1929. évi XXXIV. törvénycikk indokolása

a zálogleveles kölcsönök és a vízitársulati kölcsönök szerzésének előmozdítását célzó, a fagykárosultakat támogató, valamint a betegségi biztosítási járulékok esetleges törlésére és a késedelmi pótlékok elengedhetésére vonatkozó rendelkezésekről * 

Részletes indokolás

Az 1. §-hoz

Ennek a szakasznak értelmében a pénzügyminiszter az egységes feltételek mellett való záloglevélkibocsátás folytatására alakuló pénzintézet alapításában való esetleges részvételre és az ebből folyó kötelezettségek mikénti teljesítésére nyer felhatalmazást. Egyben pedig felhatalmaztatik a pénzügyminiszter arra is, hogy az alakuló intézet javára adók- és illetékügyi kedvezményeket engedélyezhessen és hogy ennek az intézetnek a megalakulásával kapcsolatban a zálogleveles kölcsönökre vonatkozóan illetékügyi kedvezményeket állapíthasson meg. Ezek az intézkedések a kölcsönvevők terheinek lehető csökkentését célozzák.

A 2. §-hoz

Ennek a szakasznak értelmében a minisztérium arra hatalmaztatik fel, hogy az egységes záloglevélkibocsátás céljából alakuló intézetre vonatkozólag az intézet megalakulása és működése, valamint az általa kibocsátott záloglevelek biztonsága érdekében a fennálló jogszabályoktól eltérő rendelkezéseket is életbeléptethessen. Erre a tágkörű felhatalmazásra azért van szükség, hogy az egységes típusú záloglevelek átvételére vállalkozó pénzcsoportnak esetleges olyan kívánságai, amelyeket a fennálló jogszabályok keretében biztosítani egyébként nem lehetne, teljesíthetők lehessenek.

A 3. §-hoz

Ez a szakasz a pénzügyminisztert és a földmívelésügyi minisztert hatalmazza fel arra, hogy a vízitársulatok hiteligényeinek külföldi hitelforrás útján való kielégítése iránt a szükséges intézkedéseket megtehessék. E vonatkozásban egyrészt arról lehet szó, hogy a vízitársulatok részére az állam által adott kölcsönök visszafizetéséhez szükséges összeg teremtessék elő, ami tehát a vízitársulatok részéről lényegileg konverziót jelentene. A vízitársulatoknak ugyanis a hasznos beruházások keretében az 1925/26. költségvetési évtől kezdődőleg összesen 52.848,000 pengő állami beruházási hitel engedélyeztetett, általában 17 év alatti, egyes kivételes esetekben pedig 15 év alatti visszafizetés kötelezettsége mellett. A víztársulatok részére igen nagy előnyt jelentene, ha ezek az állami kölcsönök olyan új külföldi kölcsön felvétele útján visszafizethetők lennének, amely kölcsönnél a törlesztési időtartam lényegesen hosszabb, mert ilyen módon előre láthatólag a jelenleginél jóval kisebb annuitásterhet kellene csak viselniök. Másrészt a kormánynak figyelemmel kell lennie arra, hogy a vízitársulatoknak olyan újabb indokolt hiteligényei is vannak, amelyeket az állam már nem tud kielégíteni és így ezek kielégítésére külföldi kölcsön szerzése útján kell esetleg a lehetőséget biztosítani.

Az a felhatalmazás, amelyet ez a szakasz a pénzügyminiszter és a földmívelésügyi miniszter részére megad, lényegileg azonos terjedelmű azzal, amelyet a törvényhozás a belügy- és pénzügyminiszter részére az 1926:XV. tc. 19. §-ában adott a vármegyék külföldi kölcsönére vonatkozólag.

Végül ez a szakasz a pénzügyminisztert az esetleg lekötendő kölcsönnel a vízitársulatokra háruló teher csökkentése érdekében a kapcsolatos illetékek mérséklésére, esetleg azok alóli mentesség biztosítására, is felhatalmazza.