1927. évi XXXIV. törvénycikk indokolása

a telekkönyvi tulajdon és a tényleges birtoklás között előállott eltérések megszüntetését célzó egyes intézkedésekről * 

Általános indokolás

A telekkönyvekbe bejegyzett tulajdoni állás és a tényleges birtoklás között gyakori és nagymérvű eltérés mutatkozik. Az ilyen eltéréseket a betétszerkesztési eljárás során vagy olyan helyeken, ahol még a betétszerkesztés nem történt meg, az 1892:XXIX. tc. alapján indítható eljárással ki lehet küszöbölni. Ellenben a peres eljáráson kívül nincsen törvényes mód adva arra, hogy az említett eltérés hivatalból orvosolható legyen az olyan községekre vonatkozólag, ahol a betétszerkesztés már megtörtént és a község telekkönyve telekkönyvi betétekből áll, mert az 1892:XXIX. tc. 1. §-a kifejezetten telekjegyzőkönyvet említ, amidőn a tényleges birtokos tulajdonosul bejegyzését a betétszerkesztés esetén kívül is megengedi. Pedig e bajok orvoslása idővel mind nehezebbé lesz. A törvényhozás feladata tehát, hogy az egyébként példás telekkönyvi intézményünk fejlődését veszélyeztető e bajok hivatalból is megszüntetését lehetővé tegye.

Ezt célozza a jelen törvényjavaslat, amely a telekkönyvi és a tényleges állapot között az összhangot a telekkönyvi betétekbe felvett ingatlanok tekintetében lesz hivatva állandóan biztosítani. A törvényjavaslat nem elégszik meg a telekkönyvnek egyízben történő rendbehozatalával, hanem előírja, hogy a telekkönyvi hatóság folyamatosan tartozik a rendbentartásról gondoskodni. E végből a telekkönyvi bíró időnkint kiszáll a községekbe és felhívást bocsát ki a tényleges birtokosokhoz. Ez az eljárás a kellő nyilvánosság ellenőrzése alatt állván, semmiféle érdeket sem sérthet; a birtokátruházások tekintetében fennálló korlátozásokat sem veszélyezteti, mert a korlátozó szabályok az eljárás során megfelelő alkalmazást nyernek; a tulajdonjognak és az ingatlanok forgalmának biztonságát és az ingatlanok hitelképességét pedig a rendezés nagymértékben előmozdítja.

Részletes indokolás

Az 1. §-hoz

Világosan kitűnik a § szövegéből, hogy az eljárás nemcsak hivatalból, hivatalosan beszerzett adatok alapján, hanem magánfelek vagy hatóságok kérelme folytán és előterjesztései alapján is megindítható; az eljárás szükségességéből és céljából is következik ez. A §-nak az eljárás keresztülvitele módjára vonatkozó rendelkezései a tulajdonjog biztonságára és a felek egyéb érdekeire kellő tekintettel vannak.

Költségkímélés a célja annak, hogy hivatalból csak akkor indítja meg a telekkönyvi hatóság az eljárást, ha több olyan esetről szerez tudomást, amely eljárás alapjául szolgálhat. Önként értetődik, hogy a telekkönyvi hatóságnak az eljárás hivatalból megindításánál kellő óvatosságot kell kifejteni s csak akkor szabad intézkednie, ha megbízható adatok állanak a rendelkezésére, amelyekből alaposan feltehető, hogy az eljárás eredményes lesz, hogy felesleges költséggel senki se terheltessék.

A 3. §-hoz

A 3. §-nak az eljárás költségeit a felekre hárító rendelkezései egyrészt az állam mai pénzügyi helyzetében, másrészt abban a körülményben bírják indokolásukat, hogy az eljárásra nagyobb részben rendszerint a felek mulasztása miatt és elsősorban magánérdekük megóvása végett van szükség, méltányos tehát, hogy annak költségeihez aránylagosan hozzájáruljanak.

Az irodai és lakáshelyiségek magánúton megszerezhetőségének nehézségei és az eljárás részben közérdekű célja indokolják azt, hogy az 1886:XXIX. tc. 72. §-ában körülírt szolgáltatások a községre rovassanak.