1929. évi XXXIX. törvénycikk indokolása

a Finnországgal Budapesten 1928. évi december hó 12. napján kötött békéltető eljárási és választott bírósági szerződés becikkelyezéséről * 

Általános indokolás

A magyar és a finn nemzet között fennálló nyelvi és kulturális közösségeken alapuló rokonságnak és kölcsönös szimpátiáknak megfelelően, a trianoni béke megkötése után a két ország között ezen baráti és rokoni érzelmek ápolása mindkét részről további kimélyítést nyert és többek között látható kifejezésre jutott azokban a látogatásokban is, amelyek által a közelmultban a két ország parlamenti tagjai egymással szemben külső tanujelet adtak ezen benső és mélyen fekvő érzelmeknek.

Üdvösnek és mindkét ország közvéleménye által is kívánatosnak látszott ezen, a két országot már régen összefűző barátságot kifelé is kidomborítani és megfelelő nemzetközi szerződés útján szilárd és tartós alapokra fektetni.

Miért is a két érdekelt fél abban állapodott meg, hogy netalán mégis felmerülő nézeteltéréseiket békésen, mégpedig békéltetés, illetőleg választottbíráskodás útján intézik el.

Ezen célokat szolgálja a Budapesten 1928. december 12-én aláírt magyar-finn békéltetőeljárási és választottbírósági szerződés.

A leglényegesebb rendelkezéseket a szerződés 1. és 12. Cikkei tartalmazzák. Az 1. Cikkben a felek arra kötelezik magukat, hogy a köztük felmerülő bármely természetű és diplomáciai úton megfelelő időn belül meg nem oldható vitás kérdéseket békéltető eljárás alá bocsátják: a 12. Cikk szerint pedig abban az esetben, ha a békéltetés nem jön létre s jogi természetű vitáról van szó, az ügy döntés végett választottbíróság elé kerül.

A békéltető eljárást a szerződés 3-11. Cikkei szabályozzák. A békéltetést a szerződő felek esetenként alakítandó háromtagú bizottságra bízzák. E bizottságba mindkét fél saját állampolgárai közül kijelöl egy-egy tagot, a bizottság elnökét pedig harmadik hatalmak állampolgárai közül közös egyetértéssel választják. Ha a békéltető eljárás igénybevételére vonatkozó szándék bejelentésétől számított három hónapon belül akár a tagok megnevezése, akár az elnök megválasztása nem történt meg, a svájci szövetségi tanács elnöke fog felkéretni a szükséges kijelölés megtételére. A békéltetőbizottság igyekszik felderíteni a vitás kérdést, e célból vizsgálat útján vagy más módon megállapítja a tényeket, beszerzi a bizonyítékokat s a felek megegyeztetésére törekszik. Az ügy megvizsgálása s az eljárás befejezése után a bizottság jegyzőkönyvet készít, melyben megállapítja, hogy a felek megegyeztek vagy hogy a megegyezés nem sikerült. A bizottság rendszerint szótöbbséggel határoz. A szerződő felek a bizottság előtt kormánymegbízottakkal és tanácsadókkal képviseltethetik magukat s kötelesek a bizottság munkáját minden rendelkezésre álló eszközzel megkönnyíteni.

Ha a békéltető eljárás nem sikerül, a vitás kérdés, amennyiben jogi természetű kérdésről van szó, választottbírósági eljárás alá kerül. Ilyenkor minden felmerült esetben a szerződő felek külön megállapodást kötnek, amely részletesen meghatározza a vita tárgyát s a bíróság megalakítására és az eljárásra vonatkozó szabályokat. A vitás ügy, amennyiben a felek erre nézve megegyeznek, a hágai Állandó Nemzetközi Bíróság elé is vihető. Ha a választottbíróság eljárásra irányuló kérelem közlése után hat hónapra a választottbíróság megalakítására nézve a felek között nem jön létre megállapodás, a vitás kérdést bármelyik fél egyszerű keresettel az előbb említett hágai Bíróság elé terjesztheti.

A feleknek az eljárás során tartózkodniok kell minden olyan intézkedéstől, amely a békéltetőbizottság javaslatának elfogadása vagy a bíróság határozatának végrehajtása tekintetében hátrányos kihatással lehetne. A szerződés értelmezése vagy végrehajtása körül felmerülhető vitás kérdések szintén választottbírósági döntés alá bocsátandók.

A szerződés a 21. Cikk szerint tíz év tartamára köttetett; e határidő lejárta előtt egy évvel felmondható. Fel nem mondás esetében további tíz évre hatályban marad és így tovább.

A szerződés legteljesebb mértékben kielégíti az újabb nemzetközi jogfejlődésnek azt a kívánalmát, hogy az államokra nézve lehetőleg széles körben kötelezővé tétessék a köztük felmerülő vitás kérdéseknek békés úton való elintézése, másfelől azonban a vita tárgyának és a bíróság hatáskörének meghatározása tekintetében a szerződő feleknek mégis megfelelő szabadságot biztosít.

Részletes indokolás

Az 1. §-hoz

Az 1. § az állandó gyakorlatnak megfelelő módon kimondja a szerződésnek az ország törvényei közé való beiktatását.