1929. évi XXXIII. törvénycikk indokolása

a Nemzeti Közművelődési Alapítványról * 

Részletes indokolás

Az 1. §-hoz

Az 1. pont azokat a törvényes és bírói ítéleti jogalapokat sorolja fel, melyekre ez a törvény támaszkodik.

Az 1915:XVIII. törvénycikk és az 1921:XLIII. törvénycikk alapján megindult az eljárás annak a kimondása iránt, hogy gróf Károlyi Mihály vagyona, illetőleg az általa élvezett hitbizomány haszonélvezete a törvény értelmében az államra száll. Ennek az eljárásnak során a m. kir. Kúriának P. I. 6398/1923/54. sz. alatt hozott ítéletével jogerősen kimondatott, hogy gróf Károlyi Mihálynak összes vagyona a magyar államra száll.

Az 1921:XVIII. tc. módot nyujt arra, hogy az állam a hitbizományi haszonélvezet, helyett a hitbizományi vagyon állaga megfelelő részének az átadása iránt támasszon igényt. Az állam ezzel a jogával élt, ennek következtében keletkezett a budapesti kir. törvényszéknek a 4. H. 36,537/921/60. szám alatt hozott jogerős ítélete, amely a hitbizomány állagvagyonát úgy osztja meg, hogy az államnak jut a vagyon 60%-a, a hitbizománynak megmarad a vagyonnak a 40%-a.

A törvényszék ítélete után az O. F. B. előtt megindult az eljárás annak megállapítása iránt, hogy mely vagyonrészek essenek az államnak jutó 60%-ba, s mely vagyonrészek maradjanak meg a hitbizománynak. Az eljárás során kitűnt, hogy igazságos és olyan megosztás, amely mind a két félnek gazdasági szempontból életképes, azaz jövedelmezően kezelhető birtoktesteket juttat, alig lehetséges. A helyzet ugyanis az, hogy a birtokkomplexum nagyjából két részre oszlik, az alsó birtokrészek alkotják a mezőgazdasági szempontból értékes területeket, a felső birtokrészek túlnyomó részben erdők. A 60 és 40%-os megosztás esetében elkerülhetetlen lett volna, hogy a hitbizománynak az igen értékes mezőgazdasági részekből is nagyobb terület adassék át s ennek következtében az államnak a megmaradó nagy erdőkomplexumhoz viszonyitva, aránylag csekély területű mezőgazdasági szempontból értékes birtokrész jutott volna. Ezek a szempontok vezették a kormányt abban, hogy igyekezett a kérdést a hitbizományban várományosi joggal bíró családtagokkal egyesség útján megoldani. A tárgyalások arra az eredményre vezettek, hogy a család a hitbizományi vagyonból neki jutó 40%-nyi részt 10.500,000 pengő ellenében az államnak engedte át.

Így került az egész vagyonkomplexum az állam rendelkezésébe, amelyből megtart annyit, amennyi az államkincstár által kifizetendő 10.500,000 pengőnek megfelel, a többi vagyont pedig kulturális alapítvány létesítésére fordítja.

Az Egyetem-utcai hitbizományi Károlyi-palotát, a hozzátartozó telekkel együtt, Budapest székesfőváros közönsége közérdekű célra megvette.

A törvény lényegileg nincs ellentétben az 1921:XLIII. tc. 3. §-ának 2. bekezdésében foglalt ama rendelkezéssel, mely szerint a hitbizományhoz tartozó és az államnak jutó ingatlan egy éven belül földbirtokpolitikai célokra használandó fel és amely azt is kimondja, hogy a birtok felosztásánál elsősorban a rokkantak jöhetnek figyelembe.

Ennek a rendelkezésnek a szövege ugyanis nem kizárólagosan említi a rokkantak kielégítését, mint egyedüli célt, hanem ezt csak mint elsősorban helyezett földbirtokpolitikai célt jelöli meg és e mellett lehetőséget nyujt egyéb földbirtokpolitikai célok kielégítésére is. Már pedig a hitbizományi birtokkal szomszédos községek hadirokkantjainak földigénye már megelőzőleg végrehajtott földbirtokrendezési eljárás során teljes kielégítést nyert, viszont az 1920:XXXVI. tc. 84. §-a a földbirtokreform feladatai között a nemzetfejlesztési és közoktatásügyi intézmények támogatását is felsorolja s így ez a törvény összhangban van a földbirtokreform célkitűzésével.

A 2. pont tulajdonképpen propagatív célt szolgál.

Az egységes kezelés, az igazgatás s a közös célkitűzés pedig olcsóbbá teszi az alapítvány ügyeinek az ellátását s növeli ható erejét.

Ezért helyénvaló az a rendelkezés, hogy az ily adományok és hagyományok az alapítvány tőkéjéhez csatolandók s így azok hozadékai együttesen fordíthatók évről-évre a 2. §-ban kitűzött célokra.

Magától értetődik az, hogy minden hagyományozó vagy adományozó más irányú rendelkezéseket is tehet.

A 3. pont rendelkezése csupán azt a célt szolgálja, hogy az alapítvány önálló jogi személyiségét teljesen kidomborítsa. A telekkönyvi bejegyzés ekként a törvény erejénél fogva lesz eszközlendő.

A 2. §-hoz

Az alapítvány rendeltetése tekintetében az általános indokolás magyarázatot nyujt.

A célmeghatározás részletezése a törvény kereteibe nem való. Egy oly nagyszabású feladatkört, mint aminőt a nemzeti közművelődés fogalma fed: felsorolással kimeríteni nem lehet.

Nem is célszerű tüzetes elhatározásokkal megkötni a kezét annak a szervnek, amely a célok megjelölésére hivatva lesz. Ily megkötöttség annál kevésbbé volna kívánatos, mert előre nem tudható, hogy a közművelődés fogalmi körébe eső mely közelebbi célok elérésére van éppen szükség megfelelő anyagi eszközökre, különösen pedig oly intézmények létesítése vagy támogatása terén, amelyek istápolására az állami költségvetés kellő fedezet híján nem gondoskodhatott.

A tapasztalat sokszor igazolta már, hogy az alapítványok célkitűzésének a merevsége fonák helyzeteket szűlhet, amikor ugyanis a jövedelmeknek olyanféle felhasználását rendeli, aminőre a változott viszonyok folytán szükség már nincsen, sőt a kijelölt részletcél egyáltalán elérhetetlenné válik. Ilyenkor az alapítványi cél szigorúan körülhatárolt meghatározása egyenesen ellenkezésbe is juthat a közérdekkel.

Fontos ebben az, hogy a részletes célmeghatározás hatáskörével felruházandó szerv feladata magaslatán álljon.

A törvény szerint ezt a tisztet egy bizottság tölti be, amelynek a tagjait a Magyar Tudományos Akadémia igazgatótanácsa jelöli ki. A Magyar Tudományos Akadémia multjánál, hagyományainál, az ország legkiválóbb szellemeit magában foglaló szervezeténél fogva a legnagyobb garancia arra nézve, hogy erre a feladatra méltó személyeket fog jelölni, akár saját kebeléből, akár azonkívüli honpolgárok sorából.

A vallás- és közoktatásügyi miniszter ingerenciája, valamint a miniszterelnök kinevezési jogát az előbbire nézve annak a közművelődési ügyekben való kormányhatósági hatásköre, az utóbbira nézve pedig az alapítvány nagyjelentősége indokolják.

Az alapítvány nagyobb arányai és nagy jelentősége indokolják azt is, hogy az alapítvány működéséről a parlamentnek is jelentés tétessék.

A 3. §-hoz

A vallás- és közoktatásügyi miniszternek főfelügyeleti hatóságát az alapítvány rendeltetése, a miniszterelnök befolyását a főfelügyelet gyakorlásában az alapítvány nagyjelentősége indokolja.

A 4. §-hoz

A szakasz 1. és 2. pontjának rendelkezéseit az a kívánatos szempont indokolja, hogy a nemzeti kulturális közcélra hivatott alapítvány vagyonállaga minden csorbítástól mentesüljön.

A szakasz 3. és 4. pontja a hitbizományi vagyont az államnak átengedő család részére biztosít kedvezményeket a végből, hogy a családnak megkönnyítse a hitbizományi vagyon rekonstruálását. A kedvezmények megadása indokolt és méltányos, mert a család azzal, hogy a hitbizományi vagyonból neki jutó 40%-nyi vagyonrészt az államra nézve kedvező feltételek mellett átengedte, elősegítette, hogy az állam az osztatlan egész vagyonkomplexumot és így gazdaságilag aránytalanul nagyobb értékű vagyont szerezzen és tartson meg, mint amilyet a hitbizományi vagyon 60%-nyi részében nyert volna.

A szakasz 5. pontja Budapest székesfőváros közönségének biztosít kedvezményt. Ennek a kedvezménynek megadását az indokolja, hogy megkönnyíttessék Budapest székesfőváros közönségének annak megvalósítása, hogy a budapesti Egyetem-utcai Károlyi-palotát és annak telkét közérdekű célra megszerezze. Budapest székesfőváros közönsége ugyanis a palotát múzeum célokra, a parkot pedig nyilvános kert céljára fogja felhasználni.

A szakasz 7. pontja felhatalmazást ad a kormánynak arra, hogy a hitbizományhoz tartozó szentdomokosi és nemtii birtokrészeket elidegeníthesse. Ezek a birtokrészek a birtok törzsétől távoleső, túlnyomó részben erdőkből álló birtoktestek. Együttes kezelésük a birtok törzsével gazdaságilag lehetetlen. Házikezelésben megtartásuk esetében kellő jövedelmet nem biztosítanak. Elidegenítésüket tehát ez a körülmény indokolja.

Ezeknek a birtokrészeknek összterülete 2079 kataszteri hold. E két birtokrész eladása az alapítványnak szánt vagyont nem csökkenti, mert ez abba a birtokkomplexumba tartozik, amelyet az állam az általa kifizetendő 10.500,000 pengő vételár ellenében megtart.

Az 5. §-hoz

Ez a szakasz a törvény végrehajtását a miniszterelnökre, az alapítvány országos nagy jelentőségénél és a 2-3. §-ok rendelkezéseinél fogva, a vallás- és közoktatásügyi miniszterre pedig ugyancsak a 2-3. §-okban reábízott hatáskörnél fogva bízza.