Spanyolországgal 1925. évi június 17-én kötöttük az első kereskedelmi szerződést, amely, miután a megerősítő okiratok 1926. évi április hóban kicseréltettek, mint 1926:IX. tc. 1926. évi április hó 18-án életbelépett. Ennek a szerződésnek szerkezete az volt, hogy úgy Spanyolország a magyar termékek számára, mint Magyarország a spanyol termékek számára csak a korlátozott legnagyobb kedvezményt nyujtotta, ezenfelül pedig mi egyes spanyol különleges termékek számára s viszont Spanyolország egyes bennünket e viszonylatban érdeklő cikkek számára meghatározott vámtételeket kötött le. A szerződés normális mederbe terelte a két országnak egymásközti, különösebb jelentőséggel nem bíró forgalmát, amire annál is inkább szükség volt, mert Spanyolország, amelynek vámtarifája maximális és minimális vámokat tartalmaz, a legnagyobb kedvezményből való kizártságunk következtében a magyar termékekre a maximális vámokat alkalmazta s azonkívül a szerződés megkötéséig azon a címen, hogy a magyar valuta nem stabil, ezeket a maximális vámokat is még külön úgynevezett valuta-koefficienssel növelte.
A szerződés hatása alatt külkereskedelmi forgalmunk Spanyolországgal - noha szerény keretek között - de általában kedvezően fejlődött s különösen figyelemreméltó, hogy a két ország árúcseréje reánk nézve aktív és az utóbbi években létesült üzleti kapcsolatok remélni engedik, hogy továbbra is kedvező kilátások nyílnak meg a spanyol piaccal való forgalmunk számára.
A Spanyolországgal kötött kereskedelmi szerződés revizióját a spanyol kormány kezdeményezte. A spanyol kereskedelempolitika oda törekedett, hogy kereskedelmi szerződéseinek kötésénél - a francia példát követve - messzebbmenő áldozatokat ne kelljen hoznia annál a színvonalnál, mint amelyet autonóm vámtarifájának minimális vámjai jelentenek. E célból a spanyol kormány sorra tárgyalásokat kezdeményezett mindazokkal az államokkal, amelyekkel a spanyol minimális vámtarifán túlmenő engedményeket tartalmazó megállapodásokat kötött, azzal a célzattal, hogy az időközben előkészített új vámtarifájának alkalmazására, legkésőbb 1929. évi január 1-ére, magának minden vonatkozásban szabad kezet biztosítson.
E tárgyalások során a spanyol kormány a magyar kormányhoz is azzal a kezdeményezéssel fordult, hogy az 1925. évben kötött kereskedelmi szerződés alapja szélesíttessék ki egyrészről olykép, hogy a két állam egymásnak kölcsönösen ne korlátozottan, hanem teljes mértékben nyujtsa a legnagyobb kedvezményt, másrészről pedig, hogy a magyar kormány mondjon le az egyes áruk spanyol vámja tekintetében foglalt azon lekötésekről, amelyek az 1925. évi szerződés jegyzékében foglaltattak. A magyar álláspont kezdetben az volt, hogy a számunkra biztosított vámlekötésekről való lemondás ellenértékeként a spanyol kormánynak is le kellene mondania azokról a lekötésekről, amelyek az 1925. évi szerződésben a magyar vámok tekintetében biztosíttattak spanyol termékek számára. A spanyol kormány viszont arra hivatkozott, hogy csupán, a legnagyobb kedvezmény kölcsönös biztosításával egyes fontos spanyol kiviteli cikkek számára, melyek csakis Spanyolország termékeiként jönnek szóba, - pl. spanyol borok, malagaszőlő parafadugó és hasonlók - megfelelő vámhelyzet nem biztosítható, míg Magyarország a spanyol piacra nem szállítván különleges jellegű cikkeket, kiviteli érdekeit a legnagyobb kedvezmény teljesen kielégíti. A tárgyalások során a két álláspont között kompromisszum jött létre oly értelemben, hogy a spanyol kormány az 1925. évi kereskedelmi szerződésben magyar részről biztosított vámkedvezmények tetemes részéről lemondott s viszont a magyar kormány e lekötéseknek kifejezetten spanyol különleges cikkekre vonatkozó kisebb részét fenntartotta. Megkönnyítette ezt a megegyezést számunkra az, hogy időközben jóformán valamennyi európai állam kormánya ugyanezen az alapon egyezett meg a spanyol kormánnyal, továbbá az a körülmény is, hogy a spanyol termékek javára fennmaradó vámleszállítások és vámlekötések túlnyomó része más kereskedelmi szerződéseinkben amúgyis benne van vagy más országoknak nyujtott kedvezmények azokat meg is haladják.
