1929. évi XXXII. törvénycikk indokolása

a közúti közlekedés szabályozása tárgyában 1926. évi április hó 24-én Párisban aláírt nemzetközi egyezmény becikkelyezéséről * 

Általános indokolása

Párizsban a gépjáróművek közúti forgalmának szabályozása tárgyában 1926. évi április hó 24-én aláírt nemzetközi egyezménnyel egyidejűleg létrejött jelen közúti közlekedési nemzetközi egyezmény olyan általános közúti közlekedési szabályok létesítését célozza, melyek az automobilok közúti közlekedését megkönnyítik. Az egyezmény ugyanis abból a célból, hogy az automobilok akadálytalanul közúti közlekedése lehetővé tétessék, a közutaknak egyéb igénybevevőire nézve is bizonyos előírásokat tesz. Így nevezetesen előírja, hogy az állati vontatású kocsiknak, valamint a közutakon haladó állatoknak (csordáknak) vezetővel kell bírniok, akik a járművet vagy az állatokat irányítani tudják. Előírja továbbá a gyalogjáróknak a kocsiúton való mikénti viselkedését, továbbá a járóművek találkozásánál, az előzésnél, kitérésnél és keresztezésnél betartandó szabályokat, végül az összes közúti járóművek éjszakai kötelező megvilágítását. Ez az egyezmény az automobilforgalmi egyezményt szervesen kiegészíti. A közúti közlekedésre vonatkozó hazai jogszabályokat a közutakról és vámokról szóló 1890:I. tc. és egyes későbbi belügyminiszteri és kereskedelemügyi miniszteri rendeletek tartalmazzák. Az 1890:I. törvénycikkben foglalt e rendelkezések annak idején nyilván nem elvi szempontból vétettek a törvénybe, hanem azért, mert az akkori viszonyok mellett a szabályozás gyors változtatásának szükségességével egyáltalában nem kellett számolni. Nem törvényben védett magánjogokba vágó vagy hasonló jelentőségű egyéb rendelkezésekről van tehát szó, hanem a mindennapi élet olyan közrendészeti vonatkozásairól, amelyek más jogterületeken is rendelet útján nyernek szabályozást.

A kért felhatalmazás az idézett törvénynek bár szintén rendészeti vonatkozású, de állandó természetű intézkedéseit nem érinti.

Az 1890:I. tc. 107-114., 121. és 122. §-ainak a közúti közlekedés rendjének biztosítására vonatkozó rendelkezései némelyike a becikkelyezendő egyezménnyel ellenkezik. Ilyen pl. a 112. §-ának első bekezdése, melynek értelmében vonóállatok legalább egyikét csengővel kell ellátni, az egyezmény 7. §-ával ellentétben áll. Ettől függetlenül is azonban e rendelkezéseket, mint teljesen elavultakat, hatályon kívül kell helyezni. A belügyminiszter és a kereskedelemügyi miniszter egyetértően gondoskodni fognak arról, hogy a jelen egyezménynek és a mai követelményeknek megfelelő új egységes közúti közlekedési rendészeti szabályzat mielőbb megjelenjék.

Részletes indokolás

Az 1. §-hoz

Ez a szakasz az egyezményt a szokásos módon az ország törvényei közé iktatja. Az egyezményt annál inkább törvénybe kellett iktatni, mert a 3. § értelmében annak végrehajtása kapcsán oly intézkedések válnak szükségessé, melyek törvényes felhatalmazást igényelnek.

A 2. §-hoz

E szakasz az egyezmény hitelesnek tekintendő francia szövegét és annak magyar fordítását tartalmazza.

A 3. §-hoz

A rohamosan elterjedt gépjárműforgalom a közutakról és vámokról szóló 1890:I. törvénycikknek a közúti közlekedésre vonatkozó elavult rendelkezései hatálytalanítása mellett az újszerű közlekedési viszonyoknak rendeleti úton való megfelelő szabályozását teszi szükségessé. A közlekedési szabályoknak a viszonyok gyors változásához való igazodása ugyanis sokkal nagyobb rugalmasságot követel, mint amilyet a törvényhozás működése lehetővé tesz. A belügyminiszter és a kereskedelemügyi miniszter tehát felhatalmaztatnak, hogy egyetértően a szóbanlévő nemzetközi egyezménynek és a mai kor követelményeinek megfelelő új, egységes közlekedési rendészeti szabályzatot adjanak ki.

A 4. §-hoz

Ez a szakasz a törvény végrehajtásához szükséges felhatalmazást tartalmazza.