1929. évi XIX. törvénycikk indokolása

a hivatalos statisztikai szolgálatról * 

Általános indokolás

A hivatalos statisztika ügye ezidőszerint csak a M. kir. Központi Statisztikai Hivatal viszonylatában van törvénnyel (1897:XXXV. tc.) szabályozva. A hivatalos statisztikai tevékenység túlnyomó részét e szakhivatal végzi, azonban e hivatalon kívül más szervek is folytatnak egyre bővülő statisztikai tevékenységet. Így a többi között a különböző kormányhatóságok, azok szakintézményei, Budapest székesfőváros Statisztikai Hivatala. Ez utóbbiak statisztikai tevékenysége nélkülözi azokat a külső biztosítékokat (törvényen alapuló adatszolgáltatási kötelesség, az adatoknak helyszíni beszerzése, ellenőrzése, hatósági támogatás stb.), amelyek mellőzhetetlen elemei a statisztikai adatgyüjtés sikerének s amelyek eddig csak a Központi Statisztikai Hivatalnak a munkatervben jóváhagyott adatgyüjtései tekintetében érvényesültek.

A Központi Statisztikai Hivatalon kívül folyó statisztikai tevékenységgel szemben az adatszolgáltató felek jogos magánérdekei megfelelő szabályozás híján nincsenek intézményesen megvédve. Mindehhez járul, hogy a Központi Statisztikai Hivatalnak az egész országra kiterjedő tevékenysége s a más hivatalos szervek statisztikai tevékenysége között az együttműködés nincsen biztosítva. A különböző hivatalos szervek adatgyüjtései sokszor egymástól teljesen függetlenül folynak, e szervek egymás működését gyakran nem ismerik, ennek következtében egyre sűrűbbek a kettős vagy részben kettős, vagy egymást kellően ki nem egészítő vagy a különböző módszerű, de azonostárgyú adatgyüjtések. Ez felesleges megterhelést jelent az adatszolgáltatók számára s nehézzé teszi a viszonyaink közepette elsőrendű fontosságú takarékossági szempont megfelelő érvényesítését. Az adatgyüjtések eredményeinek tudományos és gyakorlati célokra való alkalmasságát is károsan befolyásolja az a körülmény, hogy a különböző helyeken, egymástól elkülönítve folyó adatgyüjtések között az összhang, a szakszempontok érvényesülése nincsen intézményesen biztosítva. Az intézményes átfogás hiánya károsan érezteti hatását abban az irányban is, hogy az egyes statisztikai ágazatok működésének terjedelme tekintetében a szükséglet szempontjából nincsen meg a helyes mérték. Egyes adatgyüjtések az elérni kívánt cél szempontjából talán túlrészletesek, míg más igen fontos viszonylatokról nem áll kellő statisztikai anyag rendelkezésre.

E helyzet visszássága annál inkább érezhető, mert törvényhozási, kormányzati és igazgatási szempontok mindjobban mellőzhetetlenné teszik, hogy az életviszonyok szabályozása, a kormányzat célkitűzései, az országos és helyi igazgatás minél pontosabb s teljesebb statisztikai adatgyüjtések eredményeinek ismeretében történjék. A magángazdasági életben a különböző termelési, forgalmi s fogyasztási érdekeltségek a megnehezült viszonyok között helyes és célszerű tevékenységet csak a vonatkozó viszonylatokról pontosan és gyorsan tájékoztató statisztikai adatok szemmeltartásával követhetnek. A tudomány szempontjai is kívánják a hivatalos statisztikai tevékenységnek harmonikus egybefogását. A felesleges kiadások megszüntetése, a statisztikai célra fordítható költségeknek gazdaságos és arányos felhasználása is csak úgy érhető el, ha a szétszórtan folyó statisztikai tevékenység között megfelelő kapcsolat teremtetik.

A hivatalos statisztika ügyének fentismertetett helyzete és a statisztikai tevékenységnek egyre fokozódó jelentősége szükségessé teszik, hogy a hivatalos statisztikai tevékenységet tökéletesbítsük, annak harmonikus fejlődését megfelelő eszközökkel biztosítsuk s másfelől, hogy az adatszolgáltatókat a felesleges megterheléstől mentesítsük s a felesleges kiadásokat kiküszöböljük. E célok elérése érdekében valamennyi állami és önkormányzati hatóságnak és hivatalnak, valamint törvény által alkotott testületnek és intézetnek statisztikai tevékenysége központi irányítás és felügyelet alá helyeztetik. A központi irányításnak és felügyeletnek - amely csak a vázolt cél érdekében okvetlenül szükséges mértékig terjed s ezért érintetlenül hagyja a kizárólag belső igazgatási célú vagy szorosan helyi jelentőségű adatgyüjtéseket, technikai alapja az, hogy az említett szervek statisztikai adatgyüjtései egységes munkatervbe foglaltatnak, amely, mint eddigelé a Központi Statisztikai Hivatal munkaterve, az országgyűlés elé terjesztetik jóváhagyás végett.

E munkaterv - amely egybefoglalt programmja valamennyi említett adatgyüjtő szervnek - az országgyűlés elé terjesztése előtt külön szakértőtestület, az Országos Statisztikai Tanács elé kerül, amely a munkatervet letárgyalja és ennek során érvényesíti az eddig intézményesen nem hatályosult szakszerűségi, takarékossági, összeegyeztető, tudományos és gyakorlati szempontokat. Hogy a Tanács e feladatának megfeleljen, arról a javaslat a Tanács összetételének megfelelő szabályozása útján is gondoskodik. Feladata a Tanácsnak egyúttal az is, hogy úgy a Központi Statisztikai Hivatalban, mint a másutt folyó statisztikai tevékenységet hozzászólásával, kritikájával termékenyítse, serkentőleg, javítólag hatván közre.

Ezt az utóbbi feladatot a Központi Statisztikai Hivatalon kívül eső statisztikai tevékenységre nézve a Központi Statisztikai Hivatalnak, mint központi szakorgánumnak is teljesítenie kell. Ezért a törvény több olyan intézkedést tartalmaz, amelyek e funkciónak betöltését lehetővé teszik. Így: a Központi Statisztikai Hivatal köteles figyelemmel kísérni a másutt folyó adatgyüjtéseket; ha a szakszerűség, gazdaságosság szempontjából aggályai vannak, köteles felszólalni. A Központi Statisztikai Hivatalon kívül folyó adatgyüjtést végző szervek kötelesek adatgyüjtéseiknek főeredményét a Központi Statisztikai Hivatallal nyomban a technikai feldolgozás befejezése után közölni. Ez utóbbi intézkedés annak elérését is célozza, hogy a különböző helyeken végzett statisztikai adatgyüjtésekről egy központi helyen nyilvántartás vezettessék. Így megvan a lehetősége annak, hogyha akár a kormányzatnak, a közigazgatásnak, akár a tudomány vagy a gyakorlat szakembereinek vagy más érdeklődőknek statisztikai adatokra van szükségük, egy központi helyen tájékozódhassanak a felől, áll-e rendelkezésre megfelelő adat a szükséges viszonylatban és ha igen, az hol található meg.

A hivatalos statisztikai tevékenység tökéletesbítése érdekében a törvény olyan intézkedéseket tartalmaz, amelyek az eddig csupán a Központi Statisztikai Hivatal munkatervbe felvett adatgyüjtéseire érvényes biztosítékokat kiterjesztik valamennyi állami és önkormányzati hatóság és hivatal, valamint e törvény által alkotott testület és intézet központi irányítás alá eső adatgyüjtéseire. Ugyanakkor a Központi Statisztikai Hivatalon kívül folyó hivatalos statisztikai tevékenység tekintetében az állampolgárok szabadságjogainak védelme érdekében ugyanazokat az alkotmányos biztosítékokat érvényesíti, amelyek eddig csupán a Központi Statisztikai Hivatal működésével állottak fenn.

Általában fenntartja a jelenlegi törvény jól bevált intézkedéseit, ezeket szervesen összeegyeztetve azokkal a rendelkezésekkel, amelyek a fentismertetett alapvető célkitűzésből folynak.

A hivatalos statisztikai tevékenységnek általános szabályozásával kapcsolatosan az átszervezett hivatalos statisztikai szolgálat - azonosan azon államok többségének szabályozásával, amelyekben a statisztika ügyét újabban rendezték (Olaszország, Csehszlovákia, Törökország, Esztország stb.) - a miniszterelnök felügyelete alá kerül.

E rendelkezésnek indoka az, hogy a hivatalos statisztikai tevékenység felöleli valamennyi kormányzati ág által gondozott viszonylatokat. Ezeknek harmonikus szolgálatát legalkalmasabban az egyes tárcáktól különálló központi főhatóság felügyelete biztosíthatja.

Részletes indokolás

Az 1. §-hoz

Ez a szakasz az 1897:XXXV. tc. 1. §-ának tartalmával megegyezően határozza meg a hivatalos statisztikai szolgálat feladatát.

A 2. §-hoz

A jelenlegi törvénnyel szemben ez a szakasz tartalmazza a leglényegesebb és alapvető eltérést. A javaslat legfontosabb céljának: a szakszerűség, az egyöntetűség, a gazdaságosság, valamint a tudományos és gyakorlati szempontok összhangzatos érvényesülésének biztosítása érdekében központi irányítás és felügyelet alá helyezi valamennyi állami és önkormányzati hatóság és hivatal, valamint törvény által alkotott testület és intézet statisztikai tevékenységét. Szabatosan körülírja azon szerveket, amelyek statisztikai tevékenysége egységes központi irányítás alá kerül.

A törvény céljának elérése érdekében szükségtelennek látszott az, hogy a kizárólag belső igazgatási célú vagy szorosan helyi jelentőségű adatgyüjtések bevonassanak a központi irányítás és felügyelet körébe.

E szakasz rendelkezése teszi lehetővé a különböző adatgyüjtések összeegyeztetését, ezáltal a felvételek eredményének tökéletesebb kiaknázását, a kettős adatgyüjtések kiküszöbölését; ez a rendelkezés nyujt módot az adatszolgáltatók felesleges megterhelésének és felesleges kiadásoknak az elkerülésére.

A 3. §-hoz

Megjelöli az 1. és 2. §-ban körülírt feladatok ellátására hivatott központi szerveket. E célra a M. kir. Központi Statisztikai Hivatal kijelölése önként következik abból a tényből, hogy ez a hivatal országos jellegű szakhivatal, amelynek működése minden jelentős statisztikai területre kiterjed. Hogy az említett feladat ellátása a 2. §-ban körülirt célok szempontjából minél eredményesebb legyen, szükségesnek látszott külön szakértőtestületet is szervezni: az Országos Statisztikai Tanácsot.

A 4. §-hoz

A M. kir. Központi Statisztikai Hivatalnak és a törvény rendelkezéseiből önként következően a hivatalos statisztikai szolgálatnak a miniszterelnök felügyelet alá vonását a következő körülmények teszik indokolttá:

A statisztikai adatgyüjtésnek ki kell terjednie a kormányzat minden ága által gondozott viszonyokra; az adatgyüjtéseknek minden tudományos és gyakorlati szükségletet számbavevő munkaprogrammon kell alapulniok. E munkaprogrammban az arányosságnak, az egyes statisztikai területek fontosságuk szerint megfelelő mívelésének biztosítása túlmegy egy különleges szakot gondozó miniszter feladatkörén. Pl. a népesedésre vonatkozó adatgyüjtések a nemzet jövője szempontjából döntőjelentőségű kérdések megvilágítását célozzák és a legkülönbözőbb szociális, kulturális, gazdasági stb. tárgyú kormányintézkedéseknek szolgálnak alapjául.

Már a jelenlegi statisztikai törvény is fontos hatáskört biztosít a miniszterelnöknek a M. kir. Központi Statisztikai Hivatal tevékenységében. Így a Központi Statisztikai Hivatal legfontosabb kiadványát, a Statisztikai Évkönyvet évenkint a miniszterelnök terjeszti az országgyűlés elé.

A kormányjelentést szerkesztő vegyesbizottság, mely a Központi Statisztikai Hivatal igazgatójának elnöklete alatt működik és amelynek előadói és irodai teendőit a hivatal látja el ugyancsak a miniszterelnök felügyelete alá tartozik.

A statisztikai szolgálat újabb központi szervezetei a külföldi államokban is túlnyomórészt a miniszterelnök, illetőleg közvetlen a minisztertanács felügyelete alá helyeztetnek. Ilyen felügyeleti beosztást nyert újabban Olaszország, Törökország, Lettország, Esztország, Csehszlovákia központi statisztikai szerve.

Az 5. §-hoz

Ez a szakasz a fogalmazási szakbeli tisztviselők képesítését emeli, amennyiben a képesítésből kizárja a jog- vagy államtudományi államvizsgát. Ennek indoka a fogalmazási tisztviselők elméleti színvonalának emelése. A nem jog- vagy államtudományi képesítésű fogalmazási tisztviselők minősítésének megállapításánál a szakasz figyelembe veszi a felső oktatás terén időközben történt változásokat is.

Az eddigi „statisztikai és kezelési szak” megjelölés helyébe, amely az alacsonyabb minősítésű irodakezelési szakkal könnyen összetéveszthető, a „statisztikai szak” megjelölés lép.

A „kezelési szak” az alapminősítést tekintve, megfelel az egyéb állami hivatalokban is rendszeresített irodakezelési szaknak. Tekintettel azonban arra, hogy a M. kir. Központi Statisztikai Hivatal ily alkalmazottai nem ú. n. irodai munkát, hanem statisztikai anyagkezelést, feldolgozási és nyilvántartási munkát végeznek, a szakaszban használt megjelölés látszik legmegfelelőbbnek.

A 6. §-hoz

A szakasz a hivatalos statisztikai szolgálatban a szakszerűség általánosabb érvényesülését kívánja biztosítani.

A 7. §-hoz

A tisztviselői minősítések tekintetében rég megnyilvánult törekvés megvalósítását jelenti e szakasz rendelkezése. A magasabb tisztviselői vizsga a vezetőállásokra hivatottak kit válogatását és a hivatal színvonalának emelését célozza.

A 8. §-hoz

Már az 1874:XXV. tc. létesített a Központi Statisztikai Hivatal mellé rendelt Országos Statisztikai Tanácsot. A statisztika ügyének akkori kezdetleges állapota és részben az érdeklődés hiánya miatt a Tanács érdemlegesen nem vitte előre a statisztika ügyét és az 1897. évi törvénnyel formailag is megszűnt. Most, hogy a hivatalos statisztikai tevékenység központi irányítás alá kerül, elkerülhetetlenül szükség van oly szakértőtestületre, amely véleményével, tanácsaival elősegíti a 2. §-ban említett célok valóraváltását. A Tanács létesítésével mód nyílik arra, hogy valamennyi minisztérium és a székesfőváros Statisztikai Hivatala a statisztikai szolgálatnak őket is érintő központi irányításába és felügyeletébe közvetlenül befolyjanak. A Tanács összetétele révén a statisztikai szolgálat állandó tudományos ellenőrzés alá is kerül és egyben lehetővé válik a gyakorlati szempontok fokozottabb érvényesülése. A székesfőváros Statisztikai Hivatalának intézményes képviseltetését a Tanácsban ez intézetnek a hivatalos statisztikai szolgálatban elfoglalt jelentős helyzete indokolja.

Az Országos Statisztikai Tanács szakértő véleményével és tanácsával legfőképpen a M. kir. Központi Statisztikai Hivatal támogatására, a túlnyomó nagyrészben ott folyó statisztikai tevékenység előmozdítására hivatott. Ezért az Országos Statisztikai Tanács és a M. kir. Központi Statisztikai Hivatal munkássága között minél elevenebb, szorosabb kapcsolat létesítése szükséges. Ezt célozza a szakasznak az a rendelkezése, mely a Tanács ügyvezetői tennivalóinak ellátását minden esetben a hivatal elnöke részére tartja fenn. A Tanács pártatlan működését biztosítja annak elrendelése, hogy amennyiben a Tanács elnöke vagy másodelnöke, a Központi Statisztikai Hivatal elnöke vagy alelnöke, ez utóbbiak nem elnökölhetnek a Központi Statisztikai Hivatal és a 2. §-ban említett más szerv között felmerült vitás ügy tárgyalásánál.

A 9. §-hoz

Az 1897:XXXV. tc. 3. §-ával egyezően célszerű, hogy a M. kir. Központi Statisztikai Hivatal és a Tanács szervezete, ennek fontosságára való tekintettel, az államfő által jóváhagyott rendelettel szabályoztatik.

A 10. §-hoz

A M. kir. Központi Statisztikai Hivatal munkaterve helyébe - ezen szakasz első bekezdése értelmében - a központi irányítás és felügyelet alá kerülő minden adatgyüjtést egybefoglaló munkaterv lép, amely az országgyűlés elé terjesztendő jóváhagyás végett. E rendelkezéssel az országgyűlés nemcsak a Központi Statisztikai Hivatal tevékenysége, hanem minden egyéb jelentős hivatalos statisztikai tevékenység tekintetében is összefoglaló áttekintést nyer és megszűnik az a visszás állapot, hogy egyedül a M. kir. Központi Statisztikai Hivatal adatgyüjtéseihez volt szükséges az országgyűlés jóváhagyása.

Az a rendelkezés, hogy a munkaterv tekintetében az Országos Statisztikai Tanácsot meg kell hallgatni, biztosítja azt, hogy a Tanács szakvéleményével előmozdítsa a központi irányítás alá helyezett statisztikai tevékenységben a 2. §-ban említett célok valóraváltását.

A szakasz második bekezdése lehetővé teszi, hogy sürgős esetekben az adatgyüjtés a minisztertanácsnak az Országos Statisztikai Tanács meghallgatása után adott engedélye alapján legyen végrehajtható. Ez a gyakorlati okokból szükséges intézkedés nem érinti az országgyűlés ellenőrzési jogát, mert az ilyen adatgyüjtésről a következő évi munkatervben a sürgősség indokolásával jelentést kell tenni az országgyűlésnek.

A harmadik bekezdés az 1897:XXXV. tc. (3. § harmadik bekezdés) megfelelő rendelkezését ismétli meg a javaslat értelmében kibővülő munkatervre alkalmazva. Tehát általánosabb védelmet nyujt.

A szakasz negyedik bekezdése a jóváhagyott munkaterven kívül, illetve a minisztertanács engedélye nélkül végzett hivatalos adatgyüjtésektől megvonja a törvény szankcióit. Minthogy a magánfelek a hatóságoktól jövő minden felszólításnál természetszerűen vélelmezik a megfelelő szankciók fennforgását, szükséges, hogy azokban az esetekben, amikor az adatgyüjtés nem a törvényen alapul s így az adatszolgáltatás kötelessége nem áll fenn, ez a körülmény az adatgyüjtő felhívásban az érdekelt felekkel közöltessék.

A munkaterven kívül vagy a minisztertanács engedélye nélkül végzett adatgyüjtést megtiltani nem látszik indokoltnak. Előfordulhat ugyanis, hogy valamely hatóság vagy hivatal oly adatokat kíván begyüjteni, amelyek természetüknél fogva kizárják a bevallás kötelezővé tételét (pl. háztartási költségek statisztikája). Gyakori az az eset is, hogy az adatgyüjtést valamely későbbi adatgyüjtés előkészítése céljából csak kísérletképpen hajtják végre és az adatgyüjtő szerv csupán az adatszolgáltatási lehetőségekről óhajt tájékozódást szerezni. Ilyen esetekben az adatgyüjtő csupán az adatszolgáltató fél önkéntes készségére kíván támaszkodni.

A 11. §-hoz

A szakasz első bekezdésében foglalt rendelkezés a munkaterv összeállításának módjáról intézkedik és lehetővé teszi az összes központi irányítás és felügyelet alá vett adatgyüjtések központi nyilvántartását.

A szakasz többi bekezdéseinek rendelkezései a javaslat 2. §-ában említett cél gyakorlati megvalósítása érdekében szükségesek.

A 12. §-hoz

A statisztikai adatgyüjtéseknél az egyöntetűség s szakszerűség és a gazdaságosság szempontjainak érvényesülését felette előmozdítja, ha a nagyobb terjedelmű adatgyüjtéseket egy központi szerv végzi. Ez az általános elv a gyakorlatban nem érvényesíthető teljes merevséggel: egyes adatgyüjtések a fennforgó különleges körülmények miatt decentralizáltan célszerűbben folytathatók. A szakasz ezért általános szabályként csupán az ország egész területére kiterjedő adatgyüjtést bízza a Központi Statisztikai Hivatalra, de lehetővé teszi azt, hogy a Központi Statisztikai Hivatalon kívül álló más szerv is végezhessen országos adatgyüjtéseket.

A 13. §-hoz

Az 1897:XXXV. tc. 8. §-ában az elemi iskolai tanítóknak az adatgyüjtéseknél való közreműködésére vonatkozóan foglalt rendelkezés lényegileg annyiban módosul, hogy a kötelező közreműködés a városi elemi iskolák tanítóira s általában a női tanítókra is kiterjed.

A 14. §-hoz

A szakasz rendelkezései lényegileg azonosak a jelenlegi törvény 9. §-ában foglalt rendelkezésekkel.

A 15. §-hoz

E szakaszok a jelenlegi törvény 11. és 12. §-aiban foglalt rendelkezéseket újítják meg a következő eltérésekkel:

1. Az adatoknak a mulasztó fél költségére való begyüjtése, továbbá az adatszolgáltatók iratainak, üzleti könyveinek s feljegyzéseinek megtekintése nemcsak a M. kir. Központi Statisztikai Hivatalnak engedtetik meg, hanem - a javaslat alapvető rendelkezéseiből folyóan - valamennyi állami és önkormányzati hatóságnak és hivatalnak is.

2. Szűkebb térre szorul az adatszolgáltatásra kötelezettek felszólamlási joga. A régi törvény szerint ugyanis felszólamlásnak volt helye a Központi Statisztikai Hivatal azon intézkedései ellen, mellyel:

a) valamely adat beszolgáltatása,

b) üzleti könyvek stb. megtekintése,

c) az adatoknak a mulasztók költségére való helyszíni begyüjtése vagy

d) a helyszíni eljárás költségeinek felszámítása és kirovása rendeltetett el.

A törvény csupán a d) alatti esetben ad felszólamlási jogot.

Az adatszolgáltatásra való felhívásnál ugyanis (a) eset) teljesen elegendő biztosítékot nyujt az esetleges sérelmes intézkedés ellen a § rendelkezése, mely lehetővé teszi azon adatok beszolgáltatásának megtagadását, amelyeknek beszolgáltatására a törvény nem kötelez.

Az üzleti könyvek stb. megtekintését illetően (b) eset) csupán annyi jogot ad az adatgyüjtő hatóságoknak és hivataloknak, amennyit valamely törvény más közigazgatási hatóságoknak biztosít. E mellett az adatszolgáltató felek érdekeit most már általánosabban védi a 18. § (titoktartási kötelezettség).

A c) alatti esetben a felszólamlási jognak felfüggesztő hatálya nem volt s így az gyakorlatilag tulajdonképpen a d) alatti felszólamlás kapcsán volt érvényesíthető.

Mindezeken felül az a)-c) pontokban említett felszólamlási jogcímeknek nem volt gyakorlati jelentősége, amennyiben harminc év leforgása alatt a M. kir. Központi Statisztikai Hivatalhoz ily alapokon felszólamlás nem érkezett.

A 17. §-hoz

A M. kir. Központi Statisztikai Hivatal adatgyüjtéseinél mindig arra törekedett, hogy az adatszolgáltatókat felvilágosítással és messzemenő türelemmel önkéntes és jóindulatú munkatársaivá tegye. A statisztika szükségességének a köztudatban való elismerése minden büntetésnél hatékonyabb biztosítéka a jó statisztikai adatszolgáltatásnak. Az adatszolgáltatóknak gyakori késedelme és nemtörődömsége azonban sok felesleges költséget és munkát okoz és a feldolgozásokat késlelteti. Az adatoknak a mulasztók költségén való helyszíni begyüjtése gyakran nem elég hatásos fegyver a késedelmes adatszolgáltatóval szemben. A szakasz ezért az 1897:XXXV. tc. 13. §-ának rendelkezéseit megújítván, azokat kiegészíti azzal, hogy annak cselekményét is kihágásnak minősíti, aki a törvény szerint beszolgáltatandó adatot mulasztásának kellő indokolása nélkül ismételt felszólítás ellenére nem szolgáltatja be vagy az adatgyüjtés érdekében kívánt felvilágosítást jogtalanul meg nem adja.

A 18. §-hoz

Ez a szakasz kiterjeszti a titoktartás kötelezettségét valamennyi hatóság, hivatal, testület vagy intézet (2. §) alkalmazottjára, valamint a jelen törvény értelmében szolgáltatandó statisztikai adatok gyüjtésével vagy feldolgozásával megbízott más egyénre. Egyébként a jelen törvény rendelkezéseit tartja fenn, azzal a kiegészítéssel, hogy kihágássá minősíti azt az esetet is, amikor a titoktartásra kötelezett személy a tudomására jutott statisztikai adatot illetéktelenül felhasználja.

A 19. §-hoz

E szakasz a 17. §-ban említett kihágás miatt az eljárást az 1897:XXXV. törvénycikkben foglalt szabályozástól eltérően, de megegyezően a külkereskedelmi statisztikáról szóló 1921:LII. tc. 15. §-ának rendelkezésével - az eljárás gyorsítása és egyszerűsítése érdekében - a közigazgatási hatóság elé utalja.

A 18. §-ban említett kihágás elbírálása a jelenlegi törvény rendelkezésével egyezően, a kir. járásbíróság hatáskörében marad.

A 20. §-hoz

Nem érintvén a külkereskedelmi statisztikáról szóló 1921:LII. tc. 16. §-ában foglalt rendelkezést, e szakasz megtiltja azt, hogy a statisztikai adatszolgáltatással kapcsolatban, az adatszolgáltatók anyagilag terheltessenek.

Más elbírálás alá esik az az eset, ha a M. kir. Központi Statisztikai Hivatal vagy a székesfőváros Statisztikai Hivatal valamely jogi személy (pl. OMGE, GyOSz vagy más érdekeltség, érdekképviselet) kérelmére a kérelmező sajátos céljait és anyagi érdekeit szolgáló adatgyüjtést végez. Ily esetben e munkálat költségeit az országgyűlés hozzájárulásával, vagy sürgős esetben a minisztertanács engedélyével, az említett hivatalok a kérelmező jogi személlyel egészben vagy részben megtéríttethetik. E rendelkezést az indokolja, hogy semmiképpen sem volna méltányos, ha egy magánérdekeltség sajátos érdekei szempontjából végzett adatgyüjtés költségei a közt terhelnék.

A 21. §-hoz

A szakasz a jelenlegi törvénynek a M. kir. Központi Statisztikai Hivatalra vonatkozó rendelkezését (17. §) kiterjeszti az összes adatgyűjtő szervekre.

A 22. §-hoz

E szakasz ismétli a jelenlegi törvény 5. §-ának megfelelő rendelkezését azzal az eltéréssel, hogy a túlnyomó részben a polgári év szerint összeállított Statisztikai Évkönyvnek az országgyűlés elé terjesztése tekintetében az előterjesztés időpontját - a költségvetési évnek időközben történt megváltozásából folyólag - nem köti egybe a költségvetés bemutatásának időpontjával.

A 23. §-hoz

E szakasz külön is kimondja azt a szabályt, hogy intézkedései nem vonatkoznak a kizárólag belső igazgatási célú vagy szorosan helyi jelentőségű adatgyüjtésekre. E rendelkezésnek indoka az, hogy a 2. §-ban említett cél elérése érdekében szükségtelen az ilyen adatgyüjtéseket központi irányítás és felügyelet alá vonni.

E szakasz rendelkezést tartalmaz arra nézve is, hogy kétség esetén mikép határoztatik meg, hogy valamely adatgyüjtés milyen jellegű.

A 24. §-hoz

A törvény egészében felöleli az 1897:XXXV. tc. által szabályozott anyagot, ezért az említett törvény egészében hatályát veszti.

Az 1927:XXI. tc. 195. §-ának és az 1928:XL. tc. 164. §-ának hatályon kívül való helyezését az indokolja, hogy az idézett szakaszokban említett statisztikai munkálatok a törvény rendelkezései értelmében központi irányítás és felügyelet alá kerülnek, ennélfogva az említett szakaszokban foglalt rendelkezések fenntartása mellőzhető.