1929. évi XXXI. törvénycikk indokolása

az 1929/30. évi állami költségvetésről * 

Általános indokolása

Törvényeink és alkotmányos gyakorlatunknak megfelelően a költségvetés kiadásait és bevételeit felölelő megajánlási (appropriációs) javaslat terjesztendő elő.

Ennek a kötelezettségnek tesz eleget a jelen törvény, amelynek 1. §-a a kiadásokat, 2. §-a a bevételeket tartalmazza rovatonkint, címenkint és fejezetenkint.

Az 1. és 2. §-okban foglaltak az 1929. évi március hó 13-án előterjesztett részletes költségvetésnek felelnek meg.

Részletes indokolás

A 3. §-hoz

E szakasz (1) bekezdése, az állandóan követett gyakorlatnak megfelelően, a kiadások és a bevételek végösszegét és mérlegét tűnteti fel.

E szakasz (2) bekezdése felhatalmazást tartalmaz arra, hogy a költségvetés többlete az állami tisztviselők és egyéb alkalmazottak lakáspénze szempontjából ezidőszerint a III-IV. lakáspénzosztályba tartozó egyes városoknak és községeknek magasabb lakáspénzosztályba való sorozására legyen felhasználható s egyben kimondja, hogy az ezen felül netán még fennmaradó többletet a pénztári készletek gyarapítására kell fordítani.

Az állami tisztviselőknek és egyéb alkalmazottaknak lakáspénze szempontjából a városok és községek legutoljára az 1908., illetőleg az 1911. évben soroztattak lakáspénzosztályokba. Azóta egyes városokban és községekben, az ország területének megváltozása és egyéb okok folytán, a lakásviszonyokban olyan lényeges eltolódások állottak elő, hogy ezeknek a helyeknek a jelenleginél magasabb lakáspénzosztályba való sorozása elkerülhetetlenül szükséges. Erre a célra kívánja tehát a kormány felhasználni az állami költségvetés feleslegét, de mert előre nem lehet egészen pontosan megállapítani, hogy a tervbevett rendezés milyen összeget igényel, a netán még fennmaradó feleslegre nézve kimondatnék, hogy azt a pénztári készletek gyarapítására kell fordítani.

A 4. §-hoz

Az e szakaszban foglaltak a tulajdonképpeni megajánlásra vagy felhatalmazásra (az appropriációra) vonatkoznak és indokolást nem igényelnek, mert természetes következményei az előbbi szakaszokban foglaltaknak.

Az 5. §-hoz

E szakaszban a kormány az utóbbi évek költségvetési törvényeiben követett gyakorlatnak megfelelően arra kér felhatalmazást, hogy az 1929/30. költségvetési évben is a miniszter tanács állapíthassa meg - a pénzügyminiszter előzetes hozzájárulásával - azt, hogy mely esetekben van hitelátruházásnak helye. Az előző évek tapasztalatai ugyanis azt mutatták, hogy a megállapított összegek célszerű és gazdaságos felhasználása csak akkor biztosítható, ha megvan a lehetőség arra, hogy a költségvetésbe felvett egyes összegek között bizonyos kiegyenlítések eszközöltessenek; de mert a költségvetési év elején még nem lehet előre megállapítani, hogy mely rovatok között van szükség kiegyenlítésre, nem volna célszerű magában a költségvetési törvényben előre megjelölni a lehetséges hitelátruházásokat. Annál inkább kívánatos fenntartani az utóbbi években kialakult rendszert, mert az teljes mértékben biztosítja azt, hogy kizárólag a takarékosság szem előtt tartásával és az államháztartás helyzetének beható mérlegelése mellett történjenek a hitelátruházások s a kormánynak módjában álljon az is, hogy a megtakarításokat elsősorban a gazdasági élet fejlesztésére fordíthassa.

A 6. §-hoz

Kívánatos, hogy az 1929/30. költségvetési évben is - miként az előző években - a megállapított kiadási összegekre nézve a költségvetési éven túli időben való felhasználás lehetősége kizárassék. Ez alól ezúttal is csupán a beruházási kiadásoknál indokolt kivételt tenni, mert ezeknél a rendelkezésre álló összegnek célszerű és a legmegfelelőbb időpontban való felhasználása szükségessé teszi, hogy egy év helyett kétévi felhasználás engedélyeztessék.