Az Olaszországgal fennállott 1906. évi február 11-iki állategészségügyi egyezmény egyrészt már elavult határozmányokat tartalmaz, amelyek a forgalomnak állategészségügyi szempontból való kezelésére nem nyujtanak sem elég világos jogalapot, sem kellő támpontot.
Ezeknél fogva új egyezmény létesítésére és annak tárgyalásánál oda kellett törekedni, hogy a forgalom a régi egyezmény kötése óta letelt 22 éven keresztül változott viszonyok fejlődéséhez mérten újra s akként szabályoztassék, hogy érdekeink hathatós megvédésének ne legyen akadálya és hogy a megállapodások határozottak és kétséget kizárva, világosak legyenek.
Az új egyezménynek a régitől eltérő főbb rendelkezései a következők:
Az egyezmény ezúttal kiterjed az élő baromfiakra is, de általában „állatok” helyett meg vannak nevezve az állatfajok. A kölcsönös forgalom általában éspedig nemcsak állatokkal, hanem állati nyersterményekkel és vészterjesztő tárgyakkal is, belépő állomásokra állandóan korlátozható.
A származási bizonyítványon az élő állatokra nézve igazolni kell, hogy a származási község és az a területsáv, melyen át az állatok a vasút (hajó) állomásra haladnak, a szállítás időpontjában mentes olyan ragadós állatbetegségtől, melyet be kell jelenteni és amely az illető állatfajra átragadhat. A származási községben uralkodó veszettség, továbbá lépfenének, sercegő üszöknek, takonykórnak, sertésorbáncnak, egypatások és szarvasmarhák ivarszervi hólyagos kiütésének a származási községben előforduló szórványos esetei nem akadályozzák a szállítást.
A veszélyesnek elismert betegségek (keleti marhavész), ragadós tüdőlob, tenyészbénaság, sertéspestis (sertésvész), juhhimlő, ragadós száj- és körömfájás fellépése esetén pedig azt is igazolni kell, hogy ezek a betegségek a származási községgel szomszédos községekben nem fordultak elő bizonyos idő óta (keleti marhavész és ragadós tüdőlob: 6 hónap, tenyészbénaság, sertéspestis és juhhimlő: 40 nap, ragadós száj- és körömfájás: 21 nap).
Az új egyezmény az eddig fennállott egyezménnyel szemben tehát a hasítottkörmű és egypatás állatok forgalma tekintetében lényeges könnyítéseket tartalmaz, amennyiben a származási községgel szomszédos községek 40 nap óta tartó vészmentességének igazolását, továbbá hasítottkörmű állatokra nézve annak az igazolását is elejti, hogy az állat 40 napot töltött abban a községben, amelyben a szállításhoz szükséges bizonyítvány kiállíttatott; az új egyezmény a vészmentességi határidőket csak a veszélyesnek elismert s fentebb már megnevezett betegségekre nézve tartja fenn. Az e részben a nemzetközi forgalomban általános érvénnyel elfogadott elvnek megfelelően az olaszországi forgalmat illetőleg is kötelező szabályul lett felállítva az, hogy vasúton vagy hajón való szállítás esetében az állatok a berakáskor állatorvos által külön megvizsgálandók, kivéve az élő baromfit, melyre nézve ez a nemzetközi forgalomban általános érvénnyel elfogadott szabály csak akkor áll fenn, ha a szállítmány a bizonyítvány kiállítását követő 3 napon belül nem indul el.
Az állati nyersterményekre nézve az eddig fennállott egyezményben előírt származási bizonyítvány az új egyezmény szerint csak akkor szükséges, ha állati termények és hulladékok friss állapotban szállíttatnak a szerződő felek bármelyikének területére, míg olyan terményeknél és hulldékoknál, melyek száraz állapotban szállíttatnak vagy amelyek olyan kezelésen estek át, mely kezelés az állategészségügyi prophylaxis szempontjából megfelelőnek tekintetik (pl. arzénkezelés, sózás, mosás stb.), bizonyítvány nem szükséges. Bizonyítvány nem szükséges továbbá tejtermékek és tojás szállítása esetén.
Friss és elkészített hús (kivéve a leölt baromfit) forgalmára nézve az új egyezmény is azt az általános szabályt tartalmazza, mely szerint a bizonyítványon igazolni kell, hogy az állatok, melyekből az áru származik, levágás előtt és után megvizsgáltattak, egészségeseknek és fogyasztásra alkalmasnak találtattak.
A határtól való visszaküldése esetén, valamint a csak már a rendeltetési országban való kórmegállapítás eseteiben követendő eljárás, a betegség nemére való tekintet nélkül, tüzetesen megállapíttatott. A határról való visszaküldésre vonatkozó határozmány - tekintettel arra, hogy a két ország nem határos egymással - ragadós betegségben szenvedő, vagy ilyen betegségre gyanús állatokra nézve kiegészíttetett azzal, hogy abban az esetben, ha a visszaküldéshez az átviteli ország nem járulna hozzá, az állatok minden esetben bebocsáttatnak a másik szerződő fél területére és a határállomáson vagy az illetékes állategészségügyi hatóság által kijelölendő más helyen levághatók. Az így levágott állatok termékeinek felhasználását illetőleg azok a szabályok alkalmazandók, melyek ilyen esetekben a belföldi származású beteg vagy gyanús állatokra vonatkozólag érvényesek.
Ha a keleti marhavész az egyik fél területein fellép, akkor - tekintet nélkül a fertőzött helynek a határtól való távolságára vagy ezen betegség kiterjedésének mérvére - a másik fél területi korlátozás nélkül megtilthatja nemcsak a kérődzők, hanem a sertések és a ragályanyag elhurcolására alkalmas termékek és tárgyak be- és átvitelét is a betegség veszélyének tartamára.
Nem képez újabb rendelkezést az, hogy ragadós betegség behurcolása vagy fenyegető módon fennállása esetében a forgalmat a betegség veszélyének tartamára korlátozni vagy megtiltani lehet és pedig függetlenül az illető állam autonóm állategészségügyi törvényeiben és rendeleteiben megállapított módozatoktól. Nehogy azonban ez a jog az állatforgalomnak messzebbmenő korlátozására adhasson alkalmat, mint ami a ragadós állatbetegségek behurcolása ellen való védekezés szempontjából tényleg szükséges: megállapodás jött létre aziránt, hogy ilyen (represszív vagy preventív) tilalom csak az állatok származási kerületére vagy csak a ragadós állati betegséggel fertőzött területekre terjedhet ki, míg az elhurcolás szempontjából kevésbbé veszélyes ragadós betegségek, névszerint a takonykór, lépfene, sercegő üszök, vadjárvány, rühkór, úgyszintén az egypatásokon vagy szarvasmarhán ivarszervi hólyagos kiütés, veszettség, sertésorbánc, baromfikolera és gümőkór esetében tilalmak nem alkalmazhatók. A veszélyesnek elismert és fentebb már megnevezett öt betegség okából represszív vagy preventív tilalom alá helyezhető területi egységek gyanánt meg vannak határozva az egyes vármegyék. A betegség veszélyének tartama ezen veszélyesnek elismert és a 2. Cikk 3. bekezdésében a), b) és c) alatt felsorolt betegségekre nézve - a keleti marhavész kivételével - az említett 2. Cikk 3. bekezdésében a), b) és c) alatt előírt határidőkre lett korlátozva és ez a határidő a betegség hivatalos megszűnttényilvánításának napjától számítandó. A tilalmi jog gyakorlására vonatkozik a zárójegyzőkönyv 7. pontja is, mely biztosítja azt, hogy - a keleti marhavésztől ebben az esetben is eltekintve - tilalmak csak akkor fognak kiadatni, ha a tilalom a belföldi állatállomány megvédése érdekében feltétlen szükséges.
Megemlítendő még, hogy baromfipestis esetén a tilalom tartamának ideje 14 napra korlátoztatott.
Ragadós betegségek állásáról közzéteendő kimutatásokról szóló határozmány a ragadós betegségek elleni kellő védekezés érdekében kiegészíttetett azzal, hogy nemcsak keleti marhavész vagy ragadós tüdőlob fellépése esetén, hanem akkor is táviratilag értesítendő a másik fél, ha a ragadós száj- és körömfájás nagy terjeszkedési hajlammal és rosszindulatú alakban fokozódott elhullásokkal jelentkezik.
Az egyezmény kezelésére nézve a szerződő felek között netán felmerülő nézeteltérés esetére gondoskodva van arról, hogy a felek bármelyike egy vegyesbizottság véleménynyilvánítását vehesse igénybe. Ezen bizottság megalakulásának módja az új egyezményben is részletesen meg van állapítva.
Az egyezményhez tartozó külön zárójegyzőkönyvben a következő kiegészítő megállapodások foglaltatnak:
Állatok és állati nyerstermények a szerződő felek egyikének területéről a másik fél területére az előírt igazolások mellett külön engedély nélkül szállíthatók. Ennek a határozmánynak a zárójegyzőkönyvbe való felvétele azért volt szükséges, mert gyakran előfordult, hogy egyes helyi hatóságok - dacára annak, hogy szabadforgalmat biztosító állategészségügyi egyezmény volt eddig is érvényben - külön beviteli engedélytől tették függővé a bevitelt.
A bevitelre bocsátott élő állatokra (beleértve a baromfit is) nézve netán szükséges külön óvintézkedések az elkerülhetetlenül szükséges legkisebb mértékre korlátozandók. A megfigyelési idő oly állatoknál, melyek nem azonnal vágatnak, illetve nem közvetlenül a vasúttal összekötött úgynevezett vágóhídi vásárokra küldetnek, nem haladhat meg 6 napot, mely a határszéli állatorvosi vizsgálat megtörténtétől számítandó, míg juhoknál a megfigyelési idő 15 nap lehet.
A szerződő felek egyikének területéről származó állatoknak és állati nyersterményeknek a másik fél területén keresztül való közvetlen átvitele akként szabályoztatott, hogy az élő állatok valamelyik harmadik államba való rendeltetéssel az előírt igazolásokkal átvitelre bocsátandók, ha biztosítva van, hogy a rendeltetési ország az állatokat átveszi és az esetleges átviteli országok is megengedik az átvitelt.
Ez a rendelkezés biztosítja tehát a belföldi származású állatoknak Olaszországon keresztül bármely más országba való átvitelét az egyezményben a kölcsönös forgalomra előírt állategészségügyi feltételek mellett, ha az illető ország vagy általánosságban vagy konkrét esetben kijelentette, hogy az állatokat átveszi.
Állati nyerstermények azonban ólomzárolt vasúti kocsikban vagy hajón átvitelre bocsátandók a nélkül, hogy az átvitel előzetes kötelezettségének igazolása szükséges volna. Ez a rendelkezés is igen fontos, mert biztosítja a belföldi származású állati nyersterményeknek bárhová való átvitelét.
Az új egyezmény az eddig fennállott egyezménnyel szemben biztosítja azt is, hogy olyan községek, melyeknek területe a 150 km2-t meghaladja, állategészségrendőri szempontból kisebb kerületekre feloszthatók. Ez egyes nagyobb helyekre (Debrecen, Kecskemét, Szeged stb.) nagy jelentőséggel fog bírni.
A zárójegyzőkönyv határozmánya szerint vágóállatok olyan vágóhidakra, melyekre az állatok levágás céljából közvetlenül beszállíthatók a nélkül, hogy az állatoknak a vágóhíddal kapcsolatos vásáron (úgynevezett vágóhídi vásár) át kellene menniök vagy ottidőzniök, akkor is küldhetők lesznek, ha a származási községgel szomszédos községek az elszállítás időpontjában ugyan mentesek egyes betegségektől (sertéspestis, sertésvész, juhhimlő, ragadós száj- és körömfájás), de nem igazolható még ezen szomszédos községeknek ezen betegségektől 40, illetve 21 nap óta való vészmentessége.
Ezen határozmány a vágóállatoknak Olaszországba való bevitele szempontjából akkor fog jelentőséggel bírni, ha Olaszországban vasúti vágánnyal összekötött vágóhidak létesítettek, ahová az állatok közvetlenül vasúton beszállíthatók, a nélkül, hogy a vágóhídra való hajtás alkalmával vásári területet érintenének.
A versenylovak forgalma és a vasúti kocsik és hajók, illetve hajórészek fertőtlenítése a szokásos módon szabályoztatott.
