A Nemzetek Szövetsége Egyességokmányának 14. Cikke értelmében, Hágában Állandó Nemzetközi Bíróság állíttatott fel, amelynek szabályzatát Magyarország is elfogadta és azt az 1926:I. törvénycikkel az ország törvényei közé beiktatta.
E Szabályzat rendelkezései értelmében a Bíróság illetékessége kiterjed mindazokra az ügyekre, amelyeket a felek elébe terjesztenek vagy amelyekre a Bíróság illetékességét az érvényben levő szerződések és egyezmények megállapítják.
A Szabályzattal kapcsolatban a Nemzetek Szövetsége Titkárságánál egy „Disposition Facultative” elnevezésű okmány is nyitva áll a szerződő államok részéről leendő aláírásra. Ennek az okmánynak az elfogadása azt jelenti, hogy az ahhoz hozzájárult államok az Állandó Nemzetközi Bíróság ítélkezését az ügyek bizonyos csoportjaira nézve mindazokkal a Nemzetek Szövetsége-beli tagokkal vagy oly államokkal szemben, amelyek ugyanezt a kötelezettséget vállalják, általában is kötelezőnek ismerik el, tehát ezekkel a tagokkal vagy államokkal szemben a Bíróság már akkor is eljár, ha csak az egyik fél fordul hozzá, vagyis ezekben az esetekben a Bíróság illetékességét nem kell a konkrét eset alkalmával kötött külön szerződéssel megállapítani.
A Szabályzat 36. Cikke azokat a jogi természetű ügyeket, amelyekre nézve a Bíróság ítélkezése ily általános kötelezettség alapján kiköthető, a következőképpen sorolja fel: a) valamely nemzetközi szerződés értelmezése; b) a nemzetközi jog bármely kérdése; c) bármely ténynek megállapítása, amely ha bebizonyul, valamely nemzetközi kötelezettség megsértését jelentené és végül d) a jóvátétel terjedelme vagy módja, amely valamely nemzetközi kötelezettség megszegése esetében teljesítendő volna.
A Nemzetek Szövetsége Titkárságánál aláírás végett nyitva álló, szóbanforgó okmányt, amelynek aláírása a fentiek szerint egyértelmű azzal, hogy az aláíró állam a Szabályzat 36. Cikkének az obligatóriumra vonatkozó rendelkezéseit egy vagy több ügycsoportra nézve elfogadja, eddig már számos állam írta alá. Ezek közül az államok közül azonban nem mindegyik erősítette meg az aláírását, illetőleg nem mindegyik hosszabbította meg a bizonyos időre vállalt és már lejárt kötelezettséget, úgyhogy ezidőszerint az obligatórium a következő államokra terjed ki: Abesszínia, Ausztria, Belgium, Bulgária, Dánia, Esztország, Finnország, Haiti, Németbirodalom, Németalföld, Norvégia, Portugália, Spanyolország, Svájc, Svédország és Uruguay.
Ma már az Állandó Nemzetközi Bíróságnak, amely 1922. év elején alakult meg, hosszabb tartamú működésére tekinthetünk vissza és megállapítható az, hogy a Bíróság gyakorlata - a Nemzetek Szövetségének Tanácsa által hozzáutalt vitás esetekben és kérdésekben adott véleményeket illetően is - nem tekinthető olyannak, hogy a Magyarország és az obligatóriumot elfogadott valamely más állam között esetleg felmerülő vitás kérdésnek a szóbanforgó Bíróság illetékessége alá kötelezően való bocsátása ellen aggályokat lehetne támasztani, annál is kevésbbé, mert a Bíróság eddigi működése azt mutatja, hogy a Bíróság valóban magasztosan fogja fel hivatását s az eléje kerülő ügyekben, minden melléktekintet nélkül, hoz határozatot, akárhányszor a volt ellenséges hatalmak, sőt nagyhatalmak érdekei ellen döntve.
Erre való tekintettel és miután külpolitikai szempontokból Magyarország érdekében állónak látszott az obligatóriumhoz való hozzájárulás, az Állandó Nemzetközi Bíróság kötelező igénybe vételét kimondó okmányt a kormány nevében mult évi szeptember hó 14-én Genfben, a következő nyilatkozat kíséretében aláírta a külügyminiszter: „A m. kir. kormány nevében, a megerősítés fenntartásával, kijelentem, hogy a Bíróság ítélkezését, a Szabályzat 36. Cikke 2. bekezdésének megfelelően, jogérvényesen s minden külön egyezmény nélkül, azokkal a Tagokkal vagy Államokkal szemben, amelyek ugyanezt a kötelezettséget vállalják, vagyis a viszonosság kikötése ellenében, a megerősítő okirat letételétől számított ötévi időtartamra, kötelezőnek ismerem el”.
A jelen törvény a most ismertetett nyilatkozatban foglalt kötelezettségvállalásnak, illetve az ott említett kikötések mellett, az Állandó Nemzetközi Bíróság kötelező igénybevételére vonatkozó okmány aláírásának jóváhagyását célozza.
