A földhitel lebonyolítására törvényi rendelkezéseknek megfelelően alapított altruista pénzintézeteinknek adó- és illetékügyi helyzetét az 1928:XX. tc. összefoglalóan újra szabályozta. Az újraszabályozás alapelve: az egyenlőség és a legszélesebbkörű adó- és illetékmentesség volt.
Minthogy a jogrendszerünkbe az 1928:XXI. tc. alapján új intézményként bevonult ipari jelzáloghitel lebonyolítására hivatott Országos Magyar Ipari Jelzálogintézet Részvénytársaság szintén a törvény rendelkezéseinek megfelelően alapított és szintén teljesen altruista jellegű pénzintézet, amelynek működése éppen olyan közérdekű s amely a kedvezményekre a kezdet nehézségeire tekintettel még inkább rászorul, kell, hogy ez az új alturista pénzintézet adó- és illetékügyi tekintetben a régiekkel egyenlően kedvező helyzetben legyen.
Az 1. § az Országos Magyar Ipari Jelzálogintézet Részvénytársaságnak ugyanazokat az adó- és illetékkedvezményeket biztosítja, mint amelyek az altruista földhitelintézetek javára az 1928:XX. törvénycikkben megállapítva vannak: kivételével azonban természetesen a tartozásátvállalási okiratok illetékmentességének (1928:XX. tc. 1. § 3. pont), valamint a birtokeldarabolási üzletágban előforduló ingatlanátruházások illetékmentességének (1928:XX. tc. 1. § 4. pont), mert ez utóbbi illetékmentességeknek az Országos Magyar Ipari Jelzálogintézet Részvénytársaság működésénél az intézetnek törvényben körülírt üzletkörére tekintettel, gyakorlati szerep nem juthat. Kiemeli az 1. § a részvénykibocsátási illeték alól való mentességet, amit az 1928:XX. törvénycikk külön azért nem hangsúlyozott, mert az alturista földhitelintézeteknél, minthogy ezek akkor már nem újonnan alakult, hanem régen működő intézetek voltak, erre gyakorlati szükség már nem volt.
A 3. § a törvény hatálybalépéséről rendelkezik s az 1. § 1. pontjában foglalt adómentességi szabályt, valamint az 1. § 3. pontjában foglalt tárgyi illetékmentességi szabályokat az intézet alakulásáig visszamenő hatállyal ruházza föl. Az 1. § 2. pontjában meghatározott személyes illetékmentességeket ellenben a 2. § csak a két leglényegesebb vonatkozásban, nevezetesen a részvénykibocsátási illeték és a telekkönyvi bejegyzési illeték tekintetében ruházza föl visszaható erővel. Egyéb vonatkozásban ugyanis a személyes illetékmentesség visszaható erejének nem lenne a szem előtt tartott cél szempontjából olyan lényeges gyakorlati jelentősége, amely ezt a kivételes rendelkezést indokolhatná.
