Magyarország az ifjúság védelmének fontosságát már a háború előtt is felismerte s az állami gyermekmenhelyekről szóló 1901:VIII. és a közsegélyekre szoruló 7 éven felüli gyermekek gondozásáról szóló 1901:XXI. törvénycikkekben, valamint a büntetőtörvénykönyvek és a bűnvádi perrendtartás kiegészítéséről szóló 1908:XXXVIII. törvénycikknek a fiatalkorúakra vonatkozó rendelkezésében e téren sok oly reformot valósított meg, amellyel számos nyugati államot megelőztünk. A háború által emberanyagában megtizedelt és a békeszerződés által megcsonkított Magyarországnak fokozott érdeke és kötelessége az ifjúságnak, nemzeti jövőnk e reménységének hathatós istápolása és az azt léptennyomon fenyegető veszélyeknek lehető elhárítása.
Az ifjúság testi, szellemi és erkölcsi épségét legkárosabban befolyásoló tényezők egyike kétségkívül az alkohol. Annak a sokat vitatott kérdésnek mellőzésével, hogy a szeszes italok mérsékelt élvezete az emberi egészségre általában hátrányos-e, mint immár a köztudatba is átment tényt meg kell állapítanom, hogy a fejlődésben lévő s éppen ezért káros behatásokkal szemben fogékonyabb emberi szervezetre az alkohol kártékonyan hat, azok az erkölcsi károk pedig, amelyekkel a még meg nem állapodott életkorban történő alkoholfogyasztás jár, jóformán kiszámíthatatlanok.
Ennek felismerése a legtöbb kultúrállamot olyan intézkedések tételére vezette, amelyek az ifjúságot az alkoholfogyasztás veszedelmeitől megóvni igyekeznek. Angliában az 1908. évi Children-act szerint tizennégy éven aluli egyének korcsmába nem léphetnek be. Ugyanitt az 1923. évben hozott ú. n. Bill of Lady Astor értelmében tizennyolc éven aluliak számára szeszes italt kiszolgáltatni tilos. Ausztriában, Jugoszláviában és Olaszországban ugyancsak törvény tiltja szeszes italoknak tizenhat éven aluliak számára való kiszolgáltatását, Luxemburgban ez a korhatár a tizenhetedik, Lengyelországban és Svédországban a tizennyolcadik, Norvégiában pedig a huszonnegyedik életévben van megállapítva. A Cseh-Szlovákiában érvényben levő törvényes rendelkezések szerint bort és sört tizenhat éven aluliaknak, egyéb szeszes italt tizennyolc éven aluliaknak kiszolgáltatni tilos. Dániában a községi rendőrhatóságok állapítják meg azt a korhatárt, amelyen aluli egyének számára ú. n. «erős» italokat kiszolgáltatni nem szabad; ez a korhatár tizenhat évnél alacsonyabb nem lehet. A svájci kantonok és az angol dominiumok legtöbbje hasonlókép tiltja a fiatalkorúak alkoholfogyasztását.
A magyar kihágási büntetőtörvénykönyvről szóló 1879:XL. tc. 85. §-a azt, aki mást korcsmában, vendéglőben, utcán vagy más nyilvános helyen szándékosan lerészegít, továbbá azt, aki mint szeszes italok eladásával foglalkozó egyén vagy ennek megbízottja részegnek - noha ezt az állapotát tudja - szeszes italt ad, 100 koronáig terjedhető pénzbüntetéssel sújtja, amely 200 koronáig emelhető, ha a kihágás a tizennyolcadik évet még be nem töltött kiskorú ellen követtetett el.
Hogy a fiatalkorúak alkoholfogyasztásának korlátozása terén érvényben levő ez a törvényi intézkedésünk a külföldi törvényhozások fenti példáival összehasonlításban kielégítőnek nem mondható, alig szükséges hangsúlyozni.
Az állami italmérési jövedékről szóló 1921:IV. tc. végrehajtásáról rendelkező 94,453/1921. B. M. sz. rendelet 8. §-a megtiltja, hogy kíséret nélkül lévő, tizenhat éven aluliaknak korcsmai helyiségekben ottani fogyasztás céljából szeszes italt szolgáltassanak ki és a tilalom megszegése esetére az üzlet tulajdonosának, illetőleg üzletvezetőjének büntetőjogi felelősségét állapítja meg, amelynek alapján az idézett rendelet 18. §-a értelmében, amennyiben a cselekmény más jogszabályba nem ütközik, tizenöt napig terjedhető elzárásnak és pénzbüntetésnek van helye. Ezt a rendeletet kiegészít a 231.930/1925. B. M. számú rendelet, amely tizenkét éven aluli kiskorú részére szeszes italnak helyben való fogyasztásra kiszolgáltatását még abban az esetben is tiltja, ha a kiskorú másnak a kíséretében van. A jogerős ítéletet az 1921:IV. tc. 17. §-a alapján teendő intézkedés, t. i. az engedély elvonása tárgyában való határozás végett az illetékes pénzügyigazgatósággal közölni kell.
Legutóbb pedig a vallás- és közoktatásügyi miniszter 27,941/1923. számú rendeletével az iskolát látogató ifjúságot tiltotta el a vendéglők, korcsmák és kávéházak látogatásáról.
Egyébként a megfelelő törvényi rendelkezések hiányát egyes törvényhatóságok szabályrendelettel igyekeztek pótolni olykép, hogy a bizonyos életkoron aluli gyermekeknek a nyilvános mulatóhelyeken, korcsmákban, pálinka- és sörkimérésekben való megjelenését megtiltották.
Azt hiszem azonban, hogy a magyar törvényhozásnak ezen a téren már csak kulturális színvonalunknak megóvása érdekében is - nem szabad a külföldi törvényhozások mögött maradnia. Ennek meggondolása vezetett a jelen törvényjavaslat előterjesztésénél, amelynek elfogadása a jelenlegi törvényes állapottal szemben a következő módosításokat eredményezné:
Mindenekelőtt a védett korhatár az eddigi tizenkettedik, illetőleg tizennegyedik és tizenhatodik, életévről egységesen a tizennyolcadik évre emelkednék. A jogi helyzet további javulása volna, hogy a kihágási felelősség nemcsak az üzlet tulajdonosát és az üzletvezetőt, hanem azt az egyént is terhelné, aki a szeszes italt az ifjú egyénnek tényleg kiszolgáltatja, valamint terhére az ifjú egyénnek felnőtt kísérőjét is, aki neki a szeszes italt rendeli vagy annak fogyasztását megengedi. Végül szigoríttatnék az állami italmérési jövedékről szóló 1921:IV. tc. 17. §-ának az a rendelkezése, amely az engedély elvonását csak arra az esetre írja elő, ha az engedélyes tizenkét éven alul levő kiskorunak szolgáltat ki szeszes italt, holott a javaslat törvényerőre emelkedése esetében a védett korhatár ebben a vonatkozásban is tizennyolc esztendő volna.
Minthogy továbbá a közönség szórakoztatására szolgáló nyilvános helyiségeknek és helyeknek ifjú egyének által történő látogatása - tekintet nélkül arra, hogy ott alkoholt fogyasztanak-e vagy sem - erkölcsiségüket fenyegető veszélyeket rejt magában, szükségesnek látszott a törvényjavaslatba olyan rendelkezést is felvenni, amely a népjóléti és munkaügyi minisztert felhatalmazza, hogy az érdekelt miniszterekkel egyetértve e tekintetben bizonyos korlátokat állítson fel.
Ez a szakasz megállapítja, hogy a tizennyolcadik életévét be nem töltött ifjú egyén számára szeszes italt kiszolgáltatni nem szabad. Az említett korhatár azért látszik legmegfelelőbbnek, mert az emberi szervezetnek fejlődése, amelynek tartama alatt az alkoholfogyasztás különösen veszélyes, ennek az életkornak betöltésével nagyban és egészben befejezést nyer és mert ez az életkor az, amelyen túl az ifjú a család körén túl önállóbb és függetlenebb életet kezd élni.
A tilalom csak a nyilvános helyiségekre és helyekre vonatkozik. Bár az ifjú egyéneknek a család körében vagy más magánhelyen történő alkoholfogyasztása is súlyos károkkal jár, az állami beavatkozásnak e részben a magánházak küszöbénél meg kell állnia, mert az idevonatkozó tilalom végrehajtásának ellenőrzése fontos szabadságjogot érintene, de ezenfelül leküzdhetetlen nehézségekkel is járna. Az ifjú egyének otthoni alkohol fogyasztását csak az ország lakósságának iskolában és iskolán kívül történő célirányos felvilágosítását lehet kellő korlátok közé szorítani s az államhatalom csak ott avatkozhatik be, ahol az ifjú egyének alkoholfogyasztása már a nyilvánosság elé merészkedik és ezzel fokozottan veszélyessé válik.
A törvényjavaslat a nyilvános helyiségeket és helyeket, valamint a tilalom alá eső szeszes italokat csak példaszerűen sorolja fel, mert a törvény végrehajtása körüli gyakorlatot e tekintetben megkötni nem látszik kívánatosnak.
Az ifjú egyént nyilvános helyiségben vagy helyen történő alkolholfogyasztásra természetesen felnőtt sem hatalmazhatja fel még akkor sem, ha ez a felnőtt törvényes képviselője vagy felügyeletére jogosult egyén, miért is az erre vonatkozó tilalom közelebbi magyarázatot nem igényel.
Nem kell külön megokolnom azt a rendelkezést sem, amely szerint abban az esetben, ha kétség merül fel, vajjon az ifjú egyén betöltötte-e tizennyolcadik életévét, részére szeszes italt csak akkor szabad kiszolgáltatni, ha a törvényes életkort hatósági bizonyítvánnyal igazolja.
A § negyedik bekezdésében a tilalom alól tett az a kivétel, hogy teához kis mennyiségű rumot kiszolgáltatni szabad, annak a nálunk általában elterjedt szokásnak figyelembe vételében találja magyarázatát, hogy a teát rummal fogyasztják. Nem lehetett kitérni annak a kivételnek megállapítása elől sem, amely szerint az ifjú egyén a nyilvános helyiségen vagy helyen kívül történő fogyasztásra a korhatáron felüli személy számára szeszes italt vásárolhat, illetőleg vihet; igaz ugyan, hogy ez a kivétel egyes esetekben kijátszásra, vagyis arra vezethet, hogy az ifjú egyén a szeszes italt nem jogosult személy számára szerzi be, azonban tekintetbe kellett venni, hogy az ifjú egyén a családban elfoglalt helyzeténél vagy éppen szolgálati viszonyánál (háztartási alkalmazott) fogva ilyen beszerzéstől általában el nem tiltható.
A büntetés legmagasabb mértéke a kihágásra törvényileg kiszabható legnagyobb büntetési tételekkel azonos, mert e téren kellő eredményt csak a törvény teljes szigorának alkalmazásától várhatunk.
A tilalom ellenőrzését a közigazgatási hatóság, illetőleg az állami rendőrség közegei végzik s így kézenfekvő, hogy a tilalom megszegőit az ilyen esetekben szükséges gyors intézkedéssel ez a hatóság vonja felelősségre. Harmadfokon a belügyminiszter hatáskörét kellett megállapítani, mert bár az ifjú egyéneknek az alkohol veszélyeitől való megóvása, mint ifjúságvédelmi és közegészségügyi kérdés az én tárcaszerű feladatom, mégis nyomatékosan kívánom mérlegelni a jogegységnek és a közigazgatás egyszerűsítésének azt a követelményét, hogy a kihágásokban való harmadfokú bíráskodás ugyanegy hatóságnál összpontosuljon.
Ez a szakasz az 1921:IV. tc. 17. §-ának a törvényjavaslat 1-3. szakaszaiban foglalt rendelkezésekkel való összhangba hozatalát célozza. A javaslat az italmérési engedély elvonását egyébként csak akkor tartja feltétlenül alkalmazandónak, ha az engedélyest vagy üzletvezetőjét vagy más alkalmazottját öt éven belül legalább három ízben büntették meg, ami bizonyos tekintetben enyhítés az 1921:IV. tc. 17. § első bekezdésének 4. pontjával szemben.
Az ebben a szakaszban foglalt felhatalmazás alapján kibocsátandó miniszteri rendelet a törvényhatóságok által alkotott e tárgyú szabályrendeletek helyébe fog lépni, amelyek a korhatárt, valamint az egyes tilalmakat és a kihágási tényálladékokat eltérően állapítják meg. A kérdésnek országos rendezése azért is kívánatos, mert a különböző helyhatósági szabályrendeleteket az életkörülményeinél fogva helyét változtató és ideiglenesen más-más törvényhatóság területén tartózkodó lakosság nem tarthatja számon.
