A Magyar Nemzeti Banknak az 1924:V. törvénycikk kiegészítő részét alkotó alapszabályainak módosított szöveggel az 1925:XXXII. törvénycikkel becikkelyezett 99. Cikke olykép intézkedik, hogy a Bank egész évi tiszta jövedelméből mindenekelőtt öt százalék az alkalmazottak nyugdíjigényeinek biztosítása végett alkotandó nyugdíjalapba, további tíz százalék pedig a tartalékalapba helyezendő. Kimondja ez a cikk továbbá azt, hogy mihelyt a tartalékalap a befizetett részvénytőke húsz százalékát eléri, annak javadalmazása öt százalékra száll alá. Az említett cikk végül azt rendeli, hogy azután a részvénytőke nyolc százaléka (aranyban) a részvényeseket illeti, míg a tiszta nyereség fennmaradó részéből mindaddig, amig az egész osztalék a részvénytőke tíz százalékát meg nem haladja, egyharmad rész a részvényest és kétharmad rész az államot, a tiszta nyereség további maradékából pedig egynegyed rész a részvényeseket és háromnegyedrész az államot illeti.
Az 1927. évi üzleti eredmények úgy alakultak, hogy azok 12.000,000 P-t meg fognak haladni.
Ha ez az üzleti felesleg a bankalapszabályok most ismertetett rendelkezései szerint feloszlásra kerülne, a részvényosztalék a részvény névértékének 14%-át meghaladná.
Az első, csonka üzleti évben az osztalék az egész évre átszámítva 8.5%, a második és harmadikban 10.5% volt.
Már az előző években úgy alakultak az évi eredmények, hogy a tényleg kifizetésre került osztalékoknál magasabb osztalékok lettek volna fizethetők. A Bank közgyűlése azonban e helyett az alapszabályok 99. Cikkének az 1925:XXXII. törvénycikk által jóváhagyott módosításában nyert felhatalmazással élve, úgy 1926-ban, mint 1927-ben az üzleti feleslegekből a rendes dotáción felül nagyobb összegeket utalt a nyugdíjalapba, s így ez az alap saját jövedelmei és az évi rendes dotáció segítségével annyira megnövekedett, hogy a számításszerű egész szükségletet fedezni fogja.
A Magyar Nemzeti Bank főtanácsa konzervatív osztalékpolitikát követve és egyúttal attól a szándéktól vezettetve, hogy az ország jegybankjának vagyoni erejét valutapolitikai és közhiteli szempontokból, ha arra mód és alkalom kínálkozik, fokozza azzal a kezdeményező javaslattal fordult a kormányhoz, hogy az 1927. év üzleti eredményei ne osztassanak fel a maguk egészében úgy, ahogy ezt a bankalapszabályok 99. Cikke előírja, hanem használtassék fel az 1927. évi üzleti eredménynek egy része a most említett valutapolitikai és közhiteli célra, a bank vagyoni erejének növelésére. E végből a főtanács a részvényeseknek 1928. évi február 6-ára összehívott közgyűlése elé azt a javaslatot szándékozik terjeszteni, hogy az 1927. évi üzleti feleslegekből a tartalékalapba a 10%-os rendes javadalmazáson felül további akkora összeg helyeztessék, hogy az a részvénytőke 20%-át elérje, amikor is az alapszabályoknak a bevezetésben említett rendelkezései szerint az eddigi 10%-os évi dotáció felére szállna alá. A 12.629,714 P 18 f-t tevő üzleti feleslegből kiindulva számszerűen úgy alakulna a helyzet, hogy a tartalékalap mai 2.714,247 P 58 f tőkeálladékához jönne az alapszabályszerű rendes 10%-os dotáció, vagyis 1.262,971 P 42 f és mint rendkívüli beutalás 2.974,000 P, ami által a tartalékalap 6.951,219 P-t, vagyis a 34.756,095 P részvénytőkének 20%-át elérné.
Tekintettel az üzleti felesleg nagyságára és az alapszabályok 99. Cikkének határozataira, a javasolt eljárásnak az lenne a következménye, hogy a tartalékalapnak tervezett rendkívüli javadalmazása aránytalanul nagyobb mértékben terhelné az állam részesedését, mint a részvényeseket. Bár a tartalékalapnak az említett összegre való emelése közvetve az állami részesedés jövő alakulására kedvezően hat ki, mégis szükségesnek mutatkoznék a jelzett aránytalanság megszüntetése.
Erre szolgálna a főtanács részéről tervezett az a további intézkedés, hogy ugyanakkor, amikor a tartalékalapba rendkívüli beutalás történik, az államnak is jusson a rendes részesedésen felül további részesedés, amelyet a rendes részesedéssel azonban a Bankkal szemben fennálló állami tartozás törlesztésére kellene fordítani. Ez a külön részesedés 1.500,000 P-t tenne ki.
A tervezet szerint az államnak jutó összrészesedés kevesebb, mint ami az államnak részesedés címén jutna akkor, ha az 1927. évi mérlegszerű felesleg hovafordítása iránt az alapszabályok 99. Cikkében foglalt rendelkezés szerint történnék intézkedés. Amennyiben ugyanis a felesleg teljes egészében a rendes felosztás alá vonatnék, akkor a részvények osztaléka kitenne 4.942,960 P 44 f-t, az állam részesedése pedig 5.792,996 P 62 f-t. Ezzel szemben a tervezett felosztás szerint a részvényesek osztaléka 1.119,789 P 99 f összeggel, az állam részesedése pedig 1.859,396 P 97 f összeggel kevesebb.
A főtanács tervének megvalósítását indokoltnak tartom, bár a javasolt intézkedések, illetőleg közgyűlési határozatok az alapszabályok 99. Cikkével ellentétbe állanak.
Minthogy a Magyar Nemzeti Bank alapszabályai az 1924:V. tc. kiegészítő részét alkotják és az említett törvénycikk 1. §-a szerint azoknak rendelkezései törvény erejével bírnak, az alapszabályoktól való minden eltérésnek, - akár alapszabálymódosítás útján, akár a nélkül történjék is az, - csak a törvényhozás beleegyezésével lehet helye. Tekintettel arra, hogy a tervezett intézkedések csak az 1927. évi nyereség felosztására vonatkoznának, az alapszabályok 99. Cikkének állandó jellegű módosítását mellőzni kellene és a törvényhozási intézkedést csupán a szóbanforgó esetre kellene lehetővé tenni.
Másfelől fontos elvi okokból ügyelni kell arra, hogy a törvény ne intézkedjék még látszólag sem a Bank közgyűlése helyett és ne keltse ez által azt a látszatot, mint hogyha az a szigorú különválasztás és az állami igazgatástól való függetlenség, amely minden rendezett jegybankrendszernek alapvető előfeltétele, csorbát szenvedne. Ez az oka annak, hogy a javaslat csak felhatalmazást és nem közvetlen törvényes intézkedést tartalmaz, úgyhogy a törvény a maga egészében csak akkor érvényesül, ha a Bank közgyűlése a kilátásba vett határozatot meghozza, ami a részvényesek akaratától függ.
Meg kell említeni, hogy a tervezett és a Banknak további jelentékeny megerősítésre vezető intézkedéssel nem esnék sérelem a Banknak ama részvényesein sem, akik netalán a tervbevett határozat ellen foglalnának állást és a közgyűlésen kisebbségben maradnának. Az alapszabályok 19. Cikkének második bekezdése szerint ugyanis a közgyűlés határozatai, - ide nem vágó kivételektől eltekintve, - egyszerűen szavazattöbbséggel hozhatók meg. Nevezetesen egyszerű szavazattöbbséggel lehetne, - a törvényhozás jóváhagyásától feltételezetten, - elhatározni az alapszabályok módosítását is. Ugyanez a többség, amely elhatározná az alapszabályok 99. Cikkétől ezen egy alkalommal való eltérést elhatározhatná tehát az alapszabályok 99. Cikkének módosítását is.
