A nemzet közfelfogásában 1848. évi március tizenötödike többet képvisel, mint azok az eseményeket és hatásokat, amelyeket a történelem e napról feljegyzett. Jelképes értelemmel foglalja össze e nap szabadságeszményeinket és képviseli nemzeti újjászületésünk gondolatát.
Március tizenötödikét a közérzület éppúgy ünneppé avatta, mint a nemzetnek egy másik, az anyaszentegyháztól is megszentelt ünnepnapját: államalkotó első szent királynak, István királyunk névünnepét.
A nemzet egyetemes közérzéséből fakadott ösztönzésnek, az évtizedeken keresztül állandóan és eleven erővel megnyilvánult sürgető nemzeti vágynak tett eleget a minisztérium, midőn javaslatát március tizenötödikének nemzeti ünneppé nyilvánításáról beterjeszti.
Március tizenötödikének törvényhozási úton nemzeti ünneppé nyilvánítása iránt a közóhajtás a képviselőház kebelében is régóta és ismételten felmerült.
E javaslat törvényerőre emelkedése esetében tehát a törvény alapján is ünnepként fogja megszentelni a nemzet alkotmányos szabadságának és nemzeti megújhodásának napját, március tizenötödikét.
Ezekután a szöveg tekintetében csupán annyit szükséges megjegyeznem, hogy a három bekezdésből álló bevezetés az ünnepnap jelentőségét méltatja, a két törvényszakasz pedig az ünneppé nyilvánításról és a törvény életbeléptetéséről rendelkezik.
