1929. évi XX. törvénycikk indokolása

az Olaszországgal 1928. évi július hó 4-én kötött kereskedelmi és hajózási szerződés becikkelyezéséről * 

Általános indokolás

Olaszország az elsők között volt azon államok sorában, melyekkel az 1925. évi január hó 1-én életbelépett autonóm vámtarifa alapján kereskedelempolitikai viszonyunkat rendeztük. Az 1925. évi július hó 20-án kötött és az 1925:XXXVIII. törvénycikkbe iktatott első kereskedelmi szerződésünk Olaszországgal kifejezetten ideiglenes jellegű megállapodás volt.

A tárgyaló felek már az 1925. évi megállapodás létesítésekor attól az óhajtól vezéreltettek, hogy az ideiglenes és szűktartalmú egyezmény minél előbb végleges és szélesebbkörű szerződéssel helyettesíttessék, mely a kölcsönös árucsere élénkülésének és mélyülésének lehet alapja. Az ezirányú újabb tárgyalások különösen akkor váltak időszerűekké, amikor a magyar kereskedelmi szerződések hálózata kiépült s az Ausztriával, Franciaországgal és Csehszlovákiával kötött szerződéseinkben megadott vámkedvezmények életbeléptek.

A szerződéses tárgyalások 1927. novemberében kezdődtek s 1928. május havának legvégén megegyezésre vezettek, amelynek alapján az új szerződés 1928. július 4-én aláírható volt. Ez a végleges szerződés, az ideiglenes egyezményben foglaltnál lényegesen terjedelmesebb általános részt, ugyancsak lényegesen kibővített tarifális mellékleteket, részben az általános határozmányokra, részben a tarifális mellékletekre vonatkozó zárójegyzőkönyvet, végül pedig egy, az olasz részről átmenetileg még alkalmazott, beviteli korlátozásokról szóló jegyzőkönyvet tartalmaz.

Az általános rész, melynek a korábbi egyezménytől eltérő legfontosabb rendelkezése az, hogy most már korlátlanul biztosítja a legtöbb kedvezmény elvét a kölcsönös áruforgalomban (az olasz partvidékre és protektorátusokra vonatkozólag is), egyebekben az ilyen nemzetközi megállapodások szokásos rendelkezéseit tartalmazza a két szerződő fél állampolgárainak és jogi személyeinek jogai, az áruforgalommal kapcsolatos általános szabályok, a kereskedelmi utazóknak adandó könnyítések, a személy- és áruszállításnál alkalmazandó és a hajózást szabályozó általános elvek tekintetében.

Az új szerződés tarifális mellékletei teljesen átvették mindazt, amit az 1925. évi ideiglenes egyezmény tarifális mellékletei már tartalmaztak - egyik-másik tételnél a szövegezés egy-egy árnyalatának módosításával - s azon túlmenőleg részben csökkentik az ideiglenes egyezményben megállapított vámszínvonalat, részben pedig új megállapodásokkal bővültek. A következőkben a tarifális mellékleteknek csupán ezen új - az 1925. évi egyezményben foglaltakon túlmenő - rendelkezései tárgyaltatnak.

Az olasz részről adott engedményeket magában foglaló A) mellékletben mezőgazdasági kivitelünk érdekei szempontjából jelentős az a tekintélyes vámmérséklés, melyet a lovak számára elértünk (darabonkint 225 aranylíráról melegvérű lovak számára 90 aranylírára, másfajtájú lovaknál 112.50 aranylírára). Említést érdemel a vágóhídra szánt bikák, az élő és vágott libák és kacsák, illetve általában az élő szárnyasok, továbbá a szárazbab vámjánál nyert leszállítás is. Jelentős biztonságot szereztünk mezőgazdasági kivitelünk számára azzal is, hogy lekötöttük a tehenek, a növendékmarhák, a borjúk és (a már említett levágott libákon és kacsákon kívül más) levágott szárnyasok, valamint a zabnak kedvező vámját, illetve a tojás, a burgonya, a cirokszalma, a cirokseprő és a széna vámmentességét. Az ipari kivitel számára konszolidáltuk többek között a magyar szalámi, a libamájpástétom, az árpagyöngy, a sör, a cséplőgépek, a malomipari és kőmegmunkáló gépek, a gumijátékok és a különböző lámpaáruk kedvező vámhelyzetét, kedvezően rendeztük az olasz piacokon ismeretes egyes gyógyszerészeti cikkeink vámjainak kérdését, könnyítéseket szereztünk az olcsóbb bútor, háziipari hímzéseink, magyar sütemények stb. elvámolása számára.

Ezek az eredmények természetesen csak megfelelő engedmények ellenében voltak elérhetők, melyeket saját vámjaink tekintetében vállalnunk kellett. Ezeket foglalja össze a szerződés B) melléklete s közülök új vámmérséklések vannak különösen a kemény sajtok vámjánál, továbbá a levágott friss virágok vámjánál; enyhíti a vámleszállítás hatását az, hogy a levágott rózsák erősen leszállított vámja csupán a téli hónapokban - mikor a hazai termelés jelentéktelen - fog érvényesülni. Mérsékeltetnek még a jellegzetes olasz kiviteli érdekeket képviselő szentjánoskenyér és gesztenye vámjai, továbbá a zöldborsó és zöldbab vámjai a korai időszakra korlátozva, amikor ez a vámleszállítás a hazai termelés érdekeit alig érinti. Olaszország, mint nagy bortermelő állam, elvi okokból nagy súlyt helyezett arra, hogy a szerződésben a spanyol és francia borok bizonyos fajtáira nézve a vonatkozó kereskedelmi szerződéseinkben biztosított vámkedvezmények egyes olasz borfajtákra is alkalmaztassanak. Ez a kívánság oly formában nyert kielégítést, hogy a Marsala, Moscato, Malvasia és Vermut olasz különlegességek számára 16-22.5 alkoholfoktartalom esetén biztosíttatott a magyar-spanyol kereskedelmi szerződésben egyes, 18-22.5 alkoholfoktartalommal bíró spanyol borok javára lekötött szerződéses vám (hordóbornál az autonóm 60 ar. kor., palackbornál az autonóm 240 ar. kor. helyett 200 ar. kor. 100 kg-kint), míg a Chianti, Barolo és Barbaresco nevű olasz tájborokra 16 foktartalomig kiterjesztetett azon vámok alkalmazása, melyeket a magyar-francia kereskedelmi szerződés a francia bortörvény által védett tájmegjelöléssel bíró francia borok részére bizonyos feltételek teljesítése esetén megállapított (hordóborra 48 ar. kor., palackborra 110 ar. kor. 100 kg-kint). Számosabbak az ipari termelésnek adott vámengedmények. Figyelemreméltó az a vámleszállítás, mely a 20 és 30 métermázsa közötti darabsúllyal bíró traktorokra vonatkozik; ezen középsúlyú traktorok jövőbeni szerződéses vámja 100 kg-kint 48 ar. kor. lesz. Említést érdemel, hogy a magyar-francia szerződésben szereplő automobilvámok, valamint a magyar-cseh szerződésben a színnyomatos és tarkánszőtt közönséges pamutszövetek számára megállapított mérsékelt vámok az új olasz szerződésünkben is leköttettek és hogy lekötöttük a rézgálicnak és a szuperfoszfátnak autonóm tarifánkban lefektetett vámját is.

A szerződésnek állandóbb jellege kifejezésre jut abban is, miszerint három éven át nem mondható fel s az első három esztendőn túl is érvényben marad, hacsak a felek egyike - hathónapi hatállyal - felmondással nem él.