1929. évi XVIII. törvénycikk indokolása

az ipari tulajdon védelmére Hágában 1925. évi november hó 6-án aláírt nemzetközi megegyezések becikkelyezéséről * 

Általános indokolás

Az ipari tulajdon védelmére létesült nemzetközi Unió utolsó konferenciája 1911-ben Washingtonban volt, amely konferencián kötött nemzetközi megegyezéseket az 1913:VIII. tc. tartalmazza.

A washingtoni megegyezés 14. Cikke a párizsi főegyezmény 14. Cikkével egyezően úgy rendelkezett, hogy az ipari tulajdon védelmére kötött nemzetközi egyezményt időszakonként át kell vizsgálni abból a célból, hogy rajta oly javítások történjenek, amelyek az Unió rendszerének tökéletesebbé tételére alkalmasak. E végből időről-időre nemzetközi értekezletet kell tartani. A világháború és az azt követő súlyos viszonyok indokolják, hogy ilyen értekezlet csak az 1925. év őszére hívatott össze. Az értekezlet Hágában folyt le. A résztvevők felsorolását maguk a megegyezések tartalmazzák, amelyeknek becikkelyezéséről ez a törvény kíván gondoskodni.

A konferencián két olyan megegyezés jött létre, amelynek részesei vagyunk, az egyiknek címe:

„Az ipari tulajdon védelmére 1883. évi március hó 20-án alakult párizsi Unióra vonatkozó egyezménynek Brüsszelben 1900. évi december hó 14-én, Washingtonban 1911. évi június hó 2-án és Hágában 1925. évi november hó 6-án átvizsgált szövege”,

a másiké pedig:

„A gyári vagy kereskedelmi védjegyek nemzetközi belajstromozása tárgyában 1891. évi április hó 14-én kelt madridi megállapodásnak Brüsszelben 1900. évi december hó 14-én, Washingtonban 1911. évi június hó 2-án és Hágában 1925. évi november hó 6-án átvizsgált szövege”.

Mind a két megegyezés a megelőző washingtoni megegyezéseknek helyébe lép azok között az országok között, amelyek megerősítik, míg azok az országok, amelyek a washingtoni megegyezéseknek részesei ugyan, a hágaiakat azonban meg nem erősítik, továbbra is a washingtoni megegyezéseket alkalmazzák.

Lényeges újítás a megegyezésekben nagyon sok van. Ebben a hágai értekezlet munkája a washingtoniétól nagyon különbözik. Abban viszont a hágai értekezlet is a washingtoni nyomában járt, hogy újításai nincsenek ellentétben sem a hazai jogszabályok alapelveivel, sem a hazai ipar és kereskedelem érdekeivel.

A megegyezések lényeges újításai között vannak olyanok, amelyek főként fogalmakat tisztáznak. Ilyen a főegyezmény 1. Cikkének második bekezdése, amely az ipari tulajdon védelmének tárgyait sorolja fel. A 6. Cikk a „származási ország” fogalmát szabatosabban adja meg, míg a 10/b) Cikk azokat a cselekedeteket határozza meg, amelyek a tisztességtelen verseny tényálladékának megállapítására alkalmasak.

Nagy fejlődést mutat a megegyezésekben a bejelentők, továbbá az oltalmazottak védelme.

A főegyezmény 4. Cikke az ipari minták és a védjegyek elsőbbségi határidejét négy hónapról hat hónapra emeli, az 5. Cikk pedig meghonosítja a kényszerengedély intézményét, ami a gyakorlás elmulasztásának a következményeit enyhíti, ugyanezt célozza az a rendelkezés is, mely szerint nemhasználás miatt védjegyet törölni nem lehet, csak méltányos határidő elteltével és akkor, ha a védjegytulajdonos mulasztását nem igazolta.

Az oltalmazottak védelmét fejleszti az 5/b) Cikknek az a rendelkezése is, amely az ipari tulajdonjog fenntartására vonatkozó díjak fizetésére az esedékesség után legalább 3 hónapi határidőt engedélyez és a belső törvényhozásokat arra kötelezi, hogy a díjfizetési határidőket legalább 6 hónapra tolják ki, vagy e helyett módot adjanak arra, hogy a díjfizetés elmulasztása miatt érvényüket vesztett szabadalmak újból feléledhessenek.

A 10/c) Cikk az Unióhoz tartozó országok honosainak kölcsönös jogsegélyt biztosít a hamis védjegy, vagy névvel ellátott, továbbá a hamis származási hellyel megjelölt áruk, nemkülönben a tisztességtelen verseny üldözése körül.

A védjegymegállapodás 8. Cikke megengedi, hogy a védjegy tulajdonosa - aránylag nem nagy díjkülönbség fejében - az oltalmat kísérletképpen csak 10 évre vehesse igénybe, ami által kevésbbé érezi a cikkben foglalt díjfelemelést.

A védjegymegállapodás nagyon megkönnyíti a védjegyet belajstromoztatni szándékozók helyzetét azzal, hogy 5/c) Cikkében feljogosítja a nemzetközi irodát arra, hogy anterioritásokra vonatkozó kutatásokra vállalkozhat. Tekintettel arra, hogy a mi nemzetközi védjegykartotékunk is elkészült, ezen a téren teljesítve van úgyszólván mindaz, amit a védjegyet belajstromoztatni szándékozók érdekében teljesíteni kellett.

Az üzleti tisztesség védelmét szolgálja a főegyezmény 6/b) Cikke azzal a rendelkezésével, mely szerint rosszhiszemű kérelemre belajstromozott védjegyek törlése bármikor kérhető. Ugyanezt az eszmét támogatja az a rendelkezés is, amely az összetévesztésre alkalmas védjegy törlése iránti kérelem előterjesztésére 3 évig módot ad jóhiszemű kérelemre történt belajstromozás esetén is.

A 6/c) Cikk is idevonatkozó újítást tartalmaz a címerek, zászlók, egyéb államjelvények, valamint hivatalos jelek és jelzések engedély nélkül való használatának megakadályozására.

Nagyban emeli a főegyezmény áttekinthetőségét az, hogy zárójegyzőkönyve nincs, hanem mindaz, ami a washingtoni zárójegyzőkönyv tartalmából életképesnek bizonyult, magába az egyezménybe vétetett fel. llyen a főegyezmény 1. Cikkének 3. és 4., 2. Cikkének 2. és utolsó bekezdései, a 4. Cikk e) pontja, a 6. Cikk 3. pont 2. bekezdése és e cikk utolsó bekezdése és a 6/c) Cikk 1. bekezdése.

Részletes indokolás

Az I/1. Cikkhez

A megelőző - washingtoni - főegyezmény 1. Cikke három bekezdéssel bővült.

A megelőző főegyezmény első cikke változatlan szöveggel lett első bekezdése a hágai főegyezmény 1. Cikkének.

Az ipari tulajdon védelmére vonatkozó megegyezések eddig az ipari tulajdon védelmének a tárgyait kimerítően nem sorolták fel, minek folytán az „ipari tulajdon védelme” gyüjtőfogalmat egyértelműleg használni nem lehetett.

A hágai főegyezmény 1. Cikkének második bekezdése ezt a kimerítő felsorolást megadja, ami mellőzhetővé teszi az ismételt felsorolást.

A harmadik bekezdés - a washingtoni főegyezmény zárójegyzőkönyvének megfelelően - az ipari tulajdon kifejezés tág értelmezéséről szólva, rámutat különösen arra, hogy ez a mezőgazdasági üzemek termékeit és a föld belsejéből eredő minden anyagot is felölel, míg a negyedik bekezdés - ugyancsak az említett zárójegyzőkönyvvel összhangban - a találmányi szabadalom kifejezés tág értelmezésének kapcsán példaképpen felsorolja a behozatali, a javítási és pótszabadalmakat, mint amelyek szintén a találmányi szabadalom fogalma alá esnek.

Az I/2. Cikkhez

Miután az 1. Cikk második bekezdése az ipari tulajdon védelmének tárgyait felsorolta, a 2. Cikk ezeknek a részletezését mellőzi és egyszerűen az ipari tulajdon oltalmáról beszél.

A 2. Cikk 1. bekezdése a washingtoni főegyezmény 2. Cikkének 1. bekezdésével megegyezően a szerződő államok polgárai részére a viszonosságot biztosítja, és csak azzal bővült, hogy a viszonosság tartalmát szabatosabban határozza meg.

A 2. Cikk első bekezdésének második mondata azonos a megelőző egyezmény 2. Cikkének második mondatával, a második bekezdés pedig a washingtoni főegyezmény 2. Cikkének utolsó mondatával és a zárójegyzőkönyv 2 b) pontjával egyezően a viszonosság teljességét szolgálja annak a kimondásával, hogy az unióbeli országok polgáraival szemben lakhelyre vagy telepre vonatkozólag semminemű feltételt kiszabni nem lehet, ami magyar szempontból előnyös, mert gyakrabban fog olyan magyar külföldön viszonosságot igénybe venni, akinek ott nincs telepe, mint megfordítva.

A 2. Cikk utolsó bekezdése a washingtoni zárójegyzőkönyvvel egyezően részletesen felsorolja azokat a rendelkezéseket, amelyek a szerződő országok törvényhozásának tartatnak fenn, amilyenek az eljárás, illetékesség, képviselet stb.

Az I/4. Cikkhez

A 4. Cikk a) és b) pontja változatlan, a c) pont azonban az ipari minták és a védjegyek elsőbbségi határidejét négy hónapról hat hónapra emeli, ami az érdekeltek részéről általánosan megnyilvánult óhajnak és a bejelentéshez fűződő érdek fontosságának jobban megfelel hazai védjegytulajdonosok szempontjából tehát kívánatos.

Eltérő volt a gyakorlat az unióbeli országok egyikében eszközölt első bejelentés iktatási napjának, valamint a bejelentés napjának az elsőbbségi határidőbe való beszámítása körül. Ezt kívánja megszüntetni a 4. Cikk c) pontjának 2. bekezdése a kérdés egységes szabályozásával, ami sok eltérő gyakorlatot tesz egyöntetűvé és sok vitát és jogorvoslatot megelőz.

Ugyanez áll a c) pont harmadik bekezdésére, amely a határidő végére eső ünnepnap egységes elbírálását szabályozza.

A d) pont első és második bekezdése, valamint a harmadik bekezdés első mondata a megelőző szerződés d) pontjának kezdetével szószerint megegyezik.

A 4. Cikk d) pontjának 3. bekezdése azt az újítást tartalmazza, hogy az elsőbbségi bizonylat az elsőbbségi nyilatkozatot tartalmazó beadvány beadásától számított három hónap alatt nyujtható be. A tapasztalat azt mutatja, hogy ilyen határidő adása kívánatos, mert jelenleg ilyen határidő hiányában a sokszor nehezen beszerezhető elsőbbségi bizonylat beadására esetenként szoktak határidőt kérni, ami a feleknek felesleges költséget, a hatóságoknak pedig felesleges munkát okoz.

Az e) pont - az említett zárójegyzőkönyvvel összhangban - azt mondja ki, hogyha egy ipari mustra vagy mintának benyujtása esetében az elsőbbség egy előzőleg benyujtott használati mintára van alapítva, az elsőbbségi határidő az ipari mustra szerint számítódik, továbbá azt, hogy használati minta és szabadalom elsőbbség szempontjából egy tekintet alá esik.

Ezeknek a szabályozását szükségessé teszi az a megkülönböztetés, ami az elsőbbségi határidő szempontjából a használati minta és az ipari mustra közt a c) pont szerint fennáll.

A 4. Cikk f) pontja arról az esetről rendelkezik, amikor a bejelentő többféle elsőbbséget igényel, vagy össze nem foglalható találmányokat közös beadványban jelent be ott, ahol a hazai jogszabályok ezt meg nem engedik. A rendelkezés szerint ilyen esetben a bejelentőnek módot kell nyujtani arra, hogy bejelentését - az eredeti bejelentés iktatási napjának és az elsőbbségi igénynek megtartásával - szétválaszthassa. A m. kir. szabadalmi bíróság gyakorlata ilyenkor a bejelentőt a szétválasztásra záros határidő kitűzése mellett felhívja és ha a szétválasztás a határidő alatt megtörténik, akkor az újabb bejelentések az eredeti bejelentések iktatási napját megtartják és természetesen az elsőbbség is ezen az alapon nyer elbírálást. A 4. Cikk f) pontja tehát a magyar gyakorlatnak teljesen megfelelő jogszabályt tartalmaz.

Az I/4/b) Cikkhez

A 4/b) Cikk első bekezdése lényegében, többi része pedig szószerint megegyezik a megelőző főegyezmény 4/b) Cikkével.

Az I/5. Cikkhez

Az 5. Cikk első bekezdése változatlan.

A megelőző főegyezmény 5. Cikkének második bekezdése a gyakorlási kényszer szankciójaképpen azt engedte meg, hogy a letételtől számított három év eltelte után a szabadalom gyakorlatbavétel hiánya miatt megvonható, ha a szabadalomtulajdonos a gyakorlatbavétel elmulasztását nem igazolta.

A főegyezmény e szankció alkalmazhatóságának előfeltételéül megszabja azt, hogy a megvonás csak akkor foghat helyt, ha a gyakorlási kényszerre vonatkozó visszaéléseket kényszerlicenciákkal megelőzni nem sikerülne. Ez a fontos újítás számos érvvel támasztható alá. A szabadalom adásának egyik célja az, hogy a hazai ipar fejlesztessék, mert szabadalmazott iparcikk gyártására érdemes berendezkedni. Ámde ha a belföldi gyakorlás elmulasztásának első és egyetlen következményeként a megvonást alkalmaznánk, ezáltal a gyártás azonnal teljesen felszabadulna és a belföldi szükségletet külföldi behozatallal lehetne kielégíteni akkor is, ha volna olyan belföldi vállalat, amely kényszerlicencia elnyerése esetén azt belföldi gyártás útján képes volna fedezni. A hazai ipar érdekében tehát nagyon kívánatos a kényszerlicencia intézményének a meghonosítása.

Ezt szabályozza az 5. Cikk 3-4. bekezdése.

Az 5. bekezdés az eddigi jogállapot fenntartásával az ipari mustrákat és mintákat kifejezetten kiveszi a gyakorlási kényszer alól, a 6. bekezdés pedig - ugyancsak az eddigi jogállapotnak megfelelően - kimondja, hogy a jog elismerése céljából az oltalmazandó árun bárminemű jelzés vagy iktatószámra utalás nem kívántatik meg, a 7. bekezdés végül megállapítja, hogy amely országban a bejegyzett védjegy használata kötelező, ott sem lehet gyakorlatbavétel elmulasztása miatt a védjegyet törölni, csak ha a gyakorlatbavételre adott méltányos határidő eltelt és a védjegytulajdonos a gyakorlatbavétel elmulasztását törvényszerű mentséggel nem igazolta. A védjegy fennmaradásához ugyanis olyan nagy érdekek fűződhetnek, amelyek a védjegytulajdonos kímélését indokolják.

Az I/5/b) Cikkhez

Rendkívül sok panasz merült fel a miatt, hogy az ipari tulajdon fenntartására vonatkozó díjak fizetésének határidői rövidek, és így a főegyezmény közóhajnak tesz eleget az 5/b) Cikknek azzal a rendelkezésével, hogy ezek a díjak az esedékesség után 3 hónap alatt fizethetők. Érdekében áll ez a hazai oltalomtulajdonosoknak is, akik az oltalmat így könnyebben és biztosabban tarthatják fenn, de szolgálja a rendelkezés a m. kir. kincstár érdekeit is, mert ilymódon díjak fejében több külföldi pénz kerül ide.

A szabadalmi díjak fizetési határideje a gyakorlat tapasztalatai szerint olyan rövidnek bizonyult, hogy a konferencia a szabadalmi díjfizetés további könnyítéséről is kívánt gondoskodni, ami a megelőző bekezdés indokai szerint helyes is. A főegyezmény a belső törvényhozásoknak kétféle eszköz közt enged választást, az egyik a díjfizetési határidőnek legalább 6 hónapra való kitolása, a másik pedig a díjfizetés elmulasztása miatt érvényüket vesztett szabadalmak újból való felélesztése.

Az I/5c) Cikkhez

Az 5 c) Cikk azzal a rendelkezésével, mellyel a szabadalomsértésből a szárazföldi, vízi és légi járművek bizonyos eszközeit és járulékos alkatrészeit kizárja, feltéve, hogy azok kizárólag a jármű céljait szolgálják és hogy a jármű csak időlegesen vagy esetlegesen hatol be az Unió valamelyik országának a területére, a magyar szabadalmi törvény 13. §-ának szellemében jár el.

Az I/6. Cikkhez

A 6. Cikk első két bekezdése azonos a washingtoni főegyezmény vonatkozó részeivel és a zárójegyzőkönyv utolsó megegyezésével.

Ezután a cikk a „származási ország” fogalmát adja meg és a főtelep helyett a „komolyan számbavehető” telepről szól úgy, mint a 3. Cikkben.

Ennek a fogalomnak a pontos meghatározása sok félremagyarázásnak veszi elejét.

Kimondja továbbá ez a cikk, hogy a védjegynek a származási országban történő megújítása nem kötelez egyéb megújításokra, és hogy a védjegy elsőbbségét nem érinti az, ha a származási országban a lajstromozás a 4. Cikkben említett határidő után foganatosíttatott. Ez a rendelkezés a védjegytulajdonos számára további könnyítést tartalmaz, ami a védjegy fenntartásához fűződő nagy érdekkel indokolható.

A 6. Cikk utolsó bekezdése a megelőző egyezmény zárójegyzőkönyvével egyezően kimondja, hogy a védjegy bejelentőjétől a származási ország illetékes hatósága által kiállított lajstromozási bizonyítványt lehet követelni, amely bizonyítvány - úgy, mint a 4. Cikk d) pontjában említett elsőbbségi irat - hitelesítésre nem szorul.

Az I/6/b) Cikkhez

A 6/b) Cikk kimondja, hogy a rosszhiszemű kérelemre belajstromozott védjegyek törlése bármikor kérhető és hogy a lajstromozástól számított 3 év alatt előterjesztett kérelemre törölni kell az olyan - nem rosszhiszemű kérelemre - belajstromozott védjegyet is, amely alkalmas arra, hogy összetévesztessék olyan védjeggyel, amelyről köztudomású, hogy egy másik szerződő ország honosának a tulajdona és azonos vagy hasonló áruk megjelölésére szolgál.

Ez a rendelkezés azt eredményezi, hogy a rosszhiszemű kérelemre belajstromozott védjegy egyáltalában, a jóhiszemű kérelemre belajstromozott, de összetévesztésre alkalmas pedig a lajstromozástól számított három év elteltéig nem ad biztos oltalmat, ami az üzleti tisztesség és megbízhatóság szempontjából nagyon jelentős haladás és így elfogadása kívánatos.

Az I/6/c) Cikkhez

A 6 b) Cikk a címerek, zászlók és egyéb államjelvények, valamint hivatalos jelek és jelzések kölcsönös védelmét szabályozza, oly módon, hogy azoknak védjegyeken engedély nélkül való használatát a szerződő országok megakadályozzák.

E megállapodás hatályosabb alkalmazhatása végett a berni iroda útján az országok közlik egymással azoknak a jelvényeknek, jeleknek és jelzéseknek a jegyzékét, amelyeket a most elhatározott védelemben részesíteni kívánnak. Bizonyos vonatkozásban ennek a rendelkezésnek visszaható ereje is van rosszhiszeműség esetében.

Ez a rendelkezés, amely azért szükséges, mert nélküle az áru eredetére vonatkozó megtévesztés lehetősége nagyobb mértékben forog fenn, már a washingtoni konferencia zárójegyzőkönyvében is említve van.

Az I/9. Cikkhez

A 9. Cikk a lefoglalást a megelőző főegyezménnyel egyezően szabályozza és csak a bekezdések sorrendjét cseréli fel.

Az I/10/b) Cikkhez

A megelőző főegyezmény 10/b) Cikke a jelen főegyezmény 10/b) Cikkének első bekezdése. A cikk további során meghatározza és részletezi azokat a cselekedeteket, amelyek tisztességtelen verseny tényálladékának megállapítására alkalmasak. A tisztességtelen versenyről szóló 1923:V. tc. ezeknek a követelményeknek megfelel, a 10/b) Cikk elfogadása tehát kívánatos, mert ezáltal más szerződő országok is a mienkéhez hasonló tartalmú törvény hozatalára ösztönöztetnek.

Az I/10/c) Cikkhez

A 10/c) Cikk arról gondoskodik, hogy az Unió minden egyes országa a saját polgárai részére nyujtottal azonos jogsegélyt biztosítson az Unió többi országai honosainak a hamis védjegy- vagy névvel ellátott, továbbá a hamis származási hellyel megjelölt áruk, nemkülönben a tisztességtelen verseny üldözése körül.

Az üzleti tisztesség védelme szempontjából ennek a rendelkezésnek az elfogadása nagyon kívánatos.

Az I/11. Cikkhez

A 11. Cikk a hivatalos vagy hivatalosan elismert nemzetközi kiállítások kapcsán nyujtandó időleges oltalomnak a megelőző főegyezmény 11. Cikkében meghatározott terjedelemben való részletesebb szabályozását nyujtja.

A mi 1911:XI. törvénycikkünk és a végrehajtásáról szóló 30,500/1911. K. M. számú kereskedelemügyi miniszteri rendelet ezt a kérdést teljesen az elfogadásra ajánlott cikknek megfelelően szabályozza.

Az I/12. Cikkhez

A 12. Cikk csak annyiban tér el a megelőző főegyezmény 12. Cikkétől, hogy a központi bejelentési hivatal időszaki hivatalos lapjának kiadatását kötelezőleg mondja ki.

Az I/13. Cikkhez

Ez a cikk a megelőző főegyezmény 13. Cikkével azonos, csupán az iroda költségeinek legmagasabb összegét emeli fel 120,000 svájci frankra, és megállapítja azt is, hogy ez az összeg uniós konferencia egyhangú határozatával felemelhető.

Az I/18. Cikkhez

A 18. Cikk szerint a főegyezményt megerősítő okiratokat Hágában 1928. május 1-ig le kell tenni. A főegyezmény a megerősítő országok között a letételt követő egy hónap mulva lép életbe. Ha legalább hat ország a fentjelzett időpont előtt teszi le a megerősítő okiratot, köztük a főegyezmény az utolsó letételt követő egy hó múlva külön életbe lép.

Ez a főegyezmény nem helyezi hatályon kívül a megelőző washingtoni főegyezményt, hanem csupán helyébe lép azok között az uniós országok között, amelyek a megerősítő okiratukat Hágában leteszik.

A II/1. Cikkhez

Az 1. Cikk első bekezdése a megelőző védjegymegállapodás 1. Cikkével azonos.

A második bekezdés a származási ország fogalmának meghatározása szempontjából a főegyezményre utal.

A II/2. Cikkhez

A washingtoni megegyezések az egyéneknek valamely ország fennhatósága alá tartozását „sujets ou citoyens” szavakkal jelölték meg, a hágai megegyezések ugyanennek a fogalomnak a megjelölésére a „ressortissant” szót használják, aminek az újabb törvényeinkben elfogadott fordítása a „polgár”.

A II/3. Cikkhez

A cikknek 1. bekezdése a védjegyügyi hatóságok munkájának megkönnyítése végett a nemzetközi lajstromozási kérvényre a 23,714/1913. K. M. sz. rendelet 18. pontja és a hozzácsatolt függeléknek megfelelő ürlapot ír elő és megkívánja a kérvény adatainak a származási ország hatósága részéről való igazolását.

A II/4. Cikkhez

A 4. Cikknek csupán a 2. bekezdése változik. E szerint minden védjegy, amely nemzetközi belajstromozásnak tárgya volt, az elsőbbségi jogot az alakszerűségek betartásának kötelezettsége nélkül is élvezni fogja. Ez a rendelkezés is a védjegytulajdonosok érdekeit szolgálja.

A II/5. Cikkhez

Az 5. Cikk lényegében azonos a megelőző megállapodás 5. Cikkével, csak az utolsó bekezdésében mondja ki határozottan azt, ami eddig is gyakorlat volt, hogy azok a hatóságok, amelyek az egyévi határidőben a védjegyről a nemzetközi irodának semminemű értesítést nem küldtek, olybá fognak vétetni, hogy a védjegyet elfogadták.

A II/5/b) Cikkhez

A megelőző megállapodás 5/b) Cikke a nemzetközi iroda másolatkiadási kötelezettségét szabályozta, míg a jelen megállapodás 5/b) Cikke azt állapítja meg, hogy a származási ország védjegyhatóságainak bizonyos bizonylatai igazolásra vagy felülhitelesítésre nem szorulnak.

A II/5/c) Cikkhez

Érdekében áll annak, aki védjegyet kíván belajstromoztatni, annak a megállapítása, hogy azonos árukra hasonló védjegy be van-e már lajstromozva? Ennek a kutatását és megállapítását mozdítja elő a megállapodás 5/c) Cikke, amely a megelőző megállapodás 5/b) Cikkének rendelkezésén felül azt az újítást tartalmazza, hogy a nemzetközi iroda ilyen anterioritásokra vonatkozó kutatásokra vállalkozhat, ami a jóhiszemű védjegybejelentők szempontjából nagyjelentőségű haladást jelent.

A II/7. Cikkhez

A védjegy megújításának kérelmezésekor az újból letett védjegy az alapul szolgáló védjegytől alakilag gyakran különbözik, és az is előfordul, hogy a megújításnál az áruk felsorolása a korábbi árufelsorolással nem egyezik. Mind a kétféle eltérés okul szolgál arra, hogy a kérelem kifogásoltassék és a megújítás csak a korábbi védjegy terjedelmének korlátai közé szoríttassék. Ezt a gyakorlatot eddig is követtük, a 7. Cikknek vonatkozó része tehát csak a gyakorlatunkat állítja fel szabályként.

Az utolsó bekezdés a védjegytulajdonos érdekeinek a védelmét célozza azzal, hogy a korábbi lajstromozás tényével elnyert elsőbbségi jogot biztosítja annak a javára, aki a megújítási kérelmére megújítás helyett új lajstromozást kap.

A II/8. Cikkhez

A 8. Cikk 1-2. és 7. bekezdése a megelőző megállapodás 8. Cikkének rendelkezéseit tartalmazza, csupán a nemzetközi illeték összegét emeli fel, és pedig a 100 frankost 150, az 50 frankost pedig 100 svájci frankra.

A cikk többi rendelkezése új. Meghonosítja a 10 esztendős védelem intézményét és megengedi, hogy a 100 szónál többet tartalmazó árujegyzékért felülfizetést lehessen követelni.

A 10 esztendős védelemnek a megállapodásban elhatározott megvalósítása a védjegytulajdonosra különösen kedvező, mert aránylag nem nagy díjkülönbség fejében módjában van 10 esztendős próbaidő után dönteni el azt, hogy az oltalmi időt további 10 évre igénybeveszi-e vagy sem.

A II/9/b) Cikkhez

A 9/b) Cikk lényegében megegyezik a megelőző megállapodás 9/b) Cikkével, de kötelességévé teszi a nemzetközi irodának azt, hogy a cikkben meghatározott védjegyátruházás esetén a közzététel alkalmával a lehetőséghez képest említse meg azt, hogy az illető védjegynek mi a lajstromszáma és a kelte az új származási országban.

A II/12. Cikkhez

A 12. Cikk a hatálybalépést és a tartamot a főegyezményre való utalással és annak 18. Cikkéhez hasonló módon szabályozza.