A Nemzetek Szövetségének - a trianoni békeszerződés (1921. évi XXXIII. tc.) 1. részébe is felvett - Egyességokmánya 23-ik cikkének e) pontja szerint „a Szövetség tagjai a már fennálló vagy jövőben kötendő nemzetközi egyezmények határozataival egybehangzóan és ezek fenntartása mellett megteszik a szükséges intézkedéseket, hogy a közlekedés és az átmenő forgalom szabadságát valamint az egyenlő elbánást a Szövetség valamennyi tagjának kereskedelme számára biztosítsák.”
Egyik csoportja ama intézkedéseknek, amelyek a Nemzetek Szövetsége részéről az idézett határozmány szerint kilátásba vétettek, azokban a megállapodásokban foglaltatik, amelyek az átmenet szabadságára vonatkozólag, valamint a nemzetközi érdekű hajózható utak ügyében 1921. évi április hó 20-án Barcelonában aláírt Egyezményeknek és Szabályzatoknak, továbbá a tengerparttal nem rendelkező államok lobogójának elismeréséről szóló Nyilatkozatnak tartalmát képezik.
Magyarország, mely a mondott időben nem volt tagja a Nemzetek Szövetségének, ezen okmányok tartalmának megállapításánál nem működhetett közre és azokat alá sem írhatta. Miután azonban a magyar állam 1922. évi szeptember hó 18-án kezdődő érvénnyel felvétetett a Szövetség tagjai közé, ebből a tényből folyólag immár ő reá is hárul az a feladat, hogy - úgy mint a Szövetség egyéb tagjai - szintén részt vegyen a fent idézett Egyességokmány határozmányaiban kilátásba vett intézkedésekben.
Tekintettel arra, hogy a barcelonai egyezmények aláírásának határideje még Magyarországnak a Nemzetek Szövetségébe való felvétele előtt lejárt s azok részünkről mindaddíg természetszerűen nem is irattak alá, most már az aláírás és megerősítés aktusainak jelentőségét magában foglaló „csatlakozás” kijelentése volna megteendő abból a célból, hogy Magyarország belépjen abba a kollektív szerződéses viszonyba, amelyből folyólag Magyarország és mindazok az egyéb államok, amelyek a Barcelonában létrejött megállapodásokat megerősítették vagy azokhoz csatlakoztak, ezek határozmányait kölcsönösen alkalmazni fogják.
Erre a kölcsönösségre megjegyzem, hogy a rendelkezésemre álló adatok szerint az átmenet szabadságára vonatkozó Egyezményt és Szabályzatot eddigelé a következő államok erősítették meg, illetve jelentették ki az ezekhez való csatlakozásukat: Albánia, Ausztria, a Brit birodalom, Bulgária, Cseh-Szlovákia, Dánia, Észtország, Finnország, Franciaország, Görögország, India, Olaszország, Japán, Lengyelország, Lettanio, Németalföld, a Német birodalom, Norvégia, Románai, Svájc, Svédország, Sziám és Újzéland. Ebben a sorozatban tehát bennfoglaltatik Európa legtöbb állama, közöttük - a Szerb-Horvát-Szlovén királyság kivételével - mindazok, amelyek az átmenetre vonatkozó határozmányok szempontjából Magyarországra nézve a legfontosabbak. Törökország és Oroszország nem vonattak be a szóban levő Egyezmény ügyébe.
A nemzetközi érdekű hajózható utak ügyére vonatkozó Egyezményt és Szabályzatot, az ehhez az egyezményhez tartozó kiegészítő Jegyzőkönyvet, valamint a tengerparttal nem rendelkező államok lobogójának elismerésére vonatkozó nyilatkozatot szintén az érdekelt államok nagy száma erősítette meg.
Ezek előadása után a törvényjavaslat és különösen az 1. § indokolására áttérve, a föntebb kifejtettekhez képest ténynek mondható, hogy az átmenet szabadságára vonatkozó Egyezmény révén Magyarország forgalma részére a szabad átmenet nagyszámú állam területeire nézve állandó érvénnyel biztosíttatik, ami különösen oly esetekre nézve bír fontossággal, amidőn az egyes államokkal kötött, a szabad átmenet biztosítását is magukban foglaló külön egyezmények érvénye megszűnik és az illető vagy más oly államok, amelyek szerződéses lekötés hiányában is megengedik forgalmunk szabad átmenetét, valamely oknál fogva a magyarországi forgalmat megnehezítő vagy éppen kizáró intézkedések megtételére hajlandók volnának. Ez az eredmény pedig a Magyarország részéről vállalandó kötelezettségek számbavétele mellett is megokolttá teszi, hogy Magyarország a szóbanlevő nemzetközi egyezményhez hozzájáruljon.
A nemzetközi víziutak ügyére vonatkozó Egyezménynek s az azt jegyzőkönyvnek az a jelentősége, hogy míg a Dunára vonatkozó „végleges szabályzat” megállapítása tárgyában létrejött egyezmény 1. §-a a Duna egész hajózható hosszában való hajózását s az e részben való egyenlő elbánást csak a legtöbb kedvezményt élvező államok polgárai, javai és lobogója számára biztosítja, addig a szóban levő barcelonai Egyezmény és Jegyzőkönyv kiterjeszti a szabad hajózást és az egyenlő elbánást mindazoknak az államoknak állampolgáraira, javaira és lobogójára, amelyek ezeket a megállapodásokat aláírták vagy azokhoz utólag csatlakoztak. Ugyanilyen kiterjesztő hatása van a tengerparttal nem rendelkező államok lobogójának elismeréséről szóló nyilatkozatnak is, a békeszerződés illető határozmányával szemben.
Az Egyezményhez
Az Egyezmény 2. Cikke szerint hozzájárulásunk útján nem szabadulunk azoktól a kötelezettségeinktől, amelyeket a trianoni békeszerződésben a Szövetséges és társult Hatalmak javára vállaltunk. Oly fenntartás ez, amilyen a békeszerződések érintetlenségének hangsúlyozása végett a békeszerződéseket megállapító hatalmak által minden alkalommal meg szokott tétetni, amely az adott esetben azonban fontossággal nem bír. Ugyanis a trianoni békeszerződés 268. és 271. Cikkei, amelyek egyoldalú kötelezettséget rónak reánk abban a tekintetben, hogy a Szövetséges és Társult hatalmak területeire rendelt vagy ezekből származó küldeményeknek Magyarországon át szabad átmenetet kell engednünk, azok közé tartoznak, amelyek a megjelölt békeszerződés 313. Cikke értelmében 1924. évi július hó 26-ika óta érvényüket vesztetteknek tekintendők, mert reviziójuk nem történt meg, valamint az sem, hogy viszonos alkalmazásuk a Szövetséges és Társult Hatalmak bármelyike részéről is kifejezetten megajánltatott volna nékünk. Az ellen az értelmezés ellen pedig nem lehet kifogásunk, hogy úgy a reviziót, mint a viszonosság megajánlását az Egyezmény képviseli.
Az Egyezmény 3. Cikke kimondja, hogy az Egyezmény és Szabályzat francia és angol szövege egyaránt hiteles: az adott viszonyok között a magyar szöveg, mely csupán az Egyezmény megismerésének és használatának megkönnyítésére szolgál, az elhelyezés sorrendjében első helyen álló francia szöveg alapján és pedig oly célzattal készült, hogy a francia szövegnek - még az irály rovására is - minél hívebb, lehetőleg szószerinti fordítását képezze.
Az Egyezmény már életbelépett. Ez a 6. Cikkben foglalt azon határozmány alapján még pedig 1922. évi október hó 31-étől kezdődő érvénnyel történt, amely szerint az életbeléptetésnek akkor van helye, ha az Egyezmény öt Hatalom részéről megerősíttetett. Magyarországra nézve az Egyezmény érvénye csak 90 nappal azon napot kezdődőleg, amelyen hozzájárulásunk kijelentése a Nemzetek Szövetsége főtitkárságához beérkezik.
A Szabályzathoz
A Szabályzat tartalmára áttérve, az állapítható meg, hogy a megegyezés tárgya a részes mindegyik államra nézve az ő területét érintő olyan személy- és áruforgalomnak vasúton vagy víziúton, akár pedig ilyeneken felváltva történő átfuvarozása, amely forgalom más állam területén vette kezdetét és ugyancsak más állam határai között ér véget. A Szerződő államok mindegyike köteles az ily fuvarozásokra a saját területein szabad átmenetet adni és e fuvarozásokat vasúton és víziúton, az üzemben levő, a nemzetközi forgalom lebonyolítására alkalmas vonalain megkönnyíteni. E végből a Szerződő államok megengedik a belvizeken való átmenetet is - az ezek használatára nézve szokásos feltételek és fenntartások mellett. (Szabályzat 1. és 2. Cikk.)
Az a gyakorlat, miszerint az átmenet általában megengedettnek tekintetik és az ellenkező csak azokra a személyekre és árukra vonatkozólag áll fenn, amilyenekre nézve konkrét tilalmak létesíttettek. Ez a gyakorlat annak számbavételén alapul, hogy az átmenet minden államra nézve olyan bevételi forrás, amelyet esetleg még kivételes kedvezmények nyujtásával is előmozdítani, valamint biztosítani kell azokkal a kerülő utirányokkal szemben, amelyek más államon vagy államokon keresztül vezetnek és az illető forgalom lebonyolítására szintén alkalmasak. Viszont éppen nem tekinthető kizártnak az, hogy valamely állam vagy államok az átmenet tilalmazásában az átmenethez fűződő pénzügyi előnyök rovására is messzebb menjenek ama forgalom kizárásánál, amely közbiztonsági vagy személy- és vagyonbiztonsági veszélyeket okozhat és speciális politikai szempontokat érvényesítsenek vagy például a saját termelésük versenyképességének előmozdítása érdekében is tilalmakat vagy felette súlyos feltételeket állapítsanak meg más állam vagy más államok ama termelvényeire nézve, amelyek versenyét a harmadik állam vagy államok piacain megnehezíteni kívánják. Magyarország az ilyen intézkedések ellen a hosszabb-rövidebb időre kötött és részben egészen rövid időre is felmondható szerződéseken kívül, csak és annyiban van biztosítva, amennyiben az Adriához való hozzájutásunk a trianoni békeszerződés 294. Cikke értelmében szabaddá van téve.
Ámde nyilvánvaló, hogy forgalmunk szabadságának egyéb irányokban való biztosítására szintén reá vagyunk szorulva; kedvező lehetőséget nyujt ebben az irányban éppen a szóban levő Egyezmény, amely - miként bevezetésében meg van állapítva - a Nemzetek Szövetsége Egyességokmánya 23. Cikkének e) pontjában kifejezett célzatok értelmében, vagyis a végből köttetett, hogy a közlekedés és átmenet szabadságát, valamint az egyenlő elbánást a Szövetség valamennyi tagjának kereskedelme részére biztosítsa.
Azt, hogy mily tárgyú fuvarozásokra vonatkozik a szabad átmenet megengedésének kötelezettsége, a Szabályzat 1. Cikkében foglalt felsorolás állapítja meg, amennyiben személyek, az utasok poggyászai, folyami és tengeri hajók, vasúti személy- és teherkocsik és más fuvarozási eszközök vannak a szabad átmenet élvező fuvarozások tárgyaiul megjelölve.
Erre nézve félreértések mellőzése végett mindenekelőtt tekintetbe kell venni, hogy az Egyezmény bevezetésének utolsóelőtti bekezdése világosan megmondja, hogy itt csupán a vasúton és a víziutakon mozgó forgalomról van szó és ehhez képest a Szabályzat alantabb tárgyalandó 2. Cikke is csupán a vasúton és víziúton mozgó forgalomra vonatkozólag intézkedik. Ennélfogva a „más fuvarozási eszközök” alatt - ami a vasutat illeti - azok a különös szerkezetű vasúti kocsik értendők, amelyeknek megjelölésére a „személy-” vagy „teherkocsik” elnevezés nem elegendő. Ellenben nem tárgyai a szabad átmenetnek, habár rakva vannak is, a közúti és légi forgalmi járóművek, ha ezek mint fuvarozási eszközök jönnek tekintetbe.
A vasúti kocsik a szóban lévő határozmány értekezleti tárgyalásánál elhagzott értelmezés szerint akkor is tárgyai a szabad átmenetnek, amikor megrakva futnak, mely esetben bizonyos mértékben az illető áruk göngyöletének, a küldemények kiegészítő részének tekinthetők. Ellenben a vontató mozdonyok nem tárgyai az Egyezmény illető rendelkezésének.
A postai csomagok mint áruk, habár nincsenek külön fölemlítve a felsorolásban, önként értetődőleg szintén a szabadon átfuvarozható tárgyak közé tartoznak; ez a körülmény azonban a zárójegyzőkönyvben mégis külön megállapíttatott.
A Szabályzat 2. Cikke olyan kijelentés mellett, hogy a szerződő államok a területükön át történő fuvarozásokat közelebbről meg nem határozott értelemben és mértékben teendő intézkedésekkel meg fogják könnyíteni, annak megállapítását is tartalmazza, hogy a szabad átmenet megengedésének kötelezettsége csak az üzemben levő, a nemzetközi forgalom lebonyolítására alkalmas vasutakon és víziutakon mozgó forgalomra vonatkozik. Továbbá az egyenlő elbánás elrendelése, illetve oly tilalom is foglaltatik ebben a cikkben, amely szerint semmiféle különbséget sem szabad tenni sem az utazók nemzetisége, sem a tengeri vagy folyami hajók lobogói, sem a kiindulási hely, a származás, belépés, kilépés vagy rendeltetés szerint, sem pedig arra való tekintettel, hogy az áruk a folyami és tengeri hajók, vasúti személy- és teherkocsik vagy más fuvarozási eszközök kinek vannak tulajdonában.
A Szabályzat 3. Cikke aziránt intézkedik, hogy az átmenő fuvarozások az átmenet címén szedendő különleges díjakkal és illetékekkel ne terheltessenek meg, hanem csupán ama költségek fedezésére szükséges díj szedhető, a melyeket az ellenőrzés, felügyelet és egyéb ügykezelés okoznak.
A legfontosabb határozmányok közé tartoznak azok, amelyek a Szabályzat 4. Cikkének keretében azt a kérdést tárgyalják, hogy díjszabási szempontból milyen elbánásban kell részesíteni az átmenő forgalmat? Az erre vonatkozó tárgyalások igen széles mederben folytak, amíg megegyezés létesült arra nézve, hogy a tekintetbe jövő, úgy állami, mint magánkezelésben levő vasutakon és a víziutakon alkalmazandó díjszabásoknak a következő igényeknek kell megfelelniök:
a) úgy a díjak magassága, mint ezek alkalmazásának feltételei tekintetében a forgalom szükségleteihez és a fuvarozási utak közötti kereskedelmi verseny alakulásaihoz mérten méltányosan megszabottaknak kell lenniök. Különben
b) úgy kell megállapítva lenniök, hogy a nemzetközi forgalmat lehetőleg megkönnyítsék és végül
c) ne tegyenek különbséget a fuvarozási eszközök tulajdonosai szerint.
Úgy az a), mint a b) pont alatt ismertetett határozmányok nem állapítanak meg ama módozatoknál messzebb menő kötelezettségeket, amelyek az átmeneti forgalomnak megnyerése, megtartása és élénkítése végett amúgy is alkalmaztatnak, hacsak különös szempontokból nem követtetik más eljárás. Ugyanez áll a c) pont alatti tilalomra nézve is.
Éppen azért, mert nem tekinthető kizártnak, hogy valamely állam vagy államok részéről a pénzügyi érdekek rovására is oly díjszabási politika követtetnék, amelynek különös céljait csak differenciálások mellett lehetne elérni, az Egyezmény 4. Cikke a díjszabási egyenlő elbánás kötelezővé teszi.
Azt, hogy mennyiben korlátozhatja az Egyezményben részes állam a területén átmenő forgalmat az ott átfuvarozandó személyek és áruk bizonyos minőségeinek kizárásával, a Szabályzat 5. Cikke állapítja meg. Legfontosabb az illető határozmányok közül az, amely szerint nem kell tűrni oly személyek átutazását, akiknek az illető államba való átlépése tilos, sem pedig oly áruk átmenetét, amelyek behozatala közegészségügyi, közbiztonsági szempontból, vagy állati, illetve növényi betegségek elleni védekezés okából meg van tiltva.
Az 1-4. Cikkekben megállapított kötelezettségek elvileg csak a szerződő államok egymásközti forgalmára vonatkoznak, de nem az olyan forgalmakra, amelyek valamely nem szerződő államból erednek, ilyenből lépnek ki vagy ilyenbe lépnek be.
Kivételkép azonban nem szerződő állam forgalma is élvezi a szabad átmenetet és az erre vonatkozó könnyítéseket, ha az érdekelt szerződő államok egyike által az egyezményben nem részes állam forgalmának átmenete érdekében nyomós indokok hozhatnának fel (6. Cikk).
A Szabályzat 13. Cikke a Szabályzat értelmezésére és alkalmazására nézve az érdekelt hatalmak között felmerülő vitás esetek rendezésének módozataival foglalkozik és lényegesen csak annyiban tér el a Nemzetek Szövetsége Egyességokmánya 13. Cikkének rendelkezéseitől, hogy a szóban levő Egyezményben részes államokat - a végből, hogy az ellentétek lehetőleg barátságos úton nyerjenek rendezést - oly kötelezettséggel terheli, hogy a szerződő államok a vitás eseteket - minden bírói eljárást megelőzően - a tanácsadás végett a Nemzetek Szövetségének ama szerve elé terjesszék, amely ily tanácsadásokra hivatva van.
A kiegészítő jegyzőkönyvhöz
E jegyzőkönyv értelmében az átrakodás nélkül történő behozatali szállítmányok tekintetében a jegyzőkönyvet aláíró minden állam lobogójának egyenlő elbánás biztosíttatik és pedig az illető állam kormányának választása szerint minden hajózható (a), illetőleg minden, természettől fogva hajózható (b) nem nemzetközi érdekű útra, amely a tenger felől és felé hozzáférhető. A magyar kormánynak az a szándéka, hogy a nemzetközi érdekű hajózható utak ügyére vonatkozó Egyezményben az (a) alatti módozat szerint járul hozzá s ehhez képest az ezen Egyezményt kiegészítő jegyzőkönyv második bekezdése értelmében a csatlakozás alkalmával ily tartalmú kijelentés fog tétetni.
A Nyilatkozathoz
A trianoni békeszerződés 209. Cikke akként rendelkezik, hogy a szerződő felek elismerik bármelyik tengerparttal nem rendelkező szerződő fél hajóinak lobogóját, ha azok az ő területükön fekvő valamely megállapított helyen lajstromozva vannak s az illető hely a hajók lajstromozási kikötője.
A Barcelonában aláírt nyilatkozat megismétli a trianoni szerződés idézett határozmányát, minek abban van reánk nézve jelentősége, hogy a szóban levő előnyös rendelkezést oly államokra is kiterjeszti, amelyek nem írták alá a trianoni szerződést, de a Nyilatkozathoz csatlakoztak.
A 3. §-ban foglalt felhatalmazást nem nélkülözheti a kereskedelemügyi miniszter, mert eleve nem állapítható meg pontosan, hogy Magyarország hozzájárulásának kijelentése mely napon fog a Nemzetek Szövetségének főtitkárához beérkezni, már pedig az Egyezmény 6. Cikke szerint az életbelépés ettől a naptól számított 90-ik napon fog megtörténni azokkal az államokkal való viszonylatban, amelynek az Egyezményt már megerősítették, illetve ehhez hozzájárultak. Arra nézve pedig, hogy mely más államok és mely időponttól kezdődőleg fognak ezentúl hozzájárulni az Egyezményhez, ezidőszerint hiányzik minden tájékozás.
