Az 1914-1918. évi háború tartama alatt az állatokkal és állati nyersterményekkel való forgalomban a hadban álló országok egyikében sem lehetett a hadiérdekek miatt teljes egészükben betartani azokat a rendszabályokat, amelyek a fertőző állatbetegségek széthurcolásának megakadályozása céljából a békés idők viszonyaihoz mérten vannak megszabva. Ezenkívül a hadban álló országok mindegyikébe szállítottak állatokat és állati nyersterményeket olyan, a fertőző állatbetegségek szempontjából veszélyes idegen területekről, ahonnan ez béke idején rendszerint tiltva van.
A forgalmi rendszabályoknak világszerte történt ez az enyhítése és a behozatali tilalmak felfüggesztése nem csupán azt eredményezte, hogy egyes országokban azok a fertőző állatbetegségek, amelyek ott már régebben honosak, szokatlanul nagy mértékben terjedtek szét, hanem azt is, hogy olyan fertőző állatbetegségek hurcoltattak be, amelyek eladdig ott megállapításra nem kerültek.
Az állatállománynak eme fenyegető veszélyeztetettsége erélyes rendszabályok alkalmazását követelte. Minthogy azonban a veszély nemzetközi jellegű volt, és pedig oly értelemben, hogy az egyes országokat nemcsak a saját területükön uralgó fertőző állatbetegségek még nagyobb arányú széthurcolásának, hanem a szomszédos vagy távolabbi országokban dúló, de saját területükön még nem észlelt más fertőző állatbetegségek behurcolásának veszélye is fenyegette, - mint pl. országunkat a Lengyelországban akkor uralgott keleti marhavész - ennélfogva az alkalmazandó rendszabályoknak is nemzetközi jellegűeknek, azaz mindegyik országban azonos elvekre alapozottaknak kellett lenniök. A mindinkább fenyegető állatjárványok leküzdésére tehát a nemzetek együttműködésének szükségessége lépett előtérbe.
A francia kormány a vázolt helyzetet és a követendő irányt idejekorán felismervén, a teendők megbeszélése végett 1921. évi május hó 25-ére Párizsba nemzetközi értekezletet hívott egybe. Ez az értekezlet, amelyen 43 állam, közöttük, Oroszországnak és a Keleti-tengeri újonnan alakult országoknak kivételével Európának valamennyi állama, tehát Magyarország is, képviselve volt, nemcsupán az akkori idők legveszedelmesebb fertőző állatbetegségei - mint a keleti marhavész, a tenyészbénaság és a ragadós száj- és körömfájás - ellen szükségesnek mutatkozó intézkedések, alapelveit állapította meg és ajánlotta gyakorlati alkalmazás céljából a résztvevő államok kormányainak figyelmébe, de egyúttal megállapította a fertőző állatbetegségek ellen való védekezés sikerének nélkülözhetetlen két előfeltételét is. Az első előfeltétel: hogy az országok a fertőző állatbetegségeknek területükön történt fellépéséről és elterjedéséről a többi országokat meghatározott időpontban vagy szabályos időközökben értesítsék abból a célból, hogy a még vészmentes országoknak módjukban álljon kellő időben életbeléptetni azokat a rendszabályokat, amelyek az illető fertőző állatbetegségnek saját területükre behurcolását megakadályozhatják. A második előfeltétel pedig: hogy a nemzetközi állategészségügyi értekezletek folytonossága biztosíttassék abból a célból, hogy az értekezletnek alkalma legyen a saját előző megállapításain, melyeket az egyes országok a járványok elleni védekezési rendszabályaik alapjául esetleg elfogadtak, a tudomány fejlődésével és a tapasztalatok bővülésével szükségesnek mutatkozó változtatásokat kellő időben keresztülvinni, illetőleg alkalma legyen új rendszabályok alapjául szolgáló új megállapításokat tenni. Minthogy pedig az értekezlet ennek a két előfeltételnek a követelmények szerinti teljesítését részint technikai, részint pénzügyi okok miatt csak egy nemzetközi szerv létesítése útján vélte biztosíthatónak: felkérte a francia kormányt, hogy ennek a szervnek - a Nemzetközi Állategészségügyi Hivatalnak - létesítésére vonatkozó kezdeményező intézkedéseket tegye folyamatba.
A francia kormány, áthatva a javaslatnak, illetőleg a létesítendő Nemzetközi Állategészségügyi Hivatalnak mind az állattenyésztésre, mind pedig az állatkereskedelem érdekeire kiható nagy fontosságától, a Hivatal létesítésére vonatkozó megállapodás, valamint a megállapodáshoz csatolt és annak lényeges alkotó részeként tekintendő szervezeti szabályzat tervezetét elkészítvén, a Hivatal létesítésében és fenntartásában résztvenni hajlandó államok aláírására bocsátotta. Ezt a megállapodást 1924. évi április hó 30-áig bezárólag, amíg az aláírható volt, 28 állam között Magyarország is aláírta.
A megállapodást, amely lényegében a fertőző állatbetegségek ellen való védekezés sikerének a fentemlített nemzetközi értekezlet által megállapított két előfeltételét valósítja meg és állítja részleteiben is szabályozva a szerződő Államok szolgálatába, Magyarországnak érdekében állott aláírnia, mert mint állatokat és állati nyersterményeket exportáló államnak elsőrendű érdeke, hogy az ezeket az állatokat és állati nyersterményeket felvevő államok a Hivatal megállapításai alapján revideálják beviteli rendszabályaikat, amelyek ezidőszerint az egyes fertőző állatbetegségekkel szemben táplált túlzott aggodalmakból folyólag az állat- és állati nyersterménykereskedelem érdekeit és szabadságát sokszor mélyen sértik. Másrészt érdekében állott aláírnia, mert saját állatállományát védendő, földrajzi fekvésénél fogva kellő időben tájékozva kell lennie azoknak az államoknak állategészségügyi viszonyai felől, amelyek rajta keresztül bonyolítják le állat- és állati nyersterménykereskedelmüket.
A 4. Cikkhez
A szervezeti szabályzat 4. Cikke a Hivatal főhivatását írván körül, a) pontjában azoknak a fertőző állatbetegségeknek a kórtanára és megelőzésére vonatkozó tanulmányok és kísérletek kezdeményezését és irányítását utalja a Hivatal hatáskörébe, amelynek érdekében a nemzetek együttműködésének szüksége merül fel. Főként olyan fertőző állatbetegségeket ért a szabályzat e megjelölés alatt, amelyek nem minden országban, vagy helyesebben, csak néhány, állategészségügyi szempontból nem jól organizált országban uralkodnak, melyekre nézve azonban a kulturáltabb országokba való behurcolás lehetősége mégis fennáll, behurcolásuk esetén pedig az állatállomány súlyos veszélyét jelentik. Ilyen pl. a behurcolása esetén az egész ország kérődző állatállományát pusztulással fenyegető keleti marhavész, amely ezidőszerint Oroszországra, Törökországra és Ázsiára van ugyan visszaszorítva, de amelynek a többi európai, sőt az amerikai országokba betörése, mint azt a közelmult bizonyítja, nincs véglegesen elhárítva. Erre a fertőző állatbetegségekre vonatkozó mai ismereteink nem állanak egymással összhangban, pedig elkerülhetetlen szükség, hogy összhangba hozassanak abból a célból, hogy megállapíthatók legyenek a betegség betörése ellen biztos védelmet nyujtó rendszabályok a nélkül, hogy azok az állatokkal és állati nyersterményekkel való kereskedelem érdekeit és szabadságát sértenék. Ámde az összhangbahozatal megnyugtatólag csakis e betegség uralkodása helyén és csakis a nemzetek közös egyetértésével kijelölt testület részéről történhetik, mert a még vészmentes államok, éppen a betegség veszélyessége miatt, saját területeiken ilyen kísérletes tanulmányok folytatását meg nem engedhetik, s különben is egy-egy állam részéről végzett ilyen kísérleti tanulmányozás eredménye aligha számíthat általános elfogadásra.
Ugyanezen cikk c) pontja a Hivatal feladatkörébe utalja az állategészségügyrendészetre vonatkozó nemzetközi megállapodások tervezeteinek tanulmányozását, mely körülírás alatt a szabályzat olyan nemzetközi megállapodások szakszempontból való előkészítését érti, amelyek bizonyos járványos állatbetegségek ellen az egyes országok határain elrendelendő szabályok megállapítása végett köttetnének, úgy, amint a Nemzetközi Közegészségügyi Hivatal előkészítése alapján az 1912. évben Párizsban megtörtént az emberi pestisre, kolerára és sárgalázra vonatkozólag.
Az 5. Cikkhez
Az 5. Cikk a kormányoknak azt a kötelezettségét állapítja meg, hogy az e cikkben névszerint felsorolt állatbetegségeknek addig nem fertőzött területen való fellépését és terjeszkedését a Hivatalnak bejelentik, még pedig a nemzetgazdasági szempontból legveszedelmesebb két betegségnek, a keltei marhavésznek és ragadó száj- és körömfájásnak eseteit táviratilag azonnal, míg egyéb betegségek eseteit a Bizottság által elfogadott minta szerinti kimutatásokban szabályos időközökben.
A 9-10. Cikkhez
Fontos e kötelezettség megállapítása, mert az egyes országok ilyen értesülések hiányában nem képesek kellő időben védekezni a más országok területén fellépő és uralgó fertőző állatbetegségek behurcolása ellen. Igaz ugyan, hogy egyes országok részint megállapodások, részint jogszokás alapján ma is küldenek értesítést egymásnak a területükön uralgó fertőző állatbetegségekről, de miután ez nem általános, másrészt miután ezek az értesítések diplomáciai úton küldetvén, rendszerint elkésetten érkeznek: az értesítéseknek ez a módja nem felel meg a rendeltetésének. Azáltal, hogy a jövőben az értesítéseket a Hivatal fogja közvetíteni, az értesítéseknek nemcsak az időbeli pontosságát s ezzel rendeltetésük megfelelő voltát biztosítjuk, hanem egyúttal tehermentesítjük a szerződő államokat azok alól a jelentékeny költségek alól, amelyeket az értesítéseknek mindegyik állam részére való külön-külön leadása és az értesítések elkészítése végett szükséges saját hivatal fenntartása jelentene.
A 11. Cikkhez
A 11. Cikk a Hivatal működésével járó kiadások fedezéséről intézkedik akként, hogy különböző számú egységgel, egy egységet 500 frankkal számítva, hat osztályt állapítván meg, a szerződő államok tetszésére bízza annak az osztálynak a megválasztását, amelybe a költségviselés szempontjából tartozni kívánnak. Magyarország a jelenlegi gazdasági helyzetében önként értetődőleg csak a legkevesebb, azaz a három egységgel bíró utolsó osztályt vállalhatja.
