulajdonosai ezeket a vagyonrészeket a francia hivatal felhatalmazásával értékük 70%-a erejéig más magyar állampolgároknak ugyanily célra átengedheti.
Az említett Egyezmény aláírása után, de annak a francia törvényhozás részéről szükséges megerősítés előtt, a francia Köztársaság kormánya azzal a kívánsággal fordult a magyar kormányhoz, hogy a trianoni békeszerződés X. részének az elzász-lotharingiaiakra való alkalmazása tárgyában vele Megállapodást létesítsen. A francia kormány a Megállapodás tervezetét a magyar kormánynak megküldötte.
A magyar kormány a Megállapodás tervezetének egyes intézkedéseit kifogásolta azon az alapon hogy a trianoni békeszerződésben és az 1921. évi január hó 31. napján létesített Egyezményben foglalt intézkedéseknél terhesebbek. A Megállapodás egyes intézkedéseinek módosítása, illetve enyhítése iránt magyar részről ismételt kísérletek történtek.
A francia magánjavak és érdekek hivatalának budapesti megbízottja azonban a Megállapodás azonnali a változatlan elfogadását sürgette, kijelentvén, hogy az elzász-lotharingiaiakra vonatkozó Megállapodás nélkül a francia kormány nem volna abban a helyzetben, hogy a francia-magyar Egyezmény megerősítését és végrehajtását szorgalmazza.
Annak, hogy a francia kormány ily súlyt helyez arra, hogy az elzász-lotharingiaiak a régi francia állampolgárokkal egyenlő, sőt bizonyos tekintetben kedvezőbb elbánásban részesüljenek, oka főleg abban keresendő, hogy a franciák álláspontja szerint az 1871. évi frankfurti békekötés kényszer hatása alatt jövén létre, ez a béke szerintük eredeténél fogva érvénytelen és ennek folytán az elzász-lotharingiaik visszaható erővel szereztek a versaillesi békekötés alapján francia honosságot („sont redevenus franciais”).
Tekintettel a francia-magyar Egyezmény megerősítéséhez fűződő jelentékeny érdekeinkre, a magyar kormány az elzász-lotharingiaiakra vonatkozó Megállapodás az 1922. évi július hó 5. napján aláírta, majd pedig az abban foglalt rendelkezéseket utólagos jóváhagyás reményében rendelettel életbeléptette. Ennek az intézkedésnek a folyamányaként a francia-magyar Egyezmény időközben francia részről is megerősíttetett és kihirdettetett.
Ami már most a Megállapodás tartalmát illeti, megjegyzem, hogy ezen Megállapodás a trianoni békeszerződés 231. Cikkének és némely más intézkedésének alkalmazása szempontjából a hadüzenet napjának, mint forduló pontnak helyébe az 1918. évi november hó 11. napját lépteti, mint amely napon a német Birodalom és francia Köztársaság közt kötött fegyverszünet életbelépett és amelyen a francia Köztársaság imperiumát Elszász-Lotharingiára tényleg kiterjesztette.
Ennek megfelelően a mondott vonatkozásban a trianoni békeszerződés 231. Cikkének 1. pontja alá nem a háború előtt, hanem az 1918. évi november hó 11. napja előtt, a 231. Cikk 2. pontja alá nem a háború folyamán, hanem az 1918. évi november hó 11. és 1921. évi július hó 26. napja, mint a trianoni békeszerződés életbelépésének napja közötti időben lejárt tartozások esnek; viszont a valorizáció szempontjából, ellentétben a trianoni békeszerződés 231. Cikkének c) pontjával, nem a hadüzenet időpontját megelőző, hanem az 1918. évi november hó 11. napját megelőző egy havi átlagos árfolyam az irányadó, amely utóbbi időben a zürichi tőzsdén (a Megállapodás szerint a genfi tőzsde az irányadó, de ez nem okoz nagy különbséget) a francia frankhoz viszonyítva a márka árfolyama 30%-kal, a korona árfolyama pedig mintegy 55%-kal hanyatlott a békeparitás alá.
A Megállapodás az 1918 november 11-ike és 1921 július 26-ika közt lejárt tartozásokra nézve is kiterjeszti a magyar államnak a trianoni békeszerződés 231. Cikkén alapuló készfizető kezességét.
Megemlítendőnek tartom, hogy az osztrák Köztársaság az elzász-lotharingiaiakra vonatkozólag Franciaországgal teljesen azonos szövegű Megállapodást létesített.
A magyar kormány a bevezetésben említett szempontokból vezetve a Megállapodásnak francia részről előterjesztett tervezetét elfogadta; de a Megállapodás aláírása alkalmával annak a kívánságának adott kifejezést, hogy a mondott Megállapodás rendelkezései bizonyos kikötésekkel egészíthessenek ki. Ezen kívánságok szerint:
1. Kértük az 1921. évi január hó 31-iki francia-magyar Egyezmény 8. Cikkének a valorizálandó márkatartozásokra való kiterjesztését abban az érdemben, hogy egyelőre az ilynemű tartozásoknak csak névleges értékét kelljen megfizetni és hogy a valorizációkból származó különbözetet csak a hatodik évben kezdődő tizennyolc évi részletben kelljen törleszteni.
2. Minthogy valószínű volt, hogy a Megállapodás szerint valorizálandó márka- és korona-tartozások jelentékeny részét a magyar adósok már rendezték, kértük annak a kifejezett kimondását, hogy a Megállapodás csak az eddig még egyáltalában nem rendezett tartozásokra nyerhet alkalmazást.
3. A bemutatóra szóló értékpapíroknál ama veszélynek elhárítása érdekében, nehogy német állampolgárok tulajdonát alkotó ily címletek Elzász-Lotharingia területére tolassanak át: kértük annak a kifejezett kimondását, hogy bemutatóra szóló értékpapírok csak abban az esetben esnek a Megállapodás rendelkezései alá, ha azok bemutatója kielégítő módon igazolja, hogy azok tulajdonát még a háború kezdete előtt szerezte meg.
E kívánságokkal szemben a francia kormány budapesti követe útján közölte, hogy a jegyzőkönyvbe foglalt eme kívánságaink közül csak a már véglegesen rendezett magyar tartozások kikapcsolására vonatkozó, a fenti 2. pontban említett kívánságokat hajlandó teljesíteni; ellenben az 1. és 3. pontokba felvett kívánságokat nem veheti figyelembe, mivel az osztrák kormánnyal kötött hasonló Megállapodás ily rendelkezéseket nem tartalmaz.
A bevezetésben részletesen kifejtett okokból mindazonáltal kérnem kell a jelen törvényjavaslat elfogadását s illetve az abban a kormány részére kért jóváhagyás megadását.
