1929. évi II. törvénycikk indokolása

a házadó kivetési kulcsának újabbi megállapításáról és a községek segélyezési alapjáról * 

Általános indokolás

A városokban a lakbéreknek a lakásrendelet rendelkezéseinek megfelelő folytatólagos emelkedése folytán a házadóalapok már oly összeget értek el, hogy a kivetési kulcs az államháztartás egyensúlyának veszélyeztetése nélkül már most Budapesten 20 %-ról 17 %-ra, a többi városokban 16 %-ra, a községekben pedig 14 %-ra szállítható le.

A kis- és nagyközségekben a bérkorlátozó rendelkezések már korábban megszüntetvén, ott a házadó hozadékának emelkedése nem várható.

Tudvalevő, hogy az általános kereseti adónak a községek és városok részére történt átengedése épp a legszegényebb községek háztartásain nem segített abban a mérvben, mint azt a törvényhozás remélte.

Ennek folytán azoknak a községeknek a segélyezésére, amelyek rendes szükségleteiket kellő takarékosság mellett sem tudják 50 %-os pótadóból fedezni, avagy, amelyek az elemi csapások miatt elrendelt adótörlések folytán szükségleteiket saját erejükből egyáltalában nem képesek fedezni, külön alap fog létesíttetni, amely alapba egyelőre a községekben befolyt házadónak az évi 13.500,000 pengőt meghaladó része lesz beutalandó.

A községekben a házadó hozadéka 112.2 millió adóalap után 14% mellett 15.7 millió pengő, tehát egyelőre körülbelül 2.2 millió pengő volna évenkint a túlterhelt községek adóterheinek a könnyítésére fordítható.