1928. évi II. törvénycikk

a pengőértékben való kötelező számítással kapcsolatos egyes rendelkezésekről * 

1. § Az alább megjelölt jogszabályokban koronaértékben, forgalomban már nem lévő más pénznemben vagy aranykoronában meghatározott pénzösszegek helyébe a pengőértékben meghatározott következő összegeket kell tenni:

az 1872:XXXVI. tc. 4. §-ának b) pontjában a csak miniszteri jóváhagyás után végrehajtható, ingatlan elidegenítésére vagy ingatlan szerzésére vonatkozó határozat tekintetében megállapított huszonötezer forint helyett ötvenezer pengőt;

az 1872:XXXVI. tc. 60. §-ában az elidegenítést és kölcsön felvételét rendelő határozatok tekintetében megállapított huszonötezer o. é. forint helyett ötvenezer pengőt;

az 1875:XXXVII. tc. 435. §-ában a közraktár nyitásához szükséges alaptőke legkisebb összegéül megkívánt félmillió forint helyett ötszázezer pengőt;

az 1877:XX. tc. 82. §-ában a felemelt gyámi jutalom legmagasabb összegéül megállapított ötezer forint helyett tízezer pengőt:

az 1877:XX. tc. 86. §-ában a gyámi jutalom felsőbb gyámhatósági jóváhagyása tekintetében megállapított ezer forint helyett kétezer pengőt;

az 1877:XX. tc. 151. §-ában a családtanács felállításához megkívánt hagyatéki érték tekintetében megállapított százezer forint helyett ötszázezer pengőt;

az 1878:V. tc. 198. §-ának első bekezdésében a törvényellenesen letartóztatott részére, a letartóztatás minden napjáért megállapítható kártalanítás összegéül meghatározott öt forinttól tíz forintig terjedhető összeg helyett tíz pengőtől húsz pengőig terjedhető összeget;

az 1884:XIV. tc. 4. §-ában az egy szavazatra jogosító értékemelkedés összegéül megállapított ezer forint helyett kétezerháromszáz pengőt;

az 1884:XIV. tc. 25. §-ában állami felügyeleti díjként megállapított három forint átalányösszeg helyett hét pengőt;

az 1884:XVII. tc. 51. §-ának 2. bekezdésében a végeladást, árverést vagy más, a tömeges és gyors eladásra ingerlő módon eladást megengedő iparhatósági engedély díjául megállapított száz forint helyett kétszáz pengőt, ötven forint helyett száz pengőt, húsz forint helyett negyven pengőt;

az 1885:XXIII. tc. 84. §-ának utolsó bekezdésében az egy szavazatra jogosító értékemelkedés összegéül megállapított ezer forint helyett kétezer-háromszáz pengőt;

az 1885:XXIII. tc. 126. §-ának 2. bekezdésében állami felügyeleti díjként megállapított három forint átalányösszeg helyett hét pengőt;

az 1890:I. tc. 19. §-ának 5. pontjában a törvényhatósági utak közigazgatása körében a közigazgatási bizottság hatásköre tekintetében megállapított ezer forint helyett kétezer pengőt, harmincezer forint helyett hatvanezer pengőt;

az 1890:I. tc. 20. §-a 2. bekezdésének 4. pontjában a törvényhatósági utak közigazgatása körében a törvényhatóság első tisztviselőjének hatásköre tekintetében megállapított ezer forint helyett kétezer pengőt;

az 1890:I. tc. 26. §-ának 4. bekezdésében a közmunkatartozás elengedése tárgyában hozott határozatnak kereskedelemügyi miniszteri jóváhagyása tekintetében értékhatárként megállapított ötven forint helyett száz pengőt;

az 1891:XV. tc. 15. §-ában az óvodaállítási kötelezettséghez megkívánt tizenötezer forint adóösszeg helyett harmincötezer pengőt;

az 1891:XV. tc. 16. §-ában az állandó gyermekmenedékház felállításának kötelezettségéhez megkívánt tízezertől tizenötezer forint adóösszeg helyett huszonnégyezertől harmincötezer pengőt, az ideiglenes (nyári) menedékházak felállításának kötelezettségéhez megkívánt tízezer forint adóösszeg helyett huszonnégyezer pengőt;

az 1895:XXXVII. tc. 52. §-ában a szabadalombitorlás miatt eljáró büntető bíróságtól megállapítható legmagasabb kártérítési összegül meghatározott húszezer korona helyett húszezer pengőt;

az 1897:XX. tc. 40. §-ában az állam nevében kötött szerződéseknek a kincstári jogügyek igazgatóságával közlése tekintetében értékhatárként megállapított ötezer forint helyett tízezer pengőt;

az 1897:XX. tc. 100. §-ában a pénztári számfejtéssel megbízott számvevőségi tisztviselő egyedüli személyes felelőssége és kártérítési kötelezettsége mellett számfejthető összegül megállapított száz forint helyett kétszáz pengőt;

az 1901:XXIV. tc. 5. §-ának 1. b) és c) pontjában, 5. pontjában kétízben és 11. pontjában kétízben az összeférhetetlenséget eredményező jogviszonyok tekintetében megállapított tízezer korona helyett tízezer pengőt, ugyane § 4. a) és b) pontjában összeférhetetlenséget nem eredményező legmagasabb bérösszegül és haszonbérösszegül megállapított háromezer korona helyett háromezer pengőt;

az 1908:XXXVIII. tc. 30. §-nak 1. bekezdésében a községi bába legkisebb járandóságául megállapított hatvan korona helyett százötven pengőt, százhúsz korona helyett háromszáz pengőt, száznyolcvan korona helyett négyszázötven pengőt, kétszáznegyven korona helyett hatszáz pengőt;

az 1909:II. tc. 8. §-ának 1. bekezdésében a kivándorlók szállítására vállalkozó óvadékául megállapított százezer korona helyett százezer pengőt, ugyane § 2. bekezdésében a helyettes óvadékául megállapított ötvenezer korona helyett ötvenezer pengőt;

az 1912:LVIII. tc. 10. §-ának 2. bekezdésében a felsőbb hatósági jóváhagyást igénylő határozat tekintetében értékhatárként megállapított ötvenezer korona helyett ötvenezer pengőt, tízezer korona helyett tízezer pengőt;

az 1912:LVIII. tc. 11. §-ában a felsőbb hatósági jóváhagyást igénylő határozat tekintetében értékhatárként megállapított háromezer korona helyett háromezer pengőt;

az 1924:XXVI. tc. 5. §-a 1. bekezdésének 2. pontjában a törvényhatósági bizottsági tagságból kizáró bérleti vagy haszonbérleti viszony tekintetében kizárást nem eredményező legmagasabb bérösszegként megállapított száz aranykorona helyett száz pengőt;

az 1925:III. tc. 1. §-ának első bekezdésében az embersport-mérkőzés jövedelmének bejelentése tekintetében megállapított ötszáz aranykorona helyett hatszáz pengőt, ugyane § második bekezdésében ötszáz aranykorona helyett hatszáz pengőt, ezer aranykorona helyett ezerkétszáz pengőt, ötezer aranykorona helyett hatezer pengőt, tízezer aranykorona helyett tizenkétezer pengőt, húszezer aranykorona helyett huszonnégyezer pengőt és negyvenezer aranykorona helyett negyvennyolczer pengőt;

az 1925:XXII. tc. 3. §-ában az 1912:LVIII. tc. 10. §-ára utalással aranyértékben számítva megjelölt értékhatár helyett tízezer pengőt;

az 1925:XXVI. tc. 7. §-ának 7. pontjában a választójogból kizárást eredményező pénzbüntetés összegéül megállapított öt aranykorona helyett öt pengőt; végül

az 1925:XXVI. tc. 108. §-ának 2. bekezdésében a választás megtámadása esetében leendő összegül megállapított ezer aranykorona helyett ezer pengőt.

az 1908:XXXVIII. tc. 30. §-ának a bábák helyi pótlékáról szóló 3. és 4. bekezdése hatályát veszti.

Az első bekezdésnek az 1872:XXXVI. törvénycikkre, az 1884:XVII. törvénycikkre és az 1912:LVIII. törvénycikkre vonatkozó rendelkezéséhez képest hatályát veszti az 1924:IV. tc. 2. §-ához fűzött a) melléklet B. V. pontjának (2) bekezdése alapján a városok háztartása tárgyában kiadott 171,000/1924. B. M. számú rendelet 8. §-ának 3. pontja, valamint a 103,002/1926. K. M. számú rendelet 5. §-a.

2. § A magyar szent korona országai egyesített címerének és az ország külön címerének magánosok és magánjellegű testületek, vállalatok és intézetek által való használhatásáról szóló 1883:XVIII. törvénycikkel megállapított engedélydíj újabb felemeléséről alkotott 1923:XXII. tc. 1. §-a helyébe a következő rendelkezések lépnek:

„Az engedélyért annak kiadásakor ötszáz pengő díjat kell fizetni.

Jótékonycélú vagy a közérdek önzetlen szolgálatában álló más egyesületeknek és intézeteknek a díj fizetését a m. kir. minisztérium - a miniszterelnöknek a pénzügyminiszterrel egyetértve tett előterjesztésére - elengedheti vagy a díj összegét mérsékelheti.

A díj fizetésének módozatait a pénzügyminiszter rendelettel szabályozza.”

E törvény életbelépésével a minisztériumnak az 1923:XXVII. tc. 1. §-ában kapott felhatalmazás alapján kiadott rendelete is hatályát veszti.

3. § A nem állami elemi népiskolák jogviszonyairól és a községi és hitfelekezeti néptanítók járandóságairól szóló 1907:XXVII. tc. 21. §-ának 1. bekezdése, a nem állami óvodák jogviszonyairól és a községi és hitfelekezeti óvónők illetményeinek rendezéséről szóló 1913:XL. tc. 17. §-a hatályát veszti.

A közszolgálati tisztviselők és egyéb alkalmazottak (nyugdíjasok, özvegyek és szülőtlen árvák) anyagi helyzetének javítása, valamint egyes állami bevételek fokozása tárgyában alkotott 1922:VI. tc. 5. §-ának helyébe a következő rendelkezések lépnek:

„Ha az állam valamely községi, hitfelekezeti, társulati vagy egyesületi iskolánál vagy óvodánál rendszeresített tanári, tanítói vagy óvónői állás fenntartásához bármily címen évi kétszázötven pengőnél magasabb államsegéllyel hozzájárul, az illető állásra alkalmazáshoz a vallás- és közoktatásügyi miniszter jóváhagyása szükséges.

Ha az óvodafenntartó az óvónő fizetéséhez nem járul hozzá legalább évi kétszáz pengővel, az óvónőt - hitfelekezeti óvodához az óvodafenntartó vallására való tekintettel - a vallás- és közoktatásügyi miniszter nevezi ki.”

4. § A közegészségügy rendezéséről szóló 1876:XIV. tc. 87. §-a akként módosul, hogy a járvány elleni védekezésre alkalmazott orvosnak özvegye és árvája az állami rendszerű X. fizetési osztály A) csoportjának 3. fizetési fokozatába tartozó tisztviselő özvegyével és árvájával, a betegápoló özvegye és árvája pedig az állami rendszerű II. osztályú altisztek legalacsonyabb fizetési fokozatába tartozó állami betegápoló özvegyével és árvájával esik egy tekintet alá.

Az orvosok, valamint az ápolók özvegyeinek és árváinak az előbbi bekezdés alapján megállapított ellátása a m. kir. államkincstárt terheli.

5. § A kir. közjegyzőkről szóló 1874:XXXV. tc. 9-11., 43-47. és 174. §-ai, valamint az 1874:XXXV. tc. módosításáról és kiegészítéséről szóló 1886:VII. tc. 19., 40. és 41. §-ai hatályukat vesztik. Ehhez képest e törvény életbelépése után a közjegyzőnek nem kell biztosítékot letennie.

Az e törvény életbelépése előtt letett közjegyzői biztosítékot a közjegyzőnek vagy jogutódának kérelmére ki kell adni. A kiadás tárgyában a m. kir. igazságügyminiszter, ha pedig a készpénzbeli biztosíték a pénzügyi tárca javára átutaltatott, a m. kir. pénzügyminiszter rendelkezik. A biztosíték összegének átértékelését nem lehet kérni.

Ha a biztosíték jelzálogjog, a törlési engedélyt a terhelt ingatlan tulajdonosának kérelmére annak a kir. törvényszéknek az elnöke adja ki, amelynek kerületében a közjegyző székhelye van.

A közjegyzői biztosíték kiadása iránt, vagy a közjegyzői biztosítékul szolgáló jelzálogjog törlése iránt e törvény életbelépésétől számított két hónapon belül előterjesztett beadványok illetékmentesek.

E törvény életbelépésétől számított egy év eltelte után közjegyzői biztosíték kiadását - ide nem értve a bíztosítékul szolgáló jelzálogjog törlésének megengedését - nem lehet kérni. A pénzügyi tárca javára még át nem utalt azokat a közjegyzői biztosítékokat, amelyek kiadása iránt e törvény életbelépésétől számított egy év alatt kérelmet nem terjesztenek elő, a pénzügyi tárca javára át kell utalni.

6. § Az 1881:XVII. törvénycikkbe foglalt csődtörvény 160. §-ának 2. pontja akként módosul, hogy a felszámolási határnap előtt a csődbíróság felhatalmazása szükséges az egyességek megkötéséhez, tekintet nélkül tárgyuknak értékére.

7. § Az uzsoráról és a káros hitelügyletekről szóló 1883:XXV. tc. 22. §-ának első bekezdése úgy módosul, hogy az idézett bekezdésben említett helyiségekben kiszolgáltatott szeszes ital ára iránti követelést bíróság nem ítélhet meg és ily követelést sem az adósnak, sem jogutódának követelésébe nem lehet beszámítani.

Az 1883:XXV. tc. 22. §-ának 2-4. bekezdései hatályukat vesztik.

8. § E törvény végrehajtásával a minisztérium bízatik meg.

Felhatalmaztatik a minisztérium, hogy a törvény életbelépésével kapcsolatban netán még szükséges átmeneti rendelkezéseket rendelettel állapítsa meg.