Amint ismeretes, már az 1890. évben Berlinben tartott nemzetközi munkásvédelmi konferencia a tizennyolc éven aluliak éjjeli munkájának eltiltása mellett foglalt állást. Csaknem egynegyed századdal később, 1913-ban a Bernbe összehívott konferencia, amelyen Magyarország is képviselve volt, foglalkozott azzal, hogy megteremtse ezen kérdés nemzetközi szabályozásának alapelveit. A vita akkor főképpen a körül forgott, hogy a védelem a tizenhatodik, avagy a tizennyolcadik életév betöltéséig terjedjen-e. Végül is a kevésbbé messzemenő rendelkezés szószólói kerültek többségre, úgyhogy az elfogadott egyezménytervezet csupán a tizenhat éven aluli fiatalkorúak éjjeli munkájának eltiltását vette tervbe. A megállapított alapelvek megvitatása és az egyezmény megkötése céljából az 1914. évben megtartani szándékolt diplomáciai konferencia a világháború kitörése következtében elmaradt.
Az 1914. évben ilyképpen elejtett fonalat a washingtoni értekezlet vette fel újra. Az ezen az értekezleten elfogadott egyezmény a korhatárt a tizennyolcadik évben állapítja meg, egyébként változatlanul hagyja az 1913. évi tervezetet.
A munkaadói érdekeltség azért foglalt állást az egyezmény elfogadása ellen, mert a 2. Cikkben felsorolt üzemágakon kívül néhány más üzemágban is szükségesnek tartja a fiatalkorúak éjjeli foglalkoztatását.
Az említett iparokban a rendelkezésre álló statisztikai adatok, nevezetesen az 1922. évi gyári termelési adatgyüjtés kérdőíveiből vett adatok szerint, amelyeket a jelen indokolás végéhez fűzött táblázat tüntet fel, a fiatalkorúak éjjeli munkája eddig is meglehetősen szűk keretek között mozgott. Ez a körülmény amellett szól, hogy a fiatalkorúak éjjeli munkájának az említett iparágakban megszüntetése nem ütközhetik számottevőbb nehézségekbe. A táblázatra meg kell jegyeznem, hogy a szóban levő adatgyüjtés kérdőíveinek egy része még nem érkezett ugyan be, de ezek a kérdőívek főleg kisebb jelentőségű ipartelepekre vonatkoznak, úgyhogy a táblázatban foglalt előzetes eredmények elfogadható tájékoztatást nyujtanak.
Az egyezményben foglalt rendelkezések érvényesítéséből nem említett szakmákra átmenetileg kétségkívül bizonyos terhek fognak származni. Az is kétségtelen, hogy a magyar ipar az ország mostani rendkívüli súlyos helyzetében ezeket a terheket nehezebben tudja elviselni, mint más, kedvezőbb viszonyok között levő államok ipara. Ezekkel a terhekkel azonban múlhatatlanul meg kell küzdenünk. Magyarországnak mindent el kell követnie abból a célból, hogy megteremtse azokat a feltételeket, amelyek életerős új nemzedék fejlődéséhez szükségesek. Ebből a szempontból rendkívüli jelentőséget kell tulajdonítani az egyezmény elfogadásának, amely arra van rendelve, hogy megszüntesse azokat az ártalmakat, amelyek a fiatalkorúak éjjeli munkájából származnak.
Egyébként az egyezményt az európai államok túlnyomó része elfogadta. Nevezetesen az egyezményt eddigelé Bulgária, Dánország, Észtország, Görögország, India, Nagybritannia, Olaszország, Románia, és Svájc ratifikálta, ratifikálására felhatalmazást nyert Finnország és Hollandia, végül megerősítésre ajánlotta Argentinia, Ausztrália, Brazilia, Chile, Cuba, Csehoszlovákia, Franciaország, Lengyelország, Németország és Spanyolország. A magyar nemzet, amely a munkásvédelem követelményeit a lehetőség határain belül a multban is érvényesíteni igyekezett, a mostani súlyos helyzetében sem térhet el az eddig követett iránytól s nem zárkózhatik el az egyezmény elfogadásától.
