1929. évi XXXV. törvénycikk indokolása

a hadikölcsönkárosultak támogatásáról * 

Általános indokolás

Az 1928:XII. tc. 8. §-a kimondja, hogy 1914. évi július hó 28. napja után az 1912:LXIII. tc. 17. §-a alapján kibocsátott államadóssági címletek közül azok átértékelésének kérdésében, amelyek a háborús magyar államadósságok nosztrifikálásakor mint a tulajdonos eredeti jegyzésű címletei láttattak el magyar nosztrifikálási megjelöléssel és azóta is állandóan az eredeti jegyzők vagy örököseik tulajdonában vannak, a törvényhozás az 1921. évi XXXIII. törvénycikkel becikkelyezett békeszerződésen alapuló kötelezettségek megszűnése után fog határozni.

Addig is azonban, míg a háborús címletek átértékelése tárgyában újabb törvényes intézkedés lesz, az 1928/1929. évi állami költségvetésben gondoskodott arról, hogy a háborús magyar államadóssági címletek egyes kisjövedelmű tulajdonosai támogatásban részesüljenek.

Az 1928:XXXIII. tc. 14. §-a felhatalmazást adott a m. kir. népjóléti és munkaügyi miniszternek arra, hogy a költségvetésben a háború anyagi károsultjainak támogatására felvett hatmillió pengő hitelből négymillió pengőt a támogatásra szoruló címlettulajdonosok egyénenkinti segélyezésére fordíthasson.

Az utóbb említett § szerint támogatásban részesülhet az, aki legalább összesen 5000 K névértékű háborús magyar államadóssági olyan címleteknek a tulajdonosa, amelyek a háborús magyar államadósságok nosztrifikálásakor, mint a tulajdonos eredeti jegyzésű címletei láttattak el a magyar nosztrifikálási megjelöléssel.

A címletek azonosságának most előírt fennforgásán kívül további két feltételt szab a törvény:

a) a nosztrifikált címleteket a tulajdonosnak a nosztrifikálás óta állandóan tulajdonában kell tartania; és

b) bármely forrásból származó összjövedelmének évi 1500 pengőn alul kell lennie. Ez a jövedelmi határ minden egyes ellátatlan gyermek után 100 pengővel növekszik.

Az eredeti tulajdonosok tulajdonában lévő címletekkel egy tekintet alá esnek azok a címletek, amelyeket tulajdonosuk egyenesági öröklés címén szerzett, ha a címletek az ő jogelődje eredeti jegyzéseként nosztrifikáltattak.

Az említett törvénycikk (10) bekezdése ugyan felhatalmazást ad a kormánynak arra, hogy a hadikölcsöncímlettulajdonosok támogatásának egyes feltételeit módosítsa, ez a felhatalmazás azonban csak a segélyezés alapjául szolgáló címletek 5000 korona értékének a leszállítására, a címletek állandó tulajdonban tartásának módosítására, a jövedelmi határ felemelésére és végül a segélyösszeg módosítására vonatkozik.

Nem terjed ki azonban ez a felhatalmazás egyrészt a címletazonosság elengedésére, másrészt pedig arra, hogy a minisztérium rendeletében a házastársi öröklés alapján címlettulajdonosok, valamint az özvegyi és egyéb haszonélvezők támogatását lehetővé tegye.

Mivel a hadikölcsöncímletek összes támogatásra szoruló és segélyezésre érdemes kategóriáinak segélyezését a kapott felhatalmazás alapján rendelet által biztosítani nem lehetséges, az 1928:XXXIII. törvénycikk rendelkezéseinek módosítására törvényhozási intézkedésre van szükség.

Ezen törvény két alapelvből indul ki: egyrészt módosítja az 1928:XXXIII. tc. 14. §-ának azokat a rendelkezéseit, amelyek a már jelentkezett és segélyezésre méltó kérvényezők támogatását kizárják, másrészt pedig arra az esetre, ha a segélyezési feltételek kiterjesztése után az egyénenkinti támogatásra rendelkezésre bocsátott négymillió pengő összegből még felesleg maradna, általános felhatalmazást adna a kormánynak a segélyezés feltételeinek enyhítésére és a segélyezés összegének rendelettel való módosítására.

A törvény lehetővé teszi, hogy a támogatásban részesülők köre a hadikölcsöncímlettulajdonosokon kívül más kategóriákra - amelyek a hadikölcsönjegyzés következtében károsultak - kiterjeszthető legyen.

A részeletes rendelkezések a háborús magyar államadóssági címletek kisjövedelmű tulajdonosainak támogatására irányuló akció eddigi tapasztalatain alapulnak és egyrészt elejtik a címletazonosság elvét, másrészt pedig kiterjesztik a támogatás körét azokra, akik címleteiket házastársi öröklés alapján szerezték, végül pedig azokra, akik a címleteknek nem tulajdonosai, hanem haszonélvezői.

Ugyanis a támogatás végett beérkezett kérvények elbírálása során megállapítható volt, hogy a háborús államadóssági címlettulajdonosok közül igen sokat, akik bár a törvényben előírt segélyezési feltételeknek mindenben megfeleltek, kérésükkel el kellett utasítani, mert azok a letéti helyek, amelyeknél a címletek őrizetben voltak, nem ugyanazokat a címleteket adták vissza, melyeket a folyamodó nevén eredeti jegyzésű gyanánt nosztrifikáltattak. Minthogy az 1928:XXXIII. tc. 14. §-ának (2) bekezdése a támogatás feltételéül a címletazonosságot írja elő, ezeket a címlettulajdonosokat saját hibájukon kívül támogatási kérésükkel el kellett utasítani.

Ezért a törvény 1. §-ában elejti a címletazonosság elvét.

A címlettulajdonosoknak másik csoportját kizárta a támogatásból az előbb idézett § (4) bekezdése, amely szerint az eredeti tulajdonosokkal csak az egyenesági öröklés címén szerzett címletek tulajdonosai estek egyenlő elbírálás alá. Így a címlettulajdonosok özvegyeinek kéréseit nem lehetett teljesíteni, mert bár a magyar magánjog törvényes öröklési szabálya szerint a feleség megszerezheti hitvestársi öröklés címén a címletek tulajdonát) ezeket a támogatásnál az idézett § (4) bekezdése korlátai folytán figyelembe nem lehetett venni.

A törvény támogatás szempontjából nemcsak az eredeti jegyző után öröklő házastársat veszi figyelembe, hanem kiterjeszti a támogatás lehetőségét arra a házastársi vagy egyenesági rokonra is, akit a címleteken csak haszonélvezeti jog illet meg.

Ezzel a rendelkezéssel eltekint a törvény a címletek tulajdonának igazolásától, vagyis a támogatás körét a címlettulajdonoson túl a haszonélvezőre is kiterjeszti. Ezt az intézkedést szükségessé teszik a magyar magánjog törvényes öröklési szabályai, mert nemes és honoratior után, ha gyermek maradt, a házastársat nem öröklés, hanem csak özvegyi haszonélvezeti jog illeti meg. Méltánytalan lenne ebben az esetben a tulajdonost - aki a címleteket haszonélvezettel terhelve örökölte - támogatásban részesíteni, mert a címletek jövedelme a magánjog általános szabályai szerint nem őt, hanem a haszonélvezőt illeti.

Viszont haszonélvezet esetében e törvény szerint a tulajdonos is részesülhet támogatásban, de csak akkor, ha a haszonélvező a támogatás feltételeinek nem felel meg vagy a támogatásról a tulajdonos javára kifejezetten lemond.

A támogatásra vonatkozó részletes szabályozáson kívül egy általános felhatalmazást is tartalmaz a törvény, amely lehetővé teszi, hogy a minisztérium, amennyiben a rendelkezésre álló fedezetből a törvény végrehajtása után a folyó vagy a későbbi költségvetési években felesleg mutatkoznék, a támogatásnak az 1928:XXXIII. tc. 14. §-ában megállapított feltételeit és összegeit rendelettel módosíthassa.

Erre a felhatalmazásra azért van szükség, mert az 1928:XXXIII. tc. 14. §-ának (10) bekezdése csak a fentebb említett esetekre és csak egyszeri alkalomra adja meg a rendeleti szabályozás jogát.

A törvényben tervezett felhatalmazás ezzel szemben a támogatás nemcsak egyes, hanem valamennyi feltételének ismételt módosítását és ezáltal a hitelmaradványokhoz képest a támogatásban részesíthetők körének újabb és újabb kiterjesztését teszi lehetővé.

A minisztérium rendelet alkotásának csak egy korlátja van: hogy a módosított rendelet alapján támogatásban részesítettek részére engedélyezett segély összege a költségvetésben biztosított hitel kereteit túl ne haladja.

Részletes indokolás

Az 1. §-hoz

Ez a § a címletazonosság elvét elejti. Ennek következtében segélyben lehet részesíteni nemcsak azokat a hadikölcsöncímlettulajdonosokat, akik azokat a címleteket helyezték letétbe, amelyeket a háborús magyar államadósságok nosztrifikálásakor mint eredeti jegyzésű címleteket nosztrifikáltak, hanem akkor is, ha a nevükre a háborús magyar államadósságok nosztrifikálásakor legalább 5000 K névértékű államadóssági címleteket mint eredeti jegyzésű címleteket nosztrifikáltak, de a bemutatott nosztrifiált címletek nem azonosak a részükre eredeti jegyzésűek gyanánt nosztrifiált címletekkel.

A kérelem elbírálásakor közömbös, hogy a bemutatott címleteket a letéti kezelés alkalmával cserélték-e el, valamint az is, hogy a címleteket a tulajdonosok elidegenítették és utóbb szerezték a nevükre nosztrifikált címletekkel egyező összegű hadikölcsöncímleteket.

A kérdés ily megoldása ellen legfeljebb az a látszat szólna, hogy ily módon azok is támogatáshoz juthatnak, akik címleteiket időközben eladták és az eladott címletek helyett később újabb címleteket szereztek be. E látszólagos jogosulatlan előnnyel szemben azonban meg kell jegyezni, hogy a háborús magyar államadóssági címletek nosztrifikálása óta a címleteknek még a legmagasabb árfolyamértéke is alig haladta meg lényegesen a jegyzéskor befektetett érték 1%-át, tehát az a hadikölcsönjegyző, aki a címleteit a jegyzéstől a nosztrifikálásig megtartotta és eredeti jegyzésűként a saját nevén nosztrifikáltatta, a címletekben fektetett tőkéjének mintegy 99%-át már a nosztrifikálás előtt elvesztette. Ennélfogva a kérdés ilyetén rendezésével jogosulatlan előnyökhöz tulajdonképpen még azok sem jutnak, akik a címleteiket a nosztrifikálás után tényleg eladták és e címleteket utóbb visszaszerezték.

A 2. §-hoz

Ez a § kettős irányban terjeszti ki a támogatásra jogosítottak körét:

1. támogatás szempontjából az öröklő házastársat egy tekintet alá veszi az egyenesági örökösökkel;

2. kiterjeszti a támogatás lehetőségét a haszonélvezőre, feltéve, hogy mint házastársat vagy egyenesági rokont illeti meg a haszonélvezeti jog:

a) vagy magukon a címleteken,

b) vagy pedig azon a vagyonon, amelyből a címleteket jegyezték.

Ugyanis lehetséges, hogy a haszonélvezet a hadikölcsön jegyzés előtt nyílt meg és a vagyon állagából jegyezték a címleteket, akkor a haszonélvezett vagyonállag helyébe a címletek utáni haszonélvezet lép.

E § alapján a tulajdonos csak másodsorban részesülhet támogatásban, t. i. ha a haszonélvező a támogatás feltételeinek nem felel meg vagy pedig a támogatásról a tulajdonos javára lemond.

A 3. §-hoz

Ennek a felhatalmazásnak a köre lényegesen tágabb az 1928:XXXIII. tc. 14. §-ának (10) bekezdésében adott felhatalmazásnál.

Mivel a felhatalmazás köre a támogatás összes feltételeinek a mósdosítására vonatkozik, nemcsak az előbb idézett törvényben megállapított feltételeket, hanem a törvények ezeket megváltoztató 1. és 2. § rendelkezéseit is módosítani lehet.

A 4. §-hoz

E törvény nem a kihirdetéstől leszámított 15 napon belül, hanem azonnal hatályba lép, hogy a segélyezés haladék nélkül kiterjeszthető legyen.