1930. évi XXVIII. törvénycikk indokolása

a külföldieknek a magyar korona országai területén lakhatásáról szóló 1903:V. tc. egyes rendelkezéseinek módosításáról * 

Részletes indokolás

Az 1. §-hoz

Az a nagy változás, amely idegenforgalmunk arányaiban és jelentőségében a háború óta bekövetkezett, szükségessé teszi idegenrendészetünknek olyan szabályozását, hogy az ország területén tartózkodó külföldiek ellenőrzése mennél egyszerűbb, minden zaklatástól mentes legyen és hogy az állam érdekeinek közbiztonsági és gazdasági vonatkozásokban való megóvása mennél jobban biztosíttassék.

Ezen a téren a jelenlegi állapot nem kielégítő. Az eljárás hosszadalmas, az állam érdekeinek megóvása szempontjából nagyfontosságú kormányhatósági felügyelet és irányítás pedig nem érvényesülhet tökéletesen. Mind a két bajnak oka az a fórumrendszer, amely a külföldieknek az ország területén való lakhatását szabályozó 1903:V. tc. alapján fennáll.

Ezidőszerint a külföldiek itt tartózkodása, lakhatása és kiutasítása ügyeiben a következő hatóságok járnak el: kis- és nagyközségekben elsőfokon a járási főszolgabíró, másodfokon az alispán, harmadfokon a belügyminiszter; megyei városokban és thj. városokban elsőfok az állami rendőrség kapitányságára, másodfokon a kerületi rendőrfőkapitány, harmadfokon a belügyminiszter, Budapesten elsőfokon a kiutasítási ügyekben az állami rendőrség főkapitánya, egyéb ügyekben a székesfőváros tanácsa, másodfokon a belügyminiszter. Az eljárás hosszadalmasságát tehát vidéken a hármas hatósági fokozat, Budapesten pedig az a körülmény idézi elő, hogy az elsőfokú hatóság a törvény értelmében bifurkálódik (tanács, főkapitány), aminek következtében az ügyekben elsőfokon is csak a két hatóság előzetes iratváltása alapján lehet dönteni.

Ugyancsak a fentebb vázolt fórumrendszer az oka a második bajnak is, nevezetesen, hogy az egységes központi irányítás nem érvényesülhet megfelelően. Nem érvényesülhet pedig azért, mert az elsőfokon végérvényesen elintézett ügyekbe a kormányhatóság bele nem szólhat; ennek különösen Budapesten érezhető a nagy hátránya, mert az idegenforgalom túlnyomórésze a székesfővárosra esik; a vidékről viszont - a jelenlegi fórumrendszer mellett - az 1929:XXX. tc. rendelkezése alapján az ügyek csak felülvizsgálati kérelem során kerülhetnek fel a központi (kormány) hatósághoz; az így felkerülő ügyek érdemében pedig a központi hatóság csak akkor hivatott határozni, ha az alsófokú hatóság az eljárás során jogszabálysértést követett el. Ennek következtében tehát - az idegenrendészetnél elengedhetetlen - egységes gyakorlat nehezen alakulhat ki, a felügyelet pedig nem lehet eléggé hatékony.

Ezeknek a bajoknak a megszüntetése céljából a törvényjavaslat a kérdést a következőkép rendezi. Vidéken a középfokú hatóság hatáskörét megszünteti. Csak két fokozat lesz, tehát az eljárás lényegesen gyorsabb lesz és elérjük azt is, hogy a központi hatóság a vidékről eléje kerülő ügyekben is érdemben dönthet. Budapesten a törvényjavaslat a tanács hatáskörét egészen megszünteti, a főkapitány és a belügyminiszter hatáskörét pedig összevonja azzal a rendelkezéssel, hogy a székesfőváros területén első- és végsőfokon a belügyminiszter fog eljárni, aki idegenrendészeti jogkörét a külföldieket ellenőrző országos központi hatóság útján gyakorolja. Ez a központi hatóság lesz egyúttal a fellebbezési fórum a vidéki elsőfokú hatóságoktól felkerülő ügyekben is. Ennek a tervezett rendszernek az előnye budapesti vonatkozásban is különösen szembetűnő. Az idegenrendészeti ügyek túlnyomó nagy többsége a székesfővárosra esik; az egyfokú elintézés gyorsaságán kívül tehát igen nagy horderejű lesz az az újítás, hogy a központi hatóság a székesfőváros területén felmerülő összes ügyekben az érdemi döntés jogát a maga kezében tarthatja.

Az egyes székesfővárosi ügyek érdemi eldöntésére viszont nem gyakorolhat káros befolyást ez a megoldás, mert a központi hatóságnak megvan a módja arra, hogy az érdekelt felekkel legközvetlenebbül érintkezhessék és az ügyeket úgy készíthesse elő, hogy azok mindjárt a végérvényes döntésre alkalmasak legyenek. A fellebbezési fórumnak Budapesten való kikapcsolását pedig pótolni fogja a belügyminiszter reviziója, ami maguknál az érdekelt külföldieknél is csak megnyugvást kelthet; ügyeikben ugyanaz a központi hatóság fog eljárni első- és végsőfokon, amelyhez ezek a kérdések jelenleg fellebbvitel esetében tartoznak.

A 2. §-hoz

A külföldieket ellenőrző országos központi hatóság nem jelent új hivatalt, mert ez a hatóság nem lesz más, mint a budapesti főkapitányságnál jelenleg is működő „külföldieket ellenőrző hivatal”, amely felett a revizióit közvetlenül a belügyminiszter fogja gyakorolni. Ez a megoldás takarékossági szempontból is nagy előnyt jelent, mert a belügyminisztérium illetékes ügyosztályának a külföldiek ellenőrzésével foglalkozó - berendelt rendőrtisztviselőkből álló - előadói csoportja a belügyminisztériumban azonnal nélkülözhető lesz. Itt tehát a centralizáció csak látszólagos. A valóságban épp ellenkezőleg áll a dolog. A belügyminisztérium az ügyek tízezreinek a terhétől mentesülni fog, mert a tervezet szerint a belügyminisztériumot csak a jelenlegi főkapitányi apparátus munkája felett felülvizsgálat fogja foglalkoztatni.

A 3. §-hoz

Az idegenrendészettel kapcsolatos kihágási ügyekben a rendőri büntetőbíráskodást a törvényjavaslat szerint azok a hatóságok fogják gyakorolni, amelyek az 1929:XXX. tc. 59. §-a szerint a kihágási ügyekben általában eljárásra hivatottak. Szükségesnek tartom azonban, hogy ezekben a kihágásokban a székesfőváros egész területére kiterjedő illetékességgel egy kerületi rendőrkapitányság járjon el és ezzel ezekben a speciális kihágási ügyekben a székesfőváros egész területén egységes gyakorlat érvényesüljön.