1929. évi XXIX. törvénycikk indokolása

a rendkívüli ideiglenes házadómentességről * 

Általános indokolás

A házadóról szóló 1909:VI. tc. életbelépte előtt az új épületeket Budapesten 15 évi, az általános házbéradó alá eső, legalább 10,000 lakossal és vasúti vagy gőzhajózási állomással bíró városokban 12 évi, másutt pedig 10 évi ideiglenes házadómentesség illette meg, mely mentesség kizárólag az állami adóra terjedt ki.

Az 1909:VI. tc. értelmében az új épületeket Budapesten, valamint a 14 %-os általános házbéradó alá eső, vagyis legalább 15,000 lakossal bíró rendezett tanácsú és törvényhatósági joggal felruházott városoknak általános házbéradó alá eső területén 15 évi, az általános házbéradó alá eső többi városoknak általános házbéradó alá eső területén 12 évi, másutt pedig 10 évi ideiglenes házadómentesség illette meg. Ez a mentesség a pótlékokra szintén nem terjedt ki.

A most hivatkozott törvény 34. §-a, az 1896:XXIII. tc. 5. §-ában foglaltakhoz hasonlóan felhatalmazta a pénzügyminisztert arra, hogy az olyan rendezett tanácsú és törvényhatósági joggal felruházott városokban, amelyekben a lakrészeknek legalább a fele bérbe van adva, a legalább is egyemeletes házakra a fentebb említett 15, illetőleg 12 évi ideiglenes házadómentességet további 3 évvel meghosszabbíthassa, ha azt nagyobbterjedelmű és kiváló fontossággal bíró városrészberendezések szükségessé teszik.

Ennél nagyobb ideiglenes házadómentességek csakis külön törvényekkel engedélyeztettek és pedig.

a) a vidéken:

1. a Szeged város területén az 1879. évi árvíz után 10 éven belül emelt végleges épületeknek, az utcák és építési határidők szerint 12-16-18 évi adómentesség (1880:XVIII. tc.);

2. a zágrábi földrengés folytán lebontott házak helyébe emelt és 1885. év végéig lakható állapotba helyezett épületeknek, az utca fekvése és az épület nagysága szerint 14-16 évi adómentesség (1881:IX. tc.);

3. a Fiume város területén nyitandó főközlekedési úton és az ahhoz vezető némely új utcában legkésőbb 1893. év végéig emelt épületeknek a szerint, hogy azok előbb beépítve nem volt, puszta telken és három éven belül építtettek-e vagy sem, 25-20-15-10 évi adómentesség, amely a községi pótadóra is kiterjedt (1884:XXII. tc.);

4. a Kecskemét városban földrengés által megrongált és a föld színéig lebontott épületek helyébe emelt és legkésőbb az 1915. év végéig lakható állapotba helyezett épületek, valamint a város által megállapított új szabályozási terv alapján nyitott utcákban legkésőbb 1917. év végéig lakható állapotba helyezett épületeknek 12 évi adómentesség (1912:LVI. tc.);

5. a Gyöngyös városban a tűzvész által érintett területen vagy a szabályozási tervben megállapított részeken emelt és legkésőbb az 1923. év végéig lakható állapotba helyezett épületeknek 15 évi adómentesség (1918:XXIII. tc.);

b) a székesfővárosban:

1. a Nagykörúton, annak Hárombárány-utcai kiágazásán, az Andrássy-úton és az a mellett kisajátított területeken, a Közraktárak területén, a Duna jobbparti rakparton, a Császárfürdőtől kezdve, a Gellért-rakpartig, a Vár területén, a Margit-hídi feljáró, valamint a Prímási-utca mindkét oldalán, a Szabadság-téren, a Városház-téren, az Ujvilág-utcában az Erzsébet-híddal és a Ferenc József-híddal összefüggésben kisajátított területeken, továbbá a Városház-utcában, a Váci-utcának és Kossuth Lajos-utcának meghatározott szakában az egyes törvényekben megállapított határidőn belül lakható állapotba helyezett és az egyes törvényekben megállapított kivitelben és magassággal emelt épületeknek 15 évi teljes, további 15 évi fél adómentesség, amely kedvezmény úgy az állami, mint a községi pótadóra kiterjedt (1871:XLII., 1875:IV., 1879:XLII., 1880:LXV., 1882:VIII., 1884:XVIII., 1893:XIV., 1894:XX. tc.);

2. a Belváros egész területén, valamint az V. és a IX. kerületeknek bizonyos meghatározott részében emelt legalább kétemeletes és 1918. évi november hó elsejéig lakható állapotba helyezett épületeknek 18 évi teljes és további 12 éven át féladómentesség, mely kedvezmény azonban kizárólag csak az állami adóra terjedt ki (1908:XLVIII. tc.);

3. a Főherceg Albrecht-úton, valamint az Ilona-út mentén emelt és legkésőbb 1890. augusztus elsejéig lakható állapotba helyezett, legalább kétemeletes épületeknek 25 évi, az Ilona- és Csónak-utcában ezidőn belül emelt legalább egyemeletes épületeknek 20 évi, csak az állami adóra kiterjedő adómentesség. Amennyiben ezek az épületek eddig már beépített telken épültek, úgy az adómentesség csak 20, illetőleg 15 évi (1881:XXXVI. tc.);

4. a vámvonalakon emelt kislakásos, vagyis csupán egy vagy legfeljebb két szobából és konyhából álló lakásokat magában foglaló épületeknek a részükre biztosított állami adómentességen felül 10 éven át 50 %-os községi pótadómentesség (1875:IV. tc.).

Ezek szerint tehát a háborút megelőzően, a vidéki városokban eddig - Fiumétól eltekintve - maximálisan 18 évi és csak az állami adókra kiterjedő, a székesfővárosban pedig 25 évi csak az állami adóra kiterjedő, illetőleg a községi pótadóra is kiterjedő 15 évi teljes és 15 évi féladómentesség engedélyeztetett.

A lakásépítés előmozdításáról szóló 1921:LI. tc. a beállott nagy lakásínségre tekintettel 30 évi, a községi pótadóra is kiterjedő ideiglenes adómentességet engedélyezett az 1923. év végéig emelt új épületekre. Ez az adómentesség az 1923:XXXIV. tc., illetőleg 1925:XVIII. törvénycikkkel - kisebb-nagyobb eltérésekkel - az 1927. év végéig hosszabbíttatott meg.

Az 1927. év után emelt új épületek további ideiglenes házadómentességét az egyes adók és illetékek mérsékléséről stb.-ről szóló 1927:V. tc. 6. §-a szabályozta. E szerint az 1928. és 1929. évben emelt épületeket 25 évi, az 1930. évben emelt épületeket 20 évi, az 1931. évben emelt épületeket azonban már csak 15 évi adómentesség illeti meg. Az adómentesség az 1931. év végéig emelendő épületeknél a községi pótadóra is kiterjed, míg a későbbi emelendő épületeket már csak az állami házadóra nézve illeti meg a mentesség.

A törvényhozásnak akkoriban az volt a célja, hogy az összeomlás után mutatkozó nagymérvű lakásínség enyhítése céljából az 1921:LI. törvénycikkben biztosított 30 évi rendkívüli, állandóan fenn nem tartható, ideiglenes házadómentesség fokozatosan leépíttessék. Az egész világon páratlanul álló, túlnagy adókedvezmény fokozatos megszüntetése azért is indokoltnak látszott, mert a mindenkor folytatólag meghosszabbított 30 évi házadómentesség az építkezéseket nem mozdította elő olyan mérvben, mint amilyen mérvben azt joggal meg lehetett kívánni, annak dacára, hogy a 30 évi adómentesség mellett a bérházaknál az építtetőknek az építési költséget is meghaladó összegek téríttetnek meg az adókedvezményekben. A 30 évi adómentesség ugyanis - minden 1000 P bérjövedelem után - 8466 P adókedvezménynek felel meg, vagyis ha csak 12 %-os nyers hozamot veszünk számításba, holott tudvalevően az új épületek bérei ennél lényegesen nagyobbak, az építtető adómentesség címén többet kap vissza, mint amennyibe az épület építése került.

Arra nézve, hogy a jelenleg még érvényben lévő rendes kedvezmények is mily nagyméretűek, szolgáljanak a következő adatok:

A székesfővárosban a Nagykörúton és azzal azonos elbírálás alá esett területeken adott adókedvezmény az akkori adókulcsoknak alapulvétele mellett - minden 1000 P évi bérjövedelem után - összesen 5598 P-nek, a Főherceg Albrecht-úton adott kedvezmény 4840 P-nek, az 1908. évben a Belvárosban, valamint az V. és IX. kerületek meghatározott részeiben adott kedvezmények pedig 4320 P-nek feleltek meg. Ezzel szemben a községi pótadóra is kiterjedő 25 évi adómentesség összesen 7055 P-nek, 20 évi adómentesség 5644 P-nek, 15 évi adómentesség pedig 4233 P-nek felel meg. Vagyis az 1931. évre biztosított 15 évi rendes adómentesség is - figyelembe véve az időközi kamatmegtakarítást - túlhaladja az 1908. évben a Belvárosnak, valamint az V. és IX. kerületeknek adott rendkívüli adómentességet. Az 1930. évre biztosított 20 évi adómentesség pedig túlhaladja a korábban adott legnagyobbmérvű rendkívüli adómentességet is.

Amidőn a kormány a 30 évi ideiglenes házadómentességnek az 1927:V. törvénycikkben megállapított fokozatos csökkentését javasolta, abból indult ki, hogy az adókedvezmények fokozatos csökkentése alkalmasabb az építési kedv előmozdítására, mint a 30 évi adómentesség meghosszabbítása. Bármily nagy legyen ugyanis a kedvezmény, kétségtelen, hogy az építtetők a mai viszonyok között az építést a kedvezmény utolsó évére hagyják, abban a reményben, hogy addig a hitelviszonyok javulni fognak. Pedig kizárólag a súlyos hitelviszonyok tették és tehetik a nagymérvű adókedvezményeket indokolttá.

Hogy a kormány ezen álláspontja mennyire helyes volt, igazolja az a körülmény, hogy míg az 1921:LI. tc. hatálybaléptétől, 1922. január hó 1-től az 1927:V. tc. javaslatának előterjesztéséig, vagyis 1926. év végéig a székesfőváros egész területén csak 138 bérház építtetett, a törvény életbelépte után pedig az 1927. évben 95, az 1928. évben pedig ugyancsak 95 bérház emeltetett. Ha most figyelembe vesszük azt, hogy az 1922-1926. évekig épített bérházak közül 66 bérházat az 1923:XXXIV. tc. rendelkezéseinek folyományaként a nyilvános számadásra kötelezett vállalatok a lakásépítő külön tevékenység útján építették, vagyis ha ezeket figyelmen kívül hagyjuk, úgy az 1927. évben, mint az 1928 évben a magánépítkezés évenként több bérházat épített, mint az 1922-1926. években, vagyis teljes 5 éven át.

A magyarországi adókedvezményekhez hasonló kedvezményeket egyetlen egy állam sem nyujt az építtetőknek. Ezidőszerint Magyarország után a legnagyobb adókedvezményeket Csehszlovákia adja. Csehszlovákia a lakásépítésről szóló 1928. évi március hó 28-i törvény 49. §-ában a rendes 6, illetőleg 12 évi adómentesség helyett az 1928. és 1929. években épült házakra 15 évi, illetőleg a kislakásos épületekre 25 évi rendkívüli ideiglenes házadómentességet biztosít. A törvény szempontjából kislakásos épületeknek csak azok az épületek tekintendők, amelyekben a lakások összterülete a 84 m2-t, az üzlethelyiségek összterülete pedig a 36 m2-t nem haladja túl. Szállodák, panziók, villák és szanatóriumok azonban kislakásos épületeknek nem minősíthetők.

Ilyen körülmények között nem megokolt a jelenleg érvényben lévő ideiglenes házadómentességi kedvezményeknek további bővítése. Azonban a jelenleg érvényben lévő kedvezményeknél nagyobb kedvezményeknek rövid időhöz kötötten és területileg korlátozva leendő engedélyezése, illetőleg a mostani kedvezmények tartamának a meghosszabbítása által városrendezési tervek megvalósítása előmozdítható. Ez elsősorban a székesfőváros területére nézve indokolt.

Míg ugyanis a vidéken az építkezés általában véve helyes mederben folyik, addig a székesfővárosban az építkezés a közművekkel ellátott belső területeken nem halad oly mérvben, amint azt a székesfőváros lakásszükségletének helyes kielégítése megkívánná, amennyiben a bérházakat újabb időben a város külső, közművekkel el nem látott részein emelik, amely körülmény sem városfejlesztési, sem közegészségügyi szempontokból nem kívánatos.

Az új épületek nagyon sok esetben nem felelnek meg a békeévekben épült házak építkezésének és berendezésének és különösen egészségügyi szempontokból nagymérvű visszaesés tapasztalható. Ennek folytán oly célból, hogy a székesfővárosban egyrészt az építkezés helyes mederbe tereltessék, másrészt pedig a lakástermelés gyorsabb és kielégítő legyen és ezáltal az építőiparnak és a vele összefüggő minden más iparnak munkaalkalom nyujtassék, kellett, hogy a székesfővárosnak közművekkel ellátott területén 1931. évi augusztus hó elejéig, illetőleg a még csak lebontandó házak helyén emelt épületeknél az 1931. évi november hó elsejéig lakható állapotba helyezett új épületekre nézve 30 évi adómentesség biztosíttassék, amennyiben az építkezés és az épület berendezése a mai kor egészségügyi kívánalmainak megfelel. Minthogy továbbá a székesfőváros területén nemcsak a háztartások, hanem a központi fűtőberendezések is csaknem mind külföldi szénre vagy pedig csak külföldi szénből előállítható koksz használatára vannak berendezve, úgyhogy a budapesti épületek fűtésére szükséges külföldi szén fizetési mérlegünket már nagyon hátrányosan befolyásolja, egyrészt fizetési mérlegünk javítása, másrészt pedig a hazai széntermelés fokozása érdekében is szükséges, hogy a rendkívüli adókedvezmény azon további feltételhez köttessék, hogy abban csak az olyan épületek legyenek részesíthetők, amelyek fűtőberendezései, tehát nemcsak a központi fűtés, hanem a lakásokban lévő kályhák is, hazai szén használatára alkalmasak.

Ezen bár több feltételhez kötött, területileg és időbelileg is korlátozott, de végeredményben mégis általánosabb jellegű rendkívüli adókedvezményeken kívül az 1927:V. tc. 6. §-ában megállapított és a házadóról szóló 1927. évi 200. P. M. számú hivatalos összeállítás (5) bekezdésében foglalt adómentességi kedvezményeken túlmenő kedvezményeknek az engedélyezése a jövőben csakis ott indokolt, ahol ezt a nagyobb terjedelmű és kiváló fontossággal bíró városrendezési munkálatok szükségessé teszik.

Részletes indokolás

Az 1. §-hoz

Budapest székesfőváros területén az 1931. év augusztus hó 1-éig, illetőleg amennyiben az új ház egy még csak lebontandó épület helyére épül, úgy az 1931. évi november hó 1-ig teljesen lakható állapotba helyezett új épület 30 évi rendkívüli ideiglenes házadómentességben részesül. Hosszabb építési határidőnek a megállapítása azért nem indokolt, mert ez az elérni szándékolt célokat, tudniillik azt, hogy egyrészt a székesfőváros területén a lakástermelés gyorsabb, másrészt pedig, hogy az építőipar a székesfővárosban azonnal munkához juttatható legyen, veszélyeztetné. Hosszabb határidő engedélyezése esetében ugyanis az építkezés az eddigi tapasztalatok szerint a folyó évben nem indulna meg, hanem az kitolatnék a kedvezmény végére. A székesfővárosban pedig a lakástermelés gyorsítása nemcsak a lakásszükséglet kielégítése és az építőipar foglalkoztatása, hanem a régi és új épületek lakbérei között mutatkozó aránytalan nagy eltérések mielőbbi kiegyenlítése érdekében is felette sürgős, mert amíg ez meg nem történik, a lakásrendelet a székesfővárosban nagyobb zökkenések nélkül nem helyezhető hatályon kívül.

A még csak lebontandó épületek helyére épülő házaknak lakható állapotba helyezésére azért van egy félévvel hosszabb határidő, mert amíg a többi építtetők az építkezést azonnal megkezdhetik, a mégcsak lebontandó épületek tulajdonosainál egyrészt a felmondási határidők, másrészt pedig a jelenlegi lakók elhelyezése miatt a hosszabb határidő indokolt.

Azok az épületek, amelyek a feltételeknek nem felelnek meg, csakis a rendes, vagyis a házadóról szóló hivatalos összeállítás 5. §-ában biztosított adókedvezményekben lesznek részesíthetők.

Azt, hogy melyek legyenek azok a minimális egészségügyi követelmények, amelyek a rendkívüli házadómentesség eléréséhez szükségesek lesznek és azt, hogy Budapest székesfőváros mely területe tekintendő közművekkel ellátottnak, rendelet fogja szabályozni. A minimális egészségügyi követelményeket ugyanis a szerint kell megállapítani, hogy az épület családi jellegű-e, avagy bérház és hogy az a város mely részén épül. Ezeket a feltételeket tehát a törvényben megállapítani nem ajánlatos. Másrészt pedig a közművekkel való ellátás szempontjából is figyelembe kell venni azt, hogy a székesfőváros illető területe mily közművekkel van ellátva, vagyis hogy az esetleg meglevő közművek mily lakosság szükségletét képesek fedezni. Mert kétségtelen, hogy azok a területek, amelyeknek közművei csak a családi házak szükségleteinek a kielégítésére elegendők tömeges bérpaloták építése szempontjából éppoly elbírálás alá kell hogy essenek, mint azok a területek, amelyek közművekkel még nincsenek ellátva.

Kivételesen indokolt esetekben, így elsősorban tisztviselői és munkástelepek létesítése esetében, a rendkívüli adókedvezmény engedélyezhető abban az esetben is, ha a székesfővárosnak illető része közművekkel még nincs is ellátva.

A 2. §-hoz

A jelenleg érvényben lévő törvényes rendelkezések értelmében, ha valamely épület lebontatik, az annak a helyére emelt új épületnek az a része, amely a régi épület terjedelmének megfelel, csak 10 évi adómentességben részesül, míg a teljes adómentesség - hacsak az új épület térfogata a régi épület térfogatának négyszeresét nem éri el - az épületet csak a lebontott épület terjedelmét meghaladó része után illeti meg.

Ennek a rendelkezésnek az a magyarázata, hogy amíg a be nem épített telkekre újonnan emelt épületek által teljesen új adóalanyok keletkeznek, a lebontott épület helyére emelt épületeknél ellenben mindenkor egy már meglévő adótárgy semmisül meg. Míg az első esetben az állam egy még csak beálló jövedelemforrásról mond le bizonyos időre, utóbbi esetben az új építkezéssel már egy meglévő tényleges jövedelmi forrás szűnik meg.

A régi házadótörvényeink szerint a lebontott épület helyére emelt új épületek szintén mindenkor rövidebb tartamú adókedvezményben részesültek, pl. a házadóról szóló 1909:VI. tc. értelmében a lebontott épület helyére emelt új épületet a székesfővárosban a rendes 15 évi helyett csak 12 évi adómentesség illette meg olykép, hogy a lebontott épület helyére emelt új épület a maga egész terjedelmében csak abban a rövidebb időben részesült adómentességben. Ezzel szemben a jelenleg érvényben lévő rendelkezések szerint a lebontott épület helyére emelt új épület ugyancsak 10 évi adómentességben részesül, de az új épületnek a régi épület terjedelmét meghaladó része teljes adómentességet kap. A jelenleg érvényben lévő kedvezmény tehát lényegesen meghaladja a régi kedvezményt.

A lebontott épületek helyére emelt épületeket ennél nagyobb kedvezményben általánosságban részesíteni nem megengedhető. Nagyobb adókedvezmények engedélyezése esetében ugyanis a már nem adómentes épületek lebontása - az épületek korszerű kiállítása, valamint a rendelkezésre álló terület gazdaságosabb kihasználása folytán elérhető lényegesen nagyobb bérek miatt - nagyon sok esetben ajánlatos lehet; már pedig különösen a mai viszonyok között az ily épületlebontásokat adókedvezményekkel előmozdítani nem szabad. Oly célból azonban, hogy a székesfővárosban az elavult, átalakításra nem is alkalmas épületek lebontása, illetőleg újakkal való kicserélése előmozdíttassék, a szakasz a lebontott épületek helyére emelt és az 1. § rendelkezései alá tartozó, vagyis legkésőbb 1931. évi november hó elsejéig teljesen lakható állapotba helyezett új épületeknél, a 10 évi rendes házadómentesség lejárta után, az állami házadót a rendkívüli házadómentesség időtartamának további részében csak a lebontott épület 1929. évi házadóalapja után veti ki.

A 3. §-hoz

Az 1. § értelmében ugyan bizonyos feltételekhez kötött, de végeredményben mégis általános jellegű rendkívüli ideiglenes házadómentességen kívül felhatalmazás alapján a városrendezési szempontokból a székesfővárosnak pontosan meghatározandó területére legfeljebb 30 évig terjedhető rendkívüli házadómentesség engedélyezhető és ez a rendkívüli ideiglenes házadómentesség a városrendezési okokból lebontott épület helyére emelt új épületek egész terjedelmére is kiterjeszthető.

A székesfőváros egyes részei ugyanis szabályozásra szorulnak. Ezek közt vannak olyanok, amelyeknél a szabályozási munkálatok már most megindíthatók, így például a Belváros, a Viziváros, a Margit-körút stb., de vannak olyanok is, amelyeken a városrendezési munkálatok különféle okokból még nem vihetők keresztül. Ilyen például az Erzsébet-sugárút létesítése, amely a lakosság oly tekintélyes részének a megmozgatásával járna, hogy arra csak a lakásszükséglet megszünése után lehet gondolni vagy a Tabán beépítése, amelynek a beépítését a területnek megfelelő közművekkel való ellátása kell, hogy megelőzze, avagy a tervezett óbudai híd körüli terület kiépítése, amely a híd építésének a megkezdése után lesz csak időszerű. A székesfővárosi városrendezési munkálatok azonban mind olyan természetűek, hogy azok keresztülviteléhez több évre lesz szükség. Nehogy a városrendezési munkálatok miatt esetenként kelljen törvényjavaslatot előterjeszteni, a városrendezéshez szükséges adókedvezmények rendelettel állapíthatók meg, azzal a kötelezettséggel, hogy ezek a rendeletek mindenkor az országgyűlésnek bemutattassanak.

A 4. §-hoz

A különben még használható állapotban lévő, de különösen egészségügyi szempontokból a mai kor követelményeinek már meg nem felelő épületeknek a mai kor igényeinek megfelelő átalakításának előmozdítása, illetőleg az ily épületeknek kizárólag az adókedvezmények miatt leendő lebontásán feleslegessé tétele céljából mindazoknál az épületeknél, amelyek legkésőbb 1930. év végéig lényegesebb költséggel átalakíttatnak, az átalakítás következtében előálló jövedelemtöbblet az átalakítás és a befektetett tőke mérvéhez képest legfeljebb 30 évig terjedő időre a házadó alól felmenthető. Azt, hogy ezen kedvezmény elnyeréséhez mily mérvű átalakítás legyen szükséges és hogy a jövedelemtöbblet adómentessége mily időtartamú legyen, a felmerülő esetek sokféleségére tekintettel, rendelet fogja szabályozni.

A műemlékek jellegével bíró épületek átalakítása esetében, minthogy az ily épületek használatában és így átalakításában is a tulajdonos épp az épület műemlék - jellegénél fogva korlátozva van, az átalakítás költségeinek megfelelően 15 évig terjedhető teljes adómentességet engedélyez, mert ezeknél az épületeknél az esetek túlnyomó részében az átalakítás dacára több jövedelemről szó sem lehet.

Az 5. §-hoz

A házadóról szóló hivatalos összeállítás 5. §-ának (5) bekezdése értelmében az 1931. év végéig lakható állapotba helyezett épületeket megillető ideiglenes házadómentesség az állami adó után járó községi pótadóra is kiterjed. Minthogy pedig az 1., 2. és 4. §-ban említett építkezések, illetőleg átalakítások mind ezen határidőn belül végzendők, a községi pótadókedvezmény ezekre is kiterjesztendő. Másrészt a székesfővárosban városrendezési szempontból engedélyezett rendkívüli házadómentesség a multban szintén sok esetben a községi pótadóra is kiterjesztetett, ennek folytán a városrendezési szempontokból most engedélyezendő rendkívüli házadómentességeknél is biztosítandó ez a pótadómentesség, hogy ekkép is az illető városrendezési munkálatoknak mielőbbi befejezése biztosíttassék.

A 6. §-hoz

A vidéki városaink nagy részében az építkezés örvendetes haladásnak indult. Sajnos azonban, hogy az építkezés különösen egyes határmenti, valamint mezőgazdasági jellegű városban a kellő eredményt nem mutatja fel. Azokban a városokban azonban, ahol a lakásoknak legalább 40 %-a még a lakásrendelet bérkorlátozó rendelkezései alapján van bérbeadva, - Kőszeg, Nagykanizsa, Pápa, Sátoraljaújhely városokat kivéve - örvendetes építkezés állapítható meg.

A székesfőváros területére nézve az előző §-okban adott rendkívüli kedvezményeknek a vidéki városokra leendő általános kiterjesztését ennek folytán annál kevésbbé indokolt, mert míg a fővárosban városfejlesztési szempontokból azelőtt is ismételten adatott 30 évig terjedő rendkívüli házadómentesség, a vidéki városokban - Fiumét kivéve - 18 évet meghaladó adómentesség még rendkívüli esetekben sem adatott azelőtt. A folyó évben járó 25 évi és az 1930. évben járó 20 évi, a községi pótadóra is kiterjedő házadómentesség a vidéki városokban oly nagy kedvezmény, hogy annak további kiterjesztése általánosságban nem indokolt, mert azokban a városokban, amelyekben a 30 évi adómentesség tartama alatt eddig sem történt számottevő építkezés, kétségtelenül a nagyobb adókedvezmény ezentúl sem fog a lakásépítésre buzdítólag hatni.

Adómentességeket a városoknak csak oly részeire és csak oly mérvben lehet engedélyezni, ahol, illetőleg amely mérvben a nagyobb terjedelmű és kiváló fontossággal bíró városrendezésnek azt tényleg szükségessé teszik. Rendezett tanácsú városokban általában legfeljebb 20, illetőleg a törvényhatósági joggal felruházott városokban legfeljebb 25 évi adómentesség engedélyezhető, azt meghaladó mentességet pedig csakis oly nagyobbmérvű városrendezések eseteiben, amelyek másként nem biztosíthatók. A városrendezési munkálatokból kifolyólag a vidéki városoknak engedélyezendő rendkívüli házadómentességeket azokban az esetekben, ahol ez indokolt, szintén a lebontott épület helyére emelt új épület teljes terjedelmére fog engedélyeztetni.

A 8. §-hoz

A községi pótadómentességet a székesfővárostól eltérően csak azokban az esetekben engedélyezi, ahol azt a város háztartása megengedi. Több vidéki város, így különösen a Budapest-környéki városok egyrésze, ahol nagyobb mérvű építkezés történt, a rendkívüli adókedvezmények engedélyezését ahhoz a feltételhez kéri kötni, hogy az a községi pótadóra ne terjesztessék ki. Sőt egyes városok a községi pótadómentességnek azonnali hatálytalanítását vagy legalább is annak az engedélyezését kérik, hogy szabályrendeletileg a jelenleg pótadómentes házak terhére is vethessenek ki adót. Az új házak építésével ugyanis egyes helyeken teljesen új utcák, városrészek keletkeztek, de minthogy a községi adóztatás szempontjából új adóalanyok nem keletkeztek, az új utcáknak, városrészeknek útburkolattal, járdával, világítással való ellátása, továbbá az új utcák, városrészek keletkezésével járó közigazgatási kiadások lényeges emelése súlyosan terhelik az amúgy is nagy terheket viselő régi adóalanyokat. A pótadómentességnek a jövőben emelendő épületek részére való biztosítása sok helyen a régi házak terheit elviselhetetlen mértékre emelné. Erre való tekintettel a 8. § értelmében azok a városok, amelyek az ilyen új utcák nyitásával, illetőleg közművekkel való ellátásával járó költségek fedezésére külön járulékokat nem szednek, hanem azokat saját rendes bevételeikből fedezik, a pótadómentesség tartama alatt is az ily pótadómentes házakra a bel- és pénzügyminiszter együttes jóváhagyásával szabályrendeletileg adók vethetők ki.

Ott, ahol ezt a körülmények indokolják, a rendkívüli adómentesség kedvezménye ahhoz a feltételhez van kötve, hogy a tulajdonosok a közterületek céljaira szükséges területet díjtalanul, esetleg a többieknél nagyobb mérvű adókedvezmények biztosítása ellenében tartoznak a város rendelkezésére átengedni.

A 9. §-hoz

Az ebben a §-ban foglalt rendelkezés az országgyűlés részére a 3. § és 6. §-okban kért felhatalmazások mikénti felhasználásának az ellenőrzését biztosítják.

A 10. §-hoz

E szakasz az életbelépési és végrehajtási rendelkezéseket tartalmazza.