1929. évi XLIV. törvénycikk indokolása

a trianoni szerződés alá eső egyes belga követelések és igények rendezése tárgyában 1926. évi szeptember hó 30. napján Brüsszelben kelt magyar-belga egyezmény és két függeléke becikkelyezéséről * 

Általános indokolása

A trianoni szerződés X. részének gazdasági rendelkezései folytán súlyos anyagi kötelezettségek hárulnak a magyar államra, amelyek közül különösen a tartozásokról szóló III. címben és a javak, jogok és érdekekről szóló IV. címben foglalt intézkedések bírnak nagyobb jelentőséggel.

A III. cím 231. Cikke kimondja, hogy az ott foglalt szabályok és eljárási módozatok szerint rendezendők a háború előtt és a háború alatt lejárt pénztartozások, amelyekért az adós állama szavatossággal tartozik. Ezen pénztartozások kölcsönös rendezése az érdekelt államok részéről felállított Felülvizsgáló és Kiegyenlítő Hivatalok útján történik, a fizetés pedig mindig az érdekelt Szövetséges és Társult Hatalom pénznemében teljesítendő, a háború kitörése előtt érvényben volt árfolyam alapulvétele mellett.

A javak, jogok és érdekekről szóló IV. cím 232. Cikke a Szövetséges és Társult Hatalmak állampolgárai részéről a magyar állam ellen érvényesíthető kártérítési igényekről és arról intézkedik, hogy a nevezett Hatalmaknak jogukban áll a területükön lévő magyar vagyontárgyakat lefoglalni és felszámolni. A felszámolás eredménye elsősorban a ki nem egyenlített pénztartozásnak és az esetleges kártérítési igények összegének fedezésére fordíttatik, a netán fennmaradó összeget pedig Magyarország jóvátételi tartozásának apasztására tarthatják vissza.

A 231. Cikkben foglalt szabályok és eljárási módozatok, az ú. n. clearing-eljárás csak akkor nyernek alkalmazást, ha a Szövetséges és Társult Hatalmak a trianoni szerződés életbeléptétől számított egy hónapon belül annak alkalmazásáról Magyarországnak megfelelőleg bejelentést tettek.

A Szövetséges és Társult Hatalmak közül ilyen bejelentéssel éltek a Brit-Birodalom, Franciaország, Görögország és Belgium.

A trianoni szerződés idézett rendelkezései annál súlyosabbak reánk nézve, mennél nagyobbak a 231. Cikk alá eső készpénztartozásaink és a magyar állam ellen érvényesíthető kártérítési igények. Ha az idevágó határozmányok szószerint hajtatnának végre, a magyar államkincstár, valamint az érdekelt magángazdaság súlyos megrázkodtatásnak lett volna kitéve. Éppen ezért az érdekelt Szövetséges és Társult Hatalmak kormányaival tárgyalásokat folytattunk, hogy velük külön egyezményeket létesítsünk és ezáltal lehetővé váljék, hogy a békeszerződés súlyos rendelkezései a gyakorlatban enyhébb módon nyerjenek alkalmazást.

Így jött létre az 1921. évi december hó 20-án Londonban kelt, az 1922:XVI. törvénycikkbe iktatott brit-magyar egyezmény, az 1921. évi január hó 31-én Párizsban kelt, az 1922:XXVIII. törvénycikkbe iktatott francia-magyar egyezmény és az 1923. évi december hó 21-én Párizsban kelt az 1924:VIII. törvénycikkbe iktatott francia-magyar szerződés. Görög viszonylatban a csekélyebb érdekeltségre való tekintettel külön egyezmény nem köttetett és így ezen viszonylatban a trianoni szerződés határozmányai nyertek alkalmazást.

A belga kormánnyal hasonlóképpen felvettük a tárgyalások fonalát és az 1923. évben az egyezmény szövegében meg is állapodtunk, azonban az egyezmény nem ratifikáltatott, miután rövid időközben úgy a belga, mint a magyar pénzügyekben lényeges változások állottak elő. Az 1926. év tavaszán a belga kormánnyal újból megkezdettük a tárgyalásokat, amely tárgyalások 1926. év szeptember hó 30-án Brüsszelben a jelen törvény 2. §-ában foglalt egyezmény aláírásához vezettek. Olaszországgal és Franciaországgal az államadóssági hátralékok rendezése tekintetében kötött megállapodásokban biztosítva lett az olasz és francia címlettulajdonosok részére az, hogy, ha a magyar kormány a magyar államadóssági címletek egyéb külföldi birtokosai részére abszolút érték szerint kedvezőbb feltételeket biztosítana, mint amelyek a vonatkozó egyezmények értelmében a francia, illetve olasz címletbirtokosokat megilletik, a magyar kormány ezeket a kedvezményeket köteles a francia és olasz birtokosokra kiterjeszteni. Tekintettel arra, hogy a háború előtti magyar államadóssági címletek francia és olasz tulajdonosaival a hátralékok rendezése más alapon és módozatok mellett történt, mint a belga viszonylatban, a belga egyezmény bemutattatott a francia és olasz érdekképviseleteknek és bevárandó volt olasz és francia részről annak kijelentése, hogy a jelen egyezmény, amely az államadósságra is kiterjed, a részükre biztosított és fentebb ismertetett legnagyobb kedvezmény elvét nem sérti.

Ezenfelül francia részről megfelelő nyilatkozatot kellett kérnünk a magántartozásokra nézve is, miután francia viszonylatban a vonatkozó megállapodásban a legtöbb kedvezmény a magántartozások rendezésére nézve is biztosíttatott.

Részletes indokolás

A 2. §-hoz

Az egyezmény értelmében a magyar állam és állampolgárainak Belgium és állampolgáraival szemben fennálló azon tartozásai, amelyek a trianoni szerződés X. része III-VII. címeinek rendelkezéseiből erednek, a következőkép rendeztetnek:

Az I. Cikk értelmében az egyezmény hatálybalépése után a magyar és belga Felülvizsgáló és Kiegyenlítő Hivatalok működésüket azonnal megkezdik és hirdetménnyel tájékoztatják állampolgáraikat az egyezmény rendelkezéseinek módozatai felől. Az egyezmény hatálybalépése utáni hat hónap alatt a békeszerződés 231. Cikke alá eső követeléseket az állampolgárok saját országuk Hivatalánál bejelenteni kötelesek. A 2. Cikk szerint az egyezmény hatálybalépése utáni hat hónapon belül a békeszerződés 231. Cikke alá eső követelések a Hivatalok közbenjárása nélkül barátságos egyesség útján rendezhetők. A 3. Cikk az egyezmény hatálya alá tartozó azokat a magyar államadósságokat sorolja fel, amelyeknek hátralékai rendezendők és az utóbbiaknak mikénti elismerését tárgyalja. A 4. Cikk értelmében az összes belga követelések és igények magyar állami kötvényekkel nyernek kielégítést, amely célból a magyar állam 6%-os 1928. évi január hó 1-től kamatozó kötvényeket bocsát ki. A kötvények 1933-tól számított 15 év alatt fognak törlesztetni. Az 5. Cikk a kisebb belga követelések kiegyenlítéséről és a feloldott magyar javak rendelkezésre bocsátásáról intézkedik. A 6. Cikk a belga tartozások megfizetésének módozatairól rendelkezik olyképpen, hogy a belga kormány a magyar kormány javára külön számlát fog nyitni. Ezen belga tartozások 1936. évtől kezdve 20 év alatt törlesztendők, 1929. évi január hó 1-től kezdődően évi 5%-os kamatozás mellett. A kamatok és az évi törlesztési részletek a magyar állam által a 4. Cikk alapján kibocsátandó állami kötvények pénzszolgálatára fordítandók és ennek folytán a magyar államnak csak az így nem fedezett különbözetről kell gondoskodnia. A 7. Cikk a belga és magyar Felülvizsgáló és Kiegyenlítő Hivatalok érintkezéséről intézkedik. A 8. Cikk az 1919. évi szeptember hó 7-ike után létrejött ügyletek és szerződések mikénti elbírálását tárgyalja, amely utóbbiak már nem az egyezmény, hanem a rendes jog hatálya alá esnek. A 9. Cikk az elévülési, záros és perindítási határidők joghatályáról rendelkezik. A 10. Cikk a trianoni szerződés az egyezmény által nem módosított rendelkezéseinek hatályáról szól. A 11. Cikk pedig az egyezmény ratifikálására vonatkozólag tartalmaz rendelkezéseket. Az egyezményhez csatolt 1. számú függelék a magyar állam által kibocsátandó, 6%-kal belga frankban kamatozó, 20 év alatt törlesztendő kölcsönnek 1 millió belga frank után számított kamatozási és törlesztési táblázatát, a 2. számú függelék pedig a belga állam által vállalt, 5%-kal belga frankban kamatozó, 20 év alatt törlesztendő kölcsönnek ugyancsak 1 millió belga frank után számított kamatozási és törlesztési táblázatát foglalja magában.

A fentiekben tartalmilag ismertetett egyezmény megközelítőleg a következő anyagi érdekeltséget rendezi: Tartozásainak mintegy 35 millió belga frankra becsülhetők, amiből 15 millió belga frank magánadósságokra és 20 millió belga frank az államadóssági hátralékokra esik. Ezzel szemben követelésként jelentkezik a belga adósokkal szemben fennálló mintegy 2-3 millió belga frank magyar pénzkövetelés, továbbá Belgiumban már liquidált magyar magánvagyon felszámolásából eredő hozadék, kereken 15 millió belga frank értékben.

Kétségtelen, hogy ezen egyezmény a békeszerződés szabályaival szemben lényeges enyhítéseket tartalmaz, mert a magyar tartozások rendezésére a békeszerződés rendelkezéseivel ellentétben hosszabb időhaladékot ad abból a célból, hogy a magánfelek közvetlenül egymás között egyességeket köthessenek. Az így ki nem egyenlített tartozásaink rendezésére az egyezmény részletfizetést és halasztást enged és lehetővé teszi, hogy a már felszámolt magyar vagyon hozadéka tartozásaink törlesztésére fordíttassék. A még nem likvidált magyar magánvagyont a belga kormány azonnal felszabadítja a zárlat alól és az érdekelteknek szabad rendelkezésére bocsátja.

Ha összehasonlítást teszünk a brit és francia clearing-eljárás, valamint a jelen belga egyezmény főbb rendelkezései között, úgy azt látjuk, hogy azok lényegben csak abban különböznek egymástól, hogy míg a brit-magyar clearing-eljárásban a követeléseink levonása után fennmaradó tartozásainkat évenkint 500,000 angol fontos részletekben törlesztjük, a francia-magyar clearing-eljárásban pedig követeléseink levonása után fennmaradó tartozásainkat 34 év alatt törlesztendő állami kötelezvényekkel rendezzük, addig a jelen egyezmény folytán életbelépő belga-magyar clearing-eljárásban tartozásainkat 1933-ban kezdődő 15 év alatt törlesztendő állami kötelezvényekkel egyenlítjük ki, követeléseinket pedig 1936-ban kezdődő 20 év alatt törlesztendő részletekben kapjuk meg.

Ily körülmények között az egyezménynek Magyarország részéről való elfogadása indokoltnak mutatkozott.