A törvényjavaslat legfőbb rendelkezése a katonai legénységhez tartozók illetményei javára ma fennálló végrehajtási mentesség részleges megszüntetése.
Az 1908:XLI. tc. - Végrehajtási Novella - 12. §-ának utolsó bekezdése ugyanis azt rendeli, hogy a katonai legénység járandóságai végrehajtás alá nem vonhatók.
Az 1908:XLI. törvénycikkbe a szóbanlevő rendelkezést az igazságügyi bizottság javaslata alapján vette fel a törvényhozás. Az igazságügyi bizottság a rendelkezést a következőkkel indokolja: „Ezek a járandóságok oly csekélyek és a katonai legénységnek azokra annyira szüksége van, hogy végrehajtás tárgyául nem szolgálhatnak.”
Szociális és etikai szempontokból már régóta mutatkozott a szüksége annak, hogy ez a teljes mentesség megszüntettessék és a feleséget, fel- vagy lemenő ágbeli rokonokat, valamint a házasságon kívüli gyermekeket megillető tartásdíjaknak katonai legénységi egyénekkel szemben való behajtása lehetségessé váljék. Minthogy az önkéntes jelentkezésre alapított kiegészítési rendszer bevezetése óta a katonai legénység illetményei némileg javultak, elérkezettnek látszik az időpont a katonai legénységi illetmények végrehajtás alóli mentességének revizió alá vételére. Habár a teljes mentesség fenntartása többé már nem is indokolt, mégis a kérdés különleges rendezésére van szükség, mert a végrehajtás alá vonhatóság mértéke tekintetében a katonai legénységet az egyéb közszolgálati alkalmazottaktól ma is eltérő elbánásban kell részesíteni.
Minthogy a csendőrség, vámőrség és folyamőrség sok más tekintetben is a honvédlegénységgel egy tekintet alá esik és minthogy a rendőrlegénység illetményei a csendőrlegénységéivel egyenlők, indokolt a végrehajtás alóli mentességüknek egyenlő szabályozása is.
A végrehajtás alóli mentesség megszüntetése folytán felmerül az a kérdés, hogy milyen követelések tekintetében lehessen az illetményekből kielégítést keresni és hogy az illetményeknek milyen hányada legyen igénybe vehető.
Nem volna ugyanis helyes a szóbanlevő legénységi illetményekből mindennemű követelés fejében kielégítést adni. Nem történik ez más közszolgálati alkalmazottakkal szemben sem, mert - az 1918:XXII. tc. megalkotása előtt keletkezett követeléseket nem tekintve - az említett törvény hatálya alá eső közalkalmazott illetményeire is csak a Pénzintézeti Központtól kapott úgynevezett tisztviselői kölcsönökért és a tartásdíjakért, s lakpénzére lakbér és házépítési vagy házvételi célra adott kölcsön fejében lehet jogokat szerezni. Bár a törvény hatálya a katonai legénységre ma még nem terjed ki s arra csupán a most idézett törvény 11. §-a alapján lehet esetleg kiterjeszteni, mégsem volna indokolt, ha a katonai legénység illetményeiből kielégíthető követelések körét másképpen vonná meg a törvényhozás, mint azt az 1918:XXII. tc. tette, mert e körnek tágabb megvonása a legénységi egyének eladósodására és esetleg kiuzsorázására vezethetne.
A 2. § arról rendelkezik, hogy az 1. §-ban említett követelések fejében a legénységi illetményeknek milyen részét lehet lefoglalni. Ez a § főleg tartásdíjkövetelésekkel szemben részesít a katonai és az azzal egy tekintet alá eső más legénységet egyéb közszolgálati alkalmazottak jogi helyzetétől eltérő elbánásban. Míg ugyanis a jelen törvény 6. és 7. §-a szerint egyéb közalkalmazottak járandóságait tartásdíjkövetelés fejében felerészük erejéig lehet igénybe venni, addig a legénységi illetményeknek csak egy harmad részét lehet ilyen követelések fejében is lefoglalni.
Ezt a megkülönböztetést azonban elkerülhetetlenül szükségessé teszi az a körülmény, hogy a katonai legénységnek szolgálati illetményeiből a szolgálattal járó bizonyos szükségleteit is ki kell elégítenie, továbbá a katonai szolgálatnak egészen különleges természete, megerőltető volta, amely körülmények a legénységi állományban még fokozottabb mértékben érvényesülnek, végül az a körülmény, hogy a katonai legénységi állománybeli szolgálatot nem lehet a polgári közszolgálattal teljesen megegyező kereső életpályának tekinteni. A katonai szolgálat sajátos természete azt is kizárja, hogy katonai legénységi egyének bármiféle mellékfoglalkozást űzzenek, tehát kizárólag illetményeikre vannak utalva. Az illetmények felerészének elvonása ezért az érdekelteket anyagilag súlyosan sértené, megélhetésüket veszélyeztetné, őket a polgári közszolgálati alkalmazottaknál hátrányosabb helyzetbe hozná, ami fegyelmi szempontból járna káros következményekkel, ezt pedig feltétlenül el kell kerülni. A most említett szempontokból eredő mérlegelések alapján az érvényben levő katonai szolgálati utasítások értelmében a katonai legénységi illetményeket a szolgálati viszonyból eredő kincstári követelések kielégítésére is csak egy harmadrészük erejéig szabad igénybe venni. Jogos és igazságos tehát, hogy azoknak a szóbanlévő tartásdíjak kielégítésére is csak egy harmadrészük erejéig való igénybevétele engedtessék meg. Nem kell hangsúlyozni, hogy a tartásra jogosultak helyzete az eddigi jogállapottal szemben így is javulni fog, mert eddig egyáltalában nem lehetett a katonai legénység illetményeit - még tartásdíj fejében sem - lefoglalni.
Ez a § a Végrehajtási Törvénynek (1881:LX. tc.) és a Végrehajtási Novellának (1908. évi XLI. tc.) az illetmények lefoglalására vonatkozó egyes rendelkezéseit terjeszti ki az itt szabályozott legénységi illetményekre.
A 4. § a gyakorlatban felmerült egyes kétségekre tekintettel pontosan meghatározza hogy kiket kell legénységi egyének alatt érteni.
A további §-ok már nem a legénységi illetmények lefoglalására vonatkoznak.
Az 5. § a gyakorlatban eddig is alkalmazott elvnek törvényi elismerését célozza.
A 6-7. §-okhoz
A 6. és 7. § az 1925:VIII. tc. 23. §-a tekintetében előállott kétségek eloszlatását célozza, világosan kimondván, hogy tartásdíjkövetelések fejében a köz- és magánalkalmazott illetményeinek felét az illetményeknek összegére tekintet nélkül lehet végrehajtás alá vonni. Ez a szabály egyszerűsége mellett igazságos is, mert még nagyobb illetményeket élvező tisztviselőtől sem lehet azt kívánni, hogy illetményeinek felénél is többet bocsásson a tartásra jogosultak rendelkezésére.
A jelen törvény rendelkezései nem terjednek ki a törvényes gyermek javára vezetett végrehajtás esetére, mert az ilyen tartásdíjat a gyámhatóság állapítja meg és így közadók módjára vezetett végrehajtással kell behajtani. A közadók behajtásának módjára vezetett végrehajtás mai szabályai nem engedik meg, hogy a katonai és a vele egy elbánás alá vont más legénységi egyének illetményét tartásdíj fejében lefoglalják. Külön intézkedés lesz arról, hogy a törvényes gyermek javára is le lehessen foglalni az ilyen legénységihez tartozók illetményeit, nehogy a törvényes gyermek a házasságon kívüli gyermekkel szemben hátrányosabb helyzetbe kerüljön.
A 11. § az életbeléptetési rendelkezéseket tartalmazza. Átmeneti rendelkezésekre különösen a rendőrlegénység illetményei tekintetében lehet szükség, mert az ő mentességük az eddigi jogállapottal szemben szélesebb körre terjed ki és így a régi foglalások hatályáról esetleg külön kell majd rendelkezni.
