1929. évi XVIII. törvénycikk

az ipari tulajdon védelmére Hágában, 1925. évi november hó 6-án aláírt nemzetközi megegyezések becikkelyezéséről * 

1. § Az ipari tulajdon védelmére 1883. évi március hó 20-án alakult párizsi Unióra vonatkozó egyezménynek Brüsszelben 1900. évi december hó 14-én, Washingtonban 1911. évi június hó 2-án és Hágában 1925. évi november hó 6-án átvizsgált szövege, továbbá a gyári vagy kereskedelmi védjegyek nemzetközi lajstromozása tárgyában 1891. évi április hó 14-én kelt madridi megállapodásnak Brüsszelben 1900. évi december hó 14-én, Washingtonban 1911. évi június hó 2-án és Hágában 1925. évi november hó 6-án átvizsgált szövege az ország törvényei közé iktattatik.

2. § Az 1. §-ban említett nemzetközi megegyezések szövege a következő:

I. Az ipari tulajdon védelmére 1883. évi március hó 20-án alakult Párizsi Unióra vonatkozó egyezménynek Brüsszelben 1900. évi december hó 14-én, Washingtonban 1911. évi június hó 2-án és Hágában 1925. évi november hó 6-án átvizsgált szövege:

A Német Birodalom Elnöke; az Osztrák Köztársaság Elnöke; Ő Felsége a Belgák Királya; a Braziliai Egyesült-Államok Elnöke; Kuba Köztársaság Elnöke; Ő Felsége Dánország Királya; Domingo Köztársaság Elnöke; Ő Felsége Spanyolország Királya; az Eszt Köztársaság Elnöke; az Amerikai Egyesült-Államok Elnöke; a Finn Köztársaság Elnöke; a Francia Köztársaság Elnöke; Ő Felsége Nagybritannia és Irország Egyesült Királyság és a Tengerentúli brit területek Királya, India Császárja; Ő Főméltósága Magyarország Kormányzója; Ő Felsége Olaszország Királya; Ő Felsége Japán Császárja; Ő Felsége Marokkó Szultánja; a Mexikói Egyesült-Államok Elnöke; Ő Felsége Norvégország Királya; Ő Felsége Németalföld Királynője; a Lengyel Köztársaság Elnöke, Lengyelország és Danzig Szabad Város nevében; a Portugál Köztársaság Elnöke; Ő Felsége a Szerbek, Horvátok és Szlovének Királya; Ő Felsége Svédország Királya; a Svájci Szövetségtanács; Sziria és Nagy Libanon Államai; a Csehszlovák Köztársaság Elnöke; Ő Fensége a Tuniszi Bey; a Török Köztársaság Elnöke

az ipari tulajdon védelmére szolgáló nemzetközi Unio alkotása tárgyában 1883. évi március hó 20-án kelt s Brüsszelben 1900. évi december hó 14-én, valamint Washingtonban 1911. évi június hó 2-án átvizsgált nemzetközi egyezményen bizonyos módosításokat és kiegészítéseket tartván célszerűeknek, meghatalmazottaikká kinevezték és pedig:

(következik a meghatalmazottak megnevezése)

Akik kölcsönösen közölvén egymással meghatalmazásaikat, amelyeket jó és kellő alakban találtak, a következő cikkekben állapodtak meg:

1. Cikk. A szerződő országok az ipari tulajdon védelme végett Unióban állanak.

Az ipari tulajdon védelmének tárgyai a találmányi szabadalmak, a használati minták, az ipari mustrák és minták, gyári vagy kereskedelmi védjegyek, a kereskedelmi név és származási jelzés vagy eredet megjelölés, végül a védekezés a tisztességtelen verseny ellen.

Az ipari tulajdon kitétel a szó legtágabb értelmében veendő és pedig olyképpen, hogy nem csupán a tulajdonképpeni iparra és kereskedelemre, hanem egyúttal a mezőgazdasági üzemek termékeire (bor, szemestermények, dohánylevelek, gyümölcs, állatok stb.) és a föld belsejéből eredő minden anyagra (ásványok, ásványvizek stb.) is vonatkoztatik.

A találmányi szabadalom kifejezés alatt a szabadalmaknak mindazok a válfajai is értendők, amelyek a szerződő országok saját törvényei értelmében meg vannak engedve, úgymint behozatali szabadalmak, javítási szabadalmak, pótszabadalmak és pótbizonylatok stb.

2. Cikk. A szerződő országok mindegyikének polgárai az Unió bármely másik országában, az ipari tulajdon oltalma tekintetében ugyanazokat az előnyöket fogják élvezni, amelyeket a vonatkozó törvények a belföldiek részére jelenleg biztosítanak vagy a jövőben biztosítani fognak, föltéve, hogy ezek az előnyök a jelen Egyezményben biztosított különös jogokba nem ütköznek. Ennélfogva a belföldiekkel egyenlő védelemben részesülnek és a jogaik ellen irányuló minden támadás miatt ugyanazokkal a jogorvoslatokkal élhetnek, mint azok, ha teljesítik azokat a föltételeket és alakiságokat, amelyek a belföldiekre kötelezők.

Mindazonáltal, az Unióhoz tartozó országok polgáraival szemben a lakóhelyre vagy a telepre vonatkozó semminemű feltételt megszabni nem lehet abban az országban, amelyben az oltalmat bármely ipari jog tekintetében igénybe veszik.

Mindegyik szerződő ország törvényhozásának kifejezetten fenntartatnak azok a rendelkezések, amelyek a bírósági perrendtartásra és a nem peres eljárásra, valamint az illetékességre vonatkoznak, úgyszintén a lakóhely megválasztása és a meghatalmazott megbízása tekintetében az ipari tulajdon védelméről szóló törvényekben foglalt rendelkezések is.

3. Cikk. A szerződő országok polgáraival egyenlő elbánásban részesülnek az Unióhoz nem tartozó országoknak azok a polgárai, akiknek az Unióhoz tartozó valamelyik ország területén lakóhelyük vagy pedig tényleges és komolyan számbavehető ipari vagy kereskedelmi telepük van.

4. Cikk. a) Az, aki a szerződő országok egyikében találmányi szabadalmat, használati mintát, ipari mustrát vagy mintát, gyári vagy kereskedelmi védjegyet szabályszerűen bejelent, vagy az ily bejelentő jogutódja, a bejelentésnek a többi országokban való megtételére, harmadik személyek jogainak fenntartása mellett, az alább megjelölt határidőkön belül elsőbbségi jogot élvez.

b) Ennélfogva bejelentése, amelyet később, de e határidők letelte előtt az Unió többi országainak valamelyikében tesz, nem érvényteleníthető időközben bekövetkezett tények miatt, aminők nevezetesen mástól származó bejelentés, a szabadalomnak közzététele vagy gyakorlatbavétele, a mustra vagy minta példányainak árusítása, a védjegy használása.

c) A fentemlített elsőbbségi határidők a találmányi szabadalmaknál és a használati mintáknál tizenkét hónap, az ipari mustráknál és mintáknál, valamint a gyári és kereskedelmi védjegyeknél hat hónap.

Az Unióhoz tartozó országok egyikében tett első bejelentésnek iktatási napja a fentemlített határidő kezdete; a bejelentés napja a határidőbe nincs beszámítva.

Ha a határidő utolsó napja olyan napra esik, amely abban az országban, amelyben az oltalmat igénylik, törvényes ünnepnap, akkor a határidő a legközelebbi hétköznapon jár le.

d) Aki valamely megelőző bejelentés elsőbbségét érvényesíteni kívánja, nyilatkozatot köteles kiállítani, amely a bejelentés idejét és országát megjelöli. Mindegyik ország maga fogja meghatározni, hogy legkésőbb mely időpontig kell ezt a nyilatkozatot megtenni.

Ezek az adatok az illetékes hatóságtól származó közlésekben, nevezetesen a szabadalmi okiratokban és a hozzájuk tartozó leírásokban megemlítendők.

A szerződő országok attól, aki elsőbbségi nyilatkozatot tesz, a korábban benyujtott bejelentés (leírás, rajz stb.) másolatát követelhetik. Ez a másolat, amelyet ama hatóság, amelynél az eredeti kérvény benyujtatott, azonossága tekintetében igazolási záradékkal lát el, minden további hitelesítés alól mentes és annak benyujtási határideje ez utóbbi bejelentéstől számítandó három hónap. Követelhető, hogy a másolathoz a hatóságnak a bejelentés napját igazoló bizonyítványa és ennek fordítása mellékelve legyen.

Az elsőbbségi nyilatkozatra vonatkozólag a bejelentés benyujtásának időpontjában egyéb alakiságok nem kívánhatók. Mindegyik szerződő ország maga fogja a jelen cikkben megszabott alakiságok be nem tartásának következményeit megállapítani a nélkül, hogy ezek a következmények az elsőbbségi jog elvesztésén túl terjedhetnének.

Később más igazolások is követelhetők.

e) Ha valamely országban ipari mustra vagy minta benyujtása esetében az elsőbbség egy előzőleg benyujtott használati mintára van alapítva, az elsőbbségi határidő tartama azonos lesz az ipari mustrák és minták számára megállapított határidővel.

Ezenfelül valamely országban használati minta bejelentésénél a korábbi szabadalmi bejelentésre vonatkozó elsőbbség igénybevehető és viszont.

f) Abban az esetben, ha egy szabadalmi bejelentésben többféle elsőbbség igényeltetik, avagy ha a bejelentés az elővizsgálat megállapítása szerint több össze nem foglalható találmányt tartalmaz, a hatóság legalább is arra adjon módot a bejelentőnek, hogy a hazai szabályok figyelembevétele mellett bejelentését szétválaszthassa, amikor is az ekkép előállott külön bejelentések megtartják az eredeti bejelentésnek iktatási napját és - ha lehetséges - az elsőbbségi jog kedvezményét.

4/b) Cikk. A különböző szerződő országokban az Unióhoz tartozó országok polgárai részéről kért szabadalmak függetlenek azoktól a szabadalmaktól, amelyek ugyanarra a találmányra az Unióhoz tartozó vagy nem tartozó egyéb országokban szereztettek.

Ezt a rendelkezést minden korlátozás nélkül, nevezetesen úgy kell érteni, hogy az elsőbbségi határidőn belül bejelentett szabadalmak mind a semmiség, és megvonási okok szempontjából, mind a rendes oltalmi idő szempontjából függetlenek.

Ez a rendelkezés alkalmazást nyer az életbelépésének időpontjában fennálló összes szabadalmakra.

Ugyanez áll újabb országok belépésének esetében a belépés időpontjában egyik és másik részen fennálló szabadalmakra nézve is.

5. Cikk. Ha az Unióhoz tartozó országok egyikében vagy másikában előállított tárgyakat a szabadalomtulajdonos bevisz abba az országba, ahol a szabadalmat engedélyezték, ez nem vonja maga után a szabadalom elvesztését.

Mindazonáltal a szerződő országok mindegyikének jogában áll a szükségeseknek mutatkozó törvényes rendszabályokat meghozni a végből, hogy elejét vegye oly esetleges visszaéléseknek, amelyek a szabadalom adta kizárólagossági jogból - például a gyakorlatba vételnek az elmulasztása következtében - folyhatnának.

Ezek a rendszabályok azonban csak abban az esetben irányulhatnak a szabadalom megvonására, ha kényszerengedélyekkel nem sikerülne az említett visszaéléseket megelőzni.

Ily természetű rendszabályok semmi esetre sem sujthatják a szabadalmat engedélyezési napjától számítandó három éven belül, sem pedig ha a szabadalomtulajdonos mulasztását jogos mentséggel igazolta.

Az ipari mustrák és minták oltalma semmi néven nevezendő megvonással nem sujtható azon a címen, hogy az oltalom tárgyával azonos árucikkek az ország területére behozattak.

A jog elismerése céljából nem kívántatik meg, hogy az oltalmazandó árun bárminemű jelzés vagy iktatószámra való utalás fel legyen tüntetve.

Abban az esetben, ha valamely országban a bejegyzett védjegy használata kötelező, a védjegy nem törölhető, csak ha méltányos határidő eltelt és az érdekelt fél mulasztásának okait nem igazolta.

5/b) Cikk. Az ipari tulajdonjogok fenntartására vonatkozó díjak fizetésére legalább további három hónapi határidőt kell engedélyezni, mégpedig pótdíj kivetése mellett, ha a hazai törvényhozás ilyent előír.

A találmányi szabadalmakra vonatkozólag a szerződő országok ezenfelül kötelezik magukat, hogy vagy kitolják a díjfizetési határidőt legalább hat hónapra, vagy pedig gondoskodnak arról, hogy a díjfizetés elmulasztása miatt érvényét vesztett szabadalmak újból föléledhessenek, amely rendelkezések feltételeinek megállapítása a belső törvényhozás hatáskörébe tartozik.

5/c) Cikk. A szerződő országok egyikében sem tekintendő szabadalomsértésnek:

1. Az Unió többi országainak hajóin az illető szabadalom tárgyával azonos oly eszközöknek alkalmazása, amelyek magára a hajótestre, a gépekre, kötélzetre, hajófelszerelésre és más járulékos alkatrészekre vonatkoznak, ha ezek a hajók csak időlegesen vagy esetlegesen hatolnak be az illető ország vizeire, föltéve mindazonáltal, hogy fenti eszközök kizárólag az illető hajó céljait szolgálják.

2. A szabadalom tárgyául szolgáló oly eszközök alkalmazása az Unió többi országaiban, amelyek légi vagy szárazföldi járművek gépalkatrészeire vagy működtetési módjára vonatkoznak vagy ezen gépek járulékos alkatrészét képezik, föltéve, hogy ezen járművek csak időlegesen vagy esetlegesen hatolnak be ezen ország területére.

6. Cikk. A származási országban szabályszerűen bejegyzett gyári vagy kereskedelmi védjegy az Unió többi országaiban úgy, amint van, bejegyzendő és oltalmazandó.

Mindazonáltal visszautasíthatók vagy érvényteleníthetők:

1. Azok a védjegyek, amelyek harmadik személyek szerzett jogait sérthetik abban az országban, ahol az oltalmat igénylik.

2. Azok a védjegyek, amelyeknek nincsen semmi megkülönböztető jellegük, avagy kizárólag olyan jelekből vagy megjelölésekből állanak, amelyek a kereskedelemben az áru fajának, minőségének, mennyiségének, rendeltetésének, értékének, származási helyének vagy az előállítás idejének megjelölésére szolgálhatnak, vagy amelyek köznyelven vagy azon ország kereskedelmének tisztességes és állandó szokásai szerint, ahol az oltalmat igénylik, használatossá váltak.

Valamely védjegy megkülönböztető jellegének megítélésénél figyelembe kell venni az összes ténykörülményeket, különösen a védjegy használatának időtartamát.

3. Azok a védjegyek, amelyek a közerkölcsöt vagy közrendet sértik.

Magától értetődik, hogy a védjegy nem tekinthető a közrendet sértőnek abból az egyedüli okból, hogy az illető védjegy nem felel meg a védjegytörvény valamely rendelkezésének, kivéve természetesen azt az esetet, ha az említett rendelkezés maga is a közrendre vonatkozik.

Származási országnak kell tekinteni:

Az Unióhoz tartozó azt az országot, amelyben a bejelentőnek tényleges és komolyan számbavehető ipari vagy kereskedelmi telepe van és ilyennek nemlétében az Unióhoz tartozó azt az országot, amelyben a lakóhelye van, és ha nincs lakóhelye az Unióhoz tartozó országok egyikében sem, akkor azt az országot, amelynek állampolgára, föltéve, hogy az Unióhoz tartozó országok egyikének állampolgára.

A védjegy lajstromozásának a származási országban való megújítása semmi esetre sem jár azzal a kötelezettséggel, hogy az illető védjegy lajstromozása az Uniónak azokban az országaiban is megújíttassék, amelyekben a védjegy belajstromoztatott.

A 4. Cikkben említett határidőben letett védjegy az elsőbbség kedvezményét még abban az esetben is megtartja, ha a származási országban a lajstromozás az említett határidő eltelte után foganatosíttatott.

Az 1. bekezdésben foglalt rendelkezés nem zárja ki azt a jogot, hogy a bejelentőtől a származási ország illetékes hatósága által kiállított szabályszerű lajstromozási bizonyítványt lehessen követelni, amely bizonyítvány azonban minden hitelesítés alól mentes.

6/b) Cikk. A szerződő országok kötelezik magukat, hogy amennyiben jogszabályaik megengedik, hivatalból vagy pedig az érdekelt kérelmére megtagadják vagy hatálytalanítják az olyan gyári vagy kereskedelmi védjegy lajstromozását, amely összetévesztésre alkalmas lemásolása vagy utánzása oly védjegynek, amelyről a belajstromozó ország illetékes hatóságának véleménye szerint ebben az országban köztudomású, hogy ez a védjegy már egy másik szerződő ország polgárának a tulajdona és azonos vagy hasonló áruk megjelölésére szolgál.

Az ilyen védjegy törlésének kérelmezésére legalább három évi határidőt kell engedélyezni. A lajstromozás időpontja egyúttal kezdőpontja az említett határidőnek.

Rosszhiszemű kérelemre belajstromozott védjegyek törlésének kérelmezése azonban nincs határidőhöz kötve.

6/c) Cikk. A szerződő országok megállapodnak abban, hogy bármely szerződő ország címereinek, zászlóinak és egyéb állami jelvényeinek, az általuk elfogadott hivatalos ellenőrzési és hitelesítési jegyeknek és bélyegeknek, valamint ezek mindennemű heraldikai utánzatainak az illetékes hatóságok engedélye nélkül, akár gyári vagy kereskedelmi védjegyként, akár ezek alkotó elemeiként való lajstromozását megtagadni vagy hatálytalanítani, azok használatát pedig megfelelő rendszabályokkal megtiltani fogják.

A hivatalos ellenőrzési és hitelesítési jegyek és bélyegek használatának tilalma csak abban az esetben fog fennállani, ha az azokat tartalmazó védjegyeket azonos vagy hasonló áruk megjelölésére kívánják használni.

A szerződő országok ezeknek a rendelkezéseknek alkalmazhatása céljából megállapodnak abban, hogy a berni nemzetközi iroda útján egymással kölcsönösen közölni fogják a jegyzékét azoknak az állami jelvényeknek, hivatalos ellenőrzési és hitelesítési jegyeknek és bélyegeknek, amelyeket feltétlenül vagy bizonyos korlátok között ennek a cikknek a védelme alá helyezni óhajtanak. Az ezen a jegyzéken tett utólagos változtatásokról a szerződő országok egymást ugyanilyen módon értesítik. Mindegyik szerződő ország a közölt jegyzékeket kellő időben a nyilvánosság rendelkezésére fogja bocsátani.

Mindegyik szerződő országnak jogában van esetleges észrevételeit a közlés vételétől számított 12 hónapon belül a berni nemzetközi iroda útján az érdekelt országhoz juttatni.

A közismert állami jelvények tekintetében az első bekezdésben megállapított szabályok csakis azokra a védjegyekre nyernek alkalmazást, amelyeket a jelen egyezmény aláírása után lajstromoztak.

A nem közismert állami jelvények, valamint a hivatalos jegyek és bélyegek tekintetében fenti rendelkezések csakis azokra a védjegyekre nyernek alkalmazást, amelyeket a 3. bekezdésben szabályozott közlés kézhezvételét követő két hónap eltelte után lajstromoztak.

Rosszhiszeműség esetében a szerződő országok még a jelen egyezmény aláírása előtt lajstromozott azokat a védjegyeket is törölhetik, amelyek állami jelvényeket, jegyeket és bélyegeket tartalmaznak.

Bármelyik szerződő ország állampolgárai, akik saját országuk állami jelvényeinek, jegyeinek és bélyegeinek használatára jogosultak, ezeket még abban az esetben is használhatják, ha azok egy másik országnak állami jelvényeihez, jegyeihez és bélyegeihez hasonlók.

A szerződő országok kötelezik magukat, hogy meg fogják tiltani a kereskedelmi forgalomban nem engedélyezett más országbeli címereknek a használatát, ha ez a használat az illető árucikk származása tekintetében megtévesztésre adhatna alkalmat.

Az előző rendelkezések nem szolgálhatnak akadályául annak, hogy az egyes országok a 6. Cikk 2. bekezdésének 3. pontja alkalmazásával visszautasíthassák vagy megsemmisíthessék az olyan védjegyeket, amelyek jogosulatlanul állami címereket, zászlókat, rendjeleket és más állami jelvényeket, vagy az Unió egyik országa által elfogadott hivatalos jegyeket és bélyegeket tartalmaznak.

7. Cikk. Annak az árunak természete, amelyre a gyári vagy kereskedelmi védjegyet alkalmazni kell, semmi esetben sem szolgálhat akadályul a védjegy belajstromozására.

7/b) Cikk. A szerződő országok kötelezik magukat, hogy olyan egyesülések védjegyeit, amelyeknek fennállása a származási ország törvényével nem ellenkezik, belajstromozásra elfogadják és oltalmazni fogják akkor is, ha ezeknek az egyesüléseknek ipari vagy kereskedelmi telepük nincs.

Mindazonáltal mindegyik ország maga állapítja meg azokat a különleges feltételeket, amelyek alatt valamely egyesülésnek megengedi, hogy védjegyeit oltalom alá helyezhesse.

8. Cikk. A kereskedelmi név, a bejelentés vagy belajstromozás kötelezettsége nélkül, az Unióhoz tartozó minden országban oltalomban részesül, tekintet nélkül arra, hogy alkotó eleme-e valamely gyári vagy kereskedelmi védjegynek vagy sem.

9. Cikk. Minden áru, amely valamely gyári vagy kereskedelmi védjeggyel avagy kereskedelmi névvel jogosulatlanul van ellátva, a bevitelkor lefoglalás alá esik az Unióhoz tartozó mindazokban az országokban, ahol e védjegynek vagy kereskedelmi névnek törvényes oltalomra igénye van.

A lefoglalást foganatosítani fogják abban az országban is, ahol az árut a megjelöléssel jogosulatlanul ellátták, vagy abban az országban, ahová az árut bevitték.

Lefoglalásának mindegyik ország belső törvényhozásának megfelelően akár az ügyészségnek, akár bármely más illetékes hatóságnak, akár valamely érdekelt félnek, természetes vagy jogi személynek kérelmére lesz helye.

A hatóságok nem kötelesek a lefoglalást teljesíteni abban az esetben, ha az árut az országon átviszik.

Ha valamelyik ország törvényhozása a bevitelkor való lefoglalást nem engedi meg, a lefoglalást a beviteli tilalom vagy a belföldön foganatosítandó lefoglalás helyettesíti.

Ha valamelyik ország törvényhozása sem a bevitelkor való lefoglalást, sem a beviteli tilalmat, sem a belföldön való lefoglalást nem engedi meg és addig is, míg az erre vonatkozó törvényes rendelkezéseket megfelelően nem módosítják, e rendszabályok helyébe azok a jogcselekmények és eszközök lépnek, amelyeket ily ország törvénye hasonló esetben a belföldieknek biztosít.

10. Cikk. Az előbbi cikk rendelkezései alkalmazást nyernek mindazokra az árukra, amelyek a származás megjelöléseként valamely meghatározott hely vagy ország nevével hamisan vannak ellátva, ha az illető megjelölés valamely költött vagy csalárd szándékkal bitorolt kereskedelmi névvel kapcsolatban fordul elő.

Minden esetben érdekelt félnek kell elismerni minden termelőt, gyárost vagy kereskedőt, legyen az akár természetes, akár jogi személy, aki ily áru termelésével, gyártásával vagy forgalombahozatalával foglalkozik és akinek akár magán a származás helyéül hamisan megjelölt helyen, akár azon a vidéken, ahol ez a hely fekszik, akár abban a hamisan megjelölt országban telepe van.

10/b) Cikk. A szerződő országok kötelezik magukat, hogy az Unióhoz tartozó országok polgárainak a tisztességtelen verseny ellen hathatós oltalmat biztosítanak.

A tisztességtelen verseny tényálladékát megállapítja minden a verseny terén elkövetett cselekedet, mely az iparban és kereskedelemben becsületesnek elismert szokásokkal ellenkezik.

Megtiltandók nevezetesen:

1. Mindenféle olyan természetű cselekedetek, amelyek alkalmasak arra, hogy általuk az áru a versenytárs árujával valamilyen módon összetévesztessék.

2. Valótlan hivatkozások a kereskedői tevékenység terén, amelyek a versenytárs árujának jó hírnevét csorbíthatják.

10/c) Cikk. A szerződő országok kötelezik magukat, hogy az Unió többi országainak polgárai részére biztosítják mindazokat a törvényes jogsegélyeket, amelyek alkalmasak arra, hogy a 9., 10. és 10/b) Cikkekben említett cselekmények eredményesen megtoroltassanak.

Ezenfelül kötelezik magukat oly rendszabályok hozatalára, amelyek az érdekelt ipart és kereskedelmet képviselő, a hazai törvények által egyébként megengedett testületeknek és egyesüléseknek módot nyujtanak arra, hogy a bíróságokat és a közigazgatási hatóságokat igénybe vehessék mindama cselekedetek megtorlása végett, amely cselekedetek a 9., 10. és 10./b) cikkekben fel vannak említve, és pedig oly mértékben, amint azt annak az országnak a törvénye, amely országban a jogsegély igénybe vétetik, ezen ország testületeinek és egyesüléseinek megengedi.

11. Cikk. A szerződő országok belföldi törvényeiknek megfelelő időleges oltalmat nyujtanak a szabadalmazható találmányoknak, a használati mintáknak, valamint a kereskedelmi és gyári védjegyeknek azokon az árukon, amelyek bármelyikük területén rendezett hivatalos vagy hivatalosan elismert nemzetközi kiállításokon közszemlére kitétetnek.

Ez az időleges oltalom nem hosszabbítja meg a 4. Cikkben említett határidőket. Ha utóbb az elsőbbségi jog igényeltetnék, minden ország hatóságának módjában lesz a határidő kezdetéül az árucikknek a kiállítás területére való behozatalának időpontját megállapítani.

Minden országnak joga lesz a kiállított árucikk azonosságának és a kiállításra való behozatal időpontjának igazolására az általa szükségesnek talált bizonyítékokat követelni.

12. Cikk. A szerződő országok mindegyike kötelezi magát, hogy az ipari tulajdon védelmére külön hivatalt és a találmányi szabadalmak, a használati minták, az ipari mustrák és minták, valamint a gyári és kereskedelmi védjegyek nyilvánosságra juttatása végett központi bejelentési hivatalt rendez be.

Ez a hivatal időszaki hivatalos lapot fog kiadni:

13. Cikk. A Bernben „Nemzetközi iroda az ipari tulajdon védelmére” elnevezéssel felállított nemzetközi hivatal a svájci szövetség kormányának magas fönnhatósága alá helyeztetik, amely kormány ennek az irodának szervezetét szabályozza és működésére felügyel.

A nemzetközi irodának hivatalos nyelve a francia.

A nemzetközi iroda egybegyüjt mindennemű az ipari tulajdon védelmére vonatkozó közleményt, azokat összesíti és kiadja. Foglalkozik továbbá az Uniót érdeklő közhasznú tanulmányokkal, és az egyes hatóságok által rendelkezésre bocsátott adatok felhasználásával az Uniót illető kérdésekről francianyelvű időszaki lapot ad ki.

Mind ennek a lapnak számai, mind pedig a nemzetközi iroda által kiadott egyéb iratok az Unióhoz tartozó országok hatóságai közt az alább megjelölt hozzájárulási egységek számának arányában szétosztandók. Azokért a példányokért vagy iratokért, amelyeket ezenfelül akár az említett hatóságok, akár egyesületek vagy magánszemélyek kívánnak, külön kell fizetni.

A nemzetközi irodának mindenkor rendelkezésére kell állnia az Unió országainak a végből, hogy az ipari tulajdon ügyeinek nemzetközi intézésére vonatkozó kérdésekben megadja nekik mindazokat a különleges felvilágosításokat, amelyekre netán szükségük lehetne. A nemzetközi iroda igazgatója működéséről évi jelentést szerkeszt, amelyet az Unió összes országainak megküld.

A nemzetközi iroda költségeit a szerződő országok közösen viselik. Újabb intézkedésig ezek a költségek semmiesetre sem haladhatják meg az évi százhúszezer svájci frankot. Ez az összeg szükség esetén a 14. Cikkben említett értekezletek valamelyikének egyhangú határozatával felemelhető.

Annak meghatározása végett, hogy e költségek teljes összegéhez az egyes országok minő résszel tartoznak hozzájárulni, úgy a szerződő országok, valamint azok, amelyek az Unióhoz utólagosan csatlakoznak, hat osztályba soroztatnak, amelyek mindegyike az egységek bizonyos számának arányában járul a költségekhez, és pedig:

az 1. osztály 25 egységgel
a 2. osztály 20 egységgel
a 3. osztály 15 egységgel
a 4. osztály 10 egységgel
az 5. osztály 5 egységgel
a 6. osztály 3 egységgel

Ezeket a tényező számokat szorozni kell az egyes osztályokba tartozó országok számával és az így nyert szorzatok összege adja meg az egységeknek azt a számát, amellyel az összes kiadás elosztandó. A hányados lesz azután a kiadási egységre eső számszerű összeg.

A szerződő országok mindegyike megjelöli belépésekor azt az osztályt, amelybe sorozását kívánja.

A svájci szövetség kormánya a nemzetközi iroda kiadásait ellenőrzi, a szükséges előleget utalványozza és összeállítja az évi számadást, amelyet valamennyi többi hatósággal közölni kell.

14. Cikk. A jelen egyezményt időszakonként át kell vizsgálni abból a célból, hogy rajta oly javítások történjenek, amelyek az Unió rendszerének tökéletesebbé tételére alkalmasak.

E végből időről-időre a szerződő országok valamelyikében ezeknek az országoknak kiküldöttei értekezletekre gyűlnek össze.

Annak az országnak hatósága, ahol az értekezletet tartani fogják, előkészíti a nemzetközi iroda közreműködésével ennek az értekezletnek munkálatait.

A nemzetközi iroda igazgatója az értekezletek ülésein jelen van és tanácskozásaikban szavazati jog nélkül résztvesz.

15. Cikk. Megegyezés áll fenn arranézve, hogy a szerződő országok kölcsönösen fenntartják maguknak azt a jogot, hogy egymás között az ipari tulajdon védelmére külön megállapodásokat létesíthessenek, feltéve, hogy ezek a jelen egyezmény rendelkezéseivel nem ellenkeznek.

16. Cikk. Azok az országok, amelyek a jelen egyezményben részt nem vettek, kívánságukra ahhoz utólag csatlakozhatnak.

Ez a csatlakozás diplomáciai úton a svájci szövetség kormányával és e kormány által az összes többi kormányokkal közlendő.

A csatlakozás teljes joghatállyal hozzájárulást jelent az egyezményben foglalt valamennyi rendelkezéshez és az egyezményben kikötött összes előnyök megszerzését eredményezi; a csatlakozás a svájci kormány által az Unióhoz tartozó többi országnak adott értesítés elküldésétől számított egy hónap mulva válik joghatályossá, kivéve, ha a csatlakozó ország valamely későbbi határidőt jelölne meg.

16/b) Cikk. A szerződő országok a jelen egyezményhez gyarmataik, birtokaik és a fennhatóságuk vagy védnökségük alatt álló országok, vagy a nemzetek szövetségének megbízása alapján általuk igazgatott területek vagy ezeknek egynémelyike tekintetében a jelen egyezményhez bármikor csatlakozhatnak.

E végből vagy általános nyilatkozatot tehetnek, amely összes gyarmataiknak, birtokaiknak és a fennhatóságuk vagy védnökségük alatt álló országoknak és az 1. bekezdésben említett területeknek csatlakozását magában foglalja, akár külön megnevezhetik azokat, amelyekre a csatlakozás kiterjed, akár pedig azoknak a megjelölésére szorítkozhatnak, amelyeket a csatlakozásból kizárnak.

Ez a csatlakozás írásban közöltetni fog a svájci szövetség kormányával és e kormány által az összes többi kormányokkal.

A szerződő országok ugyanilyen feltételek mellett fel is mondhatják az egyezményt gyarmataik, birtokaik, a fennhatóságuk vagy védnökségük alatt álló országok, vagy az 1. bekezdésben említett területek vagy ezek egynémelyike tekintetében.

17. Cikk. A jelen egyezményben foglalt kölcsönös kötelezettségek hatályossága azoknak az alakiságoknak és szabályoknak betartásától függ, amelyeket az illető szerződő országok alkotmányát szabályozó törvények netalán megszabnak; a szerződő országok kötelezik is magukat, hogy az e végből szükséges lépéseket a lehető legrövidebb idő alatt megteszik.

17/b) Cikk. Az egyezmény határozatlan időn át, a felmondás napjától számítandó egy év lejártáig marad érvényben.

A felmondást a svájci szövetség kormányához kell intézni. Hatálya csakis arra az országra terjed ki, amelytől származik; a többi szerződő országra nézve az egyezmény továbbra is érvényben marad.

18. Cikk. A jelen egyezmény megerősítendő és a megerősítő okiratokat Hágában legkésőbb 1928. évi május hó 1-én kell letenni. Az egyezmény azon országok között, amelyek megerősítették, e határidő leteltét követő egy hónap mulva lép életbe. Mindazonáltal abban az esetben, ha legalább hat ország már korábban megerősíti azt, úgy a jelen egyezmény, ezek között az országok között attól az időponttól számítandó egy hónap mulva lép életbe, amikor a svájci szövetségi kormány a hatodik megerősítési okmány letételét velük közli, azokra az országokra nézve pedig, amelyek csak ezután erősítik meg az egyezményt, minden egyes megerősítés megtörténtéről szóló értesítéstől számítandó egy hónap mulva lép életbe.

Jelen egyezmény azon országok közötti viszonylatokban, amelyek megerősítették, helyettesíti az 1883. évi Párizsban kelt és 1911. június hó 2-án Washingtonban átvizsgált egyezményt és a zárójegyzőkönyvet, amelyek hatályban maradnak az azon országok közötti viszonylatokban, amelyek a jelen egyezményt nem erősítették meg.

19. Cikk. Jelen egyezmény egyetlenegy példányban íratik alá, amely Németalföld kormányának irattárában helyeztetik el. Ez a kormány egy-egy hiteles másolatot fog küldeni a szerződő országok kormányainak.

Minek hiteléül a meghatalmazottak a jelen egyezményt aláírták.

Kelt Hágában egyetlenegy példányban 1925. évi november hó hatodikán.

(Következnek az aláírások.)

II. A gyári vagy kereskedelmi védjegyek nemzetközi belajstromozása tárgyában 1891. évi április hó 14-én kelt madridi megállapodásnak Brüsszelben 1900. évi december hó 14-én, Washingtonban 1911. évi június hó 2-án és Hágában 1925. évi november hó 6-án átvizsgált szövege

Az alulírottak, akiket kormányaik kellően meghatalmaztak, közös egyetértéssel a következő szövegben állapodtak meg, amely a Madridban 1891. évi április hó 14-én aláírt és Washingtonban 1911. évi június hó 2-án átvizsgált egyezménynek helyébe fog lépni, úgymint:

1. Cikk. A szerződő országok mindegyikének polgárai a származási országban lajstromozott gyári vagy kereskedelmi védjegyeik oltalmát biztosíthatják maguknak valamennyi többi országban, ha azokat a származási ország hatóságának közvetítésével a berni nemzetközi irodánál bejelentik.

A származási ország fogalmának meghatározása szempontjából az ipari tulajdon védelmére alakult Unió főegyezmény 6. Cikkében foglalt erre vonatkozó határozmányok irányadók.

2. Cikk. A szerződő országok polgáraival azonos elbánásban részesülnek a jelen megállapodáshoz nem csatlakozott országok azon alattvalói vagy állampolgárai, akik a jelen megállapodással létesített szűkebb Unió területén a főegyezmény 3. Cikkében foglalt feltételeknek eleget tesznek.

3. Cikk. Minden nemzetközi lajstromozási kérvényt a végrehajtási szabályzatban előírt ürlapon kell benyujtani, és az illető védjegy származási országának hatósága igazolni fogja, vajjon az adatok, amelyek a kérvényben szerepelnek, megfelelnek-e a hazai lajstromban foglaltaknak.

A bejelentő, ha a védjegy színére, mint megkülönböztető jelre igényt tart, köteles:

1. ezt kifejezetten kijelenteni és bejelentéséhez az igényelt szín vagy színösszetétel megjelölését csatolni;

2. a belajstromozási kérvényéhez az illető védjegyből színes kivitelű példányokat csatolni, amelyeket a nemzetközi iroda a kiadandó értesítésekhez mellékeltet. E példányok számát a végrehajtási szabályzat fogja megállapítani.

A nemzetközi iroda az 1. Cikk értelmében bejelentett védjegyet azonnal belajstromozza. Az egyes hatóságokat e lajstromozásról haladéktalanul értesíti. A belajstromozott védjegyeket a nemzetközi iroda a lajstromozási kérvényben foglalt adatoknak és a bejelentő által benyujtott klissének felhasználásával időszaki lapjában közzététeti.

A belajstromozott védjegyeknek a szerződő országokban való nyilvánosságra hozatala végett a nemzetközi iroda az egyes hatóságoknak az említett közleményekből annyi példányt bocsát díjtalanul rendelkezésükre, amennyit kívánnak. Ezt a közzétételt az összes szerződő országokban teljesen elegendőnek kell tekinteni és más közzététel a bejelentőtől nem követelhető.

4. Cikk. A nemzetközi irodánál ilykép foganatosított belajstromozás időpontjától kezdve a védjegyet a szerződő országok mindegyikében úgy kell oltalmazni, mintha ott a védjegyet közvetlenül jelentették volna be.

Minden védjegy, amely nemzetközi lajstromozásnak tárgya volt, a főegyezmény 4. Cikkében megállapított elsőbbségi jogot az ezen cikk d) pontjában említett alakszerűségek betartásának kötelezettsége nélkül is élvezni fogja.

4/b) Cikk. Ha a nemzetközi iroda oly védjegyet, amely egy vagy több szerződő országban már be van lajstromozva, utóbb ugyanazon tulajdonos vagy jogutóda javára belajstromoz, a nemzetközi belajstromozást a megelőző hazai belajstromozások helyébe lépőnek kell tekinteni, a nélkül, hogy az ez utóbbi belajstromozásokkal szerzett jogok csorbulnának.

5. Cikk. Azokban az országokban, ahol a belföldi törvényhozás megengedi, azok a hatóságok, amelyekkel a nemzetközi iroda a védjegy belajstromozását közli, kinyilatkoztathatják, hogy a védjegy területükön oltalomban nem részesíthető. Az oltalom ily megtagadásának azonban csakis olyan okokból lehet helye, amelyek a főegyezmény szerint valamely védjegy hazai lajstromozását is megakadályoznák.

Azok a hatóságok, amelyek ezzel a joggal élni óhajtanak, kötelesek az indokolással ellátott visszautasító határozatukat a nemzetközi irodával a hazai törvényükben előírt határidőn belül, de legkésőbb a védjegynek nemzetközi lajstromozása időpontjától számított egy év letelte előtt közölni.

A nemzetközi iroda a származási ország hatóságának, valamint a védjegy tulajdonosának vagy meghatalmazottjának, feltéve, hogy utóbbit az említett hatóság az iroda tudomására hozta, haladéktalanul megküldi a fentiek értelmében vele közölt visszautasító határozatnak egyik példányát. Az érdekelt ugyanazokkal a jogorvoslatokkal élhet, mintha közvetlenül abban az országban jelentette volna be a védjegyet, amely az oltalmat megtagadta.

Ha a hatóságok a föntemlített egyévi végső határidőben a nemzetközi irodának semminemű értesítést sem küldtek, ezt olybá kell venni, hogy az illető védjegyet elfogadták.

5/b) Cikk. A védjegyekben foglalt bizonyos alkotóelemeknek, mint amilyenek: címerek, címerpajzsok, arcképek, kitüntetések, címek, kereskedelmi nevek, vagy a bejelentővel nem azonos egyének nevei vagy egyéb hasonló feliratoknak jogosult használatát igazoló és a szerződő országok hatóságai részéről esetleg megkívánt bizonylatok, a származási ország hatóságának igazolásán vagy hitelesítésén felül más igazolásra vagy hitelesítésre nem szorulnak.

5/c) Cikk. A nemzetközi iroda a végrehajtási szabályzatban megszabandó díjért mindenkinek, aki kéri, másolatot szolgáltat ki valamely megjelölt védjegyre vonatkozólag a lajstromban foglalt összes bejegyzésekről.

Az iroda ezenfelül díjazás ellenében arra is vállalkozhatik, hogy a nemzetközi védjegyek között előzményekre (anterioritásra) vonatkozó kutatásokat végezzen.

6. Cikk. A nemzetközi irodánál teljesített belajstromozáson alapuló védelem 20 évig tart a belajstromozás időpontjától számítva (a 8. Cikkben foglalt ama rendelkezéseknek érintetlenül hagyása mellett, amelyek arra az esetre vonatkoznak, amikor a bejelentő a nemzetközi illetéknek csak egy töredékét fizette be), de ez a védelem nem illet meg olyan védjegyet, amely a származási országban a törvényes oltalomban már nem részesül.

7. Cikk. A belajstromozás az 1. és 3. Cikk szabályai szerint mindenkor megújítható a megújítás keltétől számítandó újabb húszévi időtartamra.

A nemzetközi iroda hat hóval a védelmi idő letelte előtt, hivatalos értesítés küldésével felhívja a védjegytulajdonos figyelmét a lejárat pontos napjára.

Ha az előző bejelentés megújítása céljából letett védjegy alakja változást mutat, a hatóságok a megújítás címén való lajstromozást megtagadhatják, és ugyanez a jog illeti meg őket akkor is, ha a változás azoknak az áruknak a felsorolásában állott be, amelyekre a védjegy alkalmazást nyer, hacsak az ily irányú kifogásnak a nemzetközi iroda közvetítésével történt közlése folytán az érdekelt fél ki nem jelenti, hogy lemond azoknak az áruknak az oltalmáról, amelyek a korábbi lajstromozás alkalmával nem voltak ugyanazokkal a kifejezésekkel megjelölve.

Ha a védjegy megújítás címén nem fogadtatik el, akkor a korábbi lajstromozás tényével elnyert elsőbbségi és egyéb jogok figyelembe vehetők.

8. Cikk. A származási ország hatósága belátása szerint nemzeti lajstromozási díjat állapít meg és azt a nemzetközi belajstromozás végett bejelentett védjegy tulajdonosától a maga számára beszedi.

Ehhez a díjhoz százötven frank (svájci frank) nemzetközi illeték járul az első védjegy után és száz frank minden egyes további védjegy után, amelyet a nemzetközi irodánál ugyanaz a bejelentő egyidejűleg jelent be.

A bejelentőnek jogában áll, hogy a nemzetközi bejelentéskor az első védjegy után csak száz frank és az egyidejűleg bejelentett többi védjegy után egyenkint csak hetvenöt frank illetéket rójjon le.

Ha a bejelentő ezzel a joggal él, tartozik a nemzetközi lajstromozás keltétől számított tízévi határidő letelte előtt kiegészítő illeték fejében az első védjegy után hetvenöt frankot, az első védjeggyel egyidejűleg letett minden további védjegy után pedig ötven frankot a nemzetközi irodánál lefizetni, aminek elmulasztása azt eredményezi, hogy a lajstromozás adta jogai ezen határidő lejártakor megszűnnek. A nemzetközi iroda hat hónappal e lejárat előtt minden felmerülhető eshetőségre tekintettel, hivatalos értesítés küldésével felhívja a letevő figyelmét e lejárat pontos napjára. Ha ez a kiegészítő illeték a fenti határidő lejártáig a nemzetközi irodához be nem folyik, az iroda a védjegyet töröli, ennek megtörténtéről a hatóságokat értesíti és lapjában a törlést közzéteszi.

Ha a védendő áruk jegyzéke száz szónál többet tartalmaz, a védjegy lajstromozása csak a végrehajtási szabályzatban megállapítandó pótdíj lefizetése után foganatosítható.

A nemzetközi lajstromozásból befolyó különböző bevételeknek évi hozadékát a jelen megállapodás végrehajtásához szükséges közös költségek levonása után a szerződő országok között a nemzetközi iroda egyenlő arányban osztja fel.

Ha a jelen átvizsgált megállapodás hatályba lépésekor valamely ország azt még el nem fogadta, akkor ez az ország, utólagos hozzájárulásának időpontjáig, a bevételezett összegtöbbleteknek csakis ama hányadára tarthat igényt, amely őt a régi díjak számításbavételével illeti meg.

8/b) Cikk. Valamely nemzetközi védjegy tulajdonosa bármikor lemondhat egy vagy több szerződő országra nézve védjegyének oltalmáról és e végből nyilatkozatot terjeszt a védjegy származási országának hatósága elé, amely azt a nemzetközi irodával közli, az utóbbi pedig azokat az országokat, amelyekre a lemondás vonatkozik, értesíti.

9. Cikk. A származási ország hatósága mind a megsemmisítéseket, törléseket, lemondásokat és átruházásokat, mind pedig a védjegy bejegyzésében bekövetkező egyéb változásokat közli a nemzetközi irodával.

Az iroda ezeket a változásokat a nemzetközi lajstromba bejegyzi, erről a szerződő országok hatóságait a maga részéről értesíti és lapjában közzéteszi.

Hasonló eljárást kell követni, ha a védjegy tulajdonosa korlátozni kívánja azoknak az áruknak a jegyzékét, amelyekre a védjegyet alkalmazza.

Ezekért a ténykedésekért a végrehajtási szabályzat díjakat állapíthat meg.

Valamely új árunak utólagos felvétele a jegyzékbe csakis a 3. Cikk rendelkezéseinek megfelelő új lajstromozással érhető el.

Az utólagos felvétellel egy tekintet alá esik valamely árunak más áruval való helyettesítése.

9/b) Cikk. Ha valamely a nemzetközi lajstromba bevezetett védjegy oly személyre ruháztatik át, akinek nem a védjegy származási országában, hanem egy másik szerződő országban van telepe, a származási ország hatósága az átruházásról a nemzetközi irodát értesíti. A nemzetközi iroda - mihelyt beérkezett annak a hatóságnak beleegyező nyilatkozata, amelyhez az új védjegytulajdonos tartozik - az átruházást a lajstromba bevezeti, ezt a többi hatóságokkal közli és lapjában közhírré teszi a lehetőséghez képest annak a felemlítésével, hogy az illető védjegy lajstromozásának mi a kelte és lajstromszáma az új származási országban.

A nemzetközi lajstromba bevezetett védjegynek átruházása oly személyre, aki nemzetközi védjegy letételére nem jogosult, nem vezethető be ebbe a lajstromba.

9/c) Cikk. A 9. és 9/b) Cikkeknek az átruházásokat érintő rendelkezései nem módosítják a szerződő országoknak ama törvényeit, amelyek tiltják a telep áruinak megkülönböztetésére szolgáló védjegynek átruházását abban az esetben, ha nem ruházzák át egyidejűleg azt az ipari vagy kereskedelmi telepet is, amelynek áruit a védjegy megjelöli.

10. Cikk. A jelen megállapodás végrehajtásának részleteit a hatóságok közös egyetértéssel fogják megállapítani.

11. Cikk. Az ipari tulajdon védelmére alakult Uniónak azok az országai, amelyek a jelen megállapodásban részt nem vettek, kívánságukra ahhoz, a főegyezményben megszabott alakban, csatlakozhatnak.

Mihelyt a nemzetközi iroda tudomást nyert arról, hogy valamely ország vagy annak valamelyik gyarmata a jelen megállapodáshoz csatlakozott, az illető ország hatóságához a 3. Cikk értelmében összesítő jegyzéket juttat el azokról a védjegyekről, amelyek abban az időben nemzetközi védelmet élveznek.

Ez az értesítés magában véve a csatlakozó ország területén is biztosítja az említett védjegyek részére az előbbi rendelkezésekben foglalt előnyöket és ettől az értesítéstől kell számítani azt az egyévi határidőt, amely alatt az érdekelt hatóság az 5. Cikkben említett nyilatkozatot megteheti.

A jelen megállapodáshoz való csatlakozáskor mindazonáltal minden ország kijelentheti, hogy annak alkalmazását csak azokra a védjegyekre korlátozza, amelyek a tényleges csatlakozásának napjától kezdve lesznek lajstromozva, kivéve azokat a nemzetközi védjegyeket, amelyek az illető országban már előzőleg azonos és még érvényes nemzeti lajstromozásban részesültek és amelyeket az érdekeltek kérelmére haladéktalanul el kell ismerni.

Ez a kijelentés a nemzetközi irodát a fönt említett összesítő jegyzék megküldése alól felmenti. Ebben az esetben az iroda csak arra szorítkozik, hogy közölni fogja azokat a védjegyeket, amelyekre vonatkozólag az új ország csatlakozásától számított egy éven belül a szükséges adatokat tartalmazó oly kérést intéztek hozzája, hogy az előző bekezdésben megállapított kivétel kedvezménye reájuk alkalmazást nyerjen.

12. Cikk. A jelen megállapodás megerősítendő és a megerősítő okiratokat Hágában legkésőbb 1928. évi május hó 1-én kell letenni.

A megállapodás a fenti határnapot követő egy hónap mulva lép életbe és hatálya, valamint tartalma ugyanaz, mint a főegyezményé.

Ez a megállapodás az azt megerősítő országok közötti viszonylatokban az 1911. évi június hó 2-án Washingtonban átvizsgált 1891. évi madridi megállapodás helyébe lép. Azok között az országok közötti viszonylatokban azonban, amelyek a jelen megállapodást nem erősítették meg, az előbb említett megállapodás marad hatályban.

Minek hiteléül az illető meghatalmazottak a jelen megállapodást aláírták.

Kelt Hágában egyetlenegy példányban 1925. évi november hó hatodikán.

(Következnek az aláírások.)