1929. évi V. törvénycikk indokolása

a sütőipari munkának szabályozásáról szóló 1923:XV. törvénycikk egyes rendelkezéseinek módosításáról * 

Általános indokolás

A világháború után Európaszerte fokozott erővel nyilvánult meg az a törekvés, hogy a sütőiparban az éjjeli munka megszüntettessék. Az államok egy részében törvény tiltja a sütőipari éjjeli munkát. Három év előtt pedig maga a nemzetközi munkaügyi szervezet is napirendre tűzte a kérdést és 1926-ban tartott egyetemes értekezletén egyezménytervezetet fogadott el, amelynek értelmében a sütőipari munka csak reggeli öt órakor kezdhető meg.

Az egész mozgalmat azok a súlyos egészségi és erkölcsi hátrányok indították meg, amelyekkel a sütőipar éjjeli munkája kétségbevonhatatlanul egybe van kötve. Ezekkel a hátrányokkal szemben mindenütt, ahol az éjjeli munka tilalmát bevezették, rövid idő alatt olyan határozott javulás volt észlelhető, amely minden kétséget eloszlatott abban a tekintetben, hogy a tilalom elsőrendű közérdeket szolgál.

Nálunk a sütőiparban az éjjeli munka tilalma az 1916. év június havában lett bevezetve. A háború alatt kiadott 2040/1916. M. E. számú rendelet vezette azt be, a mainál lényegesen szigorúbb formában, amennyiben a sütőiparban esti hat órától reggeli hat óráig mindennemű munka tilos volt. A háború befejezése után gondoskodni kellett arról, hogy a kivételes hatalom alapján rendelettel szabályozott ez a kérdés törvénnyel nyerjen végleges megoldást. Beható előkészítés s az érdekelt munkaadókkal és alkalmazottakkal történt többszöri megbeszélések után jött létre az 1923. évi XV. törvénycikk, amely kihirdetésének napján: 1923. évi március hó 29-én lépett életbe. E törvény szerint a kenyér, péksütemény és cukrászsütemény előállítási munkájának esti kilenc és reggeli négy óra, Budapest székesfőváros területén, valamint a vele szomszédos más községek és városok területén pedig esti kilenc és reggeli öt óra között (éjjeli idő) szünetelnie kell, a kovászkészítés azonban, mint előkészítő munka reggel egy órával előbb, tehát Budapesten és a környező községekben és városokban reggel négy órakor, a vidéken reggel három órakor kezdhető meg.

Az idézett törvény számolt a vidék és a székesfővárosi lakosság életviszonyai között fennforgó különbséggel s ezért állapította meg a vidékre nézve a munkakezdés időpontját egy órával korábbra, reggeli négy órára. Abban az esetben, ha csatlakoztunk volna a nemzetközi munkaügyi szervezet által 1926-ban elfogadott egyezménytervezethez, vidéken is a reggeli öt órai munkakezdést kellett volna elrendelnünk. Ezt azonban a kormány lehetetlennek találta s ezért akkor, amikor az említett egyezménytervezetet 1926. évi november hó 4-én kötelességszerűen a nemzetgyűlés elé terjesztette, e miatt az egy óra miatt arra kellett kérnie a nemzetgyűlést, hogy az említett egyezménytervezetet Magyarország részéről el nem fogadhatónak nyilvánítsa. A kormány ezt az álláspontját az 1926. évben Genfben tartott nemzetközi munkaügyi értekezleten is érvényesítette.

A tilalom érvényesítése nálunk is jelentékeny nehézségekbe ütközött. A kormány azt remélte, hogy ezek a nehézségek meg fognak szűnni s hogy megfelelő átmeneti idő után erősebb eszközök nélkül is sikerül a törvény rendelkezéseinek érvényt szerezni. A törvény végrehajtási rendeletének elkészítése is hosszabb időt vett igénybe s csak 1924. évi május hó 9-én, tehát a törvény kihirdetését követően több mint egy év után volt közzétehető.

Részletes indokolás

Az 1. §-hoz

Az 1923. évi XV. törvénycikk tervbevett módosítása csak szűk keretekre szorítkozik. Csupán arról van szó, hogy a dagasztás ugyanabban az időben legyen megkezdhető, amikor a kovászkészítés meg van engedve. A törvénynek minden más rendelkezése érintetlenül marad. Ezért egyedül a törvény 3. §-ának második bekezdése módosul.

A dagasztási munka elvégzése céljából a sütőipari alkalmazottaknak csak az elengedhetetlenül szükséges, korlátolt számban leendő korábbi munkábaállítását kívánja megengedni. Ennek a számnak megállapításánál az alap ugyanaz, amelyet a törvény állapított meg a kovászolás céljából korábban beállítható alkalmazottak tekintetében: nevezetesen az egy-egy üzemben foglalkoztatott alkalmazottak számától függ, hogy egy vagy több alkalmazott állítható-e be korábban a dagasztás elvégzése céljából. A tizennyolc évesnél fiatalabb alkalmazottak korábbi munkábaállítása, a munkára való tekintet nélkül, továbbra is tilos marad.

A kész friss sütemény elszállításának időpontját a törvény nem állapította meg. Minthogy azonban kétségtelen volt, hogy a törvényben megállapított munkakezdés mellett Budapesten reggel hét óra, a vidéken reggel hat óra előtt sütemény nagyobb mennyiségben nem készülhet, a munkakezdés időpontja megtartásának biztosítása érdekében a törvény végrehajtási rendeletében a friss sütemény elszállításának időpontját is meg kellett állapítani.

Más a helyzet a tervbevett törvénymódosítás folytán. Amint az általános indokolásban már kifejezést nyert, a dagasztás korábbi megkezdése lehetővétételének fő indoka az, hogy a reggel öt órától hét óráig, illetőleg vidéken reggel négy órától hat óráig terjedő kétórai idő nem elégséges arra, hogy sütőiparosaink az egészségi követelményeknek megfelelő süteményt állítsanak elő. Amennyiben a dagasztás korábbra tételével kapcsolatosan a friss sütemény elszállításának időpontja a mostaninál korábbra tétetnék, ez a sütemények minősége tekintetében a mai helyzetet állandósítaná, s megdöntené az említett indokot. A törvénymódosítás ezen fő indoka következtében alapvető jelentősége van annak, hogy a sütemény elszállításának időpontja magában a törvényben állapíttassék meg.