Az 1. Cikkben az egyezménytervezetet megerősítő államok kötelezettséget vállalnak arra, hogy a betegségi biztosítást az egyezménytervezet határozmányaival összhangban kötelező formában valósítják meg. Bár egyes államok, amelyekben a betegségi biztosítás önkéntes alapon van megszervezve, az Értekezleten igen élénk agitációt fejtettek ki olyan megoldás érdekében, amely lehetővé tette volna, hogy az egyezménytervezetet megerősítő államok a betegségi biztosítást a szabad társulás alapján is megszervezhessék, ha biztosítékot nyujtsanak arra, hogy az egyezménytervezetben megjelölt munkavállalóknak legalább háromnegyed része a biztosítás körébe bevonatik, az Értekezlet mégis a biztosításnak kötelező alakban való megvalósítása mellett döntött, mégpedig abból a meggyőződésből kiindulva, hogy csak a kötelező biztosítás rendszere tudja a kedvező és kedvezőtlen kockázatok megfelelő kiegyenlítésével, az előre nem látók és a gyengék bevonásával a szociális biztosítás feladatát maradék nélkül megoldani. A kötelező biztosítás rendszerét teszi magáévá a betegségi és a baleseti kötelező biztosításról szóló 1927:XXI. törvénycikk is, aminthogy a vonatkozó korábbi magyar törvények is már az 1891. év óta ezen a komolyan alig vitatható helyes állásponton vannak.
